minden kétséget kizáróan nyár van. Annyira, hogy hetek óta nem esett eső, ami lássuk be, szokatlan. Két nappal ezelőtt volt valami kis eső, de igazából jelentéktelennek mondanám, a növényeket ugyanúgy kellett szinte locsolni. Sőt, tegnap volt a napja, hogy átmentem a szomszéd néni hortenziáit is meglocsolni, mert már inkább haldokolni látszottak a vízhiánytól.
Lilivel volt egy néhány hónapig tartó eléggé rémisztő krízis, ami igazából nem is most kezdődött, csak most ért a csúcspontra és dőlt ki a liszt.
Azt ugye már tudtuk, hogy Lili eléggé szorongós, ennek a jelei a pandemic alatt jobban felerősödtek, de még mindig nem volt számomra sem és számára sem nyilvánvaló, hogy ezt egyedül sem ő, sem együtt mi nem fogjuk megoldani. Aztán történt, hogy elvállalt egy munkát, ami sem a körülményeket nézve, sem a fizetést nézve nem neki való, de eltelt néhány nap munkával, mire ez teljesen egyértelművé vált volna. Akkor már én mondtam neki, hogy hagyja ott, mert ebből jól nem jöhetünk ki sehogy sem. Egy férfinek is sok lett volna, nemhogy neki és még mélységesen alul volt fizetve is. Azt megint nem lehetett tudni, hogy vajon ha kitart, mindennek ellenére, bejelentik-e. Nagyon nem úgy tűnt.
Szóval 4 nap után hazajött és már addig is sirdogált, na, de aztán itt végleg eltört a mécses és már megállíthatatlanul szinte csak sírt, hogy ő már semmire sem jó. Amúgy meg az állandó szorongás miatt elég sok minden okozott neki problémát, néha még az is, hogy eljöjjön velem bárhová, vagy fel kellene hívjon valakit. De aztán valamelyik nap már annyira kivolt a nem evés, nem alvás, nem ivás, folyamatos sírás, zihálás, levegő után kapkodás miatt, hogy a vérnyomása is már a csillagokban volt. És ami a legrosszabb mindenáron meg akart halni, hogy ő így ilyen rossz állapotban nem bír élni, hogy semmit sem tud csinálni. Szerencsére még annyira nem ment ezzel a dologgal messzire, de én azt nem is szívesen vártam volna meg. Valahol végül eljött a pont, amikor azt mondta, hogy menjünk orvoshoz, mielőtt ez még rosszabb lesz.
Hát, azért lett még rosszabb is, de akkor már volt valami remény, hogy lesz jobb is. Ami gyógyszereket kapott, elkezdtek használni, lassan és ami a nagy áttörést hozta, hogy kapott egy szinte azonnal ható pirulát, ami a szorongás fizikai tüneteit nagyon lecsökkentette, szinte nullára.
Még a nagy kiborulás előtt több helyre is jelentkezett, és azok néhányan kezdtek visszaírogatni. Na, azért ne tessék tömegekre gondolni... Az egyik a helyi Tesco volt, ahol volt is interjún, de aztán valami számítástechnikai probléma miatt, amit a Tesco nem nagyon akart megoldani, nem jutott előbbre, hogy ki tudja tölteni azokat a dolgokat, amiket kértek, úgyhogy abból semmi nem lett.
Viszont, itt a közelben nemsokára nyílik egy Aldi, és oda végül felvették, bár voltak itt is kisebb-nagyobb krízisek. Szerencsére volt annyira empatikus az interjúztató főnök, hogy elfogadta, hogy Lili semmilyen ajánlást nem tud bemutatni a körülmények miatt, legfőképp, hogy ez az első munkahelye.
Az interjúra kétszer módosíttatuk az időpontot, mert elég messzire kellett volna mennie busszal, kb 1-1,5 óra lett volna az út és akkor éppen jó meleg volt, én meg a rákövetkező héten szabira mentem és könnyedén el tudtam vinni. Persze ezek mind okot adtak az aggódásra, hogy jaj, mi lesz ekkor, jaj mi lesz akkor, úgyhogy szerencse volt, hogy már a gyógyszerek itthon voltak, hogy le lehetett vele nyugtatni, hogy minden megoldódik, csak csillapodjon le.
Az interjú után volt még egy forduló, amire nem nagyon tudtuk, hogy mi lesz, végül kiderült, hogy egy óra próbamunkára kellett odamennie, de akkor már ide egy közelebbi Aldiba, ahová eddig is jártunk vásárolni rendszeresen. Ezen is megfelelt, és már június 6.-án dolgozott is. Gondolom, most a próbaidejét tölti, de ezt nem nagyon sikerült kisütnöm. Itt ahol most van, betanul és ha elkészül az új bolt, akkor már ide a szomszédba fog menni dolgozni, kb 10 percre itthonról.
