Párnacihák

Tegnap este is volt itt egy fiatalember megnézni a házat, egyenlőre persze nem tudni semmit. Ő valahogy pozitívan állt a dologhoz, ellentétben a hétfői anyukával-nagymamával.

Míg Mayára vártam benn Budafokon, vettem Lilinek egy cipzáros, kapucnis pulóvert, néhány bugyit és még pár apróságot a varrós boltból.
Anyáék még karácsonykor hoztak egy 6-8 nagypárna huzatot, hogy ha tudok, készítsek belőlük kispárna huzatot, mert azok teljesen leamortizálódtak, viszont csak kispárna huzat nem kapható. Marikától kaptam kölcsön egy isteni jól működő varrógépet, az Interlockot is sikerült beállítanom jól, végre. Karácsony és újév közt pedig megvarrtam vagy 15 párnacihát, most kis időre megoldódott a gondom. Jó része olyan bújtatós, de voltak olyanok is, amikhez volt még régebben gomb, ezeket Kiseszter hozza majd, mert nekik nem kell, nekem meg jól jön.

....és most sem.....

Az a pár, aki itt volt a múltkorában a kislányukkal, az járt itt még egyszer a másik kislánnyal és talán nagypapával, meg egy valami kőműves vállalkozó félével. Megint eltöltöttek nálunk vagy másfél órát, vizslatták jobbról-balról a házat, aztán azóta róluk nem tudunk semmit, de múltkor is eltelt vagy 2-3 hét, mire megint jelentkeztek, még van remény.
Aztán menetközben járt itt a múlt hét végén egy másik fiatalember és a héten volt itt a felesége is. Nekik is 4 gyerekük van, de kisebbek sokkal. Nekik már azért szóltam, hogy más is járt már itt többedszerre, de még ugye nem tudni semmit. Talán csak lesz valami hamarosan, ami előre visz.
Február úgy elröppent, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Ukrajnában forradalom volt és itthonra is jutott minden napra valami amitől égnek állhatott a haja az embernek.