A tegnapi nap

bővelkedett mindenféle váratlansággal. 

Az egész azzal kezdődött, hogy reggel a hazafelé jövetben elrepült valami a kocsi szévédőjéről, amiről akkor és ott azt hittem, hogy félbetört az ablaktörlő lapát. De nem, nem tört, hanem az egész egyben repült el, otthagyva engem a nem túlságosan nagy esőben, de mindenképpen ablaktörlő lapát nélkül az autópályán. Valahogy azért persze hazaóvatoskodtam, de nem sok mindent láttam. 

Aztán felmentem a Lidlbe vásárolni, ahol nem tudtam fizetni, mert nem fogadta el a kártyámat. Egyiket sem. Nagyon le voltam döbbenve, nem értettem, hogy mi van. Aztán még sokáig nem értettem. Ott a boltban mondták mindenesetre, hogy hívjam a bankot majd ők segítenek. Hát, addig ott abban a pillanatban nem jutottam el, mert jött egy kedves ember, aki látta már előzőleg is a kínlódásomat, és az mondta, hogy menjünk vissza a boltba, majd ő kifizeti. Én persze úgy gondoltam, hogy kedves tőle, hogy megment  és akkor én meg később átutalom neki. Hát ebből nem lett semmi, mert kifizette, köszönt és elment. Én meg ott álltam a bevásárló kocsival, ami tele volt és csak hápogtam, mert nem 5-10 fontot fizetett ki, hanem 60-at. 

Még ott a Lidl előtt megpróbáltam kicserélni az ablaktörlő lapátot, de nem ment, mert nem rávaló, sehogysem. A szerelő nem nagyon van onnan messze, úgyhogy átmentem oda, ahol ugyan nem volt megfelelő, viszont egy óra múlva hívtak, hogy megérkezett, mehetek. Ez volt a kontroll hely, hogy az a kártya, amivel fizetni akartam, továbbra sem működött. 

Így mikor hazaértem, hívtam a bankot, hogy mi a baj és mikor a kártyaszámot kérdezték, akkor esett csak le, hogy egész délelőtt a régi kártyámmal akartam fizetni, ami már rég lejárt, de megtartottam. Viszont akkor hol van az, ami jó??? Sehol. Valószínűleg elvesztettem tegnapelőtt, mikor három kisebbel voltam odaát a Tescoban, de sajnálatos módon ők nem tudták előadni, ezért aztán kénytelen voltam újra hívni a bankot, hogy küldenének egy új kártyát. Most várom, hogy megjöjjön az új kártya. 

Amúgy én is elkezdtem lassacskán feldíszíteni a házat, de a karácsonyfával még várok egy kicsit, mert időközben láttunk egy házat, ami akár jó is lehetne. Akkor pedig költözünk, még ha karácsony itt is kopog az ajtón. 

A múlt héten sikerült először

valami olyasmit sütnöm kovásszal, ami emlékeztetett a kenyérre. Az előző próbálkozások inkább egy jó ízű ámde lapos és nagyon tömör valamire hasonlítottak. 

szóval ekkora különbség, bár a kűlcsín nem volt tökéletes, mindegyik lapos kenyérke elfogyott, de hát azért az a helyzet, hogy csak időigényes dolog a kovászos kenyér megsütése, még akkor is, ha az enyém egy kicsit eltér a szokásostól. 

Volt ilyen is, ezt nagyon nem szerettem, meg is égett, túlságosan lisztesre sikerült, de csak elfogyott majdnem.

Ez egy köztes változat

Nekem ez hasonlított legjobban ahhoz a kenyérhez, ami már elfogadható minőség. 

Közben az is kiderült, hogy senki sem lelkes a lisztes tetejű kenyértől. Úgyhogy most ha van időm, mert egész nap itthon vagyok, akkor sütök kovászos kenyeret, ha meg nincs annyi időm, akkor sütöm továbbra is az öregtésztás kenyeret.

Atyaég,

 megint elment egy hónap. Azt nem mondom, hogy nem vettem észre, hogy megy az idő, de azt igen, hogy ennyire nem tűnt fel a rohanása a rohanásban...

Volt itt kérem minden mint a búcsúban. 

A Halloween előtti héten ugye szünet volt a suliban, ennek farvizén kihirdettek majd 3 hét "tűzszüneti" lockdownt, hogy levegőhöz juthasson az egészségügyi ellátó rendszer és lassítsák egy kicsit a járványt. Ezzel együtt kijött egy rendelet, ami a vásárlásokat korlátozta, azaz a nagy boltokban (Tesco, Asda, Morrisons, Lidl, Aldi, stb) nem lehetett venni semmi mást, csak ami létfontosságú és még néhány olyasmit, ami nem az. Lett is belőle jó nagy kravál, a három hét alatt is aztán utána pedig pláne. Mindenki rohant megvenni amit eddig nem vett meg, viszont meg akarta venni, de nem tudta kiszállíttatni. Nem vagyok benne biztos, hogy jó döntés volt, még ha azt nagyon is hangsúlyozták, hogy főleg azoknak a boltoknak az érdekében történik, akik nem maradhatnak nyitva, hogy legalább kicsit enyhítsék az egyenlőtlenséget. 

Véletlenül úgy jött ki a lépés, hogy még éppen a lockdown előtti héten el tudtunk menni Miával a fodrászhoz. Neki nagyon rég le kellett volna már vágni a haját, mert már a feneke alá ért és erre pont lehetett azt mondani, hogy hajzuhatag. Rettentő nehéz volt neki, már a végén fájt mindene, háta, válla, nyaka, feje... Most lett neki egy szép vállig érő haja. Az enyémet meg csak azért kellett levágni, mert már épp itt volt az ideje, épp kezdett megőrjíteni. Sehogy sem állt. 

A Halloween egészen furcsa volt így, hogy a gyerekek nem jöttek, hiszen lockdown volt. Jól bevásároltunk, még hetekkel előbb, úgyhogy most itt kerülgetjük a cukorkákat. Gondolom húsvétig csak elkopnak valahogy...

Aztán a múlt pénteken, ami hatodika volt ugye, láttam az első karácsonyi díszbe öltöztetett házat, ami bármilyen furcsa is, de kellemes látvány a szemnek és jó látni. Nekem sokkal jobban tetszik ez a szokás, hogy legalább egy hónappal karácsony előtt már felállítják a fát, feldíszítik a házat. Legalább sokáig lehet élvezni a látványt és nem szenteste van őrület vele, amikor amúgyis annyi minden van. 

Vigyázzatok magatokra!

Nyolcadikán

 Gyuri volt 50 éves. Hát a körülmények szerencsétlen alakulása miatt nem ez volt a legboldogabb napja a héten. Lehet, amúgy sem lett volna nagyon feldobva miatta, de több minden besegített, hogy még annyira se legyen jó. Ezeket most nem részletezném, munkahelyi mindenféle vacakság. Azért itt is vannak ilyenek. Nem fenékig tejfel. Sőt nem is egyenletesen bárányfelhős....

Viszont ennek örömére elkészítettem életem első és talán nem legutolsó Dobos tortáját, ami nagggyon csokoládés lett. Volt egy receptem, amiben volt két olyan dolog, amit sokkal előbb el kellett volna kezdjek keresni, hogy meg tudjam venni. Az egyik ilyen a kakaó massza volt, a másik pedig kakaóvaj. Kakaóvajat kis szerencsével tudtam volna venni, de végül nem kaptam, a kakaómasszát egyenlőre még nem is tudom, hogy hol keressem. Mindenesetre akkora torta lett, hogy még 3 nap múltán is volt belőle és annyira csokoládés, hogy én ilyen csokis dobos tortát még sosem láttam. Mert ugye a kakaómassza, az 99% kakaó, de én csak 95%-os csokoládét tudtam venni. Mondjuk nem nagyon tudom, hogy mi a különbség a kettő között a formán és a kakaó mennyiségen kívül. Lényeg az, hogy legközelebb jó lesz a 75%-os csoki is, azt hiszem. 

Volt itt kérem mindenféle időjárás

 az elmúlt hetekben. Sütött a nap, meleg volt, aztán esett az eső, lehűlt, aztán úgy is maradt. Most az elmúlt napokban legalább a nap sütött hellyel-közzel meg volt hozzá több, kevesebb szél. Ma inkább több. 

Beni a múlt hét előtti pénteken el tudta kezdeni a collegeban a tanfolyamot újra, ugyanazt, amit tavaly ilyenkor. Most kétszer egy héten járnak a suliba, hétfőn és pénteken, kedden pedig online órájuk van. Úgy néz ki, lassan lemegy a torkán a béka, hogy nem minden megy úgy tovább, ahogy tavaly volt. Sokkal kevesebben vannak a csoportban, négyen. Tavaly valahogy 12-15 körül volt a létszám. 

Most újra lockdown előtt vagyunk, péntektől 2 hét. Egybeesik az iskolaszünettel, így talán kisebb kavarodást okoz. Mi megyünk változatlanul. Még szerencsésen kaptam holnapra 2 időpontot a fodrászhoz, úgyhogy Mia fenékig érő haja és az én kis hajacskám is le lesz vágva. 

Domi

tegnap betöltötte a 19. évét. Úgy néz ki, hogy némi telefonálgatás után, de bennt van az egyetemen, bár még pár dolog mindig hiányzik. Nem mennek kifejezetten gördülékenyen a dolgok. 

Lili és Beni dolga egy lépést sem jutott előbbre. 

Vagy másfél hétig még nagyon jó idő volt, bár itt-ott esett az eső, de az kellett is. Holnaptól mondják a több esőt a nagyobb lehüléssel, de már most a héten is néhányszor be kellett fűteni, mert hideg volt. 

Az a szépsége a két képnek, hogy a felső 12.-én  készült, a második pedig 29.-én. És ez a növény már egyszer ugye levirágzott, ez a pompázás már az őszi ruhája. Tavasszal sajnos nem csináltam képet, pedig akkor lett volna az igazi, ha látjátok minden alakját. Sajnos a színét nem adja vissza teljesen, de nagyon szép bordó mostanra. 

Már egész belejöttünk abba, hogy itt az ősz,

 és nem, nincs itt az ősz. Vagyis ki tudja. A múlt héten itt-ott be kellett fűteni, mert kellemetlenül hűvös volt a lakás. Aztán hétfőn megint gatyára kellett vetkőzni, mert annyira meleg lett. Azt hiszem most a héten melegebb volt, mint a klasszikusan nyári napoknak nevezett hónapokban. 

A munkahelyemen annyival súlyosabb a helyzet, hogy eddig, ha vacakul is, de valahogy működött a légkondi, de aztán teljesen megadta magát a hét elején, úgyhogy több nap úgy jöttem haza, hogy legfőbb vágyam a zuhanyzás volt. 

Az iskolai dolgokkal még mindig nem vagyunk egyenesben. Majdnem azt mondanám, hogy Dominik áll a legjobban. Ő vagy 2-3 hete felhívta a diákhiteles céget, hogy mi lett a papírjaival, mert eddig nem kapott semmi visszajelzést. Na, akkor utána 1-2 hétre megkapta az értesítést, hogy megkapta a diákhitelt a tandíjra is és még kapott egy kis apanázst is. Aztán ugye a nagy felháborodásra való tekintettel megkapta mindenki azt az érdemjegyet (betűt), értékelést, amit a tanárok megajánlottak nekik. Akkorra már csak annyi hiányzott a Swansea Uni-nak, hogy az angol vizsgáját kellett volna valamikor újra csinálni, mert a GCSE nem lett anno annyira fényes. Ezeket tegnap és ma újra csinálta online, még nem tudjuk, hogy milyen eredménnyel. Talán még ma megkapja az eredményt és ha minden jól megy, a jövő héten kezdheti az egyetemet. Azt persze még nem tudni, hogy hogyan, de hát majd kialakul. 

Lilinek még nem válaszoltak, hogy hol melyik kurzus lenne a legmegfelelőbb neki, Beni meg várja, hogy a college visszaírjon, hogy mi a következő lépés. Neki nagyon nehezen megy le a torkán, hogy lehet hogy többé-kevésbé online oktatás lesz. Az előző évét újra kell járnia, mert semmit nem küldött be, nem csinált meg ahhoz, hogy befejezettnek tekintsék az évét. 

Azért így-úgy mindenkinek okozott nehézséget a vírus miatt kialakult helyzet. Szerintem Beninek ez volt az egyik "válasza" erre az egészre, még ha nem is vagyok boldog tőle. De legalább be tudjuk majd bizonyítani, hogy ismétlés a tudás anyja. 

Tegnap, azaz szombaton

 itt volt a villanyszerelő megnézni a vízmelegítőt, hogy mit kellene vele csinálni, aztán késő délután beállított a tulajdonos, hogy esetleg holnap, azaz ma vasárnap jöhetne-e szerelő az új készülékkel. Egész meghatódtam, hogy vasárnap idejön az emberünk megcsinálni nekünk a vízmelegítő cserét. És úgy is lett, úgy fél 11 körül jött és kb 1 óra múlva el is ment. Nagy a boldogság!

Amúgy nagyon szép időnk volt ma és tegnap délután is. Igaz nem túl meleg, olyan 10 fok körül volt reggel és 15-16 délután. Pont kellemes volt. 

A múlt pénteken

 Beni egyszercsak felhívott, hogy nem jön a melegvíz a zuhanyból, zuhanyzás közben csak úgy abbahagyta a működést és most mit csináljon vele. Mivel a kocsiban ültem, csinálni nem tudtam érte semmit, csak mondtam neki, hogy ha már úgyis kinn van a kádból, fogjon egy kancsót és annak a segítségével fejezze be a fürdést. Szegény egész ki volt borulva, hogy már megint nála romlik el valami. Pedig ezt biztos nem ő rontotta el. 

Azt csinálja, hogy pár percig rendben működik, aztán megáll, aztán én szoktam néha bekapcsolva felejteni, így már azt is tudjuk, hogy néhány perccel később megint elkezdi melegíteni és adni a vizet. Én úgyahogy le tudok fürdeni, mert eléggé gyors szoktam lenni, de a többiek sehogy sem, úgyhogy a kancsó továbbra is ott van, és a kádcsapból lehet ereszteni a vizet a továbbiakhoz. Talán holnap megcsinálják. 

A héten egymás után több viharunk is volt, nagy széllel, sok esővel. A második csúcspontja keddre esett, ami részben szerencse volt, részben nem annyira. 

Mentünk megnézni egy házat, ami a fotók alapján nagyon jól nézett ki. Most már tudjuk, hogy nem szabad bedőlni. Előző nap költöztek ki a házból és fogtak neki a felújításnak, de a képeken egy rendben levő, felújított ház volt... Itt nem volt áram, így a ház egyes részeit nem is lehetett rendesen látni, csak a telefon lámpájánál, ami eléggé megdöbbentő volt. A padló a burkolat alatt érezhetően tönkre volt. Egy pozitívum lett volna, hogy van két wc, sőt, még két zuhanyzó is, bár az egyik nagyon csepp, de legalább a gázról működött. Valahogy meg akarnánk szabadulni ettől az elektromos zuhanytól, 10-11 kwh a fogyasztása és még a zuhanyzás "élménye" sem tökéletes, hiszen nagyon kevés vízet tud melegíteni, úgyhogy korántsem az a "na, most beállok a zuhany alá" érzés. Az túlzás hogy csak csordogál, de nem is jön belőle igazán. Szóval kis tanakodás után abban maradtunk, hogy inkább nem is próbálkozunk megpályázni azt a házat. 

Ja és mindezt úgy csináltuk, hogy Gyuri az induláskor sem volt tökéletesen, de mire odaértünk, egész vacakul volt.  Itthon boldog volt, hogy lefekhet végre. Valószínűleg az időjárástól lett valami migrén féléje, a tünetek egy része legalábbis megvolt. 

Azzal jöttünk haza szabadságra,

 hogy szerencsések vagyunk, hogy itthon lehetünk, mert olyan meleget ígértek, hogy ha tényleg úgy is lett volna és még dolgozni is kell, akkor az nagyon meleg lett volna. 

Szerdán még be kellett mennem a heti tesztem miatt és aznap nagyon meleg volt és azt is ígérte az előrejelzés, hogy folytatódik a meleg. Erre jól bevásároltam, hogy  a hétvégén lehessen grillezni. 

Aztán ahogy közeledett a szombat, már azon imádkoztunk, hogy legalább annyi időt ne essen az eső, amennyi alatt meg tudjuk sütni a sütnivalókat. Hát ez több-kevesebb sikerrel teljesült is. Bár azért meg is áztunk kissé, de még tűrhető mértékben. 

És akkor elvitték a sütőt,

 javítani, de szerencsére már másnap délután vissza is hozták. Egész kétségbe voltam esve, hogy mi lesz velünk sütő nélkül. Úgyhogy már este fel is avattam a másnap reggeli kenyérrel. Szerencsére nagyjából ugyanúgy süt, mint az előző. 

Közben megint volt 2 nap nagyon meleg, ma olyan pont kellemes. 

Most egy hétig itthon vagyunk mindketten, aztán a rákövetkező héten csak én nem dolgozom. Eredetileg csak egy hét lett volna, de ma szólt az egyik kolléganőm, hogy muszáj kivennem a maradék szabim javarészét. Úgyhogy engedve az "erőszaknak" itthon leszek. Talán lesz közben valami kapás lakás ügyben is. Valamennyi szabim még maradt idénről, a következő évit pedig ugye már megkaptam, mivel már elmúlt a szülinapom.

És tegnap 12-én megint meg lehetett buggyanni a melegtől! Estére 27 fok fölött volt a házban, a földszinten. Az emeletet  nem tudom, de majd legközelebb felviszem a hőmérőt!

Voltunk Lilivel

2 házat is megnézni, ugyanazon a környéken, szinte ugyanazt a tipusú házat. Kis különbségek voltak, de olyasmi nem, ami akár egyik, akár másik javára döntött volna. Viszont kiderült, hogy az, amit eddig se nagyon lehetett kertnek nevezni, az sokkal nagyobb, mint az, amiket láttunk annál a 2 háznál. Oda valószínűleg a dupla nagy paplanunk huzatát nem tudnám kiteregetni, nemhogy még más egyebet is egyidőben, olyan kicsik voltak. 

Volt a héten fordrász látogatás, a fiúk voltak kedden, én pedig csütörtökön. Holnap nekünk kettőnknek fogorvoshoz van első időpontunk most már január óta. 

Amin azóta már túl is vagyunk. Ez alkalommal egy harmadik fogorvosnál jártunk ugyanabban a rendelőben. Az eddigi fogorvosunk valamikor októberben elment, hogy akkor ő most világot lát. Hát azt nem tudni, hogy neki mennyire jött be a világlátás, félek tőle, hogy nem jutott messzire, bár abszolút megérdemelte volna. Az a helyzet, hogy ilyen fogorvosunk még sosem volt, csak szuperlativuszokban lehet róla beszélni. Pedig tapasztalat van bőven. De Omar doktor nagyon magasra tette a lécet és minden alkalommal meg is ugrotta. Ehhez képest az a kolléganője, akihez utána egy alkalomra kerültünk, az maga volt  a megtestesült bizonytalanság, és bár biztosan értett valamit a fogorvosláshoz, hiszen papírja volt róla, de az embernek elszaladhatnékja támadt tőle. Úgyhogy legközelebbre, a család többi tagja, még a lockdown előtt Simonhoz ment, és mi most jártunk nála először és remélhetően nem utoljára. 

Jó körülményes volt azért most a fogorvoshoz menés. Előtte pénteken felhívtak egy listával, hogy kikérdezzenek mindkettőnket, amiből csak én válaszoltam mindkettőnk helyett, hiszen Gyuri dolgozott. Hétfőn pedig csak úgy mehettünk be, hogy előtte hőmérőzés volt aztán  kézfertőtlenítés, a dolgaink egy zsákba gyűjtése. A kezelés pedig visszatérés a kezdetekhez. Az ultrahangos fogkőleszedőt nem tudta használni, illetve tudta volna, de nem szabad még. 

Össze-vissza időjárásért

még mindig nem kell a szomszédba menni.... Tegnapelőtt reggel fáztam, pulcsi kellett, aztán 11-re már kezdett melegem lenni és onnantól jó idő volt. Aztán tegnap reggel arra ébredtünk, hogy meleg van, aztán ez fokozódott, nyolckor már szinte hőség volt. Értsd, 18-20 fok, de valahogy mégis rettentő meleg, inkább forróság. Aztán ez fokozódott egy darabig, mígnem délutánra befelhősödött és elkezdett kissé lehűlni, meg itt-ott szemerkélni az eső. Most kellemes a hőmérséklet, viszont esik az eső. Azt írja az időjárás app, hogy délre már kisüt a nap megint és újra meg lehet főni, megint. 

A héten valamelyik nap Lili felfedezte, hogy a sütő egyik fűtőszála fogta magát és elhajolt. Azt persze nem tudni, hogy mikor tette ezt, de úgy fél éve volt a sütő kitakarítva, akkor még nem tűnt fel. Szóltam az ügynökségnek, hogy mi történt, remélhetően hamarosan jön valaki, aki kicseréli a hibás darabot. Nem hinném, hogy mindjárt az egészet ki akarnák cserélni, azért ez a javítás még mindig olcsóbb valószínűleg, mint egy új sütő. 

És persze akkor aktuális egy újabb sütő tisztítás. 

Szerencsére azért használható, csak kicsit jobban oda kell rá figyelni, hogy ne égjenek meg a dolgok. 

Bár az megy néha a sütő baja nélkül is. 

Tegnap elfelejtettem Lilinek szólni, hogy a kenyér bent sül a sütőben, ki kellene vegye, mert én megyek dolgozni, így aztán valamennyivel tovább volt a kenyér a sütőben. Kicsit sötétebb lett, sokkal ropogósabb a héja, de még mindig jó. 

Továbbra is

össze-vissza az időjárás. Valamelyik reggel be kellett fűteni, mert annyira hideg volt, aztán már 3-4 órával később a homlokunkat törölgettük. Tegnap egész jó idő volt, ma reggel meg megint esett-szakadt-áztatott az eső. 

Megint tanultam valamit a kenyérsütéssel kapcsolatban, ami lehet, hogy csak itt van így, de itt így van mindenképp. Ma 2 kenyeret sütöttem, egyet magunknak, egyet Miáéknak. És nem holnap akartam befejezni, mert holnap már mindketten megyünk megint. Meg lehet azt is csinálni, hogy ha nincs túl meleg, hogy éjjel kinn kelesztem a kenyeret és reggel a készülődés alatt megsül és forrón viszem magammal ami a gyereké, de úgy nagyon sűrű a kora reggel, ami alapesetben is sűrű. Úgyhogy ma egymás után 2 kenyér készült. Az egyiket a sütőben kelesztettem, nagyon alacsony hőfokon, a másikat meg egy órával később dagasztottam be és az meg a melegvizes palackok között és takarók alatt kelt az ágyunkon. Az első kenyérről a kelesztés végén le akartam venni a fedőt, hogy vizet spricceljek rá még a sütés előtt, de a szépen megkelt kenyérke összeesett és egész nyomi formája lett, mert akkora ezek szerint a hőmérséklet különbség a két dolog között. Úgyhogy a második kenyér második kelesztésének a közepén spricceltem bele a fedelébe és utána rögtön ment vissza a melegre és fél óra-40 perc után egyenesen a sütőbe. Így szép magas lett a kenyér. 

A kijárási szabályok könnyebbedése azért tényleg egy kicsit egyszerűbbé teszi az életet. Lehet, hogy már van két hete is, de én inkább egy hétre tippelnék, tudtam venni muszlint, hogy folytathassam a maszk varrást is. Igaz, csak ma jutottam először jobban a közelébe. Az anyag maga már ki volt mosva, vasalva, csak kiszabni és megvarrni nem volt időm. A legnagyobb pepecselés a kirajzolással és kivágással van, annyira leheletnyi az anyag. 

Elkezdtek a lakáskiadó cégek is lassan hirdetni, csak egyik részről ugye ott vannak a népek, mint mi, akik mozdulni akarnának, a másik oldalról meg a lakások nem nagyon szabadultak fel, mert megállt a felújítás is, tehát, most relatíve kevés a kínálat ahogy nézem, még mindig. Viszont legalább nem liheg a nyakunkban a tulajdonos, hogy ha nem akarunk maradni, akkor menjünk mihamarabb. Bár mennénk, de pl. azt a házat, amit ajánlott az egyik cég, hogy nézzem meg, mire odajutottam volna, hogy elmenjek, már azzal hívtak, hogy már el is kelt. Úgyhogy lehet, hogy még kicsit odébb van a költözés. 

Az elmúlt napok időjárása

eléggé összevissza volt. Hol esett az eső, hol ömlött, máskor meg tombolt a szélvihar és közben szépen sütött a nap. Ma ez utóbbi verzió volt, bár a napsütés az csak inkább délután volt jellemző. 

Délelőtt leszakadt az egyik szárító kötelem, illetve mindjárt kettő. Ugye van a póznára felfűzött felső zsinór és volt alatta még egy másik ami úgy fej magasságban volt kifeszítve. Az egyik fele a póznán, a másik fele pedig a ház falára erősített erősen szú járta deszkához csavarozva. Na, ez a deszka meg a csavarok adták meg magukat és a tomboló szélben ott viaskodhattam a nedves ruhával, a kötelekkel....

Hát, nem volt vicces, viszont a ruha nem lett koszos, annak ellenére, hogy megjárta a követ. Így a délelőtt egy részét azzal töltöttük, hogy próbáltuk valahogy visszaigazgatni azt a szerencsétlen deszkát, a szárítókötelet. Az igazi megoldás az lett volna, ha van egy használható deszka darabunk, ami nincs. Így most a felső kötél úgy ahogy rögzítve van, de a lenti némi gondolkodás után ismét megadta magát, annyira tönkre van rágva a szúk által a fa, hogy a csavarok csak úgy potyogtak ki belőle. 

Tegnap pedig sikerült egy igazán csinos kenyérkét sütnöm. Olyan kövér lett, hogy alig fért el az edényben. Kell majd nézzek egy nagyobbat. A kenyérből ma reggelre alig marad. Inkább mondanám, hogy elfogyott. 

a mai még tartja magát

Nagyon élvezem. Miáéknak is szoktam sütni, ha időm engedi. Többféle keveréket szoktam csinálni, most, hogy már lehet többféle lisztet  is kapni. Használok fehér vagy teljes kiőrlésű tönköly lisztet, burgonya pelyhet, fehér/félbarna kenyér lisztet. Igazából nem tudom, hogy minek felel meg, mert itt nincsenek azok a számozások, amiket Magyarországon használtunk. Szerintem a kenyérliszt az a BL 80-asnak felel meg, de az meg egészen fehér liszt, csak egy kicsit magasabb a sikér tartalma mint a finom liszté. És mindenki boldog. 

A múlt heti

kipendülése az időjárásnak olyan jól sikerült néhány napra, hogy majd megfulladtunk a melegtől. Elkövetkezett az, amiről azt gondoltuk, hogy sosem fordulhat elő velünk. Megvettem a negyedik, jól tetszik érteni, negyedik ventillátort itthonra. Most ebben a pillanatban ugyan megy a fűtés, mert 3 nap őrjöngő meleg után itt a szélvihar és a hűvös. De legalább a következő melegre fel vagyunk készülve. 

Kissé könnyebb lett a vásárlás ismét, most már lassan nyitnak a nem élelmiszer jellegű boltok is, bár sajnos némelyik csak azért nyit ki, hogy a készleteit értékesítse és utána bezárjon végleg. A főleg élelmiszert áruló boltok pedig kezdenek kicsit hosszabban nyitva lenni, a Tesco pl most már  6-23-ig van nyitva, Lidl, Aldi ahogy szokott, 8-22-ig. 

Még a múlt hét elején

kaptam egy SMS-t hogy 17.-től kötelező jelleggel mindenkinek kell mennie hetente Covid-19 tesztre, ha dolgozni akar a helyettesítős részlegen, ahol már jó rég nem dolgoztam, de ki tudja mikor kerül rá a sor megint. Megkérdeztem a saját munkahelyemet is, ahol szerződve vagyok, hogy ott mi a helyzet. Ott azt a diplomatikus választ kaptam, hogy egyenlőre nem kötelező viszont erősen ajánlott. Úgyhogy kértem időpontot és idejében szerdán megjelentem. Aztán szombaton megjött az értesítés, hogy negatív. 

Mára megint kipendült az időjárás, holnapra még melegebbet mondanak....

Majdnem 2 hete

itthon vagyunk. Az első héten elég jó idő volt, a mostani héten meg elég össze-vissza. Tegnap pl. annyi eső esett, hogy némely helyeken áradást is okozott, vagy csak helyes kis folyókat az út közepén. Nálunk szokás szerint csak szakadt az eső, szerencsére nagyobb bajunk nem lett belőle. 
Így, hogy többet voltunk itthon, néhányszor sütöttem kenyeret, úgy vettem észre, hogy tetszett a népeknek. Ma sikerült először tönköly lisztet vennem, eddig csak kenyér lisztet és finom lisztet tudtam venni, ha egyáltalán. Bár azért már az utolsó egy-másfél hónapban ezek kaphatók voltak többé-kevésbé. Most már egész nagy, 10 kg-os zsákokban is árulnak lisztet, eddig ilyen sose volt. Olyat még nem vettem, egyenlőre könnyebben tudom kezelni a kisebb kiszerelést. Majd ha sikerül odébb költözni, akkor meglátom, hogy mik a következő ház adottságai, aztán ha megoldható, akkor lehet, hogy inkább azt veszem én is. Ennek örömére, hogy sütöttem, sikerült eltörnöm a kézimixerem dagasztó karját az egyiket, úgyhogy előhúzattam Lilivel a nagy dagasztógépet, ami nem olyan nagyon nagy, de nem tudom, hogy kellene hívni. Talán tálas mixer. Van egy 5 literes tálja, abban kényelmesen elfér a kenyértészta, szépen meg is dagasztja, nem marad az alján a fele. Kissé hangos a szentem, de a színe mindenért kárpótol. Szép metál piros, meggyes beütéssel. 

Még valamikor a "karantén" kezdete körül volt a Lidlben olyasmi, mint a kacsasütő jénai edény, csak egy mérettel kisebb, na, ebbe még éppen belefér a kenyérkém, de azért majd ha lesz nagyobb edény akkor veszek egyet.

A karantén időt többé-kevésbé megúsztuk, de azért lehetett érezni a levegőben itthon a feszültséget néha. Lili eléggé stresszes volt amúgyis, nagyon jó érzékkel látja a napi történéseket a világban, nagyon látja, ha valami nem jól van és sajnos nem nagyon megy neki a dolgok hűvös szemlélése távolról, még akkor sem, ha biztosan tudja, hogy nem tud a változásért semmit tenni. Rengeteg minden érdekli és jobbára nem csak felületesen tud a dolgokról. Ez eléggé megviseli, mondhatnám kissé depis lett tőle, a vírus miatti karantén sem segített neki és hát az egésznek a végén nagyon is kiütközött, hogy kell az a második wc. Azóta mióta a 7.-ben hónapokat otthon volt a hasa miatt, azóta sajnos minden ilyesmi ott végződik, hogy szaladni kell...De költözni azért csak jó lenne egyébként is. 

Más történet. Úgy másfél-két hónappal ezelőtt valami véletlen folytán összefutottam a szomszédasszonnyal és meglepetten láttam, hogy babát vár, nem is kicsit. Mint kiderült, akkor már csak úgy egy hónapja volt hátra, vagy valami ilyesmi. Három hete megszületett a kisfiú, hát, ma hallottam először valami babahangot, de őszintén, szinte azt se. Hangja nincs, se egy sírás, de több se. Én ilyen csendes babát még életemben nem láttam. Őmiatta nem kell költözni. Kérdeztük, hogy mi lett a neve, azt mondta Rebecca, hogy még nem tudja, majd meglátja, milyen. Egyenlőre semmilyen, mondta ezt akkor, mikor pár nappal szülés után találkoztunk. 

A rákövetkező napokban

pedig visszatértünk az egyáltalán nem szokásos hosszú nadrághoz. A hét utolsó napjain jobbára délután dolgoztam, de délelőtt, mikor csak Gyurit vittem dolgozni, szégyenszemre visszavettem a hosszú nadrágot és a téli pulcsimat, annak ellenére, hogy az egész télen alig volt rajtam hosszú naci. Mostanra jobb lett megint az idő, de eléggé össze-vissza van. 

Most 2 hétig

szabin vagyunk, még úgy is, hogy mozdulni se nagyon lehet egyenlőre. A partra épphogy csak le tudnánk menni, pont belefér az 5 mérföldbe, amit úgymond engedélyez a pillanatnyi "parancs". Persze, amikor dolgozunk, akkor mindegy, mert mindenképp oda kell jutni, az meg bőven túl van az 5 mérföldön. 
Viszont, ma sütöttem egy szép kenyérkét, ami még úgy is szép lett, meg jó is, hogy valószínűleg csak feleannyit kelesztettem utoljára, mint amennyit kellett volna. 

Ebből is látszik, hogy fontosabb volt megkóstolni, mint lefotózni. 

Lassan véget ér a karantén,

de csak lassan. Itt nálunk 21 naponként tartanak felülvizsgálatot, hogy mi a helyzet a járvány alakulásával. Most hétfőtől lesz néhány könnyítés, de még mindig messze vagyunk a "normálistól". Mondjuk nem biztos, hogy mindenben vissza kell állni a "normálisra", de azért például már jó lenne fodrászt látni. De ne panaszkodjak, egész jól megúsztuk, lekopogom, vagy legalábbis remélem, hogy megúsztuk. 
Ami itt nem nagyon működik, az a maszk használat. Eddig sem nagyon használták a népek, de mostanság már talán csak 10-ből ha 1. Szerencsére a gyerekkel nem nagyon kell erősködni, hogy de, igen, tessék maszkot hordani, mert más nem vigyáz rád, ha te nem vigyázol magadra. 
Gyurinak amikor dolgozik, munkakezdéstől végzésig hordania kell maszkot, amit adnának is, csak éppen amikor dolgoznak, ezek az eldobható maszkok nagyon nem kényelmesek. Úgyhogy már nem , tudom, talán 3-4 féle maszkot is varrtam, hogy kiderüljön, melyik a legelviselhetőbb napi 10 órában. Mert ugye az sem jó, ha beleizzad, márpedig most már meleg van. Az sem jó, ha bántja a fülét, szóval nem egyszerű eset. 

Az elmúlt héten tényleg kitört a nyár, nem csak 1-2 napra. Nagyon meleg van még úgy is, hogy a hőmérő csak 24-26 fokot mutat. Itthon lenni még hagyján ebben a melegben, de dolgozni..., na az annyira nem vicces. És nem ér hangosan nevetni, igen, majd megpukkadunk a melegtől. 

Most, hogy itthon voltam egy kicsit,

bepótoltam pár dolgot.
Például húsvétkor nem sütöttem semmit, mert nem nagyon volt rá időm. Úgyhogy az első itthon töltött napok egyikében sütöttem 2 adag mákos bejglit. Aztán volt palacsintasütés is és ma kinti grillezés a gyönyörű időre való tekintettel. 
Hétfőn rendet tettem Mia szobájában, ami már inkább csak tárolótérként szolgál, de Beni telehordta valami okból mindenféle vacakkal, szeméttel, mi is pakoltunk bele, úgyhogy át akartam nézni, mi van ott, mit kell kidobni, mit kell elfuvarozzak Miának, hogy tegyen vele belátása szerint. 
Közben megvarrtam pár maszkot, hogy legyen itthon, ha majd már lehet menni kifelé. 
És holnap már menni kell újra dolgozni, pedig már épp kezdtem belejönni az itthonlevésbe. 

Menetközben

mindenki megkapta a pre-settlement státuszt, ami csak annyiban különbözik a settlement státusztól, hogy míg az előzőt azok kapják, akik még nem élnek  UK-ben 5 éve, a settlement status az azoknak jár, akik már több mint 5 éve élnek itt. Nekünk ez júliusban lesz meg, azt még nem tudjuk, hogy külön újra kérni kell, vagy automatikusan megadják, vagy hogy. Erős egy hónap kellett ahhoz, hogy mindekié megérkezzen. Február legelején kezdtük és valamikor március elején kapta meg Lili legutolsónak. 

Most itthon vagyunk egy hetet, Gyuri 10 napot az előzetes tervek szerint. Hónapokkal ezelőtt ki kellett írnom a szabimat, akkor még senki nem sejtette, hogy minden lesz, csak nem aktuális, hogy szabira menjek. Időközben az idősebb kolléganőnk átesett egy műtéten, és még vagy három hetet kórházban volt egyáltalán nem tervezetten. Most hazaküldték, 12 hét szobafogságra. A másik kolléganőm, aki vetélt úgy háromnegyed éve kb, újra babát vár, úgy tűnik minden rendben, de ugye a Corona virus miatt otthon maradt és vélhetően majd csak a baba közel 1 éves kora körül jön vissza, ha egyáltalán. Az a szakácsasszony, aki a fülével volt el hónapokig, visszajött, hallani nem hall sokkal jobban, de legalább nem szédeleg. 
Viszont a szabadságot ki kell venni, úgyhogy most küzdenek egy hétig a kisegítő személyzettel. 
A vírus bent a munkahelyen nálunk, a konyhán nagyon nagy változásokat nem hozott, eddig is mostuk a kezünk, eztán is mossuk. Aki frissen érkezik kórházból vagy otthonról, az minimum egy hét szobafogság, ha semmi baja, akkor mehet a többiek közé. Addig is a lányok, fiúk maszkban, kesztyűben és plasztik kötényben mennek be hozzájuk és rajtuk tartják a szemüket erősen, hogy észlelnek-e bármi változást. 
Egyébként meg próbáljuk tartani a 2 méter távolságot egymás között, több-kevesebb sikerrel.

Ugyanez a táncikálás megy a boltokban is, néha vicces szituációkat okozva. Lassan minden kapható, bár élesztő a klasszik boltláncoknál még mindig nincs, úgyhogy a városban egy nemzetközi boltban vettem török száraz élesztőt, fél kilós csomagot, mert nem volt kisebb. 
Remélem, mindenki jól van, ha megtehetitek, maradjatok otthon!

Két napot itthon voltunk,

ebből egyet karanténosan töltöttünk, tegnap nem kellett menni boltba, volt annyi minden itthon, hogy csak ma korán reggel mentem ki. A korán az 8 körül volt, mert a Tesco is most leállt az éjjel-nappal nyitvatartással, és csak 8-kor nyitottak. A Lidl és az Aldi eddig is nyolckor nyitott, hétköznapokon mindig is, most az a különbség, hogy korábban zárnak, talán 8-kor, de ezt nem tudom pontosan. Többé-kevésbbé mindent kaptam, liszt és élesztő még mindig nincs. 

A korlátozások

nagyon is érezhetők a mindennapokban, még akkor is, ha csak kinézek az ablakon. Máskor ebben az időben már ugye jönnek-mennek a szomszédok, dolgozni, iskolába, stb.... Most nagy a csönd. Valahogy még a szomszédunk is bír egész csendesen lenni. Szokatlan. Hideg van, de nagyon szép, száraz az idő, annyira, hogy a madarak itató vizét folyamatosan pótolni kell, pedig ezzel nem kellett egész télen foglalkozni. 

Tegnap voltam kinn a Tescoban, megint változtatták a "beléptetési" rendszert. Ott az áruház előtt, mellett van egy szabad tér, ahonnan békeidőben be lehet menni egy kávézóba, ami egyébként az áruházból is megközelíthető. Most ezt a külső bejáratot lezárták, és ezen a placcon kígyóvonalban elhelyezett bevásárlókocsik tartják távol a népeket egymástól, és hát túlkígyózik a sor tovább a többi üzlet felé is. Ugyanis itt, ahol a Tesco van, még található több másik bolt is, mint Magyarországon nevezték azt hiszem bevásárló udvarnak. Hát ez is valami ilyesmi csak nagyobb boltokkal, egész nagy területen, körbefogva egy hatalmas parkolót. 
Jó néhány biztonsági őr  segíti az embereket, és ami még változás lett az előző héthez képest, az az, hogy egy háztartásból egy ember mehet be, legfeljebb akkor kettő, ha az egyik segítségre szorul. 
Amúgy tegnapra már majdnem mindenből volt elég és volt választék is, liszt még mindig nincs. Azt innen-onnan csipegettem össze, hogy azért legyen itthon valami tartalék. 
Ami nagyon furcsa és nem csak furcsa, hanem eléggé bántó is, az a csönd az áruházban. Normál időkben ugye tele a bolt emberrel, beszélgetnek, ott a sok gyerek, van a dolgozóknak és a munkának is egy alapzaja, ami most ebben a helyzetben szinte nullára csökkent. Úgyhogy az az érzésed, mikor mész a Tescoba, vagy bárhova máshova, mintha valami temetésre mennél. Még csak azt sem mondom, hogy mintha a temetőbe, mert ott csicseregnek a madarak. Valami csendes, légüres tér. Ahogy hallom, többen kampányolunk valami halk zenéért, ami általában csak karácsonykor szokott lenni, bár akkor egyáltalán nem halk. 

A buszforgalmat jelentősen lecsökkentették, úgyhogy még nagyobb a csönd az utcában. 

Most nézem,

hogy az a poszt valahogy kimaradt, mármint nem írtam meg, hogy mi is van a szomszéddal és miért is akarnánk költözni.

Szóval sosem volt az a kiegyensúlyozott jó viszony, mert főleg az első 3 évben állandóak voltak a partik, amik azt jelentették, hogy oltári hangerővel nyomták a zenét, ment a kiabálás, hangoskodás, akár reggel hatig is. Időnként éjjel át-át mentem, hogy megkérjem őket a csendesebb mulatozásra és próbáltam megértetni velük, hogy nálunk nincs hétvége, akkor is menni kell dolgozni, de ha nem, akkor is jobban szeretnénk aludni, csendben, vagy legalábbis sokkal halkabban. Gyakorlatilag nem csak az van, hogy vékonyak a falak, hanem ahol régen a kandallók voltak, ott még vékonyabb a felület, ami a két lakás között van. 
Hát, sajnos nem nagyon sikerült elérni semmi változást. Vagy talán mégis. Akkor még hosszabbítottunk 2 évet a szerződésen. Nem sokkal utána a szomszédasszony kibökte, hogy nemsokára hazajön a partnere. A kérdésre, hogy ugyan honnan? az volt a válasz, mintha bevásárlásból jönne haza, hogy hát a börtönből. Mintha az lenne a normális, hogy az ember az életében legalább egyszer megjárja a börtönt. 
Azon az alapon, hogy mindenkit megillet még egy esély, reménykedtünk, hogy legalább rosszabb nem lesz. De lett. Nem sokkal azután, hogy hazajött a pasas, elkezdődtek a mindennapos veszekedések, amiket ugye egész jól lehetett hallani. Aztán az egyik még nyári napon ki tudja mi történt, de kora délután a pasi egy vadi új púpos kocsival el akarta vinni a kisebbik fiút úgy, hogy az anyja nem akarta, hogy elmenjen a pasassal. Ez olyan kvázi gyerekrablás lett volna, de végül a nő rohant a kocsi mellett, és félrerántotta a kormányt, aminek az lett az eredménye, hogy az egyik lejjebbi szomszéd kerítését letarolták. Mindenki kinn volt az utcán, rendőrök kihívva, a pasi meg meglógott. Na, akkor nem láttuk egy évig kb. A bulizás kisebb nagyobb szünetekkel folytatódott, mígnem megint előkerült a pasi nyár elején. Megint kezdődött a se veled, se nélküled dolog. Közben megjelentek mindenféle szakadt alakok, akik jöttek-mentek. Aztán egyik hajnalban akkora volt a zsivaj, hogy azt lehetett feltételezni, hogy egyik üti a másikat, itt inkább a férfire gondolok, hogy ő csépelte a nőt, mintha repkedtek volna a bútorok is, és hát eléggé rémisztő volt. Addigra már én egyébként is úgy voltam, hogy ha meghallottam a pasit üvölteni, akkor már összerándult a gyomrom. De mindenki más is kivolt már a családban. Hát akkor hajnalban kihívtam a rendőröket, mert azt azért nem akartam volna a nyakunkba venni, hogy agyonüti a nőt, mi meg csak lapítunk. 
Valószínüleg nem újságolvasás közben találták őket, mert mentőt hívtak, aztán a pasi másnap reggel eltűnt és azóta nem láttuk. 

Az asszony kicsit sem volt hálás, hogy megmentettük az életét, vagy legalábbis a néhány héttel később írt SMS ezt bizonyította. A két gyerek még valamikor ezelőtt az incidens előtt eltűnt,aztán csak néha-néha látjuk őket. 

A másik dolog, ami csak szimplán gusztustalan és esetleg még veszélyes is lehet, hogy van 4 kutya, amiknek a száma időnként a kiskutyákkal felmegy akár húszra is, kinn végzik a dolgukat a kertben ami csak hetente, kéthetente van kitakarítva. Ilyenkor télen csak a látvány lelombozó, de nyáron kifejezetten bűzlik az egész. A kutyák jóformán sosincsenek sétáltatva, úgyhogy csoda, hogy viszonylag csendben vannak. 
Hát így. 

Szabad nap,

ma és holnap, ami az utóbbi időket nézve szinte már luxus. Nem is emlékszem rá, hogy mikor voltam utoljára két napot egymás után itthon. 
A múlt héten meghalt a szárítógépünk, úgyhogy muszáj volt valami más megoldás után nézni, mert ebben a pillanatban, meg talán ezen a héten fogok tudni kinn szárítani, de mint tudjuk, ez csak átmeneti. Aztán majd biztos megint jön az eső, meg előbb-utóbb már ugye fűteni sem kell, itt fog állni a ruha vizesen. Így is nagyon hajlamos a ház a penészedésre, meg olyan nehéz lesz a levegő a vizes ruhától. 
Mondhatnám, hogy nem nagyon érdekel, hiszen valószínűleg elköltözünk még a nyáron, de azért nem szeretném még azzal is tölteni az időt, hogy penésztelenítek. Idén jár le a kétéves szerződésünk és abban maradtunk, hogy próbálunk egy másik házat keríteni. Pillanatnyilag mondhatni csend van a szomszédban, de nem tudjuk, hogy a szomszédasszony partnere mikor kerül elő megint, őszintén, nem szeretnék vele találkozni megint. 
Néztünk itt az utcában is egy házat, még hetekkel ezelőtt, de egyrészt túlságosan közel van a szomszédhoz, hiába szeretjük a környéket, másrészt pedig nagyon közel van a főútvonalhoz, ami olyan, mint Nagytétényi út a forgalmát tekintve, vagy még olyanabb. A másik a ház elrendezése, ami nem lett volna jó. Igyekszünk olyat keresni, ahol minimum egy plusz WC van, az sem baj, ha egy zuhanyzóval egybekötve. A másik, amit ki akarok kerülni legközelebbre, hogy a zuhanyzó az elektromos áramról működjön. 10 kWh az energia szükséglete ezeknek a kütyüknek, hát gondolhatjátok....

Ami a vírus ügyeket illeti, hellyel-közzel fel vagyunk készülve akár a karanténra is, de még azon is elméláztunk, hogy lehet, hogy mi szerencsésen túlestünk ezen az egészen még januárban, csak fogalmunk sem volt róla. Azért amennyire lehetséges itthon vagyunk, nem császkálunk, de dolgozni csak kell menni addig, amíg másképp nem rendelik. Mi nem tudunk itthonról dolgozni. Az mindenesetre nagyon kedves volt az államtól, hogy nem lesz még akkor sem jelentős kereset kiesés, ha itthon kell maradni. Bár nem tudom, hogy ez be fog-e következni egyáltalán. Remélem, nem. 

Hiába vagyunk szigeten,

azért UK sem marad ki a Corona vírusból. Mi személyesen egyenlőre nem vagyunk érintettek közvetlenül. A közvetett hatások pedig nagyjából hasonlóak minden országban. 
Amit itt látok, a boltok polcairól eltűntek a kézfertőtlenítők, több helyen a szappan is és a wc papír ami egyáltalán nincs pillanatnyilag. Gondolom, ez csak átmeneti. 
Élelmiszer van minden. 
Még egyenlőre működnek az iskolák, de pl. ma reggel kérték a lakosságot, hogy az idősotthonokban élőket és az ápolási otthonokban élőket ne látogassák, ezzel is csökkentve a fertőzés veszélyt.

Dennis

járt mostanság Ceris után, ő egy kicsivel mintha jobban belendült volna. Szerencsére ez még mindig nem jelenti azt, hogy bármi bajunk is lenne. 
Az tény, hogy vannak települések, ahol szegények vagy teljesen el vannak ázva, vagy nem csak el vannak ázva, hanem akkora az árvíz, hogy ki is kellett telepítsék őket. 
Mi olyan helyen lakunk, hogy egy nagyobbacska domb oldalában van a ház és egyáltalán nem áll meg a víz még a kertben sem. Eddig, lekopogom, az áramszolgáltatással sem volt bajunk, talán csak egyszer évekkel ezelőtt volt valami 1-2 órás áramszünet, de ilyenkor, mikor ilyen viharos az idő, még sosem volt bajunk vele. 

Mia január végén eljött a college-ból, azt mondta, hogy nem ez lesz az a kurzus, ami eljuttatja oda, ahova el szeretne érni. Rengeteg olyan kutatást kértek, ami inkább művészettörténet. Rajzolni, és más kreatív tevékenységeket egyáltalán nem volt ideje csinálni, annyi volt a kutatás. Annyi jó kijött a dologból mindenképp, hogy megtanították varrni géppel, de más ilyesmit nem csináltak. Most dolgozik a portfólióján és az a terve, hogy elmegy egy tetováló művészhez, vagy egy stúdióba  asszisztensnek vagy inasnak, kitanulni a szakmát, hogy utána tudjon önállóan is dolgozni. 

Azért mert nem írtam,

még nem ültünk tétlenül. 
A karácsonyi vacsora 24.-én volt, az itteni szokásokkal ellentétben, de esélyünk sem volt 25.-én bármi ilyesmit is csinálni. Az előző posztban említettek miatt egész nap dolgoztam, aztán másnap is, igaz akkor csak fél napot, de már nem is emlékszem, melyik felét. 

Az azóta eltelt időben is tartott ez a dolgozási stílus, aztán most a múlt héten itthon voltunk egy hetet. Itt is kerengenek mindenféle vírusok, amiket több kevesebb sikerrel kikerülünk, vagy sem. 

Az elmúlt napokban Ciara forgatta fel az időjárást, bár őszintén szólva úgy tűnik, mi szerencsésen megúsztuk. Azon kívül, hogy a szokásosnál erősebben fújt a szél és időnként jeges eső esett, mást nem nagyon vettünk észre. Hacsak azt nem, hogy a fürdőszobánk az ilyenkor szokásosnál még hidegebb volt, tegnap kifejezetten fáztam fürdéskor. Az ablak illesztése, vagy ki tudja milye nem jó és süvít befele a szél, ami most olyan egy fokosnak tűnik, annak ellenére, hogy 7-9 fok van. 

Mia januárban otthagyta a college-ot, azt mondta, hogy nem látja értelmét annak, amit ott csinálnak. Rajzolni, festeni és egyéb hasonlókat szinte egyáltalán nem csináltak, különböző témakörökben kellett kutatásokat végezniük és ezekről összeállításokat készíteni. Ebből a tipusú dologból viszont annyit, hogy gebedtek bele. Azt mondja, hogy szeretne összeállítani egy portfóliót és elmenni úgymond inasnak egy tetováló művészhez. És aztán itt kinőni magát. Mivel jobb ötletünk nekünk sem volt, az iskola sem ajánlott neki semmi egyebet, így ennél a tervnél maradtunk. 

Domival voltam egyetemi nyílt napon itt Swansea-ban, hát majd az eredményei alapján dől el, hogy hová veszik fel. Több szempontból jobb lenne, ha ide, ha nem akkor még nem is tudom, hogy hová menne.