Megpróbálom összeszedni, hogy mi minden történt a héten, annyi minden volt.
Hétfőn reggel normálisan elmentünk volna az iskolába, de az autó nem akart beindulni. Valószínűleg az önindítóval volt valami gond, de az volt a legszebb, hogy délután, mikor be kellett volna vontatni a kertbe, akkor beindult magától. A gyerekeket Marika vitte el a suliba, még szerencse, hogy itthon volt az érettségi szünet miatt. Csücsköm elment dolgozni, bár nem volt a topon. Így, hogy a kocsi nem indult, délután nem mentünk szolfézsra, és nem vittem Mayát sem énekórára. Azután, hogy behoztuk a kocsit Gáborral, illetve bejött a saját "lábán", feltettem tölteni az aksit, de nem annak van baja, ezt már a töltő is kiírta. De aztán kedden reggel simán beindult az autó, felmentem a szerelőhöz, aki szintén ezt mérte ki, hogy nem az aksi a beteg. Arra tippel, hogy az önindító vacakolt, de az azóta is működik, hála az égnek. Erre a hónapra kicsit sem volt betervezve, hogy erre kellene költsek. Mindattól függetlenül, jó lesz majd összespórolni egy kis pénzt tartalékba, ilyen váratlan eseményekre, mert egy fillér sincs ezekre félretéve.
Kedd reggel Beni ment atlétika versenyre, ahol távolugrásból elhozta az arany érmet 426 cm-es eredménnyel. Ez a nemzetközi mércét is megüti, ahol ebben a korosztályban magyar gyerekek a bajnokok. Így megy majd Zánkára május végén az országos versenyre. Annyira lehűlt a levegő, hogy pulcsi, kabát, hosszúnadrág kellett. Kedden még Dominak volt viszonylag korán fociedzése, hogy aztán szerdán menjenek bajnokságra. Délután, még mielőtt elvittem volna Domit, már látszott a további lehűlés előszele, és Csücsköm is megerősítette, hogy nagyobb hideg jön. Így Mayát a hónom alá véve, kimentem a kertbe és ketten együtt rögtönöztünk egy melegházat a már elültetett paradicsomoknak, ami elsőre nem sikerült valami jól, de a hét végére már tökéletesítettük, így egész jól kibírták eddig, azokat pedig amiket kedden vettem, betoltam a konyhaasztal alá és ott várják az időjárás jobbra fordultát.
De az egész héten váratott magára. ma ugyan napközben nagyon felmelegedett, de hajnalra még mindig nagyon hideget ígérnek, így visszatakartuk a paradicsomokat még ma is.
Kedden este Csücsköm annyira vacakul érezte magát, hogy kész volt kijönni az orvoshoz is, de hiába mentünk, rosszul emlékeztem a rendelési időre.
Így még másnap itthon küzdött és délután kijött, mikor vittem a lányokat Lili ének órájára. Maya jött leckét írni. Szerencse, hogy akkor kijött az orvoshoz, mert legalább kiderült, hogy 2 héttel ezelőtt rettentően félreértettük egymást. Mi azt értettük, hogy azt a bogyót, amit felírt 2 napig kell szedje Csücsköm, ehelyett kiderült, hogy végig kell szedni mind az 50 darabot, de már 2 nap múlva javul a helyzet. Ezt persze mi is észleltük, csakígy 2 napig szedte, aztán szünet, amíg megint vacakul volt 2-3 napig, és akkor újra el kezdte szedni. Ezt így 2-3-szor. Na, de most, hogy így tisztázva lettek a dolgok, tán rendbe jön.
Csütörtökön korán reggel elvittem Domit a fogorvoshoz, hogy megnézze, mi legyen a foga helyén levő gyűrűvel, mert időközben elkezdett a foga kinőni. Most egyenlőre abban maradtunk, hogy még várunk 3 hetet, 1 hónapot, aztán visszatérünk a kérdésre. A szokásos dolgokon kívül benn voltam a lányok fejlesztő tanárjánál, ami aztán további dolgokat eredményezett, de ennek egy külön postot fogok írni. Ja és vagy 20 percet kerestük Domit az uszodában. Kiderült, hogy Lili egyik osztálytársával kiment, aztán nem tudni miért ott kolbászolt kinn és keresett bennünket. Bennünket meg vert a víz.
Pénteken végül a hűvös idő ellenére Benivel felbicikliztünk a suliba, a többiek pedig felsétáltak. Domikám pulcsiban, kabátban. A lányok forróvérűbbek, ők csak pulcsit vettek. Délelőtt csak mostam, meg némi bevásárlást intéztem el, a szokásos takarítás elmaradt. Mikor délben felmentem Domiért, Lili osztályfőnöke arra a kérdésre, hogy mikor beszélhetnénk, azt mondta, hogy az 5. óra után. Na, Domival hazajöttünk, aztán mikor megemlítettem, hogy megyek vissza Beniért, bár közben 15-20 percet el kell töltsek a suliban, azt mondta, nem baj, ő jönni szeretne velem. Így együtt indultunk el. Ügyesen kiböjtölte az az időt a sulinál, aztán mentünk tovább. Egész addig nem volt baj, míg a hazaút 3/4 része körül le nem robbant Beni cangája. Szerencsére azért nagy nehezen hazagurult. Valószínűleg a csapágy esett szét a hátsó kerékben.
Mire este lett, már pont úgy éreztem, hogy végre, este van, hurrá, vége a napnak. De nem. Benikém még 3/4 7 előtt néhány perccel azzal jött, hogy valami nőtt a combjára, nézném már meg, mi az. Rögtön kaptam a telefonhoz, hogy a gyerekorvost megkérjem hadd szaladjunk át még gyorsan, mert ugyan sejtettem, hogy egy furunkulus kezdődött el neki nőni, de nem tudtam pontosan, hogy mit is kellene vele tenni. Jó volt, hogy még fogadtak bennünket, mert antibiotikumot írt és párakötést Betadinos fertőtlenítéssel. Ezeket persze mindjárt este el is kezdtük este. Mielőtt hazajöttünk volna a patika után, még beszaladtunk a felnőtt doktorunkhoz is, mert beszéltünk a papírgyűjtésről és már elhoztam tőle 1 adag papírt, de most hozott megint egy adagot.
A mai szerencsénket is többek közt a papírgyűjtésnek köszönhetjük. Az utcában az egyik bácsival beszéltünk már többször a papírgyűjtésről és úgy 2-3 hete hoztam el tőlük újságot, de ma megint felhívott, hogy a napokban esedékes lomtalanítás kapcsán előkerült egy újabb adag papír, érte mennék-e. Mondtam, hogy persze. Ebéd után mentem át és nagy kipakolás volt náluk. A kidobandó cuccok közt ott volt egy kupacon 5 egyforma színű gurulós irodai szék. Éppen volt ott valaki, alkudozni, hogy elvinné őket, de a tulajdonosok pénz akartak látni tőle, ő meg nem akart adni érte semmit. Beszélgettünk még egy kicsit, aztán mondtam, hogy ha mégis csak úgy kidobnák ezeket a székeket, akkor inkább szóljanak, mert annyira nincsenek rossz állapotban, hogy ne tudnánk őket használni. Ingyen én is szívesen elviszem őket, fizetni nem tudok. Egy kicsivel később felhívott a bácsi, hogy megbeszélték a fiaival, odaadják nekünk, mehetek érte. Csücsköm is átjött és végül mind az öt széket elhoztuk. Mikor ott ácsorogtunk és beszélgettünk még láttam ott egy olyan régi típusú ruhásszekrényt, amiből van nekünk is itthon néhány. Megkérdeztem, hogy annak mi lesz a sorsa. Kiderült, hogy megy át a szomszédba tűzifának. Kérdeztem, hogy el lehetne-e vinni, mert akkor mi tudnánk még használni szekrénynek. Az igen válasz felbátorított, így a mellette talált 2 polcnak valót is elkértem.
Két fordulóban áthoztuk a székeket és a szekrényt, (kis szépséghibája volt csak a dolognak, a szekrénnyel kifele jöttömben fenékre estem, a szekrény pedig a sarkával a jobb lábamon szedte fel a bőr és kékítette be, de el nem tört se a lábam, se a szekrény), aztán Csücsköm néhány órácskát szöszölt a székekkel, de végül a 3 karfásból lett 2 karfás és egy sima támlás, a támlások is kicsit megjavultak, a szekrényt is gatyába ráztuk, és megkértük Gergőt, hogy vágná le majd a polcokat. Közben kisütöttem egy nagyobbacska rakás palacsintát és még itt volt Maya barátnője is, bár ő a nyugodtabb típusból való, így simán lehetett mindent csinálni szükség szerint. Mayám is boldogan rendezte át a szobáját megint, mert épp tegnap öntöttem ki az egyik fiókját, hogy rakna már rendet, mert ez így nem hasonlít a rendre.
Majd holnap folytatom Lili sztorijával egy másik bejegyzésben.
