A karácsonyi összeesküvők

Az elmúlt hetekben, hónapokban amúgy is jóleső érzéssel töltött el, hogy a gyerekeink egész jól együtt vannak, jönnek-mennek, segítik egymást komolyabb, vagy kevésbé komoly dolgokban. Némelykor este beülnek a Lili szobájába és csak úgy beszélgetnek, röhögcsélnek. Ilyenkor tiszta tábori hangulat van náluk.

Aztán így karácsony előtt az mondjuk feltűnt, hogy vannak néha kis pusmogások, eltűnések fenn az emeleten,de  mivel nem tűnt a dolog különösebben veszélyesnek, nem jártam utána, hogy mi történik. Most karácsony előtt aranyvasárnapon Kiseszter hívta őket, hogy menjenek vele Ikeába, akkor volt kicsit furcsa, hogy a lányok közölték a Benivel is, hogy "kötelező" menni ikeázni. Aztán az már nem nagyon tűnt fel, hogy sokáig elvoltak, mert csütörtökön mi is álltunk két helyen is hosszasan sorban Csücskömmel.
Tegnap aztán fény derült az összeesküvés mibenlétére: győőőnyörűűű karácsonyi ajándékot kaptunk. Maya ötletéből, Kiseszter hatékony segítségével készítettek egy képet, amelyiken mindegyik gyerek rajta van még kiscsinek és már nagynak és a képeik alatt a tenyérlenyomatuk, különböző színű festékkel. Hát a könnyem is kicsordult.

Jó kis karácsony lett egyébként. Úgy vettem észre, nagyjából mindenki boldog volt azzal amit kapott.
Katimami is haza tudott utazni, bár eléggé összevissza útja volt így busszal, de legalább már ezt is kipróbálta. Mire kiderült, hogy haza tud jönni, addigra már nem lehetett megfizethető áron repülőjegyet kapni. Így is a buszjegye kisebb vagyonba került oda-vissza.

Valamelyi nap a Tescoba menve emlékeztem, hogy 30% kedvezmény van minden könyvre és vettem néhány könyvet. Az egyiket Lili felkapta, hogy akkor ő most ezt elolvassa,  de aztán még folytatta, hogy mit szeretne leolvasni. Nagy nehezen megvettük még mindkettőt így ünnepek előtt, és akkor azt kapta karácsonyra, mert amit rendeltünk neki, az nem érkezett meg. Majd talán szülinapjára itt lesz. De legalább olvas.

December elején még voltunk cipőket venni, a lányoknak, Dominak, aztán egy külön menetben Beninek. Az lett a dolog vége, hogy mindenki kapott magának olyan cipőt, amilyet szeretett volna. Ez nem is annyira izgalmas, az az érdekes, hogy Beninek 41-es cipő kellett, Dominak pedig 40-es. És van köztük 3,5- 4 év. Nem tudom, mekkora lába lesz Dominak, mert az majdnem biztos, h Beninek nem lesz olyan rettentő nagy lába. Egyébként is, Domi mindjárt utolér, lehagy a magasságával.

Még négyet alszunk és karácsony

Ahhoz képest, hogy december van, nagyon meleg van. Igaz, voltak napok, amikor közelített a nulla fokhoz, de alapvetően nap közben mindig 6-8-10 fokok voltak. Ma este dörgéssel, villámlással volt zivatar, mint nyáron szokott.

Próbáltam az elmúlt hetekben beszerezni mindent, ami kell a karácsonyozáshoz, de még mindig vannak hiányok.

Menet közben sikerült elintézni, hogy elvigyék a Matizt a bontóba. Sajnos a szabad ég alatt állás nagyon megviselte, már nem lett volna biztonságos az eladása, a javíttatása meg egyenesen csőd lett volna.

Volt a kisebbek iskolájában a szokásos karácsonyi vásár, ahova vitt Domi mézeskalácsot, aminek a receptjét innen vettem, de majd ha legközelebb sütöm, akkor teszek még hozzá citromhéjat is. Aztán Csücskömnek és Beninek kellett sütni, két nappal később Lilinek és Dominak, mert Mayának is lehetett volna, de ő nem akart vinni.

Menet közben volt itt az a fiatalember, aki betegség miatt nem tudott jönni a házat megnézni, megméricskélni ami még hiányzott neki. Sajnos aztán a végén kiderült, hogy legfeljebb 26 milliót fizetne érte. Ez pont 3 millóval kevesebb, mint amennyiért odaadnánk. Viszont nem nagyon értem, mert már a legelején azt beszéltük, hogy nem nagyon tudok engedni az árból. Ezen kívül, ha csak ennyit fizet ki, akkor 153 ezer körül van a négyzetméter ár, és csak a lakás árát nézem. A telek még sehol sincs, a garázs sem. Még ha rákölti a 3 milliót, ami a szigetelés, a járda és az ereszcsatorna, még akkor is 170 ezer körül van a négyzetméter ár, szemben a kerületi átlag 285-300 ezerrel.
Persze így nem állapodtunk meg. Sajnos :(

Úgy elment a hét, hogy csak pislogtunk

A hét elején már eléggé szorosan voltunk a pénzekkel, de azért valahogy kihúztuk. De nem mindig jön össze.
Most a december sem lesz túl egyszerű. Maya szülinapja is van,  karácsony is lesz, meg szünet is lesz.

Már nem is nagyon tudom, h mi minden történt.
Úgy két hónapja elszakadt Csücsköm hátizsákja, és eléggé nehezen volt vele. Nagy sokára találtunk megfelelőt, ami bírja a terhelést, belefér minden, amire szüksége van. A hét közepén hoztam haza, nem is kellett érte messzire menni, bár eredetileg asszem Csehországból jött. Magyarországon ugyanez a hátizsák majdnem 10 ezerrel többe került volna a márkakereskedőnél. Lehet, hogy azt is megérte volna, de így azért jobban örülök neki. Tegnap reggel Csücsköm telepakolta és a kezembe adta, nehéz volt. Aztán feltette a hátamra, és olyan volt, mintha nem is lett volna a hátamon semmi. Pedig de. Egy tele hátizsák.

A hét azzal indult, hogy Lilinek nem kellett bemennie hétfőn magyar korrepetálásra, mert a tanár elment az iskolából. Aztán a szerdai matek korrepetálás helyett azt mondták nekik, hogy  valami szaktantárgy órája lesz nulladik órában, de aztán mégsem volt, hanem azt mondta a tanár, hogy ő csütörtököt mondott, nem szerdát. Szóval mégis csak kétszer kellett 5-kor kelni. Megint változtattak az órarendjükön, 3 hónap alatt vagy ötödszörre. Azon kívül hozza haza az intőt, hogy van 2 igazolatlan órája, úgy, hogy ott volt az órán, csak nem hallotta, hogy szólítják, utána meg nem rohant utána a tanárnak. Az meg beírta. Pedig csak 1 osztálynyi új gyerekük van, összesen 24. Nem igaz, hogy nem lehetett 3 hónap alatt megjegyezni őket. Az meg milyen dedós dolog már, hogy minden órán névsorolvasás van? A szervezettség nem az erősségük, sajnos.

Hét közepén még megvettem a hiányzó dolgokat a Mikulás csomaghoz, amit aztán tegnap este, ha Zsóka nem említi, teljsesen elfelejtem, hogy ki is kell porciózni. Ma reggel akartam megcsinálni, de időközben kiderült, hogy Lili itthon lesz, mert a végzősöknek ma este volt a szalagavatója, így nem volt iskola.

Már nagyon kellett, hogy legyen mindkettőnknek egy-egy karórája, és most jött egy alkalom, hogy egész jó áron tudtam venni a Lidl-ben mindkettőnknek. Szépek is, és jók is.

Füstike új otthonra lelt

Ma leveleztem Füstike új gazdájával, azt írja, hogy kedves, barátságos, kitűnően van. A kutyával távolságtartóan viselkedik, de minden rendben van. Úgy néz ki, megtalálta a neki megfelelő családot.
Ma Iszkiri nem volt se égen, se földön, de volt már ilyen, csak tán előkerül.

Ma reggel felhívott a menhely vezetője, hogy Beni most egy darabig ne menjen, mert nem sikerült zöldágra vergődnie vele. Úgy tűnik, hogy nem sok hasznát vették, inkább hátráltatta őket sajnos, mintsem segítség lett volna. Sok kislány is volt ott fenn, úgy néz ki, mintha inkább csajozni járt volna fel. Szomorú vagyok, mert ez egy jó lehetőség lett volna, de talán tanul belőle. Hátha egy év múlva már rá lehet ilyesmit is bízni.

Ma itt voltak az Eszterek, hogy koszorút készítsenek mindenkinek, akinek hagyományosan szoktak, ott kinn a Helikopter-parkban. Eszter azt mondta, hogy még nem érzi elég erősnek magát ahhoz, hogy harminc gyerekkel foglalkozzon szimultán. Megértem. Így is jó volt, szépek lettek a koszorúk
Kapott Icanéni is.

Ééééés, megjött Iszkiri!

A Matiz végül a bontóba ment...

A múlt hét végén volt itt a régi szerelőnk, esetleg elvitte volna a Matizt a fiának, aztán jobban átnézte, és azt mondta, hogy egyáltalán nem éri meg neki elvinni, mert annyi a javítani való rajta, hogy többe kerülne a leves mint a hús.
Ha tudtuk volna korábban, hogy anya már nem akar vezetni, akkor már hamarabb is el lehetett volna adni, minthogy az látható volt, hirtelen nem lesz pénz rá, hogy megcsináltassuk.
Így jártunk.

Anyahajó úgy néz ki, kicsit jobban van, tisztul a bőre, remélhetően rendbe jön teljesen.
Füstikéről nincs hír egyenlőre, ez talán bíztató is lehet.

Ma adtam először a madaraknak ennivalót. Most már nagyon hideg volt.

Tegnap kaptam egy jó meleg kabátot. Szép sötét zöld és ami a legfontosabb, jó meleg is.

Füstikének talán lett új otthona...

Mivel készülünk arra az időre, mikor már a házat eladtuk, már többedszerre feladtam hirdetést, hogy gazdát keresünk Füstikének és Anyahajónak. Jött egy hölgy és neki pont egy idősebb cica kellett volna, gondolom Füstinek a szép színe fogta meg. Erősen bízom benne, hogy összeszoknak, bár Füstivel nem túl egyszerű.

Mayával pedig voltunk ma megint fogorvosnál, kifúrta az orvos az egyik egyébként jó tömését, ami rettentően vezette a hőt és így folytonosan fájdalmat okozott Mayának. Most kapott valami ideiglenes tömést, erre azt mondja, hogy most egyáltalán nem fáj neki, de ezt majd ki kell cserélni 1-2 hónapon belül.
Azzal a lendülettel, hogy mentünk a fogorvoshoz, vittük Anyahajót is, mert ő meg véresre, sebesre vakarta a bőrét. Hát, jó nehéz a szentem. Egész kinyúlt a karom. Kapott 2 szurit, azzal, hogy néhány napon belül javulnia kellene, ha mégsem, akkor vigyük vissza.

Iskolák, megint...

Mivel még mindig nem kelt el a ház, így muszáj volt körülnézni, hogy hova is kellene Mayának jelentkeznie középiskolába. Annyi opció volt még 2 héttel ezelőtt is, hogy alig tudtuk összeválogatni, hogy hova is menjünk nyílt napra.
A kiválasztottak a következők voltak: Lili iskolája (szerintem csak a kíváncsiság vonzotta Mayát, hogy vajon Lili hova jár, de ott tanulni azt hiszem, eszébe sem jutna).
Csütörtökön Jaschik művészeti szakközépben voltunk. Ez eléggé kiesik az eddig használt útvonalainkból, de végülis egész jól megközelíthető. Az iskola maga kívülről nem annyira vonzó, viszont a légkör az nagyon jó. Hát, ha választani kell tényleg, akkor ez a legjobb az összes közül. Azt hittem, hogy Mayát a grafika vagy valami hasonló érdekli, ehelyett azt mondta, hogy szívesebben kerámiázna, vagy üvegezne.
A harmadik a  Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskola volt. Nem nagyon volt vonzó. Egy hatalmas körgangos épület, ahol a körgangot beüvegezték, lett belőle folyosó és a termek pedig a lakások szobái. Kinn várakoztattak bennünket a kapubejáróban, majdnem elvárás lett volna az is, hogy menjünk ki a kapu elé a hidegre. Pedig akár fel is engedhettek volna minket, mert nem osztályteremben voltunk, hanem egy díszteremben.

A legjobb persze az lenne, ha elkelne a ház.
Ma délután jött egy hölgy és elvitte Füstikét, hátha ott is tudna maradni nála. Mindenesetre abban maradtunk, hogy ha nem jönnek ki jól, akkor azért inkább hozza vissza, mintsem kitegye az utcára, vagy bárhová menhelyre.

Hűvösödik

A tegnapi ajándék napsütés után ma már nem volt annyira kegyes az időjárás. Felhős volt, időnként szemerkélt, esett, egyébként meg lehűlt néhány fokkal.
Úgy néz ki, hogy az elkövetkező napok már a hűvösödés jegyében telnek. Azért remélem, hogy lesz még olyan idő, amikor elő lehet venni a fűnyírót, és levágni a maradékot.

Talán tegnap szólt ide valaki, hogy ha lehetne, jönne megnézni a házat, voltak is itt. Kedves népek voltak, férj, feleség, kisleány. Ismerősök itt a környéken, szerintem itt laknak valahol. Hát, majd meglátjuk.

Kiseszter elvitt 3 dobozt a pincéből, nem is fogja visszahozni. Nekem viszont majd be kell még hozzak vagy 4 dobozt a garázsból, amiket még eddig nem leltem meg, viszont múlt pénteken előkerültek. Kíváncsi vagyok, mi lesz bennük, mert még a 2002-es költözés óta hiányzanak könyveim.

Ma váratlanul gyönyörű idő volt...

Arra számítottunk, hogy ma felhős borús idő lesz. Ehhez képest egész nap sütött a nap. Bár persze ez az egész nap kint, az csak délután 4-ig tartott, mert akkor már sötétedett.
Nagyon sok mindent végeztünk kinn. A héten is már szedtük a leveleket, rengeteg volt. Mára azt terveztük, hogy a fügebokrokat megnyesegetjük mert rettentően megnőttek. Gergőnek van egy nagyon jó kis ágvágója, azt kölcsönkértük és remek munkát lehet vele végezni.Ha még egyszer lesz kertes házunk, feltétlenül be kell szerezni egy olyat.  Jelentősen lecsökkentette azoknak az ágaknak a számát, amiket fűrészelni kellett, így sokkal jobban haladtunk. Ahogy felszedtük a gallyakat, ágakat, egyidőben szedegedtük a leveleket is. Itt is rengeteg volt belőlük. Jó sok zsákot teleszedtünk. A fügelevél nagyon ellenálló, alig lehet belepaszírozni a zsákokba.
A sok ágvágásnak köszönhetően egész kitisztult a terep, már csak egy kisebb terület van, amit majd még fűnyíróval kell kitisztítani, ha majd száraz lesz az idő. Holnapra esőt mondanak, így valószínű, majd talán valamikor a jövő héten nekem kellene lenyírnom. Bár azt még nem látom, hogy mikor, mert Mayával megyünk iskolákat látogatni, három helyre.

A hét elején derült ki, hogy a szomszédban, Lajos bácsi meghalt. Sajnos már számítani lehetett rá, mert úgy 3 héttel ezelőtt vitték be itthonról mentővel agyvérzés miatt kórházba. Ez már a második volt neki, és nagyon rossz helyen kapta el. Lebénult a bal oldala, így nem tudott mozogni, enni, beszélni, semmit. Icanéni azt mondja, hogy hétfőn lesz a temetése. Legyen könnyű neki a föld.

Pénteken volt itt egy házaspár házatnézni, és holnap jön megint valaki más. Végül az az idősebb úr, aki itt volt még október végén, átgondolta és nem akarja megvenni a házat, mert nem tetszett neki a garázs, viszont soknak tartotta a bontási költségeket. Közben volt itt még más is, ha jól emlékszem, de már alig bírom követni. Színtiszta szerencse, hogy feltalálták a naptárat. Így követhetőbb.

Hétfőn voltunk a gyerekekkel szemészeten, ami végül egész jól sült el. A két lánynak új szemüveg kell, amiket viszont a doktornő tanácsára sikerült nagyon jó áron megcsináltatnom a Gellért térnél. Sőt, csütörtökön mentem én is ellenőriztetni az én szememet is, és december elején megcsináltatom az én szemüvegemet is ugyanolyan jó áron. A másik, ami szintén nagyon jó volt, hogy teljesen egy csapatként mentünk ki a buszhoz, utaztunk végig, ami az utóbbi időben nem volt jellemző. Általában Beni kirohant mindig az utca végére, és szemrehányóan nézett ránk, hogy miért vagyunk ilyen lassúak, de különben sem akarná, hogy bárki is azt feltételezze, hogy együtt vagyunk.

Sőt, az orvos után mi elmentünk a lányokkal a szemüvegeshez, őket meg irányba állítottam, hogy jöjjenek haza. És minden rendben volt így.

Még a múlt héten vettem egy kis grillsütőt az OLX-en, mert amit még Mamától örököltem, az tönkrement teljesen. Kiégett a fűtőszálja. Na, ez is megjött a héten és azóta sütjük a virsliket és a melegszendvicseket. Hurrá!

Kazánkarbantartás

Ma volt a napja, hogy a kazán víztartályában levő anódot kicserélte az emberünk, és azt látta ő is meg én is, hogy épp itt volt az ideje. A kb. 50 cm 3/4 collos dologból maradt vagy 10-12 cm és vagy másfél cm átmérő.

Rákaptam a nyelvtanulásra

Mostmár legalább 3/4 éve hogy a duolingo.com segedelmével fejlesztem az angolomat, ami sok szempontból csapnivaló volt és egész sokat javult ez idő alatt.Időközben, néhanap, ha volt rá időm, átkalandoztam az www.5percangol.hu oldalra és ott is tanultam vagy tesztet töltöttem ki.
Aztán, egyszer csak eszembe jutott, hogy Lilivel vagy Mayával voltunk fenn a János kórházban és míg várakoztunk, érkezett egy anyuka a kislányával. Spanyolul beszéltek és azt valami gyönyörűség volt hallgatni. A duolingon pedig van lehetőség arra, hogy angol nyelven tanuljak spanyolt, hollandot, franciát, németet, portugált, írt, dánt.
Nekifogtam a spanyolnak és aztán vagy 2 hónap múlva a hollandnak is. A spanyol néha kifog rajtam, annyi az előljáró, és némelykor úgy kell kitalálnom, hogy mit is kellene csinálni, hiszen az angol nyelvtan sem az erősségem, meg az angol magyarázatot sem mindig értem. Ami könyvem volt azt asszem úgy elástam, hogy ember nincs, aki megtalálja. Holland meg sose volt. Hát majd csak előkerül, mert a dobozokban nincs.

Lehet, hogy ma volt a napja, hogy megtalálta a házat az, aki meg is akarja venni. Néhány nap múlva kiderül, nem akarok előre inni a medve bőrére.

Már fagyok is voltak

Tegnapelőtt jegesek voltak a kocsik, deres volt a rét, a kert. Ma reggel pedig hatalmas köd volt. Itt fenn nálunk olyan "normális" köd volt, de lenn a híd alatt tiszta szürkeség. Jóformán csak 2 villanyoszlopnyi volt a látótávolság. A biciklisták egy része meg úgy gondolta, hogy felesleges zöld mellényt venni, de ma szerintem kifejezetten veszélyes volt anélkül bicajra ülni.

Holnap jönnek megnézni a házat megint, eléggé izgi a dolog előtörténete, de majd ha lesz valami belőle, akkor ide is beteszem.

Előkerültek a szomszéd cuki macskái, akik közül az egyik bejáratos hozzánk. Valószínű azért tűnt el, mert elvitték ivartalanítani. Már aggódtunk, hogy túl soká várnak vele, mert nagyon nagy lett Motor és kellemetlen lett volna, ha idepisil nekünk olyan undok, büdös kandúrpisit.

És akkor tényleg hidegebb lett, de állítólag lesz még ennél hidegebb is

Most a hétvégén hűlt az idő, 5-6 fok volt reggel, és 10 fok körül volt napközben a csúcs.

Mayával majd november elején mennem kellene középiskolákat látogatni, hogy legalább nagyjából normálisan menjenek a dolgok, addig amíg nem költözünk.

Tegnapról mára volt óraállítás, totál összezavart. Éjjel nehezebben aludtam el, már az új idő szerint is fél 12 volt és 5-kor felébredtem a macskákra. Iszkiri volt a főzajongó, erre mindenki nekifogott a zajongásnak, én meg már nem tudtam visszaaludni. Szötyögtem egy kicsit, aztán lementem boltba, hazajöttem, mostam, ebédfőztem. Kicsit neteztem, amíg még lehet.

Hűvösödik, párásodik, óraállítunk

Ma nem kellett főznöm, mert tegnap főztem egy nagyobbacska fazék tárkonyos levest, amiből jó ha mindig van itthon, mert Domi ha válogat, akkor ezt akkor is megeszi. Így a maradék ment a mélyhűtőbe. A tavalyi dió még mindig tartott, és sütöttem aranygaluskát, meg csináltam hozzá vanilia mártást. Sikerült annyit csinálnom, hogy mára el is fogyott.

Kissé bajban voltam, mert tegnap mikor voltam vásárolni, hoztam haza 1 kg kenyeret és 6 zsömlét, és úgy elfogyott, hogy nyoma sem maradt. Így délután, mikor Gergő elment, utánaszóltam, hogy ha véletlenül boltba tévedne, akkor hozzon nekünk is 6 zsömlét. Már nem akartam volna elmenni ma is boltba. Majd holnap hozok megint. Tulajdonképpen azért fogyott el, mert hosszú hónapok után elővettük a grillsütőt, amiben melegszendvicset lehet sütni, és akkor most mindenki tobzódott a melegszendvicsevésben.

Ebéd után kicsit később pedig lementünk a diófához és vittük a létrát, jól össze tudtunk szedni egy nagy rakás diót. Megint nem fog kelleni dióra költeni.

Este, mikor már hazajöttünk, felhívtam Icanénit, hogy vajon holnap reggel hozzak-e neki brokkolit, vagy nem szeretne, de azt mondta, kér. Ezenkívül az is kiderült, hogy a szomszéd Lajos bácsit 2 nappal ezelőtt elvitte a mentő agyvérzéssel. Azóta nem tud magáról. A hozzátartozói nem sok reményt fűznek a felépüléséhez.

Marika már itthon van a kórházból, még nem mertem felmenni hozzá, Gergő azt mondja, nem nagyon találja a helyét és nem nagyon tud  aludni.

Holnapra vörös riasztást adtak ki, azt mondják, süvíteni fog

Erre fel ma behoztuk a növényeket, és beszedtük a mozdítható dolgokat a kertből.
Szerencsére az évek során eléggé sikerült lecsökkentenem a növények mennyiségét, így ma úgy fél óra alatt be tudtam szedni őket.

Már megint kihoztak egy jó kis törvénytervezetet, ami majd állítólag januártól él. Eszerint az internet szolgáltatóknak gigabájtonként 150 forintot kell fizetniük. Ezt nyilván nem fogják lenyelni, ha tényleg így lesz és nem csak valamit elírtak. Ha ránkterhelik, akkor vége az internetezésnek, tévézésnek, mindennek. Csak nekünk úgy 150 ezer ft plusz kiadás lenne havonta a semmiből. Csak a tévénk terrákat forgalmaz, mert IP tv.

Megjártuk az orvost

Mondjuk túl messzire nem jutottunk, továbbküldött bennünket ortopédiára. De hogy aztán ott mire jutunk, majd november elején, azt nem tudom. Addig még ki kell húznia Mayának valahogy. Elég nehezen jár, bár most lesz néhány nap szünet.Szegénykémet megszólta, annak ellenére, hogy jogos volt a megszólás, lehetett volna kicsit tapintatosabb is talán. Esetleg valami kedvesebb módját is megtalálhatta volna annak, hogy felhívja a figyelmét a fogyás szükségességére, de Maya is érzékeny a témára.Tudja, hogy fogynia kellene, sokmindent meg is tesz érte, de nagyon nehezen megy.

A szünetnek én is örülök, bár csak néhány napom lesz, hogy kicsit kialudjam magam.
Elszállt már az az idő, amikor néhány órácska alvással beértem az egész napos munka és tanulás mellett. Finoman szólva is kivagyok, mikor egész héten 5-kor, vagy még korábban kell kelni.

Ma is relatíve jó idő volt. Csücsköm, míg elvoltam Mayával, folytatta kinn az ásást. Egész jól haladt, bár annak ellenére, hogy szabadságon van, még dolgoznia is kellett, több részletben. Viszont legalább itthon volt.

Még kicsit kitart a jó idő,

bár már azt rebesgetik, hogy a jövő hét végére akár kisebb fagyok is lehetnek, és a hegyekben akár hó is.
Na, mindegy, azt majd meglátjuk akkor, amikor itt lesz az ideje. Ma még mindenesetre viszonylag jó idő volt, úgy déltől sütött a nap, és úgy ahogy megszáradtak a ruhák.

Nagyjából egész hét végén ment a mosógép, kis szünetekkel. Ahhoz képest, hogy már minimum 4 éve nálunk van és már előtte is használta valaki, mi pedig jócskán, hálás vagyok minden napért, amikor kimossa a ruhákat. Azt nem mondom, hogy a természet törvényei szerint már rég meg kellett volna adja magát, de hogy csoda, hogy még szinte semmi baja nem volt, azt azért ki lehet jelenteni. Még Sanyival hozták el Marika valamelyik kollégájától, mert ott túl nagy lett egy költözés miatt, de Sanyi már több mint 4 éve halott.

Csücsköm nem volt itthon pénteken és szombaton, és nagyon nem esett jól. Az főleg nem, hogy arra készültem, hogy szombaton már 4-5 körül itthon lesz, ehhez képest este 9 után ért haza. Nem voltam eddig sem lelkes híve az ilyen elutazós "tréning" féléknek, de most már biztosan tudom, hogy nem vagyok a pártján.

Mayámnak valami gübencs van a talpán, holnap muszáj lesz elmenni a sebészetre, hogy nézzenek rá, mi az vajon.

Korai kelések, esti álmosságok

A héten azért kicsit kegyes volt hozzánk az időjárás, szinte minden nap, ha délelőtt esetleg nem is, de délután sütött a nap. Ma volt az első esős napunk és mindjárt szél is lett.

A héten azt lehet mondani, hogy befejeztem a könyvezést. Ha nem is tökéletesen, de a java készen van. Kis híján elértük a 100 dobozt, de ha már költözni kell, akkor a vége biztos túl lesz a 100 dobozon, mert itt most készen van 97 doboz, amiből nagyjából 20-25 doboz a mienk, a többi anyáé. Még ami szanaszét van az biztos lesz 3-4 doboz. Anyának vannak még kinn dobozai, amiket nem is fogok katalogizálni, mert azok nem is könyvek, hanem ilyen romantikus füzetek.

Most a héten hallottam, hogy azon az utcán, ahol jár a busz, volt egy eladó ház, amolyan kocka tipusú, csak volt neki pincéje és egy üzlethelysége meg 2000 nm kert hozzá, na, ez elkelt. Jó régen árulták azt is.
A héten kétszer is hívott a Dunahouse, hogy meg akarnák hosszabbítani a szerződésünket, de aztán abban maradtunk Csücskömmel, hogy inkább ne hosszabbítsuk, örüljünk, hogy megszabadultunk tőlük.

A héten minden nap 5-kor vagy még azelőtt keltem, Lilikém kicsivel később hétfőn és szerdán, Csücsköm meg áttért az 5,40-es kelésre, de ma még ennél is korábban kelt ő is. Elszoktam már ettől a nagyon korán keléstől, így esténként elég hamar eldőltem az ágy irányába.

Választottunk...

A hétvégén Csücsköm nem volt itthon egyáltalán, mert a választások miatt benn kellett lennie ügyeletben. Ma reggel abban a hiszemben, hogy már aki sietett, túl van a szavazáson, úgy fél 7 után felértünk az iskolába szavazni. Mit tesz Isten, mi voltunk az elsők, így volt szötyögés, urnaellenőrzés, urnazárás, jegyzőkönyv aláírás, stb. Így végül ahelyett, hogy hamar végeztünk volna, jól elhúzódott, de mivel eléggé korán indultunk, Csücsköm még idejében beért, bár épphogy.

A héten azt akartam volna, hogy kérek az őszi szünet idejére valamikorra időpontot a szemészetre, de délutánra csak november végére kaptam volna, így abban maradtam a hölggyel, hogy november 10-én megyünk reggelre.

Akiket Regina beígért házat nézni, végül nem jutottak el idáig. Volt velük egy idős hölgy, aki úgy itélte, hogy nagyon messze van a buszmegálló, így ők be se jöttek. De előtte akik önállóan bejelentkeztek, azok itt voltak, igaz, azóta se szóltak vissza, hogy mi van. Tehát, lehet, hogy nem kell nekik, de lehet, hogy kell, csak még gondolkodnak, vagy ki tudja.

És akkor már az lesz majd a furcsa, ha nem kell fűteni....

Ma reggel is be kellett fűteni, mert az, amit tegnap kimostam és kinnhagytam a teraszon, majdnem inkább vizesebb lett, mint volt. Aztán ma is mostam, annak is meg kellett volna száradnia, úgyhogy ha nem is nagy erőkkel, de befűtöttünk.

Ma volt a Futafok, amin csak Beni indult, de ő a korosztályában az első 10-ben benne volt. Majd talán a napokban kiderül, hogy pontosan hányadik lett.

És tegnap be kellett fűteni....

Szombatra ígért egy ingatlanos valakiket, hogy jönnének házat nézni, de aztán végül lemondták 10 körül. Így aztán ebéd után lementünk diót szedni, amivel nem túl messzire jutottunk, így megállapodtunk, hogy másnap létrával felszerelkezve visszamegyünk. Délelőtt összeraktam az ebédet, úgy 11 -re elkészültem és itthon hagytuk a gyerekeket az ebéddel, mi meg lementünk a diófához. Csücsköm a létra segedelmével felmászott a fára és jól megrázta többszór is és így lepotyogott egy csomó dió. Több mint egy 15 kg-os necc van tele, és lehet, hogy megyünk mégegyszer.

Ma meg felhívott valaki ismeretlenül, hogy látta a ház hirdetését és jö ne megnézni, mikor lehet. Megállapodtunk egy csütörtök 5 óra körüli időpontban. Aztán kis idő elteltével hívott Regina, hogy ő is hozna valakiket és nekik is jó lenne a csütórtök estefelé, így hat körül jönnek ők is. Melegváltásban.

Tegnap pedig annyira  hűvös  volt, hogy be kellett fűteni. Pedig még csak szeptember vége van.

Ősziesen borult időnk van

Még ígérgetik, hogy lesz itt vénasszonyok nyara, de nem nagyon hiszek nekik. Annyira nagyon hideg nincs, de annyira jó idő sincs, hogy csak úgy nyitott ablaknál, ajtónál lehetne lenni. :( Az sincs kizárva, hogy este be kell már fűteni.

Úgy volt, hogy ma jönnek megnézni a házat, aztán reggel lemondták. Mondjuk kitakarítani amúgy is kellett, azt még tegnap megcsináltam, a többi meg nem baj, hogy kicsit összébb lett pakolva.

Tegnap már muszáj volt bemennem Budafokra, hogy vegyek egy nadrágot magamnak, de asszem a jövő héten veszek még egyet. Az mégsem járja, hogy nincs pótlás, ha valamelyiknek baja támadna lenni. Most úgy mentem be, hogy én már tudtam, hogy lukas a gatyám, csak még nem volt nagyon szembetűnő.

Mostanra már hideg lett...

Tegnap még elég meleg volt, úgy  20 fok körül, de mára nagy szél lett és lehűlt most estére már 12 fok van, de riogatnak talajmenti faggyal is.
Hétvégén iskolanap volt, Csücsköm füvet nyírt, rengeteget. Annyira megnőtt, hogy öt zsák lett csurig tele.

Na és akkor ma sem kezdtünk többel, mint 10 fok.
Beni itthon van, mert göthöl, a többiek vagy már kifele jönnek belőle, vagy befele mennek a göthölésbe, de mindenesetre szinte napi vendég lettem  a gyógyszertárban.
Egész nap süvített a szél, aminek csak annyi hasznát láttam, hogy a ruha, amit kitettem száradni, egész jól megszáradt. Egész nap jöttek, mentek a sötét felhők, elképesztő színek voltak. Az újság azt írta, hogy a soproniak már látták a havat a Schneebergen. Talán még nem kell egy kicsit fűtenünk.

Kora őszi monszun

A hét második felére vártunk esőt szerdától, de az a szerdai eső szerencsére elmaradt. Helyette tegnap napközben és éjjel esett, éjjelre inkább jobb szó a zuhogott és dörgött és villámlott. Aztán ma is reggel és délelőtt. Aztán kicsit kisütött a nap, még a kitett ruha is száradt egy kicsit. Lili is rommá ázott, már tegnap és ma már én is.

A hét elején 2 helyen is voltam szülőin. Hétfőn Maya osztályában, kedden Liliéknél Csepelen.

Aztán nagy szerencse ért bennünket, sikerült úgy fizetni a gázműveknek, hogy valahogy ebben a hónapban a szokásos helyett csak 2000 Ft körüli összeget kellett befizetnem. Így a felszabadult összeg egy részét el tudtuk költeni egy telefonra végre, mert az enyém már nagyon tropa volt. Tiszta szerencsejáték volt, hogy tudok-e azzal beszélni, akivel akarok, vagy valaki mástól kell bocsánatot kérnem, hogy nem is őt akartam hívni.

Az egészségügyisek első megmozdulása

Lilikém ma délután nagyon későn jött haza, de nem is voltam itthon, hanem Beni szülőiértekezletén izgultam, hogy mi van vele, miért nem ért még mindig haza. Aztán menetközben kiderült, még a szülőin, hogy elfelejtette a telefon pinkódját, aztán eszébejutott, és akkor mindjárt fel is hívott.
És hogy miért késett? Azért, mert hazafelé, még a suli közelében keresztülbotlottak egy földön fekvő emberen és mivel nem nagyon mozdult, mentőt hívtak rá. Meg kellett várják, hogy kijöjjenek, összeszedjék és elvigyék. Mintha azt mondta volna, hogy csak a harmadik hívásra mentek ki, soká tartott. De legalább megdícsérték őket, hogy nem mentek el mellette, mint annyian előttük.
Lili azt mondta, hogy nem tudott volna a tükörbe nézni, ha otthagyja. Emberük valószínűleg matt részeg volt, de nem tudni, még mi baja volt ezen kívül.

És akkor megint suli....

Ma reggel, ahogy Csücsköm megjegyezte, a vekni kenyér középiskolába ment. De csak azért, mert időközben szép nagy lánnyá cseperedett.
Szegény nagyon megszenvedett a suliba éréssel, a BKK jól kiszúrt velünk. Nyár elején a 138-as busz még csuklós volt, aztán változtattak Csepelen a közlekedésen és a 138-as szóló busz lett. Azt lehetett remélni, hogy ez csak szünetben lesz így, vagy csak csúcsidőn kívül, de nem. Most, hogy elkezdődött az iskolaév, ugyanúgy szólóbusz volt. Lili alig bírt leszállni, mások meg nem tudtak felszállni. Hazafelé már nem volt gondja, na de hogy 3/4 hétkor szorongni kelljen egy buszon.....
A nagyobbaknak 7-8 órája van minden nap, de Domi sem úszta meg, 6-7 órája van. minden nap. Agybaj.

Hátha....

Végül aztán lemondtam a DH-s hölgy látogatását, Csücsköm azt mondta, hogy vegyük jelnek a lejárt szerződést és örüljünk neki, hogy megszabadultunk tőlük. Most amúgy a héten többen is hívtak, a legutóbb az a pár keresett, akik itt laknak a közelben négy gyerekkel. Ők kedden jönnek megnézni még egyszer a házat. A héten keresett a gyerekek volt iskolájának az igazgatója, de ő nem hívott vissza.

Kiseszternek szerencsésen negatív lett a CT-je, lehet, nem fog menni többet kemóra. 25-én azért még menni kell vele, de aztán lehet, hogy már nem. Mostanra egész lehűlt a levegő, pedig ennyire általában csak 20-a után szokott lehűlni.

Monszun

Tisztára olyan, mintha valami olyan vidéken élnénk, mint mondjuk Ázsia azon része, ahol esős évszak van. Délelőtt süt a nap, délután pedig dörög, villámlik, szakad az eső. Tegnap is így jártunk. Kisesztert kihoztam 11 körül és mikor mentünk vissza, leszakadt az ég. Viszont a kettő között evett egy kicsit, és aludt vagy 2 órát, annak ellenére, hogy különösebben nem voltunk nagyon csöndben.

Kedden voltunk Lilivel a Nevtanban, még kedden megyünk egy másik hölgyhöz, de akinél most voltunk, nagyon kedves volt. Remélem, a jövő héten is kedves nenőt fogunk ki. Sokat számít.

Hívott tegnap egy nő a budaörsi Dunahouse-tól, hogy tudok-e róla, hogy lejárt a szerződésünk. Ő jönne szívesen és kötne egy másikat. Abban maradtunk, hogy szerdán jön. Már megint naptárral egyeztetek időpontot, hiába van szünet. Megint tele van mindig valamivel.

Furcsa időjárás

Az elmúlt napokban szinte minden nap egyrészről meleg volt, másrészről zivatarok is voltak a délutáni vagy esti órákban. Emiatt aztán elviselhetetlenül párás meleg van. Ha nem csinálok semmit, akkor is izzadok, mint a ló.

Beni azóta is minden nap lelkesen jár fel a menhelyre. Őszintén szólva nagyon jól jött, hogy Kiseszternek sikerült rábeszélnie, mert így legalább elfoglalja magát. Idén már nem fizettem be őket a napközis táborba, részint mert tavaly már a fele időt szinte mindegyik gyerek itthon töltötte, hol ezért, hol azért, de leginkább a zsúfoltság miatt. Akkor, amikor én javasoltam, akkor valamiért nem ugrott rá a lehetőségre.
A másik, hogy nem is láttam túl nagy lelkesedést senki szemében a napközis tábor iránt. Lili és Beni már amúgy is túl nagyok voltak oda. Viszont Beni nagyon nehezen foglalja el magát. A számítógépe épphogy elbírja a játékokat, amikkel játszani szokott, de Domi nem nagyon akarja a saját gépét átengedni, apjuk meg ugye, ha itthon van szabin, akkor használja a magáét. Beni, legnagyobb sajnálatomra, egyenlőre nem nagyon olvas. Néha rajzol, de ez lényegesen kevesebb, mint amennyi idő van, így, hogy itthon vannak a szünetben. Elmenni nem nagyon tudunk sehova.
Mondjuk most, hogy Kiseszterrel elég sokat szaladgálunk, nem is lehetne semerre se elmenni, még ha ki si tudnánk fizetni. De nem tudjuk, így aztán ez nem szempont, nem lehetőség.

Lassanként majd elkezdünk bevásárolni az iskolákhoz,  bár eléggé minimalista vásárlást tervezek. Nagyon remélem, hogy most már  hamarosan eladjuk a házat.

Lilivel jövő héten kell mennünk a Nevtanba, mert valahogy lemaradt az időszakos vizsgálat, talán még tavaly, most viszont fontos lenne, hogy legyen egy új papírja arról, hogy mi fejlődés volt az elmúlt években.

Furcsa nyár

És tényleg, volt néhány nap meleg, aztán jött a hűvösebb és az eső. aztán most megint volt néhány nap, amikor melegebb volt, de nem az ahődült hőség és most megint lehűlést és esőt várunk, legalabbis a jövő hétre ezt ígérik. Csücsköm nagy nehezen itton tudott maradni szabin és ha minden jól megy, akkor a jövő héten is itthon lesz. Az azért is jó lesz, mert legalább mikor mennem kell Kiseszterrel, hogy hozzam-vigyem a kórházba, akkor nem kell egyedül itthon hagynom a gyerekeket.  az úgy sokkal megnyugtatóbb.

A múlt hét végén Beni és Kiseszter fenn voltak a közelben levő állatmanhelyen. a cél az volt, hogy Beni elkezdhessen feljárni oda segíteni. Odavan a kutyákért, de alapesetben sem szerettünk volna soha kutyát, de így, hogy áruljuk a házat, mégannyita se szeretnénk. Így viszont mindenki jól jár. Ő, a kutyák, a menhely, mi.Ez egy remek lehetőség, hogy valami önként vallalt dolgot csináljon, amihez még kedve is van. szerdától fenn volt minden nap. majd még azzal kell megküzdeni, hogy ha hazajön, akkor váltson ruhát, sőt ami már maga a tökély lenne, ha le is fürdene.
Majd kialakul, remélem, ide is eljutunk.

Ja, és a legszebb, ami Maya tenyerét illeti, hogy ugyan mi némi fejtörés után rájöttünk, hogy mi lehetett a probléma, de Csücsköm rákeresett a youtube-on, hogy nem-e valami új őrület ütötte fel a fejét. s mit tesz Isten,  talált olyan videót, amin egy felnőtt!!! pasi szór sót a tenyerére és markol utána jeget kb 1 percig. Azt is alig bírja ki a barma, de azért csak felteszi, hogy micsoda vagány. Azt nem sikreült kideríteni, hogy Mayám brahiból, mert megtalálta, vagy valami ökör ajánlgatta neki, azért próbálta- e ki, vagy tényleg balasetnek lehet minősíteni. Mindenesetre az tény, hogy nem érez azóta se semmit, de legalább már nem fáj, nem viszket, nem ég. Lefagyasztotta, fagyási sérülés lett a tenyerén. Orvosig nem mentünk miatta, de asszem nem is tudott volna mit tenni vele.

Lehet, hogy most jön a meleg???

Idén már kellett volna venni egy új medencét és nem vettünk. Annyira drága lett volna, és annyira nem volt jó idő eddig, hogy úgy tűnt, nem is lehet majd kihasználni. Lehet, hogy majd most jön a meleg, de az is lehet, hogy csak egy hét lesz ilyen meleg, mint ma. Majd meglátjuk. Viszont, ha csak egy hét meleg lesz megint, aztán kettő hűvosebb, akkor felesleges lett volna venni.

Ez volt pár napja, de most már 2-3 napja egyre melegebb van, holnapra ígérik a csúcsot. Közben meg Mayám lefagyasztotta a tenyerét. De nem ám akárhogy, volt rajta só, mert sózott, aztán nem mosta le. Viszont tett bele vagy 2-3 jeget. Az eredmény egy fájós, jó nagy vörös folt a tenyerén.

Szalonna sütés

Tegnap este annak ellenére, hogy szinte senkinek nincs szüksége plusz kilókra, szalonnát sütöttünk. Nem bántuk meg, pedig az elmúlt évekban az ilyen alkalmak inkább nyűglődéssel teltek. De nem most! Egyrészt mindenki lelkesen résztvett és nem csak az evésben. Mindenki megsütötte magának szépen amit enni akart. Mayának kellett kis besegítés, de azért ő is ott volt, csicsergett. Szóval remekül sikerült.

Ruhák, gyerekek - gombák

Csütörtökön voltunk Lilivel beíratkozni az új iskolába és megdöbbenve olvastam, hogy mindjárt július elején be is kell fizetni az  ebédet. Na, sebaj. Befizetjük. Legfeljebb lemondjuk, ha eladtuk a házat.

Csütörtökön délután még voltunk néhány dolgot venni  a Tescoban, mert a lányok nagyon kifogytak a ruhákból, de most mindenkinek muszáj néhány cuccot venni, mert nőnek mint a gomba. Benikém már apját is túlnőtte és még asszem a nyár végén megint vehetek neki nadrágot, mert az is kicsi lesz. Dominikot is már csak néhány centi választja el attól, hogy a fejemre nőljön, de lehet, nyár végére az is meglesz.

Meggyes pite

Legutoljára tavaly ilyenkor sütöttem tán. Valami foszlós ám de nagyon finom tésztából. Jól kinlódtam vele, mert úgy kellett kirakni mint egy puzzle-t. Aztán tegnap kaptunk Icanénitől megint meggyet és Lilikém volt olyan tündér, hogy kimagozta, nekem már csak a tésztával kellett volna megbirkóznom. És mit tesz Isten, megvilágosodtam, miközben az első lapot nyújtottam, hogy ha felcsavarom a sütőpapírra, akkor lehet, hogy nem fog szanaszét szakadozni. Láss csodát, így is lett. A nagy sikerre való tekintettel a fedésnek való lapot is így csináltam, és az is sikerült. Nagyon elégedett vagyok magammal, hogy mennyire jól kifundáltam. Lehet, hogy más ezt mindig is így csinálta, de nekem magamtól kellett rájöjjek a forszára.

Túl a lomtalanításon, túl a ballagáson, évzárón

Igyekszem valahogy még a nem túl messziségből sorrendbe állítani, hogy mi minden történt. Hosszú sora van annak....

Még május elején megbeszéltük Lilivel, hogy miben szeretne ballagni. Így abban maradtunk, hogy ingecske, szoknya, harisnya, cipőcske. Ebből szinte semmi nem volt, mert ami inge volt, az tiszta műanyag volt, így abban maradtunk,  hogy nézünk valami pamut vagy legalábbis magas pamuttartalmút. Amit láttam tiszta pamutanyagból, az szinte megfizethetetlen. Vagyis nem az, csak nekem volt sok a 7000,- körüli ár. Kár érte, mert álomszép volt és ami fontos, puha. Végül abban maradtunk, hogy kaptam egy egész jót, úgy 3000-ért. A lányokkal együtt voltunk a Hádában is, többször is. Amikor egyszer Lilivel voltam, akkor találtunk egy olyan szoknyát is, ami jó neki és jól is áll. A cipővel már bajosabb volt, mert vettünk egy cipőt, ami végül úgy, hogy itthon is felvette többször, nem vált be. Így abban ballagott, amit én vettem magamnak. Maya szépen felkontyolta a haját és ki is festette egy kicsit, csak annyira, hogy pont szép legyen.

Június elején volt a lomtalanítás és nagyon szerencsésen jött ki a lépés. Csücskömnek nem kellett szabit kivennie, eső nem esett, és gyönyörűen összecsoportosítottunk mindent, átválogattunk, amit kellett kidobtuk.
Sikerült jó néhány dologtól megszabadulni, odaadni olyanoknak, akinek szüksége van rá. Most egész  rend és tisztaság van a garázsban és még táncolni is lehetne, akkora a hely.

Liliéknek a ballagási pogácsát bevállaltam, és úgy sütöttem, hogy jutott a tanároknak is, a tanárbúcsúztatóra is és a délutáni "partyzáshoz" is. Szép volt a ballagás is, a gyerekek is.
Tanítás után már menni kellett az új iskolába, hogy orvosi alkalmassági vizsgálatra menjünk, aztán majd most kedden kell mennünk az okmányirodába új diákot kérni, aztán csütörtökön beíratkozni.

Közben persze jöttek a népek, hogy megnézzék a házat, de még eddig senki nem mondta, hogy pont erre vágyna. Némelyek kifejezetten nem voltak kedvesek. Sem velem, sem az ingatlanossal.

Beniéknél is megvolt az évzáró, és szerencsére kiderült, hogy tényleg megkapta az iskola az engedélyt, így maradhatnak. Mondjuk az utolsó szülőin is ezzel kecsegtettek bennünket.

Kiseszter "szerencsétlensége" volt az én nyaralásom az elmúlt 1-1,5 hónapban. Ő kórházban, szanatóriumban volt, én pedig használhattam a kocsiját. Sokkal könnyebb volt az életem, már ami a dolgok logisztikázását illeti. Nagyon szép helyen volt szanatóriumban, most, mikor elhozni mentünk érte Mayával, még mókust is etettünk.

A nagyobbakat időközben felvették

Lilinek a múlt héten jött meg az értesítése, hogy felvették, Beninek még 1 héttel hamarabb. Valószínű neki nem kell majd elmennie a sulijából, mert addigra lesz megint 9-11 osztály. Majd meglátjuk, még mi lesz addig. A könyvekkel viszonylag jól állok, de a garázs még fog munkát adni bőven. Csak már ott tartanánk....
Kitudtam, hogy mikor lesz a lomtalanítás, szerencsére most júniusban, így ha esetleg eladjuk a házat addig, akkor ki tudjuk használni a lehetőséget.

Áramszünet volt, furcsa volt

Valamelyik nap reggel, mikor mentem el, a szomszéd Irénke néni megállított, hogy van-e áram nálunk. Úgy emlékeztem, hogy van, de visszajöttem, hogy tényleg van-e. Volt. Aztán elmentem vásárolni és visszafelé, már az utcában jártam, mikor Gábor felhívott, hogy mit tudok, van-e nálunk áram. Mondtam neki, hogy majd ha haza érek, akkor szólok, hogy mi a helyzet, de aztán a szomszédok végig az utcán hazafelé azt mondták, hogy nincs. Nálunk sem volt. Így aztán hívtam az Elműt, akik kis türelmet kértek. Ezért aztán neki fogtam folytatólag az ablakmosásnak,de 12 körül még mindig nem volt áram. Akkor már megkérdeztem, hogy vajon meddig is tart náluk a kis idő, de mondták, hogy már ugyan náluk is letelt, de még nincsenek kész. Hát lett 1 óra, mire kész lettek a javítással. Pedig még a "rezsicsökkentésnek " nem lehet itt a hatása, talán még nem küldtek el annyi embert, hogy ne tudták volna megjavítani idejében. Pista bácsiék pedig mielőtt még a szomszédokat vagy az Elműt megkérdezték volna, szerelőt hívtak, aki persze jól megvágta őket a kiszállási díjjal.
A gázszámlánk meg úgy nézett ki most az elszámoláskor, hogy nem fogyasztottunk sokkal többet, mint tavaly, volt rezsicsökkentés, és mégis nekem kell 55 ezret befizetnem. Úgyhogy nem nagyon értem, mi történt.
Az emeleten kész lettem az ablakmosással, részben itt lenn is, de még maradt a jövő hétre is.

Közben anyával megbeszéltem, hogy a könyveit katalogizálom, és újradobozolom, kiszedem a nagyon nagy dobozokból és átteszem normális méretűekbe, hogy cipelhetőek legyenek.
A saját könyveink jobbára be vannak dobozolva, katalogizálva mind. Azért ha elmegy a ház, lesz itt még mit csinálni. Az jó sűrű másfél-két hónap lesz. Csak már tartanánk ott.....

Túl a márc. 15-i hóvihar 1. évfordulóján :)

Most, hogy olvastam az előző bejegyzést, visszautalnék rá. Az elsőnek említett házaspár járt itt nálunk a múlt héten hétfőn. A jövetelük célja az volt, hogy ajánlatot tegyenek a házra, ami meg is történt, egy jó hosszúra nyúlt beszélgetés végén. Ugye ők úgy gondolták, hogy ez a ház megfelelne nekik, és erre el kezdték hírdetni a saját lakásukat, amire egész hamar lett is vevő, nem is rossz áron. Elmondásuk szerint 52 nm-ert adnak el valahol az Osztyapenkó környékén, 23 millióért, ami nagyon-nagyon jó ár. Úgy 440  ezerre jön ki négyzetmétere. Mire a végére értünk a beszélgetésnek, esett le az állam, hogy mennyit kínálnak a mi házunkért, ami rendben, nem az Osztyapenkónál van, de cserébe csak a ház majdnem 4-szer akkora, plusz a kert, a garázs, a kisebb zaj, szutyok, stb. Tehát az ajánlat a következő volt: 24,5 millió, esetleg ha nagyon összekaparják a ládafiából a maradékot, akkor 25. Hát erre nem tudtunk mit mondani, csak azt, hogy sajnos ennyiért nem tudjuk odaadni. Még addig tudtunk volna engedni, hogy a jutalékot elengedjük, de még akkor is sok hiányzott volna. Mondjuk 28,8 -ért már akár oda is adtuk volna, de nem 24,5-25-ért....

Ma megint volt itt egy anya a 30 körüli fiával, hogy ők meg két lakásra bontható házat keresnek, és az ingatlanosnak voltak is jó ötletei, amik akár nem túl nagy erőfeszítések árán meg is valósíthatók. Mindezek ellenére nem úgy tűnik, hogy ők lesznek a mi embereink. Bár, még bármi bekövetkezhet. 

Párnacihák

Tegnap este is volt itt egy fiatalember megnézni a házat, egyenlőre persze nem tudni semmit. Ő valahogy pozitívan állt a dologhoz, ellentétben a hétfői anyukával-nagymamával.

Míg Mayára vártam benn Budafokon, vettem Lilinek egy cipzáros, kapucnis pulóvert, néhány bugyit és még pár apróságot a varrós boltból.
Anyáék még karácsonykor hoztak egy 6-8 nagypárna huzatot, hogy ha tudok, készítsek belőlük kispárna huzatot, mert azok teljesen leamortizálódtak, viszont csak kispárna huzat nem kapható. Marikától kaptam kölcsön egy isteni jól működő varrógépet, az Interlockot is sikerült beállítanom jól, végre. Karácsony és újév közt pedig megvarrtam vagy 15 párnacihát, most kis időre megoldódott a gondom. Jó része olyan bújtatós, de voltak olyanok is, amikhez volt még régebben gomb, ezeket Kiseszter hozza majd, mert nekik nem kell, nekem meg jól jön.

....és most sem.....

Az a pár, aki itt volt a múltkorában a kislányukkal, az járt itt még egyszer a másik kislánnyal és talán nagypapával, meg egy valami kőműves vállalkozó félével. Megint eltöltöttek nálunk vagy másfél órát, vizslatták jobbról-balról a házat, aztán azóta róluk nem tudunk semmit, de múltkor is eltelt vagy 2-3 hét, mire megint jelentkeztek, még van remény.
Aztán menetközben járt itt a múlt hét végén egy másik fiatalember és a héten volt itt a felesége is. Nekik is 4 gyerekük van, de kisebbek sokkal. Nekik már azért szóltam, hogy más is járt már itt többedszerre, de még ugye nem tudni semmit. Talán csak lesz valami hamarosan, ami előre visz.
Február úgy elröppent, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Ukrajnában forradalom volt és itthonra is jutott minden napra valami amitől égnek állhatott a haja az embernek.

Már nem is szabadkozom :)

Mindjárt itt a hónap vége.
Domival a hónap elején visszamentünk a Fehérvári úti rendelőbe és túl vagyunk az anyajegy eltávolításon, varratszedésen, gyönyörűen gyógyul.
Volt itt azóta több, újabb ingatlanos is, sajnos túl sok jóval nem bíztattak, de a héten már volt olyan is, hogy valaki idejött, körülnézett, felhívott, és vagy másfél órát itt töltött a feleségével, kislányával, míg megnézték a házat, beszélgettünk. Ma is hívtak innen az utcáról, de ők talán majd a gyerekeikkel jönnek vissza, valamikor.
Voltam Anyahajóval ivartalaníttatni. Már egész jól van, majd jövő pénteken kell visszavinni varratszedésre.
Közben voltam Pirossal is orvosnál, hörghurutja volt, Bözse meg a szőrét tépte, neki valami allergiás nyavajája volt.
Mayával továbbra is járunk a pszichológushoz, változásra lenne szüksége, méghozzá mihamarabb.

Tegnap esett egy kis hó, meg volt néhány napja nagyobb hideg is, de már a hóvirágok kinn vannak, és láttam már aranyesőt is virágbaborulva. Nem tudom, mi lesz így a terméssel.

Holnap jön megint egy ingatlanos, már nem is számolom, hányadik. Hátha valami csak történik.

Kissé lemaradtam a dokumentálásban :)

Szóval a karácsonyi napokat szenteste után itthon töltöttük és tulajdonképpen az egész téli szünet alatt itthon voltunk, néhány kis kivétellel. Domi ment le többször is Postiékhoz és Beni volt benn 2-szer az egyik osztálytársánál Budafokon. Amennyire lehetett ritkán mentem le vásárolni, de azért 2-3 naponta szükséges volt neki indulni.
Valamikor  a 2 ünnep közt sütöttem még egy adag bejglit és rettentően elcsodálkoztam, mikor a tészta egész nyúlós lett, pedig beletettem egy teljes zacskóra való lisztet. Csak másnap, valami más kapcsán vettem észre, hogy Kiseszter nem vette észre és nekem sem tűnt fel, hogy nem kilós a liszt, hanem 750 g. Azért mikor rájöttem, hogy miért volt nyúlós a tészta elsőre, egy kicsit megkönnyebbültem, hogy nem én toltam el a dolgot.

Közben több mindent kötök egy időben, jól esik ezzel tölteni az időt.

Ma voltak először a gyerekek az iskolában és ma volt itt egy fiatalabb hölgy a kisgyerekével és vélhetően az édesanyjával megnézni a házat. Holnap jön megint valaki, és ma kaptam még egy ingatlanosnak a telefonszámát az egyik szomszédtól. Abban maradtunk, hogy néhány nap múlva esetleg felhívom, ha most nem megy el.