Az elmúlt hét legfontosabb eseménye

az volt, hogy a 3 nagyobb gyerek átment a vizsgán. Mia nagyon magas pontszámokkal, Lili nem tudni, Beni pedig épphogy, de legalább megvan neki. 
A tervek szerint Mia megy tovább teljes időben Art-desing szakra, Lili végül teljes időben folytatja az angolt és Beni is. 
Lilinél volt egy kis bizonytalankodás, mert mikor az volt a kérdés, hogy milyen beosztást választ, ő először azt gondolta, hogy inkább menne részidőben, inkább este, kétszer egy héten, hogy esetleg tudjon dolgozni mellette. Aztán itthon megnéztük a buszmenetrendet, és arra jutottunk, hogy mégis inkább nappalra kellene menjen, hogy ne kelljen neki este fél 9-kor kóvályognia a városban, hogy nagy nehezen hazaérjen fél 10 körül. Vagy ugye minden alkalommal érte kellett volna menni. Amit viszont ő nem akart. 

Mondani se kell talán, nagy volt az öröm!

Május közepén

Miával voltunk el, mikor már a parkolóházba való beálláskor gyanús hangok jöttek a kocsiból és furcsa szaga is volt.Leginkább égett szagra emlékeztetett. Semmi jelzést nem adott, hogy baja lenne, csak nyilvánvaló volt, hogy valami mégis csak van.
Elintéztük a dolgunkat és szerencsére nem a város túlsó felén voltunk, úgyhogy rögtön a szerelő felé vettük az irányt. 
Az első kérdés az volt, hogy nem jelzett-e az akkumulátor pirosa, de nem. Viszont a hang és a szag alapján szinte rögtön mondta, hogy a generátort kell cserélni. Óriási szerencsém volt, gyakorlatilag aznap este kész volt a kocsi, hazafelé jövetben felvettem az utcáról a pótkulccsal és másnap reggel mentem fizetni.