Már tavaly is észre vettük,

 csak nem akartunk hinni a szemünknek. 

A ház előtti lépcső nincs a legjobb állapotban, így mindenféle rések vannak rajta. Az egyikből kinőtt egy növény, már tavaly is, de nem nagyon fért a fejünkbe, hogy ez tényleg az lesz, aminek látszik. A növény ugyanis kisértetiesen emlékeztetett fügére. Idén már elővettük a telefonos kis növényhatározót és ez is azt mondta, hogy füge. Úgyhogy ki lett szedve, már amennyire lehetett kíméletesen és most várom, hogy gyökeret engedjenek a szárak, aztán elültethessem őket. 

Az elmúlt héten mindketten itthon voltunk szabin, Gyuri holnap megy vissza én pedig szombaton. Egész idáig nem volt valami jó idő, sokat volt felhős itt-ott esett is. Vasárnap ugyanúgy felhős volt, néhol kibukkant a nap, de ez például elég volt arra, hogy amíg kinn voltunk grillezni, beszélgetni, Gyurit, Lilit egész jól megkapta még ez a bújkáló nap is. Egyébként pont jó idő volt grillezéshez. Se nem hideg, se nem meleg. Éééés szerencsénk is volt, mert Gyurinak előző nap eszébe villant, hogy vajon maradt-e szén???? Elég sokat vettem nyár elején, úgyhogy akár maradhatott is volna, de nem. Viszont a boltokban úgy tűnik, azt gondolták, hogy vége van a nyárnak, augusztus közepén, már úgysem akar senki semmit sem sütni, már nem hozatnak újabb készleteket, hanem csak eladják a maradékot. A maradék viszont csak, vagy jobbára brikett volt, ami nekünk egyszer valahogy nem jött be, azóta sem vesszük. A Lidl-nek viszont van valami impregnált faszene, ami nagyon könnyen gyullad. Az lett volna a cél, de aztán örültem annak, amit végül a 3. boltban kaptam. Az is faszén volt, de nem az a könnyen gyulladós fajta, a gyufa pedig köddé vált. Valahogy azért csak meggyulladt, de nem volt egyszerű. Talán még később, ősszel, egyik hétvégén lesz alkalom sütni, most még vettem annyit, hogy egy-két grillezésre elég legyen. 

Ma viszont kipendült a napsütés és nagyon úgy néz ki, hogy ilyen is marad még jó pár napig. Ami persze nem baj, de csak jobb lett volna itthon lenni ebben a szép időben. 

Szombaton még sütöttem egy Hokkaido milky bread-et (kalácsnak is mondják, talán nem véletlenül) és hát tényleg légiesen könnyű. Ugyan lehet vele szöszölni, de nagyon megéri. 

Mielőtt leültem írni,

és ránéztem volna az utolsó posztra, abban a hitben éltem, hogy valamikor talán áprilisban írtam utoljára, de látom, annyira azért nem vagyok lemaradva. 

Elég sok minden történt és mégsem. Nézzétek el nekem, de valószínűleg ez egy kicsit csapongós poszt lesz, azok a dolgok, amikről írok június és ma között történtek, de egyáltalán nem biztos, hogy sikerül tartanom a valós időrendiséget. 

Szóval Miának lett munkája a barátja apja révén, aki beajánlotta egy golfklubba dolgozni. Ami azért nem teljesen zökkenőmentes, de talán előbb-utóbb tényleg fog tudni dolgozni. Amikor az első néhány napját dolgozta, bekapott valami vírust és a keze is el kezdett rendetlenkedni, valószínűleg valami ínhüvely gyulladás vagy valami hasonló a megerőltetésektől. Amikor a vírusból épp kilábalt volna, a veséje kezdett el vacakolni, de annyira, hogy a végén kiderült, hogy nem hólyaghurut hanem vesekő ami gyötörte. Ennek még persze utána kellene járni, de még mindig nem túl egyszerű az orvosok színe elé kerülni, de még felhívni a rendelőt is csak nagy-nagy szerencsével és sok idő ráfordítással lehet. 

Ezt mostanság magam is megtapasztaltam párszor a térdem miatt. Valamikor a gyerekek oltása előtt volt az én röntgenem, június legelején. 

Előtte néhány nappal hívtak az orvosi rendelőből, hogy mikor is lesz az a röntgen, érdeklődik az a részleg, ahova majd utána mennem kellene. Ezek azóta sem hívtak, írtak, úgyhogy én próbáltam felhívni a rendelőt és sikerült nagy nehezen kicsikarnom egy visszahívást. Az orvos, aki hívott, asszem nem akarta igazán megoldani a problémámat, csak túl akart esni a telefonhíváson, mert nem sokat segített. Adott egy telefonszámot, hogy hívjam fel a gyógytornászokat, majd azok segítenek és nagyjából ennyi, ja és megmondta, hogy mi van a röntgen leleten. Arthritis. 

Azt ugye eddig is tudtam, hogy túlsúlyos vagyok, csak azzal nem voltam tisztában, hogy ez és az állandó más dolgokból (régebbi sittesvödrök cipelése, egyéb nagyon nehéz dolgok mozgatása, stb..) adódó túlterhelés eredményezheti az arthritist. 

Úgyhogy most ott tartok, hogy bármi áron is, de le kell fogynom. Sokat, nagyon sokat, kb a mostani testsúlyom felét, mert így ebben a formában ez nagyon-nagyon fáj, mintha kést forgatnának benne.  Aztán következett egy újabb próbálkozás, hogy orvos közelébe jussak, ha másképp nem, legalább telefonon, és akkora szerencsém volt, amekkora már régen nem. Sikerült kikönyörögni, hogy az a doktornő hívjon vissza, aki elsőnek megnézte a térdemet most áprilisban és tőle tudtam tanácsot kérni, hogy mit merre, meg felírt pár dolgot. Pl a szomszéd nénitől kaptam valami ibuprofenes gélt, azt is. Közben mi is nézelődtünk az interneten, hogy mi az ami segíthet, ezekre is rákérdeztem, hát majd meglátjuk. Kollagént rendeltem és majd még fokhagyma kapszulákat kellene vennem, de ma nem kaptam. 

Kb egy hete kiderült, hogy Dominik féléve megvan, mehet a második évre, amiből az első félév úgy tűnik online lesz, a másodikat majd meglátjuk, de azt ígérték, hogy be kell járni. 

Aztán voltak itt is érdekes időjárási események, június végén, július elején volt egy jó kis hőhullám, majd meg pukkadtunk. Aztán valamelyik reggel meg úgy mentünk el, hogy a városban tengelyig gázoltunk a vízben, annyira ömlött az eső egész éjjel. Most ilyen nagyon kellemes, szeles, már majdnem hűvös idő van. Augusztus közepétől megint hőséget mondanak, hát majd meglátjuk. 

A héten oldották fel a legtöbb pandémiás szabályt, ami megmaradt biztosan, az a maszk viselése boltokban, közlekedési eszközökön és az egészségügyi intézményekben és a munkahelyeken is.