Október 20. nem volt a legjobb nap az életünkben,

 bár azért ennél rosszabb inkább ne legyen. 

A dolog igazából még előtte való este kezdődött, csak akkor még nem tudtuk. Rengeteg eső esett egész éjjel és aztán folytatódott reggel is. Nekem 2 helyre kellett mennem dolgozni, az egyiket délelőtt nem túl messze itthonról, a másikat délután kb 20 percnyi vezetésre onnan.

Még korán reggel, mikor mentünk Gyurival, azt láttuk, hogy rengeteg nagy tócsa van és nagyon sokat kikerülni sem lehetett. Sőt volt olyan is, ahol tudtuk, hogy nagy tócsa lesz, mert mindig is van, de most odaállítottak az útnak arra a felére egy figyelem felhívására alkalmas autót, ahol ki szoktuk kerülni. Így az most nem játszott, bele kellett hajtani, még ha lassan is a mély vízbe. Gyurit kitettem aztán én másik útvonalon jöttem haza arra a rövid időre, ami még vissza volt a munkaidőm kezdetéig. Elmentem, dolgoztam, aztán próbáltam elindulni dolgozni a másik helyre, de kinyitni sem tudtam a kocsit a távirányítóval. Őszintén szólva az eszembe sem jutott, hogy magát a kulcsot kulcsként használjam és fizikai "erővel"próbáljam kinyitni. Szerencsére egyik kollégám ötletét használva, ki tudtam végül nyitni az autót, de sokkal előbbre nem jutottam, mert nem ment semerre sem. Be sem indult, nagy setétség volt minden kijelzőn. Először hívtam az autómentőt, aztán a munkahelyemet, hogy késni fogok, ha egyáltalán odaérek. Ugyanaz az autómentős jött, aki előző alkalommal segített, mikor az aksi megadta magát. Nézegeti, nézegeti, aztán kisütötte, hogy a biztosíték dobozban kb. másfél centi víz áll, ami ugye sehogy sem jó. Annyira sikerült neki kiszárítani, hogy el tudtam menni dolgozni. Ott aztán mindenféle furcsaságot csinált az autó, de az odaúton sem volt minden  rendben. Random elaludtak visszajelző lámpák, elhallgatott a rádió, szóval nem volt szórakoztató nagyon. Mikor végre odaértem, leállítottam de néhány dolog ennek ellenére működött, aztán valahogy abbamaradt. Később, mikor már mentem volna haza, akkor láttam hogy dünnyög és ég a helyzetjelző, de elindulni már nem akart, meg kinyílni sem. Úgyhogy szóltam Gyurinak, hogy busszal kellene valahogy hazajutni. Az eső addig visszatartotta magát úgy ahogy, még arra is volt lehetőség, hogy a szomszéd bácsi segítségével az akkumulátort leakasszam, hogy ne legyen baj éjszaka. Aztán elindultam én is a buszhoz. Hát, az itteni busztársaság nem lett megbízhatóbb, az a busz, amire számítottam, kimaradt. Az utána következővel pedig nem tudtam elérni a csatlakozást, bár ebben reménykedve leszálltam a buszról hogy, gyalog átvágva egy parkolóházon, még elérhetem esetleg. Ez nem volt valami jó ötlet, mert egyrészt Gyuri maradt a busz végállomáson, mert a kommunikáció nem volt valami tökéletes messengeren irogatva egymásnak, másrészt meg el kezdett ömleni megint az eső. Végül kb 40 perces sétálás és ázás után, csurom vizesen felültem ugyanarra a buszra, amivel ő is jött. Este 8 után értünk haza, én mentem rögtön fürdeni aztán odatettem száradni a dolgaimat vagy a mosógépbe. 

Másnap reggel Gyurit bevitte az egyik kollégája, aztán mondtam neki, hogy biztosabb, ha este is inkább vele jön haza, mert semmi garancia nincs arra, hogy este haza tudom hozni az autót. Ez azért sikerül, de másnap reggel még mindig furcsán viselkedett a kisasszony. Mikor Gyuri vezetett az Amazonig, addig többé-kevésbé rendben volt minden, csak itt-ott hallgatott el a rádió és kapcsolódtak le a belső fények. Aztán átvettem én az autót és akkor meg volt olyan szakasz is, hogy belül semmi nem világított, úgyhogy gőzöm sem volt, hogy mennyivel megyek. Abban csak reménykedtem, hogy a hátsó lámpák működtek, de nem vagyok róla teljesen meggyőzve. Az sokat segített, hogy viszonylag száraz napok jöttek, és hétvégére helyreállt a rend, de nagyon stresszes volt. Azóta külön tervezett útvonal van, ha nagyon sok eső esne, de egyenlőre nem volt ilyen, illetve nem gyűlt nagy tócsákba. Talán kitakarították a csatornákat egy kicsit, ami egyébként az illetékeseknek nem nagy erőssége. 

Domi

 végül persze beíratkozott, meg el is kezdték az évet. Most úgy néz ki, hogy egyszer-kétszer egy héten kell bemennie, a többit itthonról, online csinálják. 

Itt az egészségügyben és a szociális szférában dolgozóknak, akik Pfizer vakcinát kaptak, ajánlottak egy harmadik, megerősítő oltást, azt valahogy 2 hete kaptam meg. Ugyanúgy nem éreztem semmit belőle, mint az előzőkből.

Egyik nap el tudtam volna jönni a munkából korábban, ehelyett az autómentőt kellett megvárjam, mint kiderült, az aksi meghalt. Beindította nekem a szerelő és a lelkemre kötötte, hogy menjek kicseréltetni, mondhatni azonnal. Szerencsére annyira késő még nem volt, úgyhogy volt hova vinni az autót és utána még Gyurit is össze tudtam szedni. Rákövetkező héten pedig vizsga volt, ahol elhasalt a kocsi, de még aznap megcsináltak rajta mindent, és így át is mehetett. Szerencsére nem volt olyan sokminden. Hátsó lámpabúrák cseréje, rendszámtábla világítás égő csere, kormánykerék összekötők cseréje és a gömbcsuklóké. Aztán a legfurcsább dolog az az volt, hogy a bal hátsó ajtó nem akart kinyílni. Némi erőlködés, babrálás után kinyílt, úgyhogy mégis át ment a vizsgán, de azzal azóta is bíbelni kell, ha akarunk valamit vele. De legalább Gyuri eszének köszönhetően van hozzá megoldókulcsunk. Ugyanis ez az ilyen korú Zafiráknál már szériahiba, youTube videó szolgáltatta a megoldást. 

Mostanára azért közelebb vagyunk az őszhöz, de inkább csak a napok rövidülését és itt-ott a reggeli hideget észleljük. Azért ne 1-2 fokra tessék gondolni, 6-8-12 fokok vannak, és 16-17 nappal. Eső nem esett a héten egyáltalán. 

Ja, a füge ágakból megmaradt vagy 3 egyenlőre. 

Pontosan nem emlékszem,

 hogy mikor, de augusztus végén volt még olyan melegünk, hogy alig lehetett aludni az éjjel, mert annyira nem hűlt ki a ház sem, 26 fok felett volt. Mostanra mondanám, hogy lassan beköszönt igazán az ősz. Még nem az a durva mindennapos eső, meg itt-ott a napot is látni, de azért már vannak jelei az ősznek. Még nem kellett befűteni, bár már volt reggel, hogy Domit úgy állítottam meg, hogy be ne fűtsön. Nem volt nagyon meleg, de annyira hideg sem, csak épp pizsamában csattogott le és úgy valóban lehetett hideg, de ajánlottam neki, hogy inkább öltözzön fel, úgy olcsóbb lesz.

Beni akkor elkezdte az utolsó szintet járni, remélhetően be is fejezi időben. Dominak még nem sikerült egyenlőre beíratkoznia a következő évre, de ezen a héten muszáj lesz megcsinálják neki. 

Már tavaly is észre vettük,

 csak nem akartunk hinni a szemünknek. 

A ház előtti lépcső nincs a legjobb állapotban, így mindenféle rések vannak rajta. Az egyikből kinőtt egy növény, már tavaly is, de nem nagyon fért a fejünkbe, hogy ez tényleg az lesz, aminek látszik. A növény ugyanis kisértetiesen emlékeztetett fügére. Idén már elővettük a telefonos kis növényhatározót és ez is azt mondta, hogy füge. Úgyhogy ki lett szedve, már amennyire lehetett kíméletesen és most várom, hogy gyökeret engedjenek a szárak, aztán elültethessem őket. 

Az elmúlt héten mindketten itthon voltunk szabin, Gyuri holnap megy vissza én pedig szombaton. Egész idáig nem volt valami jó idő, sokat volt felhős itt-ott esett is. Vasárnap ugyanúgy felhős volt, néhol kibukkant a nap, de ez például elég volt arra, hogy amíg kinn voltunk grillezni, beszélgetni, Gyurit, Lilit egész jól megkapta még ez a bújkáló nap is. Egyébként pont jó idő volt grillezéshez. Se nem hideg, se nem meleg. Éééés szerencsénk is volt, mert Gyurinak előző nap eszébe villant, hogy vajon maradt-e szén???? Elég sokat vettem nyár elején, úgyhogy akár maradhatott is volna, de nem. Viszont a boltokban úgy tűnik, azt gondolták, hogy vége van a nyárnak, augusztus közepén, már úgysem akar senki semmit sem sütni, már nem hozatnak újabb készleteket, hanem csak eladják a maradékot. A maradék viszont csak, vagy jobbára brikett volt, ami nekünk egyszer valahogy nem jött be, azóta sem vesszük. A Lidl-nek viszont van valami impregnált faszene, ami nagyon könnyen gyullad. Az lett volna a cél, de aztán örültem annak, amit végül a 3. boltban kaptam. Az is faszén volt, de nem az a könnyen gyulladós fajta, a gyufa pedig köddé vált. Valahogy azért csak meggyulladt, de nem volt egyszerű. Talán még később, ősszel, egyik hétvégén lesz alkalom sütni, most még vettem annyit, hogy egy-két grillezésre elég legyen. 

Ma viszont kipendült a napsütés és nagyon úgy néz ki, hogy ilyen is marad még jó pár napig. Ami persze nem baj, de csak jobb lett volna itthon lenni ebben a szép időben. 

Szombaton még sütöttem egy Hokkaido milky bread-et (kalácsnak is mondják, talán nem véletlenül) és hát tényleg légiesen könnyű. Ugyan lehet vele szöszölni, de nagyon megéri. 

Mielőtt leültem írni,

és ránéztem volna az utolsó posztra, abban a hitben éltem, hogy valamikor talán áprilisban írtam utoljára, de látom, annyira azért nem vagyok lemaradva. 

Elég sok minden történt és mégsem. Nézzétek el nekem, de valószínűleg ez egy kicsit csapongós poszt lesz, azok a dolgok, amikről írok június és ma között történtek, de egyáltalán nem biztos, hogy sikerül tartanom a valós időrendiséget. 

Szóval Miának lett munkája a barátja apja révén, aki beajánlotta egy golfklubba dolgozni. Ami azért nem teljesen zökkenőmentes, de talán előbb-utóbb tényleg fog tudni dolgozni. Amikor az első néhány napját dolgozta, bekapott valami vírust és a keze is el kezdett rendetlenkedni, valószínűleg valami ínhüvely gyulladás vagy valami hasonló a megerőltetésektől. Amikor a vírusból épp kilábalt volna, a veséje kezdett el vacakolni, de annyira, hogy a végén kiderült, hogy nem hólyaghurut hanem vesekő ami gyötörte. Ennek még persze utána kellene járni, de még mindig nem túl egyszerű az orvosok színe elé kerülni, de még felhívni a rendelőt is csak nagy-nagy szerencsével és sok idő ráfordítással lehet. 

Ezt mostanság magam is megtapasztaltam párszor a térdem miatt. Valamikor a gyerekek oltása előtt volt az én röntgenem, június legelején. 

Előtte néhány nappal hívtak az orvosi rendelőből, hogy mikor is lesz az a röntgen, érdeklődik az a részleg, ahova majd utána mennem kellene. Ezek azóta sem hívtak, írtak, úgyhogy én próbáltam felhívni a rendelőt és sikerült nagy nehezen kicsikarnom egy visszahívást. Az orvos, aki hívott, asszem nem akarta igazán megoldani a problémámat, csak túl akart esni a telefonhíváson, mert nem sokat segített. Adott egy telefonszámot, hogy hívjam fel a gyógytornászokat, majd azok segítenek és nagyjából ennyi, ja és megmondta, hogy mi van a röntgen leleten. Arthritis. 

Azt ugye eddig is tudtam, hogy túlsúlyos vagyok, csak azzal nem voltam tisztában, hogy ez és az állandó más dolgokból (régebbi sittesvödrök cipelése, egyéb nagyon nehéz dolgok mozgatása, stb..) adódó túlterhelés eredményezheti az arthritist. 

Úgyhogy most ott tartok, hogy bármi áron is, de le kell fogynom. Sokat, nagyon sokat, kb a mostani testsúlyom felét, mert így ebben a formában ez nagyon-nagyon fáj, mintha kést forgatnának benne.  Aztán következett egy újabb próbálkozás, hogy orvos közelébe jussak, ha másképp nem, legalább telefonon, és akkora szerencsém volt, amekkora már régen nem. Sikerült kikönyörögni, hogy az a doktornő hívjon vissza, aki elsőnek megnézte a térdemet most áprilisban és tőle tudtam tanácsot kérni, hogy mit merre, meg felírt pár dolgot. Pl a szomszéd nénitől kaptam valami ibuprofenes gélt, azt is. Közben mi is nézelődtünk az interneten, hogy mi az ami segíthet, ezekre is rákérdeztem, hát majd meglátjuk. Kollagént rendeltem és majd még fokhagyma kapszulákat kellene vennem, de ma nem kaptam. 

Kb egy hete kiderült, hogy Dominik féléve megvan, mehet a második évre, amiből az első félév úgy tűnik online lesz, a másodikat majd meglátjuk, de azt ígérték, hogy be kell járni. 

Aztán voltak itt is érdekes időjárási események, június végén, július elején volt egy jó kis hőhullám, majd meg pukkadtunk. Aztán valamelyik reggel meg úgy mentünk el, hogy a városban tengelyig gázoltunk a vízben, annyira ömlött az eső egész éjjel. Most ilyen nagyon kellemes, szeles, már majdnem hűvös idő van. Augusztus közepétől megint hőséget mondanak, hát majd meglátjuk. 

A héten oldották fel a legtöbb pandémiás szabályt, ami megmaradt biztosan, az a maszk viselése boltokban, közlekedési eszközökön és az egészségügyi intézményekben és a munkahelyeken is. 

Egy héttel ezelőtt

 még simán fűtöttünk, ma meg már meg lehet pukkadni a melegtől. Ez itt olyan 22-24 foknál már bekövetkezik...

4.-én némi szervezés után hatalmas szerencsével kaptam a véletlen szabadnapomon a Beni oltási időpontja mellé még másik hármat, így egy füst alatt mind a négy gyerek megkapta az oltást. Eredetileg ezen a napon dolgoznom kellett volna, de valakinek valami közbejött és cseréltünk. Utána megjött a Beni értesítője és 1 nappal a dátum előtt megjött a másik 3 gyereké, 3 különböző napra, egy távolabbi helyre. Valószínűleg az lehetett a szerencsénk, hogy péntek késő délután senki nem akart menni sehova, vagy ha mégis, akkor nem oltásra. De azért voltak elegen. Előzőleg kicsit aggódtam Beni miatt, hogy mi lesz vele ott egyedül, mert ugyan rengeteget fejlődött a nyelvtudása, azért az orvosi kérdésekre nem biztos, hogy flottul tudott volna válaszolni. Engem meg nem biztos, hogy beengedtek volna, vagy legalábbis könyörögni kellett volna, asszem. De így minden gond megoldódott, megszállták a terepet. 

Továbbra is

 fűtünk. Volt néhány nap, amikor mondhatni jó idő volt, de az is csak 11-12 fokot jelentett. Ezen a héten 2-3 napig süvítő szélvihar volt ömlő esővel körítve. Tegnap nem esett annyit és ma nem esett egyáltalán, de még mindig hűvös van. 

Tavaly a tegnapi nap volt az egész év legmelegebb napja itt UK-ben, ehhez képest azért szép dolog, hogy még mindig be kell kapcsolni a fűtést. 

Az időjárásunk ismét nagyon vicces volt,

 az elmúlt napokban még hagyján, de egy hete még jeget vakartunk az autóról reggelente. Aztán a felmelegedéssel (10-12 fok napi maximum) jött szombaton egy akkora eső, hogy még! Előző nap néztem a madarak itatóját, amiben a víz már éppen kezdett kritikus szintre csökkenni, de aztán estére már túl is csordult, ki tudja mennyivel. Az edény fala olyan 10 cm körüli magas, volt benne kb. 1 cm víz. Hát ennyi esett egy nap. Ahányszor kiléptem a házból vagy a munkahelyem épületéből, annyiszor áztam el. Mindenhol óriási tócsák, ömlő víz...

És a hét híre: mindenkinek megérkezett a settlement status-ról az értesítés, hogy megkaptuk. Annak ellenére, hogy nem tudtunk semmi olyasmit, ami miatt elutasíthatták volna, azért csak nyugodtabb vagyok, hogy megvan. 

Valamelyik nap

egyszer csak bevillant, hogy miért is nem eszünk itt kínai kelt egyáltalán, pedig Magyarországon mennyi salátát ettünk belőle. Aztán rájöttem, hogy azért nem, mert itt nem látok kínai kelt egyáltalán a nagyobb boltokban sem. Aztán rákerestem a neten, persze, hogy van. De másnap a boltban csak rá kellett kérdezzek, hogy van-e egyáltalán, mert nem találom. Kis segítséggel persze meglett, de hát azért nem találtam, mert nagyon haloványak itt és nagyon kicsik, túl azon, hogy zacskóban is vannak. De megvan! A saláta is elkészült!

A héten megkaptam a második oltásomat is!

Azért az nem volt ennyire egyszerű történet, de tényleg megkaptam. Az történt ugyanis, hogy úgy 2 hete pénteken kaptam egy levelet, amit csak nagyon röptében futottam át. Meg is lett az eredménye. A levél ugyanis egyszerre 2 nyelven íródott, nem külön-külön oldalon, a Welsh az egyiken és az angol egy másikon, hanem egyik szakasz Welsh, a másik angol. Így szépen váltakozva. A Welsh hétfő kísértetiesen emlékeztet az angol márciusra, úgyhogy abban a pillanatban mikor ránéztem, csak az jött át, hogy ráérek még vele foglalkozni, pedig nem nagyon, mert a következő hétfőn akartak volna oltani. De így nem voltam ott, mert még valami baki miatt az SMS-t sem küldték ki, pedig ha legalább azt megkapom, akkor oda is tudtam volna menni. Aztán akkor kezdtem el jobban utánanézni, hogy mi is történik, mikor egy héttel később kaptam egy újabb levelet ehét hétfőre. Na, és akkor tisztult ki a helyzet, hogy lemaradtam az egyik oltásról, erre küldtek egy másik levelet és akkor így már muszáj volt végigmenni mindkét levélen, hogy mit is akarnak.  Szóval a második időpontra mentem, de ott megmutattam a helyi erőknek is és ők mondták, hogy nekik is összezavaró ez a fajta tördelés vagy keverése a 2 nyelvnek, pedig ők valószínűleg mindkettőt ismerik. 

Hála az égnek,

 a kolléganőm tesztje tegnapelőtt fals pozitív volt, mára megérkezett a kontroll eredménye, ami negatív 😄

Tegnap nagyon vigyáztak rám az őrangyalok,

 meg a biciklistára is, aki egy körforgalomban a semmiből az orrom elé keveredett, reggel 7 előtt, amikor itt még sötét van. Lehet, hogy észre sem vette, hogy majdnem elütöttem, annyira tekert, vagy azért tekert, mert ő tudta, hogy veszélyben van, csak én nem tudtam róla, hogy én is és ő is veszélyben vagyunk. Kb 10 centire álltam meg tőle. Körforgalom előtt alapból le szoktam lassítani, mert annyira nagy az A oszlop csinálta holttér, hogy muszáj jobban körülnézni, és mégis...Nem hinném, hogy lett volna lámpája, mert azért az csak feltűnt volna. A fényvisszaverő ruha pedig ugye sötétben nem világít magától. Mire megláttam, már majdnem elkapta a kocsi a bringa hátulját. Arra nem volt időm, hogy leboruljak Mekka felé, de gondolatban azért hálát adtam az angyalaimnak, hogy mindenki megúszta.

Aztán mikor bementem a munkahelyemre ez után a kis incidens után, átöltöztem, jöttem-mentem, aztán az éppen ügyeletes kisfőnök azt mondja, hogy jaj, ne nyúljak már semmihez, még az is lehet, hogy haza kell menjek. Mondta ezt azután, hogy én már elindítottam mindent a konyhában, megcsodáltam az újfajta rendet, amiről azt hittem, hogy a kolléganőm hagyott. Aztán kiderült, hogy haza lett küldve, mert az a szakács, akivel én is dolgoztam előző délelőtt, kapott egy értesítést, hogy pozitív a tesztje. Úgyhogy az újfajta rend nem az ő műve volt, hanem valaki más próbált valamiféle rendet varázsolni, fertőtleníteni, ettől volt olyan furcsa minden. 

Végül aztán kisütötték, hogy maradjak, aztán majd meglátjuk, hogy a kontroll teszt mit mutat, egyenlőre várjuk az eredményét. 

Viszont ma megkaptam az értesítést, hogy március 23.-án mehetek a második vakcinámért. 

Még másnap

 vissza tudtam akasztani a kipufogót, de az nyilvánvaló volt, hogy ott sincs minden rendben, rá kell arra is nézni. Csütörtökre kaptam időpontot, reggel felvittem a kocsit, hogy kicseréljenek rajta pár dolgot és kértem, hogy nézzen rá a kipufogóra is. Azt mondta, ránézett, szerintem csak nagyon messziről, hogy jó lesz az még. Hát, jó volt, még aznap estig. Akkor mikor átzötykölődtem a második fekvő rendőrön az Amazonnál, azt mondta, hogy elég volt. A kedves biztonságiak már szaladtak, hogy jajajajajaj, valami nem stimmel, és aztán az egyikük behasalt a kocsi alá, leszedte a kipufogót és betette nekem a csomagtartóba. Szerencsére a rendőrök nem állítottak meg egész hétfőig, hogy hol az utolsó darabja a kipufogónak. Mondjuk nem nagyon állítanak meg egyébként sem. 

Nagyon szerencsések voltunk, hogy még lockdown meg tudtuk venni azt a szerencsétlen hősugárzót, azóta is csak ott állnak a polcokon, de nem adhatják el őket, mert nem számít alapvető cikknek. Így minden ilyesmi ott áll a boltokban és le vannak a polcok fóliázva, nem lehet őket megvenni. Semmi ruházati cuccot, ágyneműfélét, meg még egy csomó mindent. Persze a hideget ez nem érdekli, úgyhogy aki ilyesmit akar mindenáron, az megveheti online. Én használom a hősugárzót, de ki szoktam egészíteni az itthoni ruházatomat még egy pár meleg zoknival és újabban egy műanyag klumpában megyek ki a konyhába, annyira szokott fázni a lábam. 

Az idei tél nagyon esős, nedves volt. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor tudtam kint szárítani a ruhákat. 

11.-étől "visszavagyunk" dolgozni az eredeti munkahelyemen, egy átmeneti menedzsment alatt. Jó sok változást hozott, szinte minden téren. Még november elején vagy még hamarabb, nem is tudom pontosan, volt két kollégám között valami parázs vita, aminek aztán az lett a végkifejlete, hogy nem tudnak együtt dolgozni egyáltalán, pontosabban az egyik, aki ugyanúgy kitchen assistant, mint én nem hajlandó a másikkal együtt dolgozni aki viszont főz. Vele, azaz a főzővel, nekem sem volt különösebben kiegyensúlyozott a kapcsolatom, mostanság viszont ennek a konfliktusnak köszönhetően, muszáj együtt dolgoznunk és mintha egy kicsit változott volna, úgyhogy most elviselhetőbb a légkör, de őszintén, nem vagyok nagyon optimista. Ez olyan kutyából nem lesz szalonna tipusú dolog. A munkarendem is változott, az új vezetés alatti első munkanapomon rögtön kértem, hogy változtassuk vissza a délutáni műszakkezdési időpontot 2-re, hogy Gyurinak ne kelljen ott ülnie a bejövő éjszakások között több mint egy órát, ezzel is növelve a megfertőződés veszélyét. 

Egyébként meg szinte az összes műszakom mostanában hosszúnapos. Egy két hetes időszakot nézve van egy délelőtti, egy délutáni és hat egésznapos műszakom, úgyahogy kényelmesen elosztva. Mindenesetre a kenyérsütés és a bevásárlás és egyebek intézése megoldott ebben a ritmusban. 

Nemrégiben jött egy levél az NHS időpontos részlegétől, kérdezvén, hogy akarok-e maradni abban a listában, ahol a térdemmel várakozok. Visszaküldtem nekik, hogy igen. Most már akkor csak fog talán történni valami, előbb vagy utóbb. 

Időközben sikerült

normális kinézetű kovászos kenyeret is sütnöm, de aztán rátaláltam erre a rozsos kenyér receptre, amit magok nélkül sütök, isteni. Kicsit nagyobb mint az előzőek, de így is el szokott fogyni. 

Karácsony előtt sajnos megpusztult a Lilitől évekkel ezelőtt kapott dagasztógép, de volt egy átmeneti segítségem Miától, amit a kuka helyett hozzánk dobtak. Kisegíteni kisegített, de sok örömem nem telt benne, hiába Bosch, szerintem nem a legjobb konstrukció, és hát kicsi, épphogy megbírkózott ezzel a kenyér tésztával. Minden alkalommal úgy kellett a keverőszár végéből kivakarni a tésztát. 

Megvannak a darabjai is, de asszem így, hogy most lett egy emberes méretű dagasztó gépem, ritkán, vagy nem fogom használni. Azért nem akarom leszólni, mert nagyon jól jött addig a néhány hétig.

 Az a helyzet, hogy néha eléggé kivan a csuklóm, úgyhogy a kézzel dagasztás az nem megy mindig könnyedén. Mostanra eléggé nyilvánvaló, hogy a rendszeres túlterhelés, nagyon nagy súlyok emelgetése nem tett jót az izületeimnek, a jobb csuklómon például egy helyes kis gombóc nőtt, akkora, mint egy fél dió. Addig vigyázzatok magatokra, amíg van mire vigyázni! Én is jókor jövök rá!

December elején volt egy kis incidens a munkahelyemen, ami miatt az egész otthon működését és a menedzsmentet is felfüggesztették időlegesen, vizsgálat indult és bennünket más helyekre "vezényeltek". Ahol az első néhány napomat töltöttem, onnan szerencsére át tudtam jönni ide a közelbe, ahol a legelső munkanapomat töltöttem évekkel ezelőtt. Szerencsére azóta itt voltam többször is kisegíteni, úgyhogy nem ismeretlenbe jöttem és még örültek is nekem. Amúgy is részben jobban jártam itt, mert itt legalább csak délelőttös műszak van és emiatt Gyurit sokkal hamarabb haza tudtam hozni, mint ha este 7-ig kell maradjak azokon a napokon, mikor délutánra kell mennem. Másrészt meg veszteség, pénzügyileg, hiszen egy csomó túlórám elmaradt. A kollégáim jó része viszont betegállományban van, mert ők vagy nem tudtak vagy nem akartak ott dolgozni, ahová küldtek bennünket, ami még rosszabb pénzügyileg. A legrosszabb az egészben a bizonytalanság, hogy most akkor mi van, mikor mehetünk vissza. 

Aztán karácsony előtt megint bejelentették, hogy lockdown lesz, annyi volt a könnyítés, hogy karácsony napján lehetett két családnak találkoznia. Ennyi nekünk pont elég is volt. Szerencsénkre még szabadnapos is tudtam lenni, igaz 5 és fél óra szabadságom bánta, de így legalább nem torkollt őrületbe a karácsony. Gyurit 24.-én 4-kor hazahoztam és 25.-én karácsonyoztunk. A délelőtt azzal telt főként, hogy át kellett teljesen rendezni és félig ki kellett üríteni az utca felőli szobát, ami nappali lenne hivatalosan, de hát én használom sokmindenre. Itt van a számítógépem, itt varrok, itt száradnak a ruhák ha muszáj, szóval leülni nem lehet, csak legfeljebb 2 embernek. De sikerült minden időben, zökkenőmentesen a gyerekek segedelmével. 

Nálunk sosem volt az a klasszikus karácsonyi menü, de itt az évek alatt még az is változott. Pulykát azért mi is ettünk, csak még valamikor novemberben vettem szeletelt pulykamellet és betáraztam a fagyasztóba (tavaly majdnem lemaradtam róla). Kiengedés után kicsit sós, mérsékelten fokhagymás tejbe áztattam és aztán bepaníroztuk, kirántottam. Volt hozzá 2 féle krumplisaláta, sajtos mártogatós répával, paprikával, pigs in blanket

ami tulajdonképpen kis 3-4 cm-es kolbászkák baconbe csavarva, megsütve. Ez a kép nem nálunk készült, csak a neten találtam. 

A múlt kedden megkaptam az első dózist az oltásból. Volt itthon kis hezitálás, hogy mikor, mert karácsony előtt nem akartam menni, de aztán sikerült kapnom időpontot 29.-ére. Nagyjából olyan volt mint egy szúnyogcsípés és másnap sem fájt sokkal jobban. Más mellékhatását nem éreztem, jól vagyok, bár attól a maszkot továbbra is hordom, mintha mi sem történt volna. Ami a maszk viselést illeti, azóta, mióta muszáj mindenhová hordani, egyáltalán nem volt senkinek semmi náthás, influeza szerű baja, az orrcsepp a hűtőben várja a lejárati dátum elérését. 

Az elmúlt 2 -3 hétben csak egyre hűlt az idő én meg csak egyre fáztam a konyhában, ha ott volt dolgom. Tegnap kitettem egy hőmérőt és azt láttam, hogy nem csoda, hogy fáztam, 14-15 fok volt késő délután, ma reggel pedig 13. Ennek eredményeképpen, ma mikor kisétáltunk boltba Lilivel, vettünk egy hősugárzót, hogy legalább ne kelljen feltétlenül fagyoskodni. Gyalog mentünk, mert a kocsi kipufogója lóg, majd holnap megpróbálom legalább ideiglenesen felkötni valahogy, hogy hétfőn el tudjak menni dolgozni aztán hátha utána fogad a 2 műhely közül valamelyik. Ma esélyem sem volt, hacsak nem akartam volna vízben tocsogva aláfeküdni az autónak, elég jól esett. 

Mindenkinek boldog új évet kívánok!