Még nincs vége... - Kazán 3.

Szombaton este azzal jön Csücsköm, hogy valamiért megint ereszt a kazán és megint csurom víz a tartály hőszigetelő rétege. Így nézett ki, mielőtt kicserélték. Remélem, nem így fog kinézni megint. Csöcsköm arra gyanakszik, hogy valami más folyik, amit nem vettek észre a javításkor és amiatt csorog az egész. 

Ma volt az első nap, hogy egyedül voltam itthon  délelőtt. Reggel mindenki elment iskolába, dolgozni.

Régen, még gimiben nekifogtam gépírás tanulásnak, de aztán nem lett belőle semmi, mert annyira fájt a kezem tőle, hogy abbahagytam.Viszont, még valahol meg van a füzet, remélem. A 2. kötetet megtaláltam, és mivel 2 db volt az elsőből, még talán van remény, hogy az első kötetet valahol megtalálom. Jó lenne mégis csak  megtanulni a 10 ujjas gépírást. Könnyebben menne ez a sok blogolás, levelezés. 

Dominik holnap indul az erdei iskolába. Be kell még csomagoljak neki, bár mindenképpen megvárom, míg hazajön az iskolából. 

Fogynak a kiscicák

Szombaton 6 óra körül keltem, szándékosan, telefonra ébredve. Nagy nehezen, miután magamat összeszedtem nagyjából, felébresztettem Dominikot is. Előző este megbeszéltük, hogy eljön velem vásárolni, mert szeretne keddre az erdei iskolai úthoz venni Győri Jó reggeltet, mondván, abban van annyi darab, hogy mindenkit meg tudjon kínálni. Amúgyis régen adósa voltam már egy lehetőséggel, hogy elkísérhessen vásárolni. Így, hogy egyedül jött velem, így egész békés volt az utunk. Átmentem a Szigetszentmikósi Auchanba, ott szeretek a legjobban vásárolni. 

Egész hamar vissza is értünk. Olyan különleges dolog nem volt tegnap, délelőtt mostam, ebédet készítettem, közben Maya leckeírását felügyeltem és  még ebéd előtt Dominik is megírta a leckéje egy részét. A második részt most fejeztük be nemrég. Nem tudom, hogy másutt ez hogy megy, de néha nagyon nehéz ügy a hétvégi leckeírás. Egyszerűen nem akarnak leckét írni, tanulni. Nem mindig, de ha igen, akkor mindent elkövetnek, hogy ne kelljen leülni és megírni a leckét. 

Tegnap is és pénteken is elmentünk kicsit biciklizni, azt most egész jól érzem a combomban és a karomban, de hát nem is kell ezen nagyon csodálkozni. Nem nagyon vagyok egyenlőre hozzászokva. Örülök, hogy nem esek le a bringáról. Kb másfél hete annyira ügyetlenül akartam leszállni a bicikliről, hogy egy az egyben eldőltem, mint egy zsák krumpli, magamra rántva a biciklit  és szereztem néhány zúzódást is. Ehhez képest már elég sokat fejlődtem. 

Tegnap elvittek tőlünk egy kiscicát azokból, akik részben ideszülettek hozzánk, illetve az anyukájuk ideköltöztette őket. 

Most már csak öten vannak a nyolcból, de még jó lenne mindnek gazdát találni. 

Bírkózás az Astrával

Tegnap Sanyi kocsiját kaptam kölcsön, egy 15 éves Opel Astrát. Úgy emlékeztem, hogy nem nagyon tetszett ez a tipus akkoriban, amikor Beniért mentünk, bár az biztos, hogy rengeteg időt megspóroltunk az Astrával. Kispolskival minimum másfélszer annyi idő lett volna elmenni a keleti határra. Most sajnos beigazolódott, hogy nem jó nekem az Astra, mert szinte lehetetlen úgy beállítani, hogy nekem is kényelmes legyen. Viszonylag alacsony vagyok és nem érem el a pedálokat. Szóval, reggel szenvedtem nagyon arra a pár percre, míg felmentünk a suliba, meg vissza. Ahogy Lilikém is szokta mondani, nézzük a dolog jó oldalát: Nem kellett gyalogolni 2,5 km-t Benivel az oldalamon.

A harmadik csapás

Nem akarok panaszkodni, de a kedd este volt az elmúlt hét  nap csúcspontja. 

Az autó-anyáé-de mi használjuk, nyolc éves Matiz, hetek óta betegeskedik. Egyszer csak a szép hangja hirtelen kissé megférfiasodott. Akkor még felszaladtam a szerelőnkhöz Diósdra és megynyugtattak, hogy nem a szelepfedél tömítés, hanem a kipufogó lukadt ki. Ez már megkönnyebbülés volt és bíztam benne, hogy kitart egy darabig. Hát ki is tartott, még az is lehet, hogy 2 hónapig is. És igazából, ne legyen 1 szavam se, mert kedden este, akkor lyukadt ki egészen, amikor már anyáéktól jöttem hazafelé. Ami az egészre feltette a koronát, hogy Maya ma délután találta meg a bilincset, ami összekötötte az első és a hátsó kipufogó szakaszt. Ebből arra is lehet akár következtetni, hogy az valamikor, még  kedd este előtt leesett és akkor engedett el végleg. Mikor hazaértem, felmentem Sanyiékhoz, hogy elkérjek másnapra valami kocsit, mert Beni sulija rettentő messze van gyalog. Majdnem mindegy, hogy busszal, vagy gyalog megy az ember az idő szempontjából, így is kb 40 perc, meg amúgyis. 

Szerda reggel megkaptam Gábor 20 éves kocsiját, amivel reggel az induláskor voltak érdekes perceim. Nehezen tudtam beállítani az ülést, csörög, zörög, de azért megy. Nem túl egyszerű a hátramenetbe kapcsolás, és persze szervo sehol, de örüljünk, nem kellett kutyagolni. 

Szerencsére egész nap nálunk lehetett a kocsi, ami csak később derült ki, hogy fontos. Iskola után elmentem a Díjbeszedőkhöz, hogy rendezzem az elmaradásainkat, utána pedig elmentem az Auchanba, a Savoyába. Csücsköm ott hívott, hogy Bratyó telefonált munka ügyben, menni kellene hozzájuk. Az előzmények: Bratyó az állami szektorban dolgozik, ugyanott, ahonnan 13 évvel ezelőtt Csücsköm is eljött, majd  gyes-re ment. Már hetek óta zajlik az a folyamat, hogy Csücsköm visszamenjen dolgozni a szakmájába. Így, mikor hazaértem, elindultunk Bratyóhoz, és most derült ki, hogy tud menni dolgozni, olyan profilba, amit szeret, olyan kollégák közé, akiknek egy részét ismeri. Örülünk nagyon. 

Az elmúlt években vagy én dolgoztam, vagy nem volt munkám, de koránt sem volt kielégítő a helyzet. Most át veszem a helyét itthon, amit lehet, már korábban meg kellett volna tenni. Mostanra talán tudok már valamit itthonról is dolgozni Nénje és Kiseszter és anya jóvoltából. Kiseszter kitalálta, hogy csináltat egy Zöldikés honlapot és annak az "ügyfélszolgálati" teendőit rám bízta. Mivel mi is isszuk a Zöldikét, így könnyen megy  a foglalkozás a honlap látogatóival. Azon kívül a Sciennetes hálózat növelése is jó lehetőség, főleg, hogy már tankolni is lehet kedvezménnyel.

Szerdán délután még Gáborral felvittük a kocsit Diósdra a szerelőhöz. Csücsköm nagyon nem szeret rossz kocsit vezetni. Én se, de valakinek muszáj. Így rám maradt ez a dolog, szép lassan vészvillogóval feldöcögtem a hegyre. 

Aztán még elmentem a gyerekekért és utána "nyugalom" volt itthon. Leckecsinálás, paradicsom és egyéb palánták locsolása, etetés, fürdetés, fektetés. 

Tegnap, azaz csütörtökön Csücskömnek be kellett menni a cég személyzeti osztályára, hogy elintézzék a belépését, ami a körülményeket ismerve, kicsit sem volt egyszerű eset. Akkor derült ki, hogy kellene menjen orvosi vizsgálatra,és  tüdőszűrőre is. A házi orvosunktól azt az infót kaptam, hogy csütörtökön 13 órától van rendelés a tüdőszűrőn, csak éppen se felhívni nem lehetett őket, se a telefonszámok nem voltak jók. Rendelés persze nem volt, mert áramszünet volt az egész környéken. 

Így ez maradt ma reggelre. Csücsköm BKV-val ment el, aztán vett 1db egyhetes bérletet is, mert az éves bérletet csak azután kaphatja meg a cégtől, hogy átment az orvosin és megvan a szerződése.Azt hittem leesek a székről, hogy egy egyhetes bérlet majd 5000,- Ft.  A tüdőszűrő után  átment a városon és elment az orvosi vizsgálatra, aztán onnan indult hazafelé, illetve az OTP-be, mert ott még a számlanyitással kapcsolatban kellett átvegyen PIN kódot, meg papírokat. Egy óra előtt kicsivel  ért haza. Még gyorsan adtam neki enni és elszaladtam Beniért.

A legjobbkor. Mikor beértünk a suliba, pont akkor hívott Domi logopédusa, aki nemsoká megkapja a kinevezését  Beni iskolájának a vezetésére. Elképesztően jó fej, lendületes hölgy, 5-8 évvel legalább idősebb nálam, Éva néni. Így sikerült vele 15-20 percet beszélnem vele. Domiról is, hogy hogyan halad a logopédiában, mi hogyan fog következni, és Beniéknél hogyan lesz vajon az elkövetkező években. Szeretném, ha inkább angolt tanulhatnának, mint németet, mert már most is sokkal többet használja az angolt, mint a németet. Igazából nem tudok olyan területet, ahol a németre lenne szüksége, ráadásul a szakképző, ahová esetleg tovább mehet tabulni, csak angolt tanítanak. Sok értelme nincs 4 éven át tolni a németet, hogy aztán utána angolt tanuljanak. Ráadásul nem tudja hol használni. A számítógépen keresztül, az interneten, mindenhol angol a fő nyelv, nem a német. A másik kérdésem a néptánc volt, hogy lesz-e, mert Benit esetleg járatnám valahová. 

Persze a ma reggel sem volt májusi lepke kergetés, de erről majd holnap, mert ma már ragad le a szemem. 

Anyáknapja -Domiéknál, Liliéknél

Reggel elvittem a gyerekeket a suliba, leszaladtam a postára egy levélért, aztán mikor hazaértem még gyorsan meglocsoltam a paradicsomokat. Előbb persze megkévéztattam Csücskömet. Mikor végeztem a paradicsomozással, megkértem Csücsköm, hogy töltse le nekem azt a progit, amin még régebben próbálta vezetni, hogy mennyit költünk. Úgy nem nagyon működött, hogy én költöm a pénzt, ő meg beírogatja, hogy mire. Most én fogom vezetni és muszáj lesz odafigyelni arra, hogy mit hová teszek, mert a levél a Díjbeszedőtől jött, hogy ejnye, ejnye. Persze nem ennyire kedvesen és barátságosan, pedig én azt hittem, hogy csak kicsit vagyok elmaradva, viszont egyáltalán nem könyveltem semmit sehová. Itt az ideje változtatni, addig amíg nagyobb baj nem lesz emiatt a lazaság miatt. 

Délután pedig elmentem Beniért az uszodába, utána Domiért és Mayáért a suliba. Maya Panaszkodott, hogy valahogy beütötte a jobb könyökét és fáj. nem nagyon tudom, hogy mi van vele, mert nincs semmi nyoma még az ütésnek sem. Lehet, hogy izomláza van, nem tudom. Most várok még egy kicsit, hogy vagy elmúljon, vagy valami nyoma legyen, hogy gond van. Ha szerdán még mindig panaszkodik, elviszem a sebészetre, ide Budafokra.

Domiéknál nagyon meleg volt a terem, mikor bementünk. Jó sokan voltunk, volt ahol a nagymamák is eljöttek. Van egy vers, ami már óvódás korom óta jön velem, most is elmondták a gyerekek. A oviban anno Dévényi Gábor mondta és ott volt a nagymamája is akkor. Valahogy már ott is nagyon kedves versnek tartottam: 

Donászy Magda: Nagyanyónak 

Édes-kedves Nagyanyókám! 
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak 
is van édesanyja. 
Reggel mikor felébredtem, 
az jutott eszembe, 
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe. 
Egyik csokrot neked szedtem,
ödakünn a réten, 
Te is sokat fáradoztál 
évek óta értem. 
Kimostad a ruhácskámat, 
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni 
kevés lenne ez a nap. 
Köszönöm, hogy olyan sokat 
fáradoztál értem, 
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem. 

Minden alakalommal elerednek a könnyeim. Kedvesek voltak, ahogy énekeltek, táncoltak, verseltek, szép ajándékokat készítettek. Utána volt még egy rövidke szülői, mert jövő kedden mennek erdei iskolába, a hétvégén pedig iskolanap lesz, ahol majd játszás, bográcsozás meg mindenféle elfoglaltság lesz. Utána Dominikot átkísértem az  úton és útnak indítottam hazafelé, és szóltam Csücskömnek is, hogy elindult. Utána beültem Liliék anyáknapi ünnepségére. Igazán összeszedettek voltak. Nagyon izgult mindegyik gyerek, de szépen elmondták a versikéket. Persze voltak a versek közt ismétlődések, már ami a tartalmat illeti, a különbözőséget maguk a gyerekek adták. Annyira aranyosak voltak, mindegyik megkereste a szemével az anyukáját, és neki mondta  a versikéjét, de így volt ez Beniéknél is. 

Sosem értettem anno, hogy minek kell ilyenkor az anyukáknak pityorogni. Az évek során csak annyi változott, hogy érteni most sem értem, viszont beálltam én is a pityorgók közé. Sőt, jó hogy nem papírra írok, mert most is elmaszatolódna minden. 

Liliéknél is volt néhány szó az iskolanapról is és az erdei iskoláról is, ők 2 hét múlva mennek. 

 

Nevtan 2.0

Lilivel még egyszer el kellett mennem  a nevelési tanácsadóba, mert felmerült a gyanú, hogy az eddigiekhez hozzájön még a diszkalkulia. Nehezen ment neki a matek eddig is, na, de most, mikor már 3 jegyű számmal kell műveleteket végezni, most még nehezebben jutott egyről kettőre. Az eredmény: nem diszkalkulia, legalábbis nem tipikus. Sokkal inkább valószínű, hogy a 2 iskola között volt akkora eltérés a matekban, amit már nem bírt követni. Így a hiányosságokat kell "csak" felfejleszteni, mert az alapok úgy tűnik viszonylag jók, csak itt az új iskolában még a  másodikban tovább jutottak. 

Ami még a hétvége jó híre, végre, 1 hónap után Maya befejezte a matek füzete másolását. Mára azt hittem, sose lesz kész, de most héten hétfőn, a fogadóórán  Ági "néni" azt mondta, tovább nem vár Mayára, vagy kész lesz vele, vagy lesz ajjaj. Úgyhogy egész héten zaklatva volt Maya ezzel a dologgal és be lett neki ígérve, hogy szombaton addig nem megy sehova, amíg készen nincs. Na, így pénteken is hatékonyabban ment a másolás, szombat reggel pedig főleg. Lehet, hamarabb kellett volna ennyire elkapni a grabancát. 

Hajszás péntek délután, lazább szombat

Tegnap reggel, nem sokkal azután, hogy hazaértem a cső vásárlásból, Csücsköm is felébredt, így kávézás után leemelte a zuhanypanelt, és közös erővel kicseréltük a csövet. Sikerült is jól megcsinálni, de kellett is hozzá a 4 kéz. Egyedül esélytelen lett volna bármelyikünk. 

Még pénteken Lilivel voltam vásárolni. Főképp az volt a cél, hogy vegyünk neki egy fekete nadrágot "ünneplőnek" és egy hozzávaló cipőt. Nem messze tőlünk van 4 turkáló is, de az egyik különösen jó. Kaptunk is Lilinek nacit, talán kitart még őszig is. Fekete vászon anyag, széles övvel, mutatós darab és akár hétköznapra is bevethető. Bár szerintem inkább a rövidnadrág járja majd az elkövetkező néhány hétben. Ma 29 fok volt 2 körül árnyékban. Cipő ügyben szaladgáltunk egy keveset, de végül abba a boltba mentünk vissza, ahol a cipővadászatot kezdtük. 39-es cipőt vettünk Lilinek. Kíváncsi leszek, hányas méretnél állunk meg és mikor. Szép bőr ciőt vettünk 4200,-ért, a naci 1600,- volt. A Tescoban vásároltunk be, ott vettem a tegnapi ebédhez húst és káposztát. Lucskos káposzta volr tegnap az ebéd. 

Még vásárlás után épp odaértünk Domiért a sulihoz, aztán én elmentem 1/2 4-re Beniékhez anyáknapi ünnepségre. Aranyosak voltak mindannyian. Az egyik kisfiú annyira stresszelt, hogy sírvafakadt, nem is mondta el a versét, pedig biztosan szépen tudta. Még hazafelé rákérdeztem Csücskömtől, hogy Maya megérkezett-e haza, de azt mondta, hogy nem. Meghűlt az ereimben a vér is. Beszaladtam a suliba, hogy nincs-e ott, de nem volt. Menetközben ért a hír, hogy hazaért. Valamit nagyon félreértett, vagy nem tudom, mi történt. Beírtam a füzetébe, hogy 1/2 4 -kor jöhet egyedül haza, kis is küldték, és nem indult el, de vissza sem ment. Valaki 4-kor hívott, de ünnepség alatt nem vettem fel. Hát később derült ki, hogy ő azt gondolta, hogy majd értemegyek. Szóval lett belőle jó kis kavarodás, pedig azt gondoltam, mindent megbeszéltünk rendesen. 

Tegnap délután felkötöttem azokat a  paradicsomokat, amik még karó nélkül árválkodtak . Május elsején is vettem egy adagot, meg előtte 1 héttel. Az az adag, amit korábban vettem, kisebbek és tömzsibbek voltak, a második eresztés pedig az ültetést követő 3. nap lefeküdt a szélviharban, szinte kivétel nélkül. Azokat azonnal felkötöttem. 

A fiúk tegnap bojkottálták a lucskos káposztát, de ma se sikerült olyat csinálnom, amit mindenki megevett volna. Mára elővettem a mélyhűtőből 2 doboz húslevest és tárkonyos, fokhagymás csirkét főztem, hozzá pedig penne tésztát. Domi csak a levesig jutott. 

Kazán történethez ráadás

Kedden ugye megjavították a kazánt, volt néhány boldog esténk, hogy mindenféle izgalmak nélkül lehet fürdeni. Na, ennek tegnap (péntek) este lett vége. Szinte az egész család lefürdött már, Domi és én nem fürödtünk le, mikor Beni a fürdése végeztével szinte sikoltozva rohant ki a zuhanyzóból, hogy folyik valahol a víz, de nagyon és hogy nem ő rontotta el, igazán. Ezt azért tette hozzá szerintem, mert vagy ő szokott szándékosan elrontani dolgokat esetleg mérgében, vagy valami szerencsétlenség folytán sok minden romlott már el a kezében.
De ezt tényleg nem ő csinálta. Csücsköm rohant elzárni a főcsapot, hogy legalább lássuk, mi a baj. Mert persze az a "drága" szerelő, aki a ház rendszerét szerelte (kazán ügyben is emlegettem a nevét), nem tett a kádnak se és a zuhanyzónak se egy elzáró csapot mondjuk a pincében, hogy ha valami baj van ezeknél, akkor azért a ház vízellátása még tudjon működni. Úgyhogy, ha egyszer csak lesz rá keret, akkor ezeket feltétlenül pótolni kell.
Tegnap este kiderült, miután leszedtük a zuhanypanelt, hogy a melegvízcsövet és a panelt összekötő flexibilis cső adta meg magát és spiccelt, mint ahogy a lukas slag szokott. Így aztán visszanyitottuk a főcsapot, berántottam Dominikot a zuhany alá és pár perc múlva mindketten már kész is voltunk a zuhanyzással. Újra lezárta Csücsköm a melegvíz főcsapját a kazán mögött. Mondjuk éjszaka nem nagyon lett volna szükség melegvízre, de mégis. Inkább a lelkünknek fájt, hogy ennyire vacakul működnek itthon dolgok.
Mivel még nem volt túl késő, felhívtam Sanyi vízszerelő barátját, hogy nincs-e kéznél ilyen csöve, és nem mehetnék-e érte. Kedvesen mondta Miklós, hogy Balatonalmádi, a bányánál balra. Hááát, olyan messzire nem gondoltam menni. Viszont segített azzal, hogy megmondta, merre van nyitva szombaton a közelben szerelvény bolt. Nem is kellett messze mennem, csak a kísérleti lakótelepig.
Így ma reggel 8 után, a Hupikék törpikék után egy kacsafogó segedelmével leszedtem a csövet, hogy pont olyat hozzak, mint amilyen kell. Ezt a méretet pont nem tudtam volna megmondani a boltban. Talán 3/8-os, de a csoda tudja. Még beszaladtam az éhenkórászoknak macskatápért az Auchanba, persze találtam még pár itthon hiányzó dolgot is, aztán szaladtam haza, 1 óra alatt megfordultam.

A kazán

Az történt, hogy 2003. 12. 17-én vett a fűtésszerelőnk egy SD30 KLOM tipusú álló kazánt, amit aztán 2004. elején be is szerelt és üzembe is helyezett, mondván, van erre jogosultsága. Többször kellett ezek után még jönnie hozzánk, mert a nagy víznyomás miatt különböző víznyomást csökkentő készülékeket kellett beszereljen és egy alkalommal azért kellett jöjjön, mert valahol csöpögött a kazán. Akkor kiderült, hogy az a baj, hogy a hőtároló rész eleje nem volt rendesen felfogatva a csavarokkal, mikor ezek rögzítésre kerültek, rendbejött minden. Egy későbbi alkalommal, mikor ismét csöpögni kezdett a kazán, már nem akart kijönni és akkor derült fény arra is, hogy egyáltalán semmi jogosultsága nem volt a kazán beüzemeléséhez, sőt mint később kiderült, a jótállási jegyet sem adta át, de nála sincs. A kazán viszont csepegett. 2008 novemberében hívtunk szerződött partner szerelőt, aki megállapította, hogy a hőtároló rész hegesztése engedett el, ott csöpög és a tartály gyakorlatilag szétrohadt, hámozni lehet. Ki kellene cserélni, mert bármikor még rosszabbra fordulhat a helyzet és ezzel elöntené a házunkat a víz. Kérdeztük, hogy mégis mennyibe kerül egy ilyen csere, hát, akkor is hanyatt estünk, meg most is, mikor valóságosan ki is kellett fizetni. 130.000,- Ft volt szereléssel, alkatrésszel. Persze se garancia, se szavatosság, se semmi, amivel csökkenteni lehetett volna az árát. Valószínűleg gyári hibás volt a tartály. Még ráadásul szerencsénk volt, mert ha nem jutott volna a hetekben eszembe, hogy anya számlájára lehetne nyitni A hitelt, akkor nem is tudom, hogy miből fizetem ki.

Előtte egy hétig minden nap úgy fürödtünk, mint régente szokásban volt, hogy vizet forraltam, felhigítottam hideggel és úgy csutakoltam le a gyerekeket, már aki hagyta magát. Lilikém persze már nem enged a fürdőszobába, mikor fürdik. Volt is nagy visongás, mikor végre lehetett rendesen zuhanyozni. Ami a szerelés folyamatét illeti, a szerelők megerősítettek abban, amit már eddig is mondtunk egymásnak, hogy örüljünk, hogy működik a ház gépészete, mert olyan érdekességeket csinált a szerelő, hogy csoda, hogy eddig nem volt gondunk több.

Most persze már szárad a pince, az elmúlt években sose volt olyan száraz mint most.