hétfő, január 26, 2009

Az új iskola 2.


Mayának nehezebb volt, hiszen volt már egy kialakult osztályközösség, abban egy elfoglalt helye és egyszerre csak ez megszűnt.  Itt bekerült egy nagylétszámú osztályba, harmincnegyediknek. Erős rá az esély, hogy így is marad az osztályuk, ilyen nagylétszámúnak. Mindjárt az év elején többször is volt Maya beteg, ez sem könnyítette meg a beilleszkedését, ráadásul dacoskodott, hogy ő nem tud semmit, sőt, még azt is elfelejtette, amit addig tanult. Szóval nehéz napok voltak, még most is nagyon szétszórt, úgy kell résen lenni, hogy meglegyen minden holmija, leckéje, feje, stb....
A másik, hogy itt másodikban a tornaórák egyikén görkorizni tanulnak, úgy, hogy még a koricipőt is kapják, persze kölcsönbe. Na, ez volt megint neuralgikus pontja jó darabig a kedd reggeleknek, hogy nem akarok görkorizni. Mostanra már valószínűleg megügyesedett jobban és így persze már szereti is.  Ami még izgalmasabbá tette Mayának az életet, hogy a napközis tanítónénijük a régi iskolából jött át. Eredetileg  Dominik napközise lett volna, legalábbis 2 évvel ezelőtt még úgy nézett ki minden. Maya jár néptáncra Dominikkal együtt. 
A januári orvosi szűrésen Mayát beírták a gyógytesire a túlsúlya miatt. Olyan 40 kg kürül van most, de volt ez már több is. Így egyáltalán nem bánom. 

Lili viszonylag könnyebben vette a dolgot. Szerencsénk, hogy a tanítónénije is nagyon kedves és kifogták az egyetlen tanítóbácsit napközisnek, akit szinte bálványoznak. Lili még az első hetek egyikében azzal jött haza, hogy képzeld mami, az Andi néni még akkor is kedves, ha mérges. Ez sajna az előző tantónéninkről nem mindig  volt elmondható, de az is igaz, hogy ott egészen más volt az osztály összetétele. Lajosbá pedig nem csak fociedzéseket tart a fiúknak hanem gitározik és énekel is, ez pedig nagyon bejön a gyerekeknek. Lili sokat változott. Valamikor október vége felé kiderült, hogy nem lát jól. Elvittem szemészhez és kiderült, hogy szemüveg kell neki. Azóta egész sokat javult a tanulásban is. Sőt, karácsony előtt megtört a jég, elkezdett olvasni. Mondjuk nem kifejezetten azt olvassa szívesen, amit kellene, de legalább  olvas. Karácsonyra megkapta a  High School Musical 1. könyvét és azóta olvas. Hogy mást is hajlandó lesz-e olvasni, az még majd csak később derül ki.  Egész nagylányos. Kinézetre mindenképpen. Most lesz ugye 10 éves. Ehhez képest 150 cm magas, 52 kg. Ha ránézek, akkor nem az jut eszembe, hogy 10 éves, hanem az, hogy szinte kész nő. 

Az új iskola 1.

Szeptemberben így az új iskolában kezdtük el az évet, mostanra úgy látszik, hogy nem kell bánkódjunk a váltás miatt. Persze nem ment itt sem minden teljesen zökkenőmentesen, de ez tán nem is elvárható. 
Az egyik, ami nagyon tetszett, hogy nem rángattak be bennünket külön évnyitóra, hanem szeptember 1-én reggel 3/4 8-ra mentünk és kb. 20 perc volt az évnyitó műsorral, himnusszal, mindennel együtt. Az elsősök kaptak ajándékot is, aminek persze nagyon örültek. Szerencsére nem csak édességet, hanem abból a legkevesebbet. Kapott Domi egy türelemjátékot is és egy szép pólót is, amit azóta is hord. Ez persze mindjárt megalapozta az évkezdést.  
Kinek könnyebben, kinek nehezebben, kinek egyáltalán nem ment a beilleszkedés. Menjünk sorban. 
Dominik ugye váltott mindenképpen, oviból suliba. A beszoktatás is nagyon klassz volt. Egészen addig, amíg nem volt nagyon hideg, reggelente az iskola udvaron volt a gyülekező és onnan mentek be az osztályokba a gyerekek. Eleinte az elsősöket a tanítónénijük várta, tán 1 hónapig, utána pedig az ügyeletes tanár segítségével sorbarendeződtek és önállóan mentek fel az osztályba.  Mondom,hogy fel, de ez csak Domira igaz, az ő osztályuk a tetőtérben van, klímával, minden jóval. Napközben itt csak a 2 első osztály van, délután van csak társaságuk, a harmadikosok itt, ezen a szinten vannak napköziben. 
Szerencsére, Domi egész jól vette az akadályokat, inkább az volt vele a gond, hogy türelmetlen volt a társaival, nem bírta kivárni, míg ők kinyögték a jó választ. Matekból vág az esze és az volt az első hónap után a legnagyobb sikere, hogy bekerült az emelt szintű matekcsoportba. Az olvasás kicsit nehezen megy neki, mert nem is nagyon akarja gyakorolni és az írást is hajlamos lett volna odavágni, de azzal nagyon jól meg lehetett fogni, hogy csak akkor maradhat az emelt szintű csoportban, ha szépen ír. Ráadásul nagyon megnehezíti a saját dolgát is, mert nem csak balkezes, de még a tetejében nem is szabályosan fogja a ceruzát. Én is balkezes vagyok, de még én se tudom így fogni a ceruzát. Minden másban, ami készség tárgy és nem kell hozzá írni, rajzolni, az jól megy neki. 
Ősszel volt grundbirkózó bajnokság, ahová úgy ment el, hogy még a kerületi versenyre is továbbjutott a 22 kg súlyával. Kitalálta, hogy megy focizni, azután, hogy beírattam néptáncra. Oda persze nem nagyon akart menni, de végülis jár. Jövőre tervezem, hogy szolfézsra beíratom a zeneiskolába, mert keresztanyám, Iza, aki csellót tanít már vagy 40 éve, azt mondta, hogy érdemes lesz vele foglalkozni, mert nagyon jó a hallása.