Nem halad egyenlőre az út

Viszont jó nagy eső volt tegnap reggel. A bátrak, akik nem bírtak magukkal, jól felszántották az utcát. Szerencsére senki nem ragadt a sárba, de azért nem lett szebb tőle.

Anyahajó nevű menekült cica megfialt, de hogy merre vannak a kölykök, élnek-e egyáltalán, arról semmit nem tudni.

Csinálgatják és itt-ott esik is

Szóval tegnap volt jó kis eső is, meg úgy tűnik, ki is ásták a lukat az útnak, ma már nem is zörögtek a géppel, mást sem csináltak. Talán mintha hoztak volna burkoló anyagokat, de ma nem haladtunk előbbre, már ami az utat illeti.
Tegnap főztem egy "kisebb" adag lecsót. Elővettem a nagy fazekat, és így kényelmesebben tudtam megfőzni, mint a kis lábasokban. Mondjuk nem volt tele, de legalább nem folyt ki sehol sem és ma is használtam, mert Zsókáék hoztak a hétvégén megint paradicsomot, és akkor ma a paradicsomot is ebben főztem meg.
Közben mostam is egyet, de csak szárítóra tettem ide ki a terasz elé, hogy ha esne, csak be kelljen kapnom, de nem esett.

És végre, nekifogtak az útnak....

Még a nyár elején rebesgették, hogy leaszfaltozzák az utat előttünk, ami már évek óta jó lett volna, csak jogi és pénzügyi huzavonák miatt nem csinálták meg. És ma végre nekiláttak. Nem akarok elégedetlennek tűnni, de nem tudom, hogy miért kellett megvárni, míg jön az esős időszak, mert akkor tocsoghatunk a sárban. Főleg, hogy még a járdát is ki fogják cserélni és az utca túloldalán szikkasztó árkot is ásnak, meg még ki is fogják burkolni. El fognak vele szötyögni vagy 4-5 hetet. Vagy ki tudja?

A héten megint szaladoztam ide-oda. 22-én reggelre volt időpontunk a szemészeten, így testületileg bementünk a gyerekekkel a Fehérvári úti rendelőbe 9,10-re. Szerencsére nem kellett senkinek új szemüveg, de fél év múlva mennünk kell megint. Utána hazafelé a két kisebbel bementünk az Aldiba és a Lidlbe vásárolni.
Ma reggel elmentem Csücskömmel együtt Budafokra, a piacra, kicsit nézelődtem, aztán dolgom volt az OTP-ben, és bementem a kerületi intézmények gazdasági irodájába. Valahogy ők azt gondolták, hogy majd szeptember közepén visszafizetik azt a pénzt, amit a nyári táborban lemondott napok után kellett volna visszaadjanak. Arra gondoltam, hogy ha vissza lehet kapni hamarabb, akkor elkérem tőlük. Lehetett.

Minekutána a Szociális osztály szerdán még egy papírt akart tőlem, és azt akkor abban a szúrásban nem tudtam produkálni, ma visszamentem hozzájuk és vittem. Ott ücsörögtem vagy 3/4 órát, mire végeztem.
Innen elmentem bevásárolni, majd még beladikáztam a Camponába is, mert valahogy 2-3 havi számlát nem fizettem be a mobilinternetre, és már nem is működött, Csücsköm meg már nagyon hiányolta, minden nap használja.
Így, hogy már kicsit nagyobbak a gyerekek, jobban itthon merem hagyni őket, de azért mindig igyekszem hazafelé.

Lassan vége a nyárnak

A múlt  csütörtökön lementem a kislányokkal a Tescoba, megvenni a füzeteket, meg ami még kell az iskolakezdéshez. Hát, nem mindent kaptunk, de ami nem volt, azt az Auchanban vettem meg. Igyekeztem Még mindig meleg volt, de már nem annyira, mint az előző héten.

Maya rettentően kamaszodik, már ami a viselkedését illeti, csak lavírozok, hogy a kisebbik rosszak felé tereljem. Hogy inkább hajat fessünk, mint fültágítót tegyünk a fülcimpájába és hasonlók. A lila haj a vágyálom. De lehet, hogy inkább a kék tetszene neki jobban. Az enyém pedig szivárványosodik.

Most szombaton Csücsköm nekifogott leengedni a medencét, mert az időjárás előrejelzés azt mutatta, hogy már nem lesz nagyon meleg, az éjszakák meg már annyira hűvösek, hogy a víz nem tud majd kellemes hőmérsékletre felmelegedni. Az pedig, hogy minden fürdőzés jegeléssel érjen fel, az nem kényelmes. Most legalább hamar lefolyt a víz is, és ki is száradt a medence. Ha jövő nyáron még itt lennénk, amit már nem szeretnék, akkor vennünk kell majd egy új medencét, csak azt nem látom jelenleg, hogy miből.

Tegnap itt voltak anyuék. Anyukám szépen lapított az elmúlt másfél hétben, hogy iszonyatosan beverte a jobb vádliját és még orvoshoz sem ment el, hogy legalább azt mondja neki a doki, hogy mehet Isten hírével, vagy hogy adjon neki valami kenyőcsöt, vagy tudom is én mit. Úgy néz ki a lába, mintha valaki szándékosan kékre-zöldre verte volna, csak még egy vörös folt is van benne, ami egyáltalán nem segít abban, hogy jobban nézzen ki. Anya amúgy is könnyen kékülős, de ez minden eddigit felülmúl. Ma este felhívott, hogy mégiscsak elmenne orvoshoz, hova is kellene mennie? Kíváncsi vagyok, mit szól az orvos. Megdicsérni biztos nem fogja, hogy eddig nem ment el odáig.

Tegnap éjszakára pedig megjött a lehűlés, nagy széllel, így aztán alig aludtunk. Aztán egész nap folytatódott a szélfújás, de annyira, hogy muszáj volt csukva tartani az ablakok többségét, mert csapkodta a szél. A hét többi részére is hűvösebbet mondanak.

Forró hetünk volt

Illetve kettő. Akkora meleg volt, amekkora még sosem. Szinte minden nap megdőlt az aznapra vonatkozó valamilyen hőmérsékleti maximum, vagy reggeli minimum. 40 fok körüli hőmérsékletek voltak. Iszonyú meleg volt. A lakásban úgy 33-34 fok volt a maximum. Aludni szinte csak éjjel 2 után lehetett "kellemesen", annyira nem járt a levegő. Tegnapra jött egy kis enyhülés, de sajnos eső nem jött vele, csak rettenetes nagy szél. Akkor meg amiatt nem lehetett aludni. Összességében nézve most jól esik egy kicsi hűvösebb idő.

Másfél hete már itt lakik velünk Csaba,  Zsóka barátja is, aki feljött Pestre dolgozni és abban maradtunk, hogy addig, amíg el nem költözünk, ha jól érzik magukat így is, akkor itt laknak velünk. Ha költözünk, úgyis el kell szakadnunk, legalább addig együtt vagyunk. Zsóka amúgy is olyan pótmamája a gyerekeknek. Biztos majd fog hiányozni nagyon.

A héten két utánajárós dolgot is el kellett intéznem, az egyik az önkormányzatnál volt, hogy a csatorna hozzájárulásra adjanak kisebb részletfizetésére lehetőséget, a másik meg a Díjbeszedőnél volt, szintén részletfizetési kérelem a vízszámlánkra. Egyre kevésbé jövünk ki a havi bevételekből, az árak pedig mennek a csillagos ég irányába.

Zsuzsika emlékére

Nagy baj történt Maya egyik osztálytársával a múlt pénteken. Elhinni sem akartuk. Zsuzsika a kastélypark melletti játszón játszott 2 másik kislánnyal, aztán mondván, hogy koszos lett a lába, lement a Dunához. Ki tudja hogy, megcsúszott és már vitte is a víz. Utána ugrott valami horgász, de már csak a testét találták meg másnap. Nehezen térünk magunkhoz még mi is, nem is tudom, mit csinálnak a szülei.