Tényleg jó idő lett, tegnap például sorra dőltek a melegrekordok. Iszonyú hőség volt. Este úgy mentünk fel aludni, hogy próbáltunk volna minden ablakot kinyitni, de közben jött a hideg front és a szél. Így a fél éjszakát ablakozással töltöttük, mármint hogy kinyitottuk, bezártuk, mindig attól függően, hogy mennyire volt elviselhetetlen a meleg a szobánkban illetve mennyire süvített a szél.

Nagyon jó, hogy még bírja a medence, anélkül meg lehetett volna buggyanni. Csücsköm előásott valami régi műanyag csónakot, ami még úgy látszik, egész jól bírja a gyűrődést és a gyerekek is egész jól elszórakoztak vele. Jövőre már ez a medence nem biztos, hogy használható lesz, mert már idén is kellett több helyen is ragasztani, ráadásul neuralgikus pontokon, a szivattyú bekötő csöveinek a csonkjai az illesztésnél kitörtek és a nyár eleje óta már 2 cső is tönkre ment. Még szerencse, hogy volt tartalék, nem kellett vennünk.

Nyár közepe-tábor után egy héttel

Egy hete már itthon van mindenki, de már előtte is voltak lemaradások, hol mentek, hol nem a táborba. Az utolsó 2 napot már itthon volt minden gyerek. Nagyon sokan voltak a táborban az első hetekben, amikor mi szoktunk menni és annyira nagy volt a tömeg, hogy túl sok volt a súrlódás a kevés helyen. Ennyi gyerek még sosem volt, viszont cserébe a férfi tesitanárokat sikerült megúszni. A kajáért sem voltak annyira oda, bár az uzsonnákat nagyon szerették, valami pékség szállította nekik a különböző finom péksütiket.

Lilikémmel a héten voltunk a gasztroenterológusnál, aki megnyugtatott, hogy valószínűleg még laktózérzékenység sincs, de ha mégis, akkor az majd kiderül szeptember 5-én, amikor majd fel kell menjünk egy laktózterheléses vizsgálatra.

Leérett a barack, lett belőle lekvár és jó sokat ettünk is. 11 kg-t átvett a szomszéd néni, de kicsit sem volt elégedett vele, pedig nagyon finom volt. Szinte sajnálom, hogy nem én főztem be azt is, amit átadtam neki. Bár őszintén szólva, épp jól jött az a 3000,-Ft, amit a barackért cserében kaptam.

Most úgy tűnik, jó idő lesz, Csücsköm is itthon lesz velünk szabin, 3 hétig. Ilyen nem is volt, mióta itt dolgozik. Persze, majd meglátjuk, hogy tényleg itthon tud-e lenni végig.

Barackozás

Eltelt a második hét is a táborban, többször volt jó nagy zápor, de lehet, hogy inkább felhőszakadásnak kellene nevezni őket. Ma is esett egy hatalmas eső. Szerencsére elég jól észlelni, hogy mikor jön a zivatar, így általában a ruhák megússzák az esőt.
Azóta, hogy olyan nagy meleg volt, a gyerekek lenn alszanak a pincében. Szinte tábori hangulat uralkodik néha, de legalább összébb rázódnak egy kicsit.

Elkezdett érni a barack. Néhány napig csak pár szemek potyogtak, de ma már nem bírtuk megenni az összeset, ami lepotyogott, így el kezdtem befőzni. Érzésem szerint el leszek vele a héten, annyi a barack. Csoda, hogy minden ág túlélte. Rengeteg lesz.

Épp ma beszéltük, hogy mégiscsak ki kellene írni, hogy eladó a ház, hátha segítene. Nem nagyon jönnek érdeklődők. Mondjuk az országban történő dolgok sem segítenek ebben. De ez egy plusz csatorna, ami talán segíti az eladást.

A füge bokraink is akkorák, mintha sose fagytak volna le. A földszinti ablakokat szinte nem is látni az utcáról.