vasárnap, december 01, 2013

Vasárnap reggeli történelem óra

Szombat reggel a "szokásoknak" megfelelően Kiseszter elvitte a gyerekeket koszorút készíteni, és amíg ők odavoltak, tényleg megjött az új tévé. Volt itthon hangfal és mélynyomó is, így a hangja is nagyon jó lett, a képe meg egyenesen gyönyörű.Az pedig, hogy milyen okos, lenyűgöző. Tud internethez csatlakozni, YouTube-ot használni, skypolni és ki tudja még mi mindent. Reggel ennek mindjárt hasznát is vettük, bár eredetileg erre azért nem gondoltunk.

Történt, hogy nekifogtak a skacok a leckének és Lili azzal jött, hogy majd a hét elején dolgozatot kell írnia Horthyról. Mikor elkészült írásban a megtanulandó anyag összeszedésével, akkor csodálkozva láttam, hogy 1939-ig sem jutott el. Kérdem tőle, hogy hol a többi, hiszen itt nem ér véget a szerepe. Erre azt mondja, hogy a tanár mondott valami olyasmit, hogy a megitélése Horthynak az egy eléggé szabadon értelmezhető dolog, mondhatni világnézeti kérdés. Na, nekem itt kidőlt  a liszt és el kezdtem sorolni, hogy utána még mi minden történt és tulajdonképpen nem is itt, a tananyagnak ennél a részénél kellene ebből bármit is íratni, hanem mondjuk a II. világháború lezárása után. Lili kissé értetlenkedve nézett rám, hogy miről beszélek, aztán megkértem, hogy azért csak egészítsük ki a megtanulnivalót és közben néhány dolgot, amiről már egyébként többször hallott, meséltünk neki a zsidótörvényekről, a deportálásokról, a doni hadsereg vesztéről és rémtetteiről. Így persze az is szóba került, hogy ezek miatt a dolgok miatt nem lehet relativizálni a szerepét, hiszen mindent aláírt, ő volt a felelős végső soron. Mire ide jutottunk már elég jól fel voltam zaklatva, és mondtam, hogy tiszta jó az új tévé, most legalább egyszerre mindenki meg tudja nézni a Schindler listája c. filmet. Azt végül nem találtuk meg, viszont eszembe jutott később, hogy DVD-n megvan, így majd kicsit később, ha elhalványul kissé a Sorstalanság által okozott sokk, majd megnézzük. Végül a Sorstalanságot néztük, nézték meg. A három kisebb tátott szájjal, szinte teljes csendben nézte végig. Utána, kérdeztem, hogy ugye így érthetőbb már a kiborulásom és elfogadható-e számára, hogy Horthyt nem lehet másképp beállítani, mint ami. Azt mondta, így minden világos.

Nincsenek megjegyzések: