Mit is beszélek, hiszen már a nyakunkon van a karácsony.
Próbálok sorrendben haladni, de már elő kellett vennem a naptárt, hogy rekonstruálhassam az eseményeket. Lassan úgy vagyok vele, hogy már nem merek senkivel megállapodni semmilyen időpontban a naptár nélkül, mert már úgy tele van, hogy nem bírom fejben tartani.
Mayával dec. 2-án elindultunk, hogy megcsináltassuk a személyijét, de aztán csak addig jutottunk, hogy Mayát lefotózták és bennünket hazaküldtek, hogy majd akkor jöjjünk vissza, ha hozom az útlevelét is, mert azt meg be kell mutatni, hogy megvan. Bizonygattam a nenőnek, hogy ha nem lenne meg, akkor már bejelentettem volna, de ez persze nem volt elég neki, ragaszkodott hozzá, hogy vigyem be, így aztán erre valamikor asszem szerdán kerítettem sort. Akkor csak röpke fél órácskát kellett várjak a nyitástól, hogy készen legyek.
Még ugyanezen a szerdán ki kellett mennünk Mayával a sebészhez kontrollra.
Csütörtökön átmentem a háziorvosunkhoz, mert a kórházban szóltak, hogy meglehetősen vérszegény vagyok, kellene valami vas utánpótlás és egy vérnyomásmérés sem ártana.
A vasat megkaptam, a vérnyomásomról elfeledkeztem, de már azóta voltam ott még egyszer, szerencsére az is rendben van.
Ugyancsak ezen a csütörtökön volt itt egy ügynök a Dunahouse-tól, akivel abban maradtunk, hogy csinál egy árelemzést, és majd akkor beszélünk megint. Na, azóta sem hívott, de nem is írt. Úgy emlékszem, nincs hozzá telefonszámom, de lehet, hogy az nem volt neki szimpatikus, hogy nem nagyon voltam lelkes az 5%+áfa jutalékért.
Anya még Mikulás előtt kérdezte, hogy vajon mekkora feneket kerítünk a Mikulásnak, vagy már teljesen el is marad, hiszen már nagyok? Mondtam neki, hogy olyat nem lehet, mert kitörne a palotaforradalom. De azt gondolom, jó ez így, még nem olyan nagyok, akárhogy is van.
Maya még csütörtök este belázasodott, és olyan beteg lett, hogy az egész elmúlt hetet itthon töltötte, aztán vasárnap Lili is csatlakozott hozzá, így a két lány kórusban köhögött, és göthölt.
Ettől függetlenül én 9-én megint eltöltöttem néhány órácskát a nőgyógyászra várván, de most kicsit hamarabb el tudtam jönni, mint a múltkorában.
Maya kezéből a varratokat 10-én kiszedték délután, délelőtt kimentünk Lilivel az orvoshoz, és még mindig nem volt vége a napnak, mert délután Domit is el kellett vinnem a Fehérvári úti rendelőbe, hogy megnézze a bőrgyógyász a szemhéját és a combján egy anyajegyet. Ez utóbbit még most az ünnepek előtt leszedik neki és akkor megint meglátogathatjuk a Fehérvári úti csarnokot, ahol isteni vitamin salátát lehet kapni az egyik savanyúságosnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése