Egy hete már itthon van mindenki, de már előtte is voltak lemaradások, hol mentek, hol nem a táborba. Az utolsó 2 napot már itthon volt minden gyerek. Nagyon sokan voltak a táborban az első hetekben, amikor mi szoktunk menni és annyira nagy volt a tömeg, hogy túl sok volt a súrlódás a kevés helyen. Ennyi gyerek még sosem volt, viszont cserébe a férfi tesitanárokat sikerült megúszni. A kajáért sem voltak annyira oda, bár az uzsonnákat nagyon szerették, valami pékség szállította nekik a különböző finom péksütiket.
Lilikémmel a héten voltunk a gasztroenterológusnál, aki megnyugtatott, hogy valószínűleg még laktózérzékenység sincs, de ha mégis, akkor az majd kiderül szeptember 5-én, amikor majd fel kell menjünk egy laktózterheléses vizsgálatra.
Leérett a barack, lett belőle lekvár és jó sokat ettünk is. 11 kg-t átvett a szomszéd néni, de kicsit sem volt elégedett vele, pedig nagyon finom volt. Szinte sajnálom, hogy nem én főztem be azt is, amit átadtam neki. Bár őszintén szólva, épp jól jött az a 3000,-Ft, amit a barackért cserében kaptam.
Most úgy tűnik, jó idő lesz, Csücsköm is itthon lesz velünk szabin, 3 hétig. Ilyen nem is volt, mióta itt dolgozik. Persze, majd meglátjuk, hogy tényleg itthon tud-e lenni végig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése