kedd, április 26, 2011

és a húsvét... 1.0

Szerdán még délután volt itt Maya osztálytársa Bea. Aztán szerda este kitört a pokol.
Mire máig eljutottunk, többször végig gondoltam, hogy vajon mit is csinálnék Csücsköm nélkül. Nem azért, mert válni akarok, vagy valami ilyesmi, hanem mert akkor, amikor az előző postot írtam, még nem tudtam, hogy a szerda éjjelt azzal fogom tölteni alvás helyett, hogy vajon mi van vele, mert annyira vacakul volt. Így aztán csütörtök reggel- annak ellenére, hogy az új házi orvoshoz azzal mentünk, hogy ritkán járunk orvoshoz- a házi orvosunknál kezdtük a napot. Valami bélgyulladás, amit baci vagy vírus okozott, tette tönkre az éjszakánkat és neki még 1-2 napját. Az orvos után azért a kapott gyógyszert kiegészítettük Normaflore-ral és némi kamilla teával, így lassan már most egész jó a helyzet. Ettől függetlenül komolyan elgondolkodtam, hogy mi is lenne velünk, ha ő nem tudna dolgozni menni és nem lenne a fizetése. A jelen ingatlanárak mellett és az ingatlanpiac mozdulatlanságát figyelembe véve szinte még arra sem lenne esélyünk, hogy normális áron eladjuk a házat, valami kisebbe, olcsóbba költözzünk és a fennmaradó pénzből fenntartsam a gyerekeket és magamat, magunkat a víz felett. Legfeljebb valahol Kukutyinban, ahol nincs megfelelő iskola Beninek, nem kap fejlesztést Lili és Maya, nincs zeneiskola, stb. Arról már nem is beszélve, hogy én hol dolgoznék, ha itt Bp-en sem kapok munkát. Szóval pont ez a dolog az ami egészen megrémisztett.
Mára Csücsköm végül egész jól lett.
Csütörtökön délben az eredeti tervekkel ellentétben egyedül mentem be a Fehérvári úti rendelőbe Mayával és Dominikkal a bőrgyógyászatra, mert mindkettejüknek a talpára nőtt 1-3 szemölcs, valószínűleg az usziból. Ezt a doktornéni szépen kifagyasztotta, és utána hazafelé mentünk bérletért Csücskömnek. Ő azt mondta, hogy inkább ha lehet, akkor ezt a programot nem vállalná be, mert annyira nem érzi jól magát.
Pénteken Csücsköm megint benn volt, muszáj volt bemennie. Volt kis izgalom, mert ugye az előző nap voltam benn Budafokon és vettem meg 26-ától a bérletét, így pénteken bérlet nélkül ment el. Jó későn, csak 1/2 5 -re ért haza, holott a munkaidő normális esetben 2-ig tart. De legalább készen lett azzal, amiért bement. Maya pedig Beáéknál járt néhány órára.
Szombaton végül felmentem a gazdaboltba és vettem 5 tő paradicsomot, abban a reményben, hogy tán lesz belőlük valami. El is ültettük őket, szépen állnak is. Csücsköm már volt annyira jól, hogy a terep legnagyobb részét, ahol nem volt ültetve, bekapálta. Maya Dominikáéknál volt szülinapon egész este 7-ig. Nem sokkal később, miután Maya hazaért,  a szomszédból Móniék hívták a gyerekeket tojásvadászatra, ami egész jól sikerült. Este későn még én voltam a húsvéti nyuszi is.
Persze kora reggel fenn volt mindenki és menni kellett megkeresni a nyúl tojta dolgokat. Szerencsénk volt az időjárással, mert csak délelőtt fogott hozzá az eső csepegni.
Vasárnap Lilike nekidurálta magát és amíg én tésztát gyúrtam, ebédet készítettem, rendet rakott az előszobában és a nappaliban, ott ahol a legnagyobb a felfordulás állandóan.
Összeraktam 3 adag linzer tésztát koszorúhoz és 1 adag mákos bejglinek valót. Kissé meghűtöttem őket és ebéd után nekifogtam a sütésnek. Mire azzal kész lettem, már csipkésre rágták a gyerekek a fülemet, hogy mikor festjük a tojásokat. Pedig már akkor feltettem főni a tojásokat, mikor betettem az utolsó adag tésztát sülni. Az Aldiban vettem a tojásfestéket, ami kiváló minőség volt. Tavaly már kínomban csokitojást adtam a fiúknak, akik jöttek locsolkodni, mert valami olyan festéket kaptam, ami összefogott mindent.

szerda, április 20, 2011

Tavaszi szünet

Azért annyira nem sikerült minden úgy, ahogy elterveztem.
Maya és Beni mentek már csak csütörtökön, de Beni csütörtökön szinte ájuldozva jött haza. Még szerencsénk, hogy hazaértünk. 15 -20 perc elteltével már búcsúztunk is az ebédjétől. Ő is belázasodott másnapra, és pénteken Csücsköm sem volt jól, így ő se ment. Szerencsére volt még 2 szabadnapja tavalyról, így nyugodtan itthon lehetett.
Az elmúlt hetek lázas izgalomban teletek úgy egyébként, amikor jól voltak a gyerekek, mert 11.-én volt az iskolában a bolha piac, amiről persze nem lehetett lemaradni, aztán 15.-én pedig az éves bemutatkozó előadás, amire minden osztály készült. Így egyik nap Dominikot kellett felvinni korábban, másik nap Mayát, hogy próbáljanak. Pénteken aztán csak a három kisebbel mentem le, mert Beni nem akart jönni, Csücsköm pedig még nem ért haza. Nagyon kevésnek tűnt a hely, kinőttük a művelődési ház nagy termét.Eddig lehetett a lépcsőn is ülni, hogy elférjen mindenki , de most bekeményítettek és nem engedték. Így minden szék tele volt, sőt szerintem volt olyan is, aki be se fért. Hétfőtől pedig már szünet van, így itthon van szinte mindenki. A tervek szerint Csücsköm is itthon lett volna egész héten, de ma be kellett mennie. Majd kiderül, hogy holnap mi a helyzet.
Tegnap annyira jó idő volt, hogy délelőtt kinn főztük az ebédet bográcsban, aztán Csücsköm kifeküdt napozni délután.
Már elővettük a kerti bútorokat is és nagyon örülünk neki, hogy nem kell fűteni.

csütörtök, április 07, 2011

A fertőző osztályról jelentjük.....

Hiába bíztam benne, hogy csak nem gyűrűzik tovább ez a hányós vírus, ez őt nem érdekelte és következőnek késő este Dominikot terítette le, aztán nem sokkal később apukáját is. Így az éjszaka egy részét ismét volt szerencsém takarítással tölteni.
Beni még tartja magát, azt se bánnám, ha megúszná.

szerda, április 06, 2011

Ami tegnap kimaradt....

A tegnapi bejegyzésből persze lemaradt pár dolog.
Csütörtökön volt Beni szülinapja, ami egyben Judit húgom és Nénje szülinapja is. Aznap nem is volt más, csak köszöntés, puszikkal, mert annyira nagyon hónap vége volt, hogy másra nem futotta. Abban maradtunk, hogy majd most hétvégén ünnepelünk. Viszont, Anya és Kiseszter vasárnap jöttek és jól meglepték Benit is és Lilit is, mindketten kaptak egy órát. Aztán tegnap reggel megtörtént a tragédia, Beni kiejtette a kezéből az órát, mielőtt elmentünk a suliba és kőre esett, az üvege eltört. Persze eltört a mécses is. Még este is sírt, hogy ő nem akarta megbántani Katimamit, hogy eltörte az órát, alig bírtam megnyugtatni, hogy ez senkinek sem jutott eszébe.

Ami még a bútor átrendezések előtt nem volt számomra sem teljesen világos, az mostanra az lett, eddig is kívánatos lett volna a ház külső szigetelése, de mostantól kezdve azt lehet mondani, hogy az északi front szigetelése már kikerülhetetlen, mert a ház legesleghidegebb sarkába került az ágyunk, ahol a padlóból is süt a hideg és a falból is.Az még nem teljesen világos számomra, hogy honnan lesz rá keret, vagy milyen módon lesz  megcsinálva, de hogy muszáj lesz lépni, az biztos. 

kedd, április 05, 2011

Bútort kaptunk, átrendeztük a szobák egy részét

Annyi újdonság van, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Többek között ezek miatt maradtam le megint. 
Úgy 3 hete a nagycsaládos levelezőlistára felkerült egy szekrénysor és egy másik helyről 1 db háromlapos gáztűzhely. A gáztűzhelyre nem is nekünk van szükségünk, hanem Zsókánál a még anno Káptalanfüredről elhozott őskövület gáztűzhely kezdi kilehelni a lelkét, de Zsóka se áll jobban, mint mi. Most a tűzhely már itthon van, mert elhoztam Óbudáról, de még valahogy le kell juttatni Gyendára. Egyenlőre ennek a megoldásán fáradozunk. 
A másik egy 5 tagból álló szekrénysor, amit teljesen látatlanban "foglaltam" le és végül a szomszéd fiúkkal hoztunk haza még március 26.-án. Az öt tag az azt jelenti, hogy 4 része 3 darabos, egy pedig 2 darabos. A 3 darabosak azok alul fiókos, középen akasztós, polcos vagy bárszekrény, a felső pedig polcos. Ami 2 darabos, az pedig egy magasabb akasztós, és egy felső polcos. 
Nem tudom még, hogy a fiúknak mivel viszonzom ezt a nagy munkát, mert ugye oda kellett menni, az ő dobozos autójukkal és még egy utánfutóval és tele is kellett ezeket pakolni, úgy hogy lift nélküli régi második emeletről kellett cipekedni. Én jóformán csak a cuccokat őrizni voltam ott. Emelgetni, csak ők emelgettek. Először itt volt a nagyja bepakolva a nappaliba, 2 szekrény volt csak fenn, a többit pedig  valahogy apródonként felvittük.
Kiderült, hogy nekem, személyesen a bútorpakolással másnap volt sokkal több dolgom, amikor elkezdtem kitalálni, hogy mit és hova, és nekifogtam azért Csücsköm segedelmével átrendezni az emeletet. Persze minden darabot le kellett törölni, ki kellett porszívózni, a padlót is szinte mindenütt, szóval egész nap úgy néztem ki mint egy malac. Végül is sikerült mindent elrendezni, áthúzkodni. A mi szobánk elrendezése változott meg teljesen és Zsókáé. Lili szobájába bevittünk egy szekrényt Zsókától és emiatt kellett átforgatni az asztalát, Mayához is bevittünk egy könyvespolcot, és a fiúk pedig panaszkodnak, hogy ők miért nem kaptak semmilyen bútort. 
Tegnap reggel már csak én voltam kissé megviselt, a jobb lábfejem nagyon fájt, meg egy kis izomlázam volt, de már lassan javul minden. 
Az elmúlt hetekben, úgy februártól Csücsköm nagyon sokat köhögött és nem nagyon akart elmúlni ez nála. Azt nagyon tologatta, hogy elmenjen orvoshoz, de igazából nem is nagyon csodálkozom rajta, mert a doktornéni valahogy sosem ért be a reggeli rendelések kezdetére, 8-ra, hanem mindig csak úgy 9-1/4 10-re és akkor még ott ki kellett várni, hogy a felgyűlt nép elfogyjon, mert időpontot ugye már nem lehet kérni. Viszont, ha oda akar menni, akkor gyakorlatilag ki kell vegyen szabadságot, amit nyáron venne ki szívesebben. Így jutottunk arra, illetve talán inkább és, hogy itt a szomszéd rendelőben, ami szinte az utca végében van, Ica néniék doktorát megkérdezem, befogadna-e bennünket négyünket. Elvállalta és aztán már egyenesen ide mentünk Csücskömmel. 
Gyurinak még mindig nem esik jól az emelgetés, hajolgatás(tegnap pihenésképpen kicsit gereblyézett, de lehet azt se kellett volna), de az ortopédnél még nem volt. 28.-án  este mentünk vissza a doktorhoz, hogy lássuk mit mond a vérvételi és egyéb leleteire. Hála az égnek, mindennel elégedett volt, megkaptuk az ortopéd doktor telefonszámát, és már másnap kértem is időpontot, "már" május 31-re kaptunk is. 
Még pénteken elhoztam a régi háziorvostól a papírjainkat, nem nagyon búsultak miattunk, pedig négyen jöttünk el. 
Dominik volt göthös még azon héten, így nem engedtem el kedden még focira, aztán nem ment csütörtökön gyógyúszásra sem, annál is inkább nem, hogy még kedden "hajnalban" a fogorvosnál kezdtünk, mint kiderült 2 nagy afta volt a szájában, lehet, azoknak sem tetszett volna nagyon az uszodavíz, de ez csak saját elképzelésem, akkor, mikor ott voltunk a fogorvosnál, eszembe sem villant, hogy meg kellene kérdezzem, mehetne-e usziba. A többiek szerencsésen egészségesek voltak. 

Egyik nap begőzöltem, és kissé lenyírtam a hajamat a fejem tetején és elöl, mert már nagyon zavart. 4.-én  voltam fodrásznál, hát  "meg nem dicsért", hogy milyen ügyes voltam, de nem is tért ki a hitéből, hogy hogy nézek ki.  Bár, szerintem, ahhoz képest, egész jól sikerült, hogy én vágtam le a hajamat.
Menet közbe persze be került a bolha a fülembe és törni kezdtem a fejem, hogy mit lehet esetleg a fiúknál alakítani, hogy ők se maradjanak ki a felfordulásból. Az a helyzet, hogy a fiúk szobájába nem nagyon fér be semmi, legfőképp azért, mert ott a 2 ágy, amit másképp nem lehet elrendezni. Egy keskenyebb  szekrény beférne, viszont akkor a könyvespolcot kell kihozni. Még annyi a lehetőség, majd lehet, hogy megvizslatom, hogy most lenn a pincében van egy 60 cm széles szekrényke, ami eredetileg tán konyhabútor kiegészítő volt, de fehér bútorlapból van, így ha akarom, akkor akár szobabútor is lehet. Ennek elvileg van egy ficak a szobájukban kialakítva, de hogy fizikai valójában tényleg odafér-e azt még sosem próbáltuk. Persze, akkor le kell mérni pontosan, aztán ha van rá remény, hogy befér,ki kell pakolni és aztán ugrik a majom a vízbe, hogy odafér-e. Lemérni mondjuk még nem akkora cucc, így asszem ezt majd megcsinálom még most a hétvégén. (Közben lemértem, oda fog férni, ahová gondolom, mert szerencsére nem 60 cm széles, hanem csak 45, a luk viszont 52 és 56 között van. Majd a hét folyamán kipakolom, kimosom, aztán ha kész, felhozzuk.)
Zsókánál pedig csak most szembesültem igazán azzal, hogy mennyire átláthatatlanul tele voltak a szekrényei, csoda, hogy eddig kibírta valahogy. Igaz, most aztán válogathat, hogy mit tart meg, mit nem.
Az elmúlt hét vége pedig kissé rémálom szerű volt. Csütörtökről péntekre Maya volt rosszul, hányt, hasmenése volt, de brutális, aztán jöttem én a sorban kissé szolidabb változattal és aztán vasárnap éjjel Lilikém szenvedett, de sokkal jobban, mint mi ketten, együttvéve. Hétfőn belázasodott, így aztán ma az orvosnál kötöttünk ki, aki nem engedte Lilit iskolába már a héten. Most itt tartunk éppen.