péntek, december 05, 2008

Iskolaváltás

Nagyon furcsán alakult az iskolaév eleje. De nem is itt kezdődött igazán a történet, hanem még májusban Dominik leendő osztályának az első szülői értekezletén. Ott az iskolaigazgató fél mondattal megemlítette, hogy előfordulhat az is, hogy a 2 harmadik osztályt létszámhiány miatt össze kell vonja.  Talán még egy harmadikos anyuka volt ott rajtam kívül. Gyakorlatilag ezzel az információmenyiséggel mentünk neki a nyári szünetnek. Azért volt izgalmas az egész történet, mert Beni fejlesztő osztályba járt, fejlesztő pedagógushoz, összesen tizenegyen voltak az osztályban. Liliék osztálya sem volt túl nagy létszámú, de eredetileg 20 gyerekkel indult az osztály elsőben. Harmadikra maradtak 14-en. Az önkormányzat pedig a megszorítások hatására megszüntette a kerületben a fejlesztő osztályokat, előkészítő osztályt. Amikor ebbe az iskolába jelentkeztünk, akkor pont a fejlesztő osztály miatt jöttünk ide, nem ez volt a körzeti iskolánk. 

Akkor azt mondták, hogy nyolcadikig járhat Beni kislétszámú osztályba. Hát nem így lett. 
Még a nyáron Beni két osztálytársának szülei Ági és Viktor bementek a tőlem hallott hírek hatására az önkormányzat oktatási osztályára, mivel nem kaptak az iskolában kielégítő választ arra, hogy mi lesz szeptembertől.  Itt kiderült, később én is bennjártam, hogy már ápr. 19-én úgy adták le a tanmenetet, hogy egy osztály lesz. Ez persze nekünk nem volt nagyon jó, mert nem akartam, hogy Lili és Beni egy osztályba járjon. Ezenkívül az is kiderült, még mindig nem hivatalos forrásokra támaszkodva, hogy a fejlesztő tanárt akarja elküldeni az igazgató és az ottmaradó gyerekeket a normál tanítói végzettségű tanítónénire akarja bízni. Hát ez végleg kiverte a biztosítékot, ekkor kezdtem el utánajárni, hogy hová is mehetnénk másik suliba. 
Volt egy távolabbi iskola ami kb. 3 km-re van tőlünk és ökoiskola. Jó ötletnek tűnt volna, de Beni miatt nagyon aggódtak, hogy nem fogja bírni. Őt csak akkor vállaják be, ha felviszem a Tanulási képességeket vizsgáló Bizottság megállapításait tartalmazó határozatot, és ha aszerint befogadhatják, akkor igen.  Egyébként pedig miért is nem próbálom meg a körzeti iskolát? 
Most így visszagondolva, már nem is tudom, hogy miért nem itt kezdtem.  

Augusztus 26-ára kértem egy időpontot a régi iskola igazgatójától, hogy akkor most már annyi minden híresztelést hallottunk, mi az igazság.  Furcsa volt, mert rögtön azzal kezdte, hogy biztosan nem jól tanították a gyerekeimet a tanítónénik, hogy elviszem őket. Ekkor én még egy szót sem szóltam, hogy mik a terveim. Gondolom, hogy az igazgatóhelyettes tájékoztatta a nyári telefonbeszélgetésünkről, amikoris még én mondtam, hogy ha nem változtat az igazgató az eredeti elgondolásán, akkor mi is megyünk (4 gyerekkel) és még sokan mások. 
Ezután kifejtette, hogy neki munkálatatói jogai vannak és ő úgy döntött, ahogy mi már azt előzőleg is tudtuk, és ezen a döntésen nem is változtat. Na, ekkor mondtam azt, hogy akkor viszont nagyon sajnálom, de tényleg megyünk. Hozzáteszem, volt olyan osztálytársa Beninek, aki csak szept. 1-én tudta meg, hogy nem is abba az osztályba, ahhoz a tanítónénihez fog járni, akihez eddig. Simán megvásároltatták velük a könyveket az év nyitó előtti szerdán és egy szóval sem említették, hogy nem ugyanúgy mennek tovább a dolgok. 
Én pedig még aznap felmentem a körzeti iskola igazgatónőjéhez, hogy át kellene vegye a skacokat. Lilit, Benit és Dominikot simán felvette, mikor  Mayát kérdeztem, szegény húzta a száját, mert már akkor is 32 gyerek járt az osztályba mikor befejezték az évet. Mire mi odaértünk, jött még valaki, plusz Maya. Így 34 gyerek lett, de nem volt mit tenni, hiszen ők a körzeti iskolánk.