És még mindig a kazán....

November végén nagyjából megjavult a kazán, nem volt százas, de azért jobbára működött. Tudtuk, hogy lenne még vele dolog, de halogattuk, hátha kibírható úgy is. Aztán már karácsony körül többször nem akart semmit sem csinálni, muszáj volt megint hívnom Zoltánt, hogy nézze már meg, mit tud még reszelni rajta. Szerencsére, mikor jött, az elmondottak alapján felkészülten jött, és hozta azt az újabb panelt, ami végül is rendbe hozta a kazán működését. Ez persze újabb huszonezer lesz, de legalább megy a fűtés, van meleg víz.

Ma pedig délelőtt leszedtük a karácsonyfát, nagyon hullatta a leveleit. A kisebb macskák, Iszkiri és Bzs pedig szervezetten, együttes erővel dolgoztak rajta, hogy minél kevesebb dísz maradjon fenn. Amiket levadásztak, azokkal pedig jót lehetett játszani. Némelykor félő volt, hogy akár fel is borítanák a móka kedvéért.

Alom mizéria

A cicáknak kellett volna almot venni, ami persze nem azt jelentette, hogy az utolsó pillanatban mentem boltba, hogy vegyek, hanem többször fenn voltam a Sparban, hogy vennék, akár kiszakadtat is, de nem volt. Aztán már 22-én, mikor fenn voltunk, és  még mindig nem volt, megkerestem az üzletvezetőt, hogy mikor lesz, de nem tudott válaszolni. Hétfőn, mikor hívtam őket, kiderült, hogy egy darabig nem is lesz az a típusú alom, amit keresek, mert nagyon sok esetben kiszakadt a  zsák és a vevők nem nagyon tolerálták már, így visszahívták az összeset, egy darabig nem is lesz. Na, de addigra már nálunk vészhelyzet volt, valamit tenni kellett. Így amikor elmúltak az ünnepek, csütörtökön expedíciót szerveztünk, és a gyerekekkel együtt lementünk az Aldiba, alomért és macskakajáért. Maya kivételével mindenki jött, ő a barátnőjénél volt. Így négyen hazahoztunk 2 nagy zsák almot, cicakaját egy darabra, és pár apróságot még. Nagy segítség volt, hogy lejöttek velem, egyedül képtelen lettem volna ennyi mindent hazahozni. Még jó, hogy hátizsákból egész jól állunk, így mindenki hozott egyet magával.

Most azért látszik, hogy mennyivel egyszerűbb bevásárolni, ha megy az autó. Biztos nem árt egy kis sétálgatás, de néha megerőltetőnek tűnik. Most, a csütörtöki nagy jövés-menés után (háromszor kellett elmennem a nap folyamán) arra jutottam, hogy tetszik, nem tetszik, nagyon muszáj lefogynom. Ez így tovább nem mehet. Másnap alig bírtam talpra állni. 

Nagyon régről, gyerekkoromból emlékszem a hétvégi piacra járásokra, a küzdésre a szatyrokkal, hogy vártuk a 49-es buszt, aztán a sok csomaggal fel kellett mászni a hegyre. És akkor még ebben benne volt az is, hogy valakinek oda kellett állni a Fény utcai pékséghez a sorba, hogy finom kenyeret vigyünk haza. Egész sokáig csak a piacon volt tőkehúsféle meg baromfi, úgyhogy azért mindig le kellett menni. Aztán később kibővítették a Tüske utca sarkán álló közértet, ott is lett egy hentes, amit nagy csodálkozásra egy fiatal hentes legény vezetett, még nagyobb csodálkozásra, nagyon sikeresen. Egész addig ment jól a hentes boltnak, amíg ő volt ott. Egyszemélyes kis üzlet volt, de nagyon jó volt. Akkor az ember előre le tudott adni rendelést, és csak érte kellett menni, Lacikához. Az azért lényegesen közelebb volt, meg ha jól emlékszem, oda már csak akkor sétáltunk le, ha sétálni való kedvünk volt. Addigra már volt valami autó mindig, amivel le lehetett menni. 

Szenteste és előtte a héten

És már megint lemaradtam. Mentségemre szóljon, hogy az elmúlt héten meglehetősen sok időt töltöttem a konyhában. Természetesen nem panasz akar lenni, csak inkább tényközlés.
Az utolsó tanítási napokon volt a gyerekek osztálykarácsonya. Csütörtökön Beniéké, pénteken a többieké.
Mindenki vitt magával sütikét. Szerencsére már segítettek az elkészítésben is. Hét közepén sütöttem vaníliás sütit, amit még anno Nagyanyóka is sütött, de a receptet már Cilimamától kaptam meg még évekkel ezelőtt. Kaptam még Beni születése után nem sokkal Cilimamától egy mézes receptet is, olyat is sütöttem, semmi nem maradt. De annyira nem, hogy péntekre akartam levinni a fenyőfaárus embernek is, de akkor lemaradt a postás miatt, aztán szombat reggelre kellett süssek másikat, hogy mégis csak vigyek neki.

A fenyővásárlásunk cifra volt. Én megvettem a fát anyáék jóvoltából csütörtökön reggel, és az ember megígérte, hogy ha nem megyek érte este 6-ig, akkor felhozza, bár jobb lenne, ha mégis csak odamennék valahogy és elhoznám, mert este dolga van. Itthon a gyerekekkel beszélgettem, hogy este majd le kell menjek, mikor apa jön haza, hogy együtt hazacipeljük valahogy. Esetleg biciklivel. Vagy ki tudja?
Az esélyek latolgatásába beleszólt Lili, hogy van egy 2 kerekes kerti kiskocsink, miért nem húzzuk haza azon? A szót tett követte, Maya azt mondta, elkísér. Lementünk az Aldihoz, aztán vissza. Még 3 nap múlva is izomláz volt a karomban. Azért csak nehéz volt az a fenyő. Viszont Csücskömnek nem kellett vele vesződnie, csak a befaragással, bár ha lett volna elég sütni valóm, emberünk azt is megcsinálta volna.
Viszont szombaton végül megkapta a sütikét, én meg cserébe kaptam 1 kisebb üveg mézet, ami egész váratlanul ért.

Valamikor hét elején volt itt Marika, hogy megsütném-e nekik a bejglit, hoz mindent hozzá. Abban maradtunk, hogy hozza, megsütöm. Aztán csütörtökön vagy hogy, itt volt Magdi, hozta vissza a nála maradt birsalmasajtokat és akkor asszem pont benne voltam valami sütizésben, így ő is rákérdezett, hogy abból a tavalyi szilvalekváros bejgliből tudnék-e sütni neki 2-3-at. Ő is hozta a hozzávalókat. Így aztán összességében a mai 3 bejglivel együtt 24 rudat sütöttem meg, és még volt ez-az apróság.

Szenteste anyáék egész korán itt voltak, így még volt pár plusz kéz is, ami besegített. 4-ig a gyerekekkel Kiseszter és Csücsköm behozták és feldíszítették a fát, ami mondhatom, váratlanul nagyon szép és terebélyes lett. Néhány ágát le is kellett vágni, mert nem lehetett elférni tőle.

4-kor Kiseszter elvitte a gyerekeket városnézni, hogy megnézzék az ünnepi kivilágításokat. Addig mi összekészültünk a vacsorával, minden mással. Zsókától kapott ajándékokat is megkapták a gyerekek, mert ő majd csak 7-én jön haza. Így azt lehet mondani, hogy egész "gazdag" karácsonya volt a gyerekeknek, 3 helyről kaptak ajándékot. Ha csak tőlünk kaptak volna, akkor eléggé sovánka karácsonyuk lett volna. Így majdnem mindenki elégedett volt. Dominik annak ellenére morgolódott, az ajándékba kapott  könyvek miatt, hogy hónapok óta alig győzzük kihozni a könyveket a könyvtárból. Persze megbékélt, de igazából playstation-re vágyott volna.

Az este pedig jól eltelt, kirakósoztunk a fiúk 3D-s kirakójával, ami elég nehéz feladat, bár Kiseszter hamar megoldja, én örülök, ha 5-10 percenként találok olyat, ami illeszkedik a helyére.

Szabadság, vagy még sem?

Vasárnap voltak itt megint megnézni a házat. Jó vacak idő volt. Ködös, nyálas.

Most a hét elején pedig úgy jártunk, mint az egyszeri baka, aki ugye csak akkor tekinti biztosnak a szabadságát, ha már visszafelé megy a laktanyába. Miért is? Csücsköm elvileg tegnaptól szabin lett volna, ehhez képest ma be kellett mennie, mert a kollégáját, akivel együtt dolgozik, tegnap este a céges karácsonyi ünnepségről elvitte a mentő, de mivel az egész egy színházban, színházi előadással egybekötött alkalom volt, nem derült ki, csak ma reggel. A kolléga nincs jól, és vélhetően idén már nem megy dolgozni. Remélhetően azért az ünnepeket már nem tölti a kórházban, de az sincs kizárva. Jobbulást neki innen is.

Reggel ez azután derült ki, hogy megjöttem Benivel az orvostól. Tegnap panaszkodott, hogy nincs jól, fáj a feje. Nem úgy tűnt, később, már délután, hogy baja lenne, de az igazolás miatt muszáj volt elvinnem, aztán már itthon is maradt. Voltam vásárolni, takarítottam, mostam és kornyadoztam kissé a tegnapi kései lefekvéstől. Csücsköm legalább kicsit kialudta magát, de nekem fel kellett kelnem a gyerekekkel.
Tegnap még délután feltettük a fény füzéreket, így most ezek szolgálnak hangulatvilágításnak.
Tegnap este megint tüntettek a fiatalok. Holnap is fognak.

Egy hét még karácsonyig

Nagyon nehezen  mennek el a gyerekek ezeken a ledolgozós szombatokon, nem is tudom, kinek ment el az esze az oktatási kormányzatban. Azért ilyen még nem volt sosem, hogy a szünetben levő dec. 24-ét és 31-ét   le kellett volna dolgozni. Az esze áll meg az embernek. Valahogy állítólag elszámolták az iskolaévet és enélkül a 2 nap nélkül nem lett volna meg a kötelező tanítási napok száma.

Amúgy nagyon necces volt az időjárás, egyszer csak el kezdett esni az eső, és a hidegre való tekintettel rögtön oda is fagyott. Ez benn a városban nem okozott nagy gondot, de itt minálunk voltak bajok. Teljesen lefagyott a földút és némely helyeken a járda is. Laci, a postásunk el is esett, ráadásul elég szerencsétlenül, mert felállni sem tudott. Ráesett a motor is, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy hozzánk pont akkor jöttek Annáék, és a férje ott megállt a földút elején és pont látta az esetet, így szinte azonnal pattant ki a kocsiból és szedte össze Lacit. Azért sem tudott egyedül felállni, mert 2 kutya ott ugatott neki és a kezét is leharapták volna, ha a kerítésre teszi. Még egy kis szerencséje azért mégis csak volt, mert úgy esett el, hogy legalább nem a kipufogó felőli oldalra esett, így nem égette meg a lábát.

Csücsköm viszonylag korán elment az öltönyéért, aztán korán haza is ért. Sokat segített, hogy most a szombat munkanap volt, mert így jobban jártak reggel a buszok.
Annyiból már jó volt, hogy készen lett időközben Csücsköm 2 fekete farmerja és nagyon dícsérte őket, hogy melegek.

Közben a múlt héten kidőlt a liszt a felsőoktatási keretszámok körüli új szabályozás miatt. Sikerült olyan számot nyilvánosságra hozni, amitől végre többen észbekaptak, hogy mi folyik itt. Azóta szinte minden nap van valami tüntetés. De amúgy nem múlik el nap valami égbekiáltó döntés, bejelentés nélkül. Itt-ott látszanak az ellenállás csírái, de attól még megy a gőzhenger tovább.

Jó mozgalmas volt a mai napunk. Az előzménye ennek a mozgalmasságnak, hogy Kiseszter, ahogy az már évek óta "megszokott", elvitte a gyerekeket karácsonyi készülődésre a XVII. kerületbe a Helikopter parkba, ahol van egy közösségi vagy művelődési ház, ahol az utóbbi években készítettek mindenféle karácsonyfadíszt, ádventi koszorút.
Mi pedig, Csücsköm cégének jóvoltából bementünk a belvárosba, hogy költsünk valamennyit abból a ruhapénzből, amit a héten utaltak át. Szükséges is volt, de kilátásunk nem volt rá, hogy pótoljuk a kilukadás előtti farmer nadrágot, és a 15 évvel ezelőtt csináltatott öltönyt. Sikerült kinéznem egy nagyon jó helyet, ahol úgy érzem nagyon jól sikerült bevásárolnunk. Egyrészről nagyon kedvesek voltak, másrészt fel is hajtják a dolgokat, amiket szükséges, harmadrészt kaptunk egy rakás ajándékot. Csak azért, hogy feliratkoztam a hírlevelükre, kaptunk egy fehér pólót, aztán azért, mert vettünk egy szép öltönyt, még kaptunk egy 10.000,- ft-os vásárlási utalványt, 2 sálat, 2 galléros piké pólót. A vásárlási utalványon vettünk még 2 Wrangler farmert is és a végén még kaptunk egy kupont, amit majd legközelebb levásárolhatunk. Így költöttünk 38 ezret. 1/2 2 -re értünk haza, nem sokkal a gyerekek előtt.

Megjött a hideg is, így nem nagyon volt melegünk befelé a városba, mert fújt a szél, és egyébként is -4 fok volt. Még szerencse, hogy már a ruhapénzre alapozva, a múlt héten vettem magamnak egy pár csizmát is, mert a lukas talpú edzőcipőben nagyon fáztam volna.

Még tegnapról volt még ebéd, így mikor mindenki hazaért, volt mit enni. Nagyon szép dolgokat hoztak a gyerekek. Most már évek óta ugyanazokat a koszorú alapokat díszítik fel, és jól néznek ki nagyon. Ica néninek Beni készített egyet, nagy lelkesedéssel.

Cicát leltünk

Domikám megint itthon volt hét elején, de már második hete. Hányás, hasmenés. Aztán, hogy ebben mennyit tesz bele az állandó konfliktus az angol tanárral, azt nem tudni.

28-án reggel találtunk egy gyönyörű és nagyon kedves kiscicát. Éppen indítottam útnak Domit és Lilit és mentem volna én is, mikor arra lettünk figyelmesek, hogy egy hangosan nyávogó, reszkető cica éppen készül a szomszéd kutya szájába belegyalogolni. Aztán annyira még nem volt elcsigázva, hogy ne jött volna inkább át hozzánk. A két gyerek persze azonnal intézkedni akart, még úgy is, hogy elkésnek, de aztán nagy nehezen elhessegettem őket a suliba, és tettem ki a cicának enni, inni, meg egy kis helyet, ahol melegebben lehet, mondván, ha megvár, akkor beviszem. Ezzel elmentem a boltba, és mikor visszaértem, még itt volt és vacogott. Beciccegtem. Egész nap jóformán csak evett, ivott, aludt és egészen ki volt készülve. Aztán másnap feltűnt, hogy nagyon vakarózik, és a gyerekek észrevették, hogy bolhák szaladgálnak benne. Kétszer is megfürösztöttük L.O.C-ben, de nem nagyon használt. Szerencsére volt még itthon bolhairtó spray,  na az hatásos volt. Eltűntek a bolhák, de végül BZS lett a macsek neve, azaz Bolhazsák. Keresünk neki gazdit, de sajnos nem állnak itt sorba, hogy elvinnék, pedig tündéri.


Olyan 3 hónapos forma, kislány cica.

A hét végén is esett a hó egy kicsit, meg is maradt, mert egész jól lehűlt a levegő is, aztán tegnap egész váratlanul esett viszonylag sok hó, és le is fagyott. Ennek eredményeképpen Csücsköm 1/2 6 helyett 1/2 8-ra ért haza. Ez a hó meg is maradt, -3-4 fokok vannak, de még hidegebbet várunk.