Újra dolgozunk

A szabi jó hamar eltelt, végül olyan sokat nem kalandoztunk, mint eredetileg gondoltuk, de ebben az időjárás is ludas volt egy kicsit. Mondjuk ne panaszkodjak, itt csak kissé hűvösebb volt, mint addig, de legalább  hó nem esett. 

Viszont legalább sort keríthettünk némi átalakításra, ami már érett egy darabja. Visszamentünk körülnézni abba a boltba, ahol anno több minden bútort vettünk, hogy Dominik asztalát lecseréljük egy nagyobbra és vegyünk még egyet és tervben volt 2 szék féle dolog is. Végül lett asztal és lett hozzá 2 irodai fotelféle is. Sőt, aznap haza is hozták, épp hogy csak hazaértünk és már itt is voltak. 

Csütörtök este aztán beütött a krach, hazafelé, még az erdős szakaszon leszakadt a kipufogó hátsó szakasza, de csak lógott lenyeklődve a közepétől leválasztódva és a végéhez még ragaszkodva. Nem mertem tovább indulni, nehogy leszakítsam az egész alját a kocsinak. Hozzányúlni sem tudtam, de akkor még nem is sejtettem, hogy csak úgy egy mozdulattal fogja az autómentős pasas leszedni és bocsát utamra, hogy csak menjek nyugodtan haza, aztán a szerelőhöz.  
Persze, mire idáig jutottam, eltelt vagy két óra. Nagy nehezen kisütöttem, hogy végül is melyik céggel kellene megállapodjak, hogy segítsenek, de ott volt egy kis elakadás, hogy hogyan is magyarázzam el, hogy hol vagyok. És akkor jött a rendőr a hátam mögött és megmentett. Ő szépen elmagyarázta az autómentős cégnek, hogy hol vagyok, de az is hozzátette, hogy el fog innen vinni a közeli Tescoba, hogy ne legyek veszélyben, míg ők odaérnek. Az út, aminek a szélén várakoztam, az egy kétszer egysávos, némileg szélesebb országút volt, ami azt jelenti, hogy a haladási sebesség 90 km/óra. Szóval míg ott ücsörögtem és próbáltam szorult helyzetemből kiszabadulni, húztak el mellettem rendesen. Viszont a Tescós ötlet nagyon jó volt, mert mire a rendőr odaért, már vagy másfél órája ültem a kocsiban és már minden bajom volt, fáztam és aki ismer személyesen, már biztosan tudja, hogy a WC hiányzott a legjobban. (a rendőrhöz nagyon kedves voltam, nem akartam neki mindenáron valamit tanítani ékes magyar nyelven, bár az orosz és lengyel kiejtése egész jó volt, mikor még annál a kérdésnél tartottunk, hogy honnan is jöttem eredetileg)
Viszont éppen csak kitettek a járőr kocsiból, elintéztem ügyes-bajos dolgaimat és már telefonált is az autómentős emberke, hogy megérkezett, szemben az eredetileg ígért háromnegyed tizenegyes időponttal. Hamar megtaláltuk a kocsit, alábújt és már vette is ki a leszakadt kipufogó dobot és dobta be nekem a csomagtartóba. Mondjuk nem volt olcsó, de eredetileg arra készült mindenki, hogy hazáig kell hozni az autót, nem jön el a lábán. Végül utamra engedett, és mint ma kiderült, nem is a végével volt baj annak a kipufogónak, hanem a középső rész volt szétesve és amiatt szakadt le a vége. Ennyit a használt autókról. 
Annak legalább örülök, hogy nem akkor történt, mikor minden gyerek benne ült, vagy éppen Gyurival kellett volna munkába sietni. Azt azért valószínű érdemes lesz megfinanszírozni, hogy valamelyik elsősegélyes cégnél tagságot venni, mert úgy lényegesen olcsóbban megúsztuk volna. 

Szabin vagyunk

Mindannyian. A gyerekek pénteken mentek utóljára, mi pedig még szombaton dolgoztunk egy jót. Viszont annyival könnyebb volt a helyzet, hogy Gyurit pénteken vittem-hoztam, szombaton pedig vittem, elmentem dolgozni, aztán mikor végeztem hatkor, akkor értementem. Mi ketten, felnőttek 18.-ig vagyunk itthon, a gyerekeknek 24-én kell menni először. 

Múlt hétfőn voltam egy állásinterjún, ahol is sajnálatos módon nem sikerült elegendő pontot összeszednem. Már másnap tudtam, hogy nem én leszek a szerencsés. Az,  hogy mit nem tudtam pontosan jól megválaszolni, még kiderítésre vár, csak valahogy nem sikerül az illetékes főnénivel összekapcsolódnom, bár már beszéltünk róla, hogy elmondja, mi nem stimmelt. Mindkét helyen, ahol szoktam dolgozni udvariasan sajnálkoztak fél másodpercig, aztán széles mosolyra szaladt a szájuk, hogy hála az égnek, nem kaptam meg az állást. (Az egyik helyen azért van nyitva egy 12 órás szerződés, amire talán van esélyem.)

Szombaton reggel volt itt az az ismerős magyar származású asszony, aki még anno leszólított bennünket a buszpályaudvaron, mikor mentünk Mayával Port Talbotba a lábas klinikára.
Azóta elég lazán, de tartjuk a kapcsolatot. Megkértem, hogy mivel ő képzett varrónő, hogy Dominik "eltört" nadrágcipzárját cserélje ki, mert az nekem annyira sosem ment, de ezt nem akartam még véletlenül sem elszúrni. Adél végül azt mondta, hogy felszalad érte. Aztán ha már itt volt, beszéltünk néhány mondatot, és valahogy szó keveredett arról, hogy a múlt héten voltunk Mumbles-ben. Mivel ő már régebben itt lakik a környéken, említett egy helyet, ami nincs is messze és szép is nagyon, aztán mikor hazament, átküldte a hely címét, hogy ha kedvünk van, elmehessünk meglátogatni, vagy végig járhassunk akár egy egész hosszú túra útvonalat is. Ez a Penllergare Valley Woods.

Vasárnap azzal a szándékkal indultunk útnak, hogy lemegyünk az egyetem parkolójába a Bay Campushoz, mert ott van elég nagy parkoló, vélhetően üres is, hétvége lévén és lehetne Gyurinak is egy kicsit gyakorolnia a vezetést. Ehhez képest kiderült, hogy a parkoló fizetős és egyébként sem nagyon lehet ott semmit csinálni, mert épp valami rendezvényük is van. Mivel innen csak egy kis ugrás volt az amazon parkoló, étmentünk oda és egy kicsit ott tudott forgolódni. Aztán egy egész más irányban, mint eddig szoktunk, elidultunk az M4-es autópályán először az ASDA nevezetű nagyáruházba vásárolni és utána folytatólag haza, ugyanezen az autópályán. Óriási szerencsém, hogy Gyuri nem lett rosszul a navigálás alatt, végig tudott navigálni a google maps segítségével. Így lényegesen könnyebb dolgom volt, mintha magamtól illetve a tábláktól vezérelve kellett volna mindkét helyre eltalálnom. Valószínűleg nem is lett volna ilyen zökkenőmentes. Azt tudni kell, hogy egyrészről elég sok az autópálya  és autóút, de mindez mindenütt tele van körforgalmak sokaságával. Így ha az embernek csak homályos elképzelése van arról, hogy merre is kellene menjen, nem biztos, hogy oda is ér azonnal. Mindenesetre ezt az utat is sikeresen megjártuk. 

Tegnap délután Mayának volt egy időpontja a Tesco szemészetén, aminek az lett az eredménye, hogy szemüveget kell cserélnie megint, -4-es lett a szeme. Utána még nekieredtünk a két lánnyal, hogy megnézzük legalább röviden, hogy milyen is az az erdő. Röviden: szép. Hosszabban: itt van pár kép, ha nem is a legjobb minőség, döntsétek el.

Mumbles

Tegnap volt a napja, hogy itt a környéken el tudtunk menni egy kicsit távolabbra is, mint a városközpont. 
Dominik sajnos nem tartott velünk, de a másik három gyerek igen. 
Mumbles-ba mentünk, ami nincs olyan nagyon messze, de mivel gyönyörű volt az idő, nagyon sokan választották ezt a helyet pihenésre, kikapcsolódásra, nézelődésre. Ezért aztán kissé soká tartott az odaút és a visszafelé vezető is. Meglehetősen szűk, kanyargós utak voltak, úgyhogy továbbra is minden elismerésem a buszvezetőknek, annak ellenére, hogy a vállalatot nap mint nap szídjuk. 

A képekre kattintva nagyobbak lesznek, jobban látszanak a részletek is. 

Ott a távolban egy világító torony van.

Hihetetlen volt az a mennyiségű rétegződés, amit  láttunk, olyan, min amikor a tankoknak építettek akadályokat, csak itt a ternészet építkezett, illetve inkább rombolt. 

A középtől kicsit jobbra látszik egy toronyház, ami Swansea közepén áll

Ez még mindig ugyanaz a világítótorony

Ez pedig egy étterem odalenn a mélyben