Karácsony előtt sok helyen voltunk, különböző Mikulás rendezvényeken és mindenütt nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon nehezen sikerül a skacoknak megmagyarázni, hogy igen, tudjuk, hogy finom a cukor, csoki, de nem tesz nagyon jót a szervezetünknek. Így aztán legfeljebb ilyen "sátoros" ünnepekkor van itthon nagyobb mennyiségű édesség, ami tart, ameddig tart. Szoktam néha ezt-azt sütni, de azt sem viszem túlzásba.
Sós dolgokat szoktam venni terápiás céllal, mert akkor biztos senki nem felejt el eleget inni. Dominikkal jártunk úgy, hogy egyik hétvégén nem ivott eleget, estére belázasodott. Persze, azóta jobban figyelünk rá is és a többiekre is.
Most kezdtem el kiválogatni a téli ruhákat. Kezeslábasokat, bélelt nadrágokat, kabátokat mosok, és teszem majd el őket. Lesznek olyanok is, amiket nem tudunk már használni, mert mindenki kinőtte. Maya nő most nagyon hirtelen, Lili egyenletesen, de sokat, már az orromig ér.
Az elmúlt heteket végigbetegeskedtük. Karácsony óta volt már mindenkinek valami baja, pedig egész addig egészségesek voltunk. Csücsköm (apájuk) dec.24-én volt szinte a legvacakabbul, alig -alig tudott felkelni, szerencsére anyáék beszálltak a karácsonyi előkészületekbe, így nem minden maradt rám.
Utána január végén Lilinek lett majdnem tüdőgyulladása, amit végül megúsztunk, de egy hétre rá gennyes középfülgyulladással kellett szaladjunk a fülészhez. Most Maya van a fülész dokinéni által kiírva és visszarendelve, menetközben pedig a fiúkat kezelem kötőhártyagyulladással. Arról már nem is kell nagyon szót ejteni, hogy én is itthon vagyok betegállományban, mert a ki tudja milyen vírus ráhúzódott a beleimre. Így könnyen megy a fogyókúra, de korántsem kellemes dolog.
