Két ünnep között

Hétfőn Csücsköm már ment dolgozni. A kollégájával végül így állapodtak meg, azért, hogy ő el tudjon utazni vidékre a családjával és ne kelljen visszautaznia, meg egyedül lennie itthon. Így korán keltünk mindketten.

Itt még bal oldalon áll a régi hűtő, ahogy évekig állt

Hétfőn este felhívtak, hogy szerdán hozzák az új hűtőt, le kellene ereszteni, ki kellene mosni, stb.

Ezt kedd estére ütemeztük. Mikor Csücsköm hazajött, kihúzta a hűtőt, ami mindig külön művészet, én pedig nekifogtam kipakolni, kimosni. Mikor kész lettem, el kezdtük tologatni a hűtőket, mert Csücsköm kitalálta, hogy a mélyhűtőt simán be lehet tolni a sarokba, hiszen azt használjuk kevesebbet, a hűtőt pedig el lehet forgatni 90 fokkal és akkor nem kell állandóan feszengeni, hogy nem férünk el. Persze fel is kellett takarítani a hűtők alatt, ami szintén nem volt könnyű mulatság. Nem is tudom, hogy miért nem jutott hamarabb eszünkbe, hogy a hűtőt és a fagyasztót megcseréljük és elforgassuk. Így sokkal hozzáférhetőbb, kényelmesebb. Szerdán tényleg meghozták a hűtőt és még csak nem is este 9-kor, pedig az is benne volt a pakliban. Dél körül jöttek, lefotózták a régi hűtőt tele mindennel, aztán kipakoltunk, kivitték, és bejött az új gyönyörűség. Nagyon szép és be is fér minden. Most pl. semmit nem lehetne kinn tartani a teraszon, mert annyira hideg van, hogy kifagyna minden.

Itt már az új áll az új helyen, elforgatva.

Tegnap volt még 1 sikersztorim a Vodafone-nal. Esedékes lenne már a telefonjaink lecserélése, de nem akartunk már cégként újabb hűségszerződést aláírni, és legutóbb azt mondták, hogy az átírás telefononként cca. 5000 Ft. Na ennyit egyáltalán nem akartam kifizetni, így elkezdtük nézegetni, hogy mik a lehetőségek a t-mobile-nál. Aztán tegnap felívtam végül a Vodát, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy a szerződést fel tudjam mondani. A fiatalember szépen felsorolta, hogy mit és hova, de aztán rám kérdezett, hogy miért is akarnám felmondani. Elsoroltam neki, hogy mit szeretnék, de legfőképp, hogy nem akarnám kifizetni a névátírás díját. Azt mondta, hogy erős eséllyel arra lesz megoldás, addig is elmondaná, hogy mit és hogyan kellene változtatnunk a meglevő csomagunkon és a telefonokat is le tudnánk cserélni. Egy másik hölgy végül megerősítette, hogy ingyenes névátírást adnak és mehetek január végéig bármikor elintézni. Könnyebb lesz így, mert legalább nem kell telefonszámokat változtatni, meg értesíteni ki tudja hány embert.

Az majdnem lemaradt, hogy Domival a szokásrend kedvéért fogorvosnál is voltunk. Szünet nem telhet fogorvos nélkül. Úgy tűnik. A jobb oldali egyik rágófogát kellett átfúrni, ugyanúgy mint anno azt, amelyiket azóta már kihúzott a doktornéni. Volt nagy sírás, ordítás, később hüppögés. De legalább túl vagyunk rajta és nem az ünnepek alatt fog nyavajogni, hogy fáj a foga. Bár, szent esküvéssel fogadta, hogy ha nem fúrja ki a doki a fogát és mégiscsak fájna, nem fog szólni, panaszkodni. :)

Karácsony

Voltam még párszor boltban, patikában. Domi és Maya nagyon köhögtek. Meg persze mindig akkor derült ki, hogy nincs itthon még valami, mikor már itthon voltam és úgy gondoltam, hogy már minden van itthon. Még 24-én reggel is lementem, mert akkor eszméltem rá, hogy kevés lesz a tejföl, elfogyott menet közben a mazsola, és még ki tudja mi minden.

23-án elképesztő dolog történt meg velünk. Nagy ajándékot hullott az ölünkbe, nem is számítottunk ilyesmire, de Maya egyik osztálytársának az apukája hívott fel délután, hogy vettünk-e már fenyőfát? Mondtam neki, hogy igen, bár Csücsköm kicsit elégedetlen a méretével, de hát ennyire futotta. Miért is kérdezed? Azt válaszolta, hogy azért, mert egy ismerőse ott hagyott nála egy nagyobbacska rakás Nordmann fenyőt és kellene vele valamit csinálni mert ugye mindjárt karácsony. Nem kérünk-e mégis? Akkor már mondtam, hogy dehogynem, sőt, ha nem gond, akkor hozzon mindjárt 2 db-ot, mert akkor jut Marikáéknak is, akik még nem vettek semmit, de nekik nem is jó akármi, mert a padlófűtéses lakásban a mezei luc fenyő 2 nap alatt lepotyogtatja a leveleit.

Na, végül aztán így is lett. Mindkettőnknek jutott fa, de mekkora!!! Nekem ekkora fenyőm még sose volt! Majd Csücsköm készített képet róla, és akkor majd felteszem ide is. Reméltem, elég lesz a díszünk hozzá, mert ugyan vettem újakat, de nem ekkora fára készültem.

12 rúd bejglit sütöttem, kisütöttem a mézeseket. Sokat segítettek a gyerekek és 22-én Lili fenn kitakarított, ma pedig itt lenn segítettek, 24-ére már csak a földszint takarítása maradt, ami a sütés-főzés után már annyira nem volt egyszerű eset, de megoldottuk.

Közben persze mostam is, hogy ne jöjjek ki a gyakorlatból. 23-án reggel lenn voltam a Lidl-ben megvenni a lemaradt dolgokat, aztán annyira siettem haza, hogy elfelejtettem bemenni gyógyszertárba, így délután, mikor már mindenki evett valami ebédet, kimentem még 1x, hogy vegyek ACC-t és Mebucaint, de este még így is tudtam , hogy kellett volna mazsolát is venni. Azt gondoltam, hogy az ajándékokat nem fogom becsomagolni, hanem majd valahogy kupacokba szervezem a dolgokat, vagy kis zacskókat keresek és azokba teszem az ajándékokat.

Nem is főztem 24-én, mindenki evett valamit, ami neki tetszett és találtam a mélyhűtőben vagy a hűtőben.

Estére sajtos csirkét kért Kiseszter, mellé csináltam még krumpli salátát, majonézzel és anélkül is, majonézes kukoricát, majonézes tonhalat, és anya csinált töltött tojást, mikor megérkeztek.

A gyerekek Kiseszter vezetésével feldíszítették a fenyőfákat. A nagyobbik fát Gergő befaragta egy nagy karácsonyfa talpba, amit kölcsönadtak nekünk, a kisebbiket pedig nem kellett befaragni, mert olyan karcsú volt, hogy inkább még papírt kellett rátekerni, hogy megálljon a lábán. Nemsokkal azután, hogy kész lettünk mindennel, mindenki felment az emeletre, csak mi maradtunk lenn Csücskömmel, kitenni az ajándékokat.

Lilikém kapott akkor egy lila sálat, egy pár kesztyűt és 1 tusfürdőt. Maya is kapott egy tusfürdőt, egy kis szív alakú körömvágó készletet, matricákat. Dominak még hétfőn vettünk egy malom-dáma játékkészletet, ő is kapott egy kesztyűt és ő is kapott matricákat, ahogy Beni is. Beni a kesztyű és a matricák mellé egy sakk készletet kapott. Kiseszteréktől mindegyik gyerek kapott egy pár zsenília kesztyűt és egy pár zsenília zoknit. Csücsköm grillázzsal töltött ostyát kapott, én pedig egy pár olyan fülbevalót, aminek nincs kapcsa, csak be kell dugni és lóg szépen. Az olyanokat, amiknek kapcsa van, egyszerűen nem bírom. Sebes lesz tőle a nyakam, naponta ki-be rakosgatni pedig nem szeretem. Anya kacsamájat kapott hájjal , Nénje fehérneműt, Kiseszter ajándékára már nem is emlékszem.

A vacsora finom volt, szerencsére maradt mindenből. Olyannyira, hogy a teljes kukoricakészletet valami véletlen folytán becsomagoltam anyáéknak. Eleve 30 tojást főztem meg, hogy másnapra is jusson, de meg kellett ígérnem, hogy hamarosan csinálok megint. Gondolom ez az alkalom szilveszter lesz.

Isteni lett a bejgli, annyira, hogy ugyanezt a tésztát anya leszólta előző évben, most pedig agyon dicsérte. Majd alkalmasint felteszem, köszönet érte Iza keresztanyámnak.

25-én délelőtt összekészítettem az ajándékokat, amit vittünk Ancsáékhoz. Ancsáék Tündi lányát és a családját húztuk. Még novemberben vettem nekik egy nagyobbacska hőálló üvegedény készletet, amiben 4 különböző edény volt tetővel. Petinek pedig még hétfőn vettünk egy karikadobálós játékot.

24-én még csak csepegett az eső, de nem volt túlsággal vacak idő, 25-ére viszont iszonyú lett az időjárás. Süvített a szél, a térkép szerint olyan 60 km/h volt, aztán elkezdett esni az eső, ami estére hóvá alakult, de azért egy kicsit sem csitult. Így Ancsáékhoz menetben sem nagyon örültem annak, hogy vezethetek, de visszafelé kifejezetten kellemetlen élmény volt. Hálás voltam, hogy hazaértünk. Nagyon kellene már egy vagy még egy autó, vagy legalább egy nagyobb. Alig férünk el már a Matizban hatan.

A mi szobánkban friss tavaszi levegő volt, attól, hogy befújt a szél a födém különböző résein.

Dominik viselkedésétől eltekintve egész jól sikerült Ancsáéknál a karácsonyozás, de Domi viselkedése miatt égett a bőr a képünkről. Eleve úgy indultunk el, hogy alig akart ebédelni, márpedig ott sosem azzal kezdünk, hogy "Jó étvágyat!", így nagyon azon voltunk, hogy ebédeljen. Utána nem nagyon akart normálisan felöltözni. Mikor végre nagy nehezen megérkeztünk, rögtön elhenteredett egy kis kanapén, ami 2-3 személyes és nem is akart nagyon felülni. A többiek úgy-ahogy viselkedtek, bár Maya és Beni buliztak. Lilikém ott már egészen nagylányként működött. Domi akkor verte ki nálam a biztosítékot, mikor elkezdett puffogni, hogy nem is fiús játékot kapott és egyébként is. Pedig nagyon is fiús játékot kapott Juditéktól, egy lego space police készletet. mondtam neki, hogy ha nem tetszik, akkor cserélj Benivel. Érdekes módon, Beni elcserélte azt a játékot, amit kapott. Ez egy repülőgép modell volt, egy F sorozatú bombázó makettje. Most nem jut szembe, hogy melyik. Lili kapott egy kincses ládikát, amit fel lehetett díszíteni a kapott sablonokkal, festékekkel, gyöngyökkel. Lili szívesen elbabratolt vele, szép is lett. Maya egy Barbie babát kapott. Először nem is nagyon tudta, hogy az menő dolog, hogy ő Barbiet kapott, vagy mit is kellene vele csinálni. Örüljön, vagy se? Aztán végül is szívesen játszik vele.

Vittem itthonról a mézesekből, Ancsa pedig sütött aldis leveles tésztából sajtos masnit, így Domi szinte azonnal a szívébe zárta Ancsát és szíve szerint helyet foglalt volna a masnis tálkákban és addig evett volna amíg tart. ez egyébként így is volt, szerintem a masni 2/3-át Domi falta fel. Igaz, mást nem nagyon evett. Utána még felmentek játszani, addig egy kicsit beszélgettünk, aztán valahogy 5 után elindultunk. Hazaérkezés után még Csücsköm nagy önfeláldozással segített a fiúknak összerakni a játékokat.

26-án pedig csak úgy itthon voltunk, tévéztünk, játszottunk.

Szünet, készülődés

A szünet első napja volt ma, persze, hogy 1/4 7-kor már ébren voltam. Na, sebaj, lementem a Tescoba bevásárolni még azt ami lemaradt, és azt gondoltam, tényleg meg is vettem mindent, de most, így este felé már tudom, hogy nem. Most vettem észre, hogy a tavaly mélyhűtőbe betárazott rengeteg mákból alig maradt valami, pedig nem emlékszem rá, hogy olyan sokat használtam volna.

Pedig de.

Vettem még ezt- azt a gyerekeknek ajándékba, macskakaját, és egy ekrem nevű kenyérfélét, ami nagyon csúszik Dominál, de lehet, nem emlékszem jól a nevére, mert a google-n nem lelek semmi ilyesmit. Na, majd holnap megnézem, hogy mi is a neve.

Épp most nézetem a malackarajon a szaloncukor tesztet és nagyon örültem, hogy nekem ez idén nem kellett nagyon foglalkozzak, mert ugyan vettem még Mikulás előtt lédig szaloncukrot az Auchanban, de egyáltalán nem volt benne köszönet. Aztán nézegettem a Bonbonettiket, de az már a megfizethetetlen kategória lett a közel 2000 Ft-os kilónkénti árral, pláne, hogy az amit mindenki szeret itthon, a földimogyorós, nem is volt, sehol, de úgy néz ki, nem is gyártottak. Ezt onnan tudom, hogy Csücsköm volt egy, a cége által szervezett karácsonyi partin, ahol kapott mindenki egy Mága Zoltán CD-t és 1 doboz Bonbonetti szaloncukor válogatást. Nekünk nem jutott a CD-ből, de szaloncukor valahogy több került, így nem kellett vegyek egyáltalán. Na, ebben a válogatásban nem volt egyáltalán földimogyorós.

Főztem egy nagyobbacska adag paradicsomos húsgombócot, de jóformán senki nem evett belőle. Lassan lehet összeállítani egy feketelistát, hogy ki, mit nem eszik meg, hogy olyat ne nagyon főzzek. Ja, persze így, hiába lett finom, ment a mélyhűtőbe a maradék.

Délután összeállítottam 3 féle tésztát, 2 mézeset és egy bejgli tésztát és kitettem mindet a teraszra, remélem senki nem fogja akarni elvinni. A múlt csütörtökről péntekre ugyanis valaki szétnyitotta a kerítést a szomszéd és köztünk, és mi ugyan később vettük észre, de valószínű ugyanakkor be akartak jönni hozzánk is, aminek az a nyoma maradt, hogy a teraszajtónkba belevágott valaki egy éles tárgyat, ami átszakította. Olyan penge félét. Így lyukas volt egy pár napig valószínű az ajtó, aztán betapasztottam valami siloplast félével. Nem nagyon vettük észre egyébként, hogy bármi is eltűnt volna. Azért nyugtalanító, hogy ki szórakozik ilyesmivel.

Sütni majd holnap fogok, az egyik mézesből lehet, hogy csinálok házikót is, de még nem döntöttem el. Írókázni majd biztos fogom.

És akkor most, asszem elhúzok aludni.

Szünet előtt

Tegnap este csőtörés volt az utcában, de hideg is (-10, de aztán lett -17 is). Szegények nem is tudom, hogy hogyan csinálták meg végül, de kész lett. Előtte még áldottam az eget, hogy a gyerekek már lefürödtek. Már csak nekünk kellett volna fürödni, fogat mosni, Csücskömnek almolni, esetleg inni 1 pohár vizet, meg ilyeneket. Azt se nagyon tudtuk eldönteni, hogy a kazánnal ilyenkor mit is kell tenni, mint kiderült, valószínű célszerű kikapcsolni, de erre vonatkozó konkrét adatot nem találtunk a szerviz cég lapján sem, de a kazánhoz tartozó használati leírásban sem. Hogy honnan kéne tudnia a mezei felhasználónak, mit kell tenni vízhiánykor? Ez számunkra akkor derült ki, mikor el kezdett cirregni a kazán és nagyon felkúszott a nyomás. Hihetetlen, hogy egy ilyen kazán, ami egy kisebb vagyon, nem tudja kezelni sehogy a vízhiányt. És ha nincs itthon senki? Akkor mi van? Na, mindegy, túl vagyunk rajta.

Tegnap délután a legnagyobb havazásban mentünk el a színházi előadásra (Budafoki Musical Stúdió), jó kis csúszkálás volt.

Jó volt az előadás, ügyesek a gyerekek. Domikám előtte itthon előadott egy magánszámot, hogy ő nem is akar jönni, sőt ebédelni sem, és egyébként is... Aztán csak eljött, biggyesztve, de eljött. Még nem is viselkedett elviselhetetlenül, pedig ha akar, tud nagyon.

Ma még hideg volt és tán még holnap is az lesz, de azt mondják, hogy melegedik és el fog olvadni minden ami eddig leesett. Pedig nagyon szép így is. A madárkák jönnek, most már a zöldikék is itt vannak időnként.

Kapkodom a fejem, mindjárt karácsony

Még nyolc nap és Szenteste. Még sehogy sem állok a karácsonnyal. Az a baj, hogy keret se nagyon van rá. Nagyon kell majd ügyeskedjek. A szinte semmit nagyon nehéz beosztani. 2 apróságot vettem már Lilinek és egyet-egyet a többieknek is, de komolyabb ajándékban gondolkodni sem merek. Na, majd meglátom, mire jutok.

A hűtőcsere még mindig nem zajlott le, azt mondják, hogy talán 2 ünnep közt megkapjuk, de erre sincs garancia, mert az a cég, akik majd szállítják, nem csak a csepeli nagycsaládos szervezetnek szállítanak, hanem ki tudja még hány szervezetnek és nem tudni, mikorra kerülünk sorra. Jó lett volna még karácsony előtt, mert annyira hideg van, hogy kitenni sem lehet semmit, mert megfagy. Reggel itthon -5 fok volt, most -7,5 van és várhatóan hűlni fog, mert ködösödünk.

Zsókáéknál -14 van.

Domi hatodik lett a kerületi úszóversenyen, ami ahhoz képest, hogy hogy nem úszik versenyszerűen , csak annyit, amennyit az iskolával úsznak illetve amit a gyógyúszáson, ahhoz képest szerintem nagyon jó eredmény. Pont ma bökte ki, hogy szeretne többet úszni és pont befutott az az úszóedző is, aki egyébként hétfőnként velük van, így rögtön rövidre zártuk a dolgot és megkaptam az útmutatást, mit és hogyan intézzek, hogy ne legyen oda erre a dologra a gatyám is.

A hónap elején voltam benn az iskolában fogadóórán, főleg a lányok tanáraival beszéltem, de nem is ártott. vannak gondok Maya matekleckéivel, a matek dolijaival is, bár szerencsére szerzett egy hármast a 4 db egyes mellé. Volt feje azt mondani, hogy azért nem írt leckét, mert én nem voltam itthon. Mintha apukája nem tudná tízszer jobban a matekot mint én és ő biztos itthon volt.

Tegnap nagy sírás volt délután, most derült ki, hogy az énektanárunkat egy adminisztrációs hiányosság miatt nem tudja tovább foglalkoztatni a zeneiskola. Ha pótolja a hiányokat, talán szeptemberben visszakaphatjuk.

10-én volt az iskolában bolhapiac. Már több hete készültek rá a gyerekek, mert olyankor egész olcsón lehet szert tenni mindenféle (használt) kincsekre. A rendező elv az, hogy működőképes, jó állapotú dolgot lehet eladni csak. Idén először a mieink is úgy készültek, hogy ők is eladnak dolgokat. Mindenki kapott 500 Ft-ot és még elkölthette azt a pénzt, amit a dolgainak az eladásából összegyűjtött. Benikém csak az élvezeteknek élt, ő megvette amit akart (valami nagy játékfegyvert, Csücsköm tudja a típusszámát is), aztán hazaszaladt Csücskömhöz, aki menet közben hazaért. A többiek egyrészről vásárolgattak, másrészt próbáltak túladni a dolgaikon. Mivel sok volt az eszkimó és kevés a fóka, ezért mérsékelt volt a siker, de azért úgy tűnt, elégedetten jöttek haza. Volt olyan ismerős kislány, aki jóformán semmit sem adott el. Ahhoz képest, mi egész jó üzletet csináltunk.

Nagyon kedves volt az iskolában a szabadidő szervező Kati néni, mert megkérdezte, hogy elvinném-e a gyerekeket 18-án szombaton a Klauzál-házba a musical stúdiósok előadására, mert felajánlottak 4 jegyet. Aztán mivel azt válaszoltam, hogy szívesen, de én is bemennék, ha lehetne, így kaptunk 5 jegyet.

Idén nem mentünk először az iskolai koncertre, mert nem voltam itthon, kedd lévén, és a gyerekek sem léptek fel egyáltalán. Csücsköm pedig azt mondta, hogy ő akkor inkább nem menne gardedámnak. Így itthon maradtak mindannyian.

Az első nagyobb hó

Hét végén már esett egy kisebb hó, de nem is maradt meg. Ma esett kicsivel több hó, és eleinte úgy tűnt, tán meg is marad, de aztán elkezdett átváltani esőbe, így most eső esik. Holnapra ónos esőt ígérnek, ha tényleg úgy lesz, az nagyon "szép" lesz.

A madarak jönnek folyvást, fogy nagyon.

Mindjárt vége novembernek

Szünet után kicsit nehéz volt a visszaállás a megszokott kerékvágásba, de legalább mindannyian pihentünk egy kicsit. Csücsköm is itthon volt egész héten, így nem kellett korán kelnem reggelente, hanem ráértem felkelni akkor, amikor jólesett. Így azért egész más volt.

Befejeztük az ásást, szép lett, aztán egy másik nap, mikor összehúztam a maradék leveleket, kitakarítottam a kert utca felőli részét is, így most az is egész rendesen néz ki.

A madarak azóta is jönnek, már a második 2 kg szotyi fogy, és a 2. adag cinkegolyó. Általában hatosával veszem őket, mert az úgy olcsóbb egy kicsit. A hétn Csücsköm tisztított egy kis diót, és abból, ami nem volt jó, kiakasztottam műanyag hálóba kötve, most már azt is csipegetik.

A múlt héten Domi a fociról nagyon mérgesen jött haza, mert akkor derült ki, hogy ő idén nem mehet a Mikulás kupára, mert Lajosbá inkább a nagyobbakat viszi magával, ők majd jövőre mehetnek. Viszont cserébe, holnap mehet az úszóversenyre. Kiváncsi vagyok, mi lesz.

Tegnap nagyon izgalmas és mozgalmas nap volt, több okból is. Reggel azzal kezdtünk, hogy Lili szólt, beázott a szobája. (Egész nap és éjjel esett előtte az eső) Szerencsére nem volt akkora a katasztrófa, csak elsőre nem tudtam, hogy mi a gond, de aztán mikor hazajöttem az iskolai körútról, rögtön látszott mi a gond. A kémény felett van egy használaton kívüli kibúvó, amit a kéményseprők követeltek meg, de egyébként rá lett takarva a gipszkarton, a fólia, hőszigetelő, minden, ami kell. Na, ez a kibúvó ablak nyílt ki. Mondjuk így, hogy már tudom, hogy hogy volt összerakva, csodálom, hogy csak most. Második órára be kellett menjek az iskolába és egyáltalán nem volt elképzelésem se, hogy miként csukom be azt az ablakocskát, de muszáj volt mennem. Menet közben egy közeli építkezésen megkérdeztem, ott vannak-e még a tetőfedők, de már elkészültek, így magamra maradtam. Az nyilvánvaló volt, hogy kimászni nem fogok, elérni pedig nem tudtam volna semmivel sem, mert annyira messze van a tetősík ablaktól, hogy esélyem sem lett volna. A kicsiknél nyílt nap volt a délelőtt és addig, amíg ott ücsörögtem, megvilágosodtam, hogy miként fogom megoldani ezt a dolgot.
Mikor hazajöttem már 1/2 12 volt. Gáborral beszéltem a szomszédból, hogy tudok-e tőlük akkus csavarhúzót kapni. Végül Marikától kaptam meg nem sokkal később. Még  mielőtt Domiért fel mentem volna, sikerült leszerelnem a gipszkarton lemezt, ami útban volt, aztán mikor hazajöttünk, folytattam. Kiderült, hogy csak egy vacak kis szög tartotta az egész riglit, már ameddig tartotta. Hogy mikor nyílt ki, senki sem tudja. A szomszédból Pista bácsitól kértem segítséget, hogy ha van kéznél esetleg szemes csavarja, szál drótja és egy kis kézi fúrója, akkor hadd kapjak kölcsön, mert vagy nincs is itthon, vagy nagyon kéne keresni. Aztán felhasítottam a fóliát és egy egész kis lukon kinyúlva becsuktam az ablakot és a második szemes csavart, miután az elsőt valahová leejtetettem, nagy nehezen becsavartam és a dróttal valahogy rögzítettem. Utána még  tettem egy kis pótlás szigetelő anyagot és megpróbáltam a fóliát rögzíteni és valahogy megragasztani, hogy ne folyjon be a víz. Aztán már csak a gipszkartonnal kellett megküzdenem, mert kiesni még kiesett valahogy, bár inkább azt lehet mondani, hogy be volt szorulva, de pont ezért nem akart visszamenni a helyére. Ott akkor még farigcsáltam egy kicsit rajta és végül úgy sikerült visszacsavarozni. Ez az akkus csavarhúzó nagy áldás. Sokkal könnyebb vele minden.

Ma pedig Liliéknél volt nyílt nap, itt rajz órán voltam. 

Gyógyulás, madáretetés

Ma egy hete műtötték Mayát. Egész jól telt eddig a hét, nem volt igazán probléma, csak néha kis nyavajgás, hogy fáj. Ma megyünk vissza a kórházba kontrollra, gondolom minden rendben lesz. Be sem lázasodott Maya.

Dominikkal tegnap voltam a fogorvosnál, feltette neki azt a távtartót, amihez még októberben levette a mintát. A távtartó annak a fognak a helyére került, amit ki kellett húzni még a nyáron, mert az majd csak 2-3 év múlva fog kinőni.

Tegnap vettem már madáreleséget, bár egyenlőre egészen jó az idő. Tettem is belőle mindjárt a mogyoróbokorra és ma reggel már azt láttam, hogy jönnek a cinkék. A galambokat egész nyáron etettem, ők is jönnek mindig.

Múltkorában Ica nénivel beszélgettünk, hogy milyen madár az, ami ismeretlen mindkettőnknek, aztán Ica néniék voltak otthon a testvéreinél, és ott egyikük nagy madárismerő, így kiderült, hogy szajkót szoktunk látni itt a kertben.

A kép margaretlea.nolblog.hu-ról van.

Potyognak a levelek és még van egy kevés ásnivaló kinn a kertben, de nagyon szép őszünk van.

Túl vagyunk rajta

Csütörtökön hajnalban keltem, 5-kor, hogy idejében el tudjunk indulni a kórházba. Csücsköm szerencsére jó előre bejelentette a munkahelyén, hogy szabin lesz 28-án, így nem okozott nehézséget tényleg itthon maradnia. Mindenkinek összekészítettem a reggelijét és fél 7 után nemsokkal elindultunk. Negyed 8 után nemsokkal értünk oda a János kórházba. Itt hamarosan kiderült, hogy az egyik vérvizsgálat lelete nem tökéletes, meg kellett ismételni és így csak fél 11-kor derült ki, hogy tényleg műthető Maya. Addigra már szerencsére nagyjából lecuccoltunk az "osztályon" amely megnevezés kissé nagyképűnek számít.
A teljes fülészeti osztály 2 azaz kettő db háromágyas szoba és még 1 babaágy. Gyakorlatilag megtűrtnek számítanak a kórházban, annak ellenére, hogy meglehetősen nagy forgalmat bonyolítanak, mind napi ambuláns rendeléseken, mind műtéti szinten a lehetőségeket maximálisan kihasználva. Hetente összesen 18 műtétet tudnak végezni a szobák száma miatt bekorlátozva. 1 nappalos nővér van reggel 7-től este 7-ig.
Kicsit lassan haladtak a dolgok, mert az osztályvezető főorvos egy nagyon nehéz műtétet csinált egy 5 éves kicsi lányon. Úgy dél körül végeztek és aztán nagyjából 1/2 2-kor kezdték el műteni az aznapra még tervezett 5 gyereket. Így Maya 4-kor került a műtőbe. Az áldatlan állapotokat még az is mutatja, hogy ugye ezek a műtétek altatásban történnek, a gyerekek szépen lesétálnak egy keskeny lépcsőn a műtőig, aztán műtét után, ha elég könnyűek, Pisti, a műtős fiú "felszalad" velük ugyanezen a keskeny lépcsőn, ha pedig túl nehezek, akkor megvárják, míg úgy ahogy magukhoz térnek és gyaloglábon felsétálnak Pisti hathatós támogatásával.
Ahhoz képest, hogy Maya minden reggeli első mondata az, hogy éhes vagyok, egész jól tűrte az éheztetést. Műtét után volt eléggé nehéz ügy, mert az altatótól nagyon sírt és nagyon panaszkodott, hogy fáj, pedig megkapta a maximális mennyiségű fájdalomcsillapítást. Nagyon nehezen nyugodott le és persze folyt taknya-nyála, vére, minden. Rengeteg papírvattát elpusztítottunk. Este 8-ig maradtam benn, aztán jöttem haza. Zaránd doktor azt mondta, hogy abszolút szükségesnek tűnt a műtét, mert tiszta genny volt a mandulája, az orrmandulája is hatalmas volt.
Másnap reggel főztem egy adag kompótot, de mint később kiderült, nem kellett volna citromot tenni bele. 1/2 11 körülre értem be a kórházba, és már ebéd után jöttünk is haza.
Ami még különleges volt, hogy a fülészetnek van saját alapítványa és így az anyukák kapnak enni naponta 3x.

Visszamelegedett

Egész héten hűvös volt, hajnalban 2-3 fok, néha kevesebb is, napközben pedig hét ágra sütött a nap és olyan 10-12 fokig melegedett fel. Ugyanakkor nagyon sokat jelentett a napsütés. Így egész héten minden nap 1-2-3 adag ruhát terítettem ki és boldog voltam, hogy kinn szárad illatosra, nem itt benn kellett küzdenem a fűtéssel és a párával. Szombaton pedig egészen visszalangyosodott, még estére sem ment le nagyon a hőmérséklet 10 fok alá. Most, egyenesen meleg van, 12-13 fok.

Voltunk kinn mindkét nap a kertben ásni, levelet seperni és tegnap nekimentem az epres résznek, kiirtottam az egészet. Voltak kinn a gyerekek is, volt aki segített kertet rendezni, volt aki nem. Domi mindig jön segíteni, most kivételesen Maya is beállt kicsit.

Lesz-e műtét?

Maya vasárnap odaát volt a szomszédban és úgy jött haza, hogy röcögött a szája széle, hogy ő fázik. Estére persze belázasodott, és nyögött erősen, mint aki halni készül. Pedig nem is, csak éppen elővette az épp menetrend szerinti mandulagyulladás. Úgy bedagadtak a mandulái, hogy alig maradt hely a kettő között. Hétfő estére kaptunk időpontot a háziorvosnál, miután a fülésszel megállapodtunk, hogy ő is megnézheti nyugodtan. Lemondtam a keddi műtét előtti vizsgálatot és áttettük jövő keddre azzal, hogy ennek az eredményétől tesszük függővé a csütörtöki műtétet. Gyakorlatilag ma volt az első nap, amikor nem kiterült békaként feküdt Maya, hanem le tudtam ültetni leckét írni. Hétfőn megy majd először suliba, aztán kedd reggel megint nem lesz ott, szerdán igen, és aztán lehet, hogy csütörtökön akkor megyünk a kórházba.

A csalamádérecepten módosítottam egy kicsit, ha valaki esetleg használta, remélem nem szidott nagyon.

Hideg lett

Ezen a héten már minden nap vakartam a jeget a kocsiról. Az viszont nagyon jó volt,hogy nem esett a héten egyáltalán az eső, így aztán minden nap tudtam kinn teregetni és jobbára meg is száradt, vagy legfeljebb kicsit nyirkos maradt és már reggel szedhettem is le a benti szárítóról. Ezt a finom illatot, amit kinn kapnak a ruhák, semmi más nem pótolhatja. Azért ha sikerül majd venni egy szárítógépet, aminek az ára nem a csillagos eget súrolja, akkor azért szeretnék venni, mert amikor esik, és még nem fűtünk, akkor minden megbüdösödik, ahelyett, hogy megszáradna.

Egyik este, mikor még járkáltak a sünök, nagy lökdösődést láttam a kinti tálnál, ketten küzdöttek azért, hogy ki egyen először. Vicces volt nézni, hogy egymást taszigálják az elsőség reményében. persze aztán győzött az erősebb. Ma még nem láttam őket. Lehet, hogy mát túl hideg van nekik és behúzódtak télire.

Másodikán persze ott voltunk a Futafokon, de csak Domi futott, szerencsésen megúszta esés nélkül és egész jó eredményt ért el. Aki az első lett az ő korosztályában, triatlonozik és egyébként is sportiskolába jár. Szóval jókora előnye volt az edzettséget illetően, nyilván nem kis munka árán.

Utána átmentünk Érdre a Virág cukrászdába Domi csokis tortájáért, ami nagyon finom volt.

Úgy néz ki, mégis csak lesz valami a hűtőcseréből, csak az időpontja bizonytalan, mert a Minisztérium visszadobta a mosógépek listáját, mondván, nem elég látványos a környezetvédelmi hatásváltozás. 15 napot kaptak a tagok a korrekcióra és gondolom még akkor is elbírálás stb., stb. Jó ha karácsonyra lesz hűtő. Bár már most be kellett fizetnünk az önrészt, ami szintén nem volt egyszerű eset főleg azután, hogy a hónap végén ugye elromlott a kocsi gyújtáskapcsolója. Gyakorlatilag nincs tartalékunk egy fillér se, így minden ilyen kiadás óriási érvágás. Minden hónapban eltökélten félreteszek pénzt, hogy valami kis vésztartalékunk legyen, de mindig közbejön valami. Kíváncsi vagyok, mi lesz a jövő évi adóváltozásokkal. Az lenne a legelkeserítőbb, ha még csökkenne a bevételünk, mert akkor már nem tudom, hogy miből és hogyan tovább.

Na de félre a nyavalygással, nálunk legalább ne pusztított lúgos vörös iszap.

Sünök

Napok óta nagy a vendégjárás esténként a kitett tálaknál. Minden este teszek ki macskakaját a sünöknek és ha van valami maradék még ezen kívül, akkor azt is. 2 sün most már napok óta jön, de tegnap jött egy harmadik is, aki nagyon éhes volt. Az egyik például nagyon szereti a petrezselymes krumplit, de elfogy szinte bármi. Azt olvastam, hogy ilyenkor a téli álom előtt degeszre eszik magukat, hogy legyen tartalékuk. Így amennyire lehet, tömöm őket.

Pénteken este végül elvittem Lilit ide a doktorbácsinkhoz és abban maradtunk, hogy ne menjen a Futafokra, de még iskolába se szerdáig. Szerdán délben kell visszamennünk kontrollra. Meglehetősen csúnyán köhög. Domcsi végigfutotta, még nem tudni, hányadik lett. A korcsoportelső egy triatlonos fiú lett, fényévekkel hamarabb futott be.

Tegnap voltam Mayával reggel Zaránd doktornál, közel 1 óra volt, mire odajutottunk. Végül abban maradtunk, hogy még 1-2 napig cseppintsünk az orrába, aztán legközelebb a műtét előtti vizsgálaton találkozunk.

Az elmúlt 3 napban Petyinek (egyik macska) a pislogóhártyája behúzódott, már azt fontolgattam, hogy viszem orvoshoz, de úgy néz ki, mára rendbejött.

Este volt a 3 kisebb iskolájában fogadóóra. Rengetegen voltak, nem is jutottam be mindenkihez. A kimaradtakat majd jövő hónapban járom végig. Ma reggel még beszaladtam Lili magyar tanárához, megbeszélni, mit is kellene tenni azért, hogy haladjunk előre.

Nyavajgunk....

Tegnap Mayával a doktorbácsink tanácsára felmentem a János kórház fülészetére, ahol Zaránd doki szinte gondolkodás nélkül azt ajánlotta, hogy kivenné Maya manduláit. Maya persze berezelt, nem csodálom. Már jövő hétre is lehetett volna időpontot kapni, de inkább elhárítottam a lehetőséget, hogy ne kelljen annyit hiányozni a suliból. Így abban maradtunk, hogy október végén műti, aztán ott lesz utána 1 hét a szünet, amikor regenerálódhat.

Ehhez képest már a következő hétvégén panaszkodott, hogy fáj a füle és aztán szombat reggel már ki is folyt neki. Közben Csücsköm is és én is köhögtünk, köhögünk azóta is, volt hallójárat gyulladás, amivel én pl. be se jutottam az orvoshoz, mert mire időpontot kaptam, már rendbe is jöttem, de Csücsköm nagyon megszenvedett vele. Hétfőn persze hívtam Zaránd dokit, hogy mi legyen Mayával, aztán abban maradtunk, hogy adjak neki Duomoxot, ami volt itthon, és menjünk fel csütörtökön. Közben Lili is elkezdett göthösködni, így reggel még azon hezitáltam, hogy mi legyen, vigyem-e őt is magammal, de egyenlőre nem vittem, de ha rosszabbul lesz, vagy nem javul, akkor hétfőn jön velünk vissza. Ma Zaránd doki helyett Garay doktor nézte meg Mayát és hétfőre visszarendelt bennünket.

Hazajöttünk, aztán nemsokkal később indultunk szolfézsra, hazajöttem vissza Liliért, hogy a többiekért cserébe őt hagyjam ott, és aztán jól nem tudtunk elmenni Domival az uszodáig, mert a kocsi azt se mondta, hogy nyekk. Hívtam a szerelőbácsit, hogy mit is kellene tennem, mert a gyújtáskapcsoló odavan, nem működik semmi. Azt mondta, hogy kerítsek 2 markos legényt és tolassam be velük a kocsit és vigyem fel a műhelybe. Mivel pont valakinek elálltam az útját, kedvesen és készségesen segített és egyedül is volt olyan erős, hogy be tudott lökni, így mentünk a szerelőhöz a kicsikkel és közben hívtam Gábort a szomszédból, hogy fel tudna-e jönni értünk, mert öreg este lesz, mire gyalog hazajövünk. Feljött, aztán még elkértem Marika kocsiját, hogy Lilit és Benit még hazarántsam.

A szerelők pedig megerősítették a diagnózisomat, hogy tényleg a gyújtáskapcsoló halt meg. Mondjuk nem csodálkozom, 10 éves az autó, de azért másfél hónappal a vizsga után erre nem számítottam.

Ja, és tegnap jött a levél a nagycsaládos egyesülettől, hogy mégiscsak elfogadta a környezetvédelmi kormányzat a pályázatokat a háztartásigép cserére és így nagy valószínűséggel lesz egy új hűtőnk, amibe végre elférünk és energiatakarékosabb lesz sokkal. Azt, amit most használunk, Csücskömmel együtt töltött életünk első heteiben vásároltuk, '95 augusztus elején, nagyjából akkor a 3. közösen eltöltött hetünk végére érhettünk és C energiabesorolású. . Innen nézve mindenesetre érdekes, hogy már akkor 250 literes nagy hűtőt vettünk, azzal, hogy sok gyerekünk lesz.

Remélem, a hűtő még kihúzza azt a pár hetet, amíg le kell adjuk, mert működnie kell.

Iskolakezdés-újra

Annyira gyorsan elment a nyár, hogy már megint itt tarunk, hogy elkezdődött a suli.
Ugye Lili és Beni ötödikesek, Maya negyedikes, Domi pedig harmadikos. A két ötödikesnek nagy a változás, mert rengeteg az új tanár és Liliék szinte minden órán másik teremben vannak. Állandóan vándorolnak. Messziről nézve elég hajszásnak tűnik a dolog, de talán lassan belerázódnak.
Lili a tanévnyitó után annyira aggódott, hogy mi lesz vele másnap, hogy alig bírt elaludni. Aztán persze túlélte az első napot.
Mindannyian hazahozták a könyveket, így az elsejei délutánt azzal töltöttem, hogy könyvet kötöttem, aztán még ma is jött haza néhány könyv, de azokat előbb papírral kötöttem be és csak utána műanyaggal, hogy aki jövőre kapja, annak is szép  legyen még. Szín tiszta szerencse, hogy volt itthon papír, többféle is.
Ami huzatot vettem az ellenőrzőknek, az persze egyáltalán nem volt jó, kicsi volt. Mehet a kukába az egész.
Annyival könnyebb volt idén, hogy a füzeteknek vettem bebujtatós huzatot is, és a legtöbbjét abba kötöttem be, sokkal gyorsabban haladtam. A könyveket és a  munkafüzeteket kötöttem csak öntapadós huzatba, de az viszonylag gyorsan megy, még úgy is, hogy méretre kell mindegyiket vágni.
Mondjuk azon már több éve gondolkodom, hogy a tankönykiadók miért is ragaszkodnak az alsós gyerekeknél az A4 méretű könyvekhez és munkafüzetekhez, mikor a kicsik el sem érnek a laptetejére. Annyira kényelmetlen nekik, én legalábbis így láttam a gyerekeimnél.
Szerdán voltunk Mayával az allergológián, de szerencsére egyáltalán nem allergiás, csak arcüreggyulladása van, de az aztán nagyon. Így nem mehet egy darabig úszni és az éneklés helyett is amíg meg nem gyógyul, citerázni tanul. Még egyáltalán nem tudom, hogy melyik különóra mikor lesz, de talán a jövő hét végére összeáll a kép teljesen.

Mayáéknál tényleg sikerült szétszedni az osztályt 2 részre, lett A csoport és B csoport és minden órájuk külön van, így ők is időnként vándorolnak. Remélem, így könnyebben megy majd a tanulás. Lajosbát kapták meg környezetismeretre, ami szintén jó, végre pasi is tanítja őket. Lilinek a matektanára lett férfi, az is jó nagyon.

Most derült ki augusztus közepén, hogy a rendszeres gyerekvédelmi kedvezmény jövedelemhatára januárban megváltozott, csak a kerületi honlapon nem frissítették az összeget, így mikor mentem le  a szociális osztályra meglepetés volt, hogy megkaptuk idénre a támogatást a gyerekek étkezéséhez és a zeneiskolához, pedig fel voltam rá készülve lélekben, hogy nem kapjuk meg. párszáz Ft miatt. Ami pedig külön jól jött, hogy kaptunk beiskolázási támogatást is az önkormányzattól a gyerekeknek, fejenként 5 ezret. Még ez is nagy segítség volt ebben a hónapban.

Július vége-augusztus

Júliusban volt vagy 2 hét, mikor meg lehetett veszni, olyan meleg volt. Gyakorlatilag csak ebben az időszakban kellett locsolni a paradicsomokat, se előtte, se utána. Olyan csapadékos volt a nyár, hogy egyáltalán nem volt szükség rá. Az is igaz, hogy innen nézve locsolni sem kellett volna a paradicsomokat, mert jóformán 3 kg paradicsom se lesz a 40 tőről. Mind lerohadt, megfeketedett. Lassanként lehet őket kihuzgálni és bevetni fűvel. Volt tök, amit nem is vetettem, hanem még maradt tavalyról a mag a földben, az bezzeg nőtt mint a gomba, de az, amit elvetettem, abból nem lett semmi. Cékla nőtt szépen, de az sem túl termelékeny, bár lehet, hogy valamit nem jól csináltam. Zöldborsóból találtam egy nagyon finom fajtát, az szépen érett, bár levest főzni biztos nem fogok belőle, mert nem maradt. Debreceni hosszúhüvelyűnek hívják.

Mayával gyakorlatilag az egész nyarat végigküzdöttük, hogy tele volt a feje takonnyal, aztán egyik alkalommal már annyira vacakul volt, hogy elvittem a fülészhez, hogy nem jól van ez így és vittem az itthon fellelhető antibiotikumokat, hogy tessék választani. Talált is a doktor neki tetszőt, szedte is Maya őket előírás szerint, de igazán nem lett jobban, így már július végétől csak úgy mehetett a medencébe, hogy nem tette be a vízbe a fejét. Haragudott is rám nagyon, bár a dokinéni is egyetértett velem. Mivel csak nem javult a helyzet így sem, augusztus 20. után megint visszamentünk, akkor csináltak egy arcüreg és mellkas röntgent, de azon kívül, amit addig is tudtunk, nem lettünk okosabbak, viszont kaptunk egy beutalót az allergológiára. Addig viszont muszáj volt valamit csinálnom vele itthon is, mert nagyon köhögött, a köptető dacára. Így elővettem a jól bevált Ventolint, ami segített, és úgy tűnik, lassú javulásnak indult. Nem allergiás semmire sem ( hála az égnek). Majd 6-án megyünk újra a fülészhez, hát majd meglátjuk, mikor mehet úszni, meg tud-e majd énekelni.

Még augusztus utolsó hétvégéjén leengedtük a medencét, mert nagyon vacak időt jósoltak és sajnos be is jött a jóslat. Annyira, hogy pénteken délután elkezdtük leengedni a vizet, de csak vasárnap délután raktuk el végül a medencét, mert szombaton oly pocsék volt az időjárás, hogy kimenni se nagyon volt kedve az embernek, nemhogy vízben tapicskálni. Azért annyira voltunk kinn, hogy főztünk egy nagyon finom gulyáslevest, ami aztán másnap délutánra maradéktalanul el is fogyott.

Vasárnap jöttek anyáék és kipakoltuk a garázsból a régi házból elhozott bútorhegyeket, lefotóztuk őket, hátha megveszi valaki. Az már nagy nyereség lenne, ha be tudnék állni telente legalább a garázsba, bár ahhoz még előbb át kell alakíttatni a mostani kinézetét az ajtónak és az oldalfalnak, mert most csak egy ember fér be rajta.
Menetközben persze bevásároltuk az iskolába szükséges dolgokat, szerencsére több mindent nem kellett megvennem, mert megmaradt tavalyról. főleg festékféléket nem kellett pótolni. Hátizsákot mindenki szerett volna kapni újat és tolltartót is, hát ezek sem voltak kis tételek, de mindenki kapott újat, ha nem is pont azt, főleg hátizsákból, amit szeretett volna. Azok, amik úgy tényleg csinosak voltak, olyan 10-17 ezer ft körül jártak. Hát, nem. Ennyit nem fizettem ki rájuk. Lehet, hogy csak 1 évet fognak kibírni azok, amiket most vettem, de legalább nem fizettem ki 40-60 ezret csak hátizsákra.
A tavalyi iskoláztatási támogatásnak így is épp a felét kaptuk, mert beletették a cafetériába, aminek viszont lecsökkentették elég jól az összegét. Így épp hogy belefér a bérlete Csücskömnek, valamennyi kajajegy és a beiskolázási támogatás fele.
Augusztus 31-én it voltak a kazánt átvizsgálni, aztán délután már be is kellett fűteni. Ugyancsak 31-én volt a tanévnyitó mindkét iskolában, de annyira rossz volt az idő, hogy benn voltunk mindkét helyen és viszonylag hamar mentek a dolgok. Attól, hogy elromlott az idő, elkezdődött az iskola, ettől akkora dugó lett a városban, hogy ugyan 17,20-kor indultam, mint máskor, nem értem be hatra a Lurdy házhoz, csak 18, 40-re.

Július

Csak nézem, hogy már hányadika is van? Július 22. Pedig közben is történtek dolgok.

Június 15-én volt az utolsó iskolai nap, aztán 18-án volt mindkét iskolában az évzáró. Kicsit sűrű volt az a délután, mert 3-ra kellett menni Beniékhez és ott még ballagás is volt, de szerencsére viszonylag gyorsak voltak, így 1/4 5-re már hazaértünk és mehettünk a másik iskolába. Beni Marikával maradt itthon, de nem is volt baj, mert az 5-kor elkezdődött évzáró bizonyítványosztással együtt kb. 1/2 7 re ért véget. Beni bizije lett a legjobb, aztán Domié és utána csak a lányoké. Ők szinte csak a készség tárgyakból jók.

Rákövetkező héten elkezdődött a napközis tábor, amit végülis élveztek, de nem volt baj, hogy csak 3 hétig jártak. Tavaly egy egyetemi koliban ebédeltek, most pedig egy étteremben, de úgy vettem észre, hogy a koli étterme jobb volt.

A második hét csütörtökén délután úgy hoztam el a gyerekeket a táborból, hogy a tanár szólt, Domi nem is ebédelt, annyira fájlalta a fogát. Persze mire eljöttünk, még lehetett volna fogorvoshoz menni, de őszintén szólva nem gondoltam, hogy nekem most rohannom kellene vele, mert ez a fog, már máskor is rosszalkodott, már 2-szer megfúrták, mert valami tályog volt felette és így remélte a doki, hogy majd tisztul. Még volt egy előre egyeztetett programunk Beni régi osztálytársaival és bementünk ott a tábor melletti Mekibe, ahol egyrészt Domi evett, ivott, másrészt rohangált, játszott. Ehhez képest este megint nekifogott panaszkodni és csak a 2. fájdalomcsillapító után aludt el. Még szerencse, hogy Marikánál volt Kataflam, máskülönben lehet, nem alszunk egyáltalán. Reggel arra ébredtünk, hogy Domi arca úgy nézett ki, mintha a szájába tett volna egy őszibarackot egészben és ki sem akarná köpni. El lehet képzelni, hogy megdagadt a pofija.

Levittem a többieket a táborban, Lilit itthonhagytam és mentem Domival a fogorvoshoz. Ott várnunk kellett egyrészről a fogorvosra egy 15 percet, aztán pedig az előttünk lévő gyerekekre, de úgy 3/4 9 körül már sorrakerültünk és hát szembe kellett nézni a szomorú (inkább fájdalmas) valósággal, hogy azt a fogacskát bizony ki kellene húzni, mert ha most nem, akkor 2 hónap múlva megint ugyanitt leszünk és majd akkor kell kihúzni.

Az első hatalmasat akkor kiáltotta Domi, amikor a fájdalomcsillapító injekciót beleszúrta a doktornéni az ínyébe. Aztán vártunk egy kicsit és ezalatt megkezdődött az alkudozás, hogy ááá, mégsem kellene kihúzni a fogát. Nagyon nehezen sikerült meggyőznöm, hogy mégiscsak ott kellene maradjunk, aztán a dokinéni folytatta, hogy ő akkor is ki tudja húzni a fogát, ha nem nyitja ki a száját, de mégiscsak jobban örülne neki, ha együttműködne és kinyitná magától. Na, aztán akkor kellett volna hallani, hogy hogy üvöltött, mikor nekifogott a kihúzásnak a doktor. Így utólag szemlélve a dolgot, teljesen jogos volt az ordítás, csak ott akkor hirtelen nagyon brutálisnak tűnt.

A rendelő tízemeletes házak közé van beszorítva, az is az utca neve, hogy Magasház utca. Mivel korán reggel volt, az a gyanúm, hogy ha volt ott valakinek olyan ambiciója, hogy délig alszik és meggondolatlanul ezt nyitott ablaknál akarta megtenni, akkor biztos vagyok benne, hogy rémülten ébredt, hogy gyerekeket gyilkolnak a környéken.

Lehet, hogy nem volt nagyon hosszú idő, amíg a doktornéni birkózott Domi fogával, de annak tűnt, Valószínű 1-2 percen belül voltunk, de nagyon soknak éreztem én is és a gyerek is, de a Doktornéni is meglepődött azon, hogy mit húzott ki Domi szájából. Ez egy felső rágófog volt, aminek úgy 12 éves korban kellett volna kipotyognia magától, de most még nem volt felszívódva a gyökerek közül egy se, így 3 szétálló, hosszú gyökere volt a fogának, amit szinte ki kellett tépni onnan. Szegény gyerek nagyon sírt, nagyon nehezen lehetett megvigasztalni. Még a visszafele vezető úton is szipogott, meg törölgette a nyálat, taknyot.

Hazafelé bementünk a táborba szólni, hogy ma már nem megy vissza Domi, mert se nem szabadott fürdeni, sem ugrálni, sem tejeset enni. Ami az ugrálást illeti, nem fenyegetett a vész, hogy vissza kellene fogjam, mert feküdt egész nap mint egy darab fa és be is lázasodott. Még másnap is többször lázas volt, de már jobban volt.

Ami még nagyon jól jellemzi a gyermeki lélek nagyszerűségét: Dominak az volt a legnagyobb gondja, hogy azért csak hozzam el a tejbegrízt a tábor étterméből, mert ő majd azt meg akarja enni másnap, mert én úgy se tudok olyat csinálni, mint a nagy konyhákon csinálnak. Hát ebben kivételesen igaza volt, mert ugyan elhoztam és Lili is belekóstolt, mert annyit kaptam, hogy jutott volna neki is, ha ehető lett volna. De ezt a kitételt már nem sikerült teljesíteni. Lili, aki nem különösebben válogatós, az első kanál után azt mondta, hogy köszöni nem kéri, mert ehetetlenül rossz az íze. Megkóstoltam és tényleg az volt. Vagy leégették, vagy nem tudom, mit tettek bele.

A harmadik héten szerencsére volt lézerpisztolyozás, le sem maradtunk róla, mert az nagy szám volt tavaly is, most is. Élvezik mindig.Úgy nézem, hogy a 3 hét bőven elég, beleszámítva azt is, hogy pont utána kezdődött a hatalmas forróság, 35-37 fokokkal.

Kitört a nyáriszünet

Hétfőn, kedden még volt iskola, tanítás már nem nagyon. Kedden volt a nyolcadikosok ballagása és utána ebéd után jöttek haza a kisebbek, Beni pedig az iskolával a közlekedési parkban volt, ahol nagyon jól érzte magát.
Ezen a két napon még egész jó idő volt, tegnap már hűvösebb, délelőtt esős, ma megint napos volt, de nem volt olyan hőség. Még csütörtökön felállítottuk a medencét és hamar fel is melegedett, mert a hétvégew annyira meleg volt, viszont iszonyú sok az áradás után a szúnyog.
Este, szinte szkafander kellene a medence betakarásához, így 7 körül be szoktuk takarni, akkor még elviselhető. Túl sokat nem érnek ezek a szúnyogriasztós növények, ha nyitott ablaknál alszunk, akkor be szoktam dugni ezeket a konnektorba való szűnyogriasztókat, így a kettő együtt úgy ahogy működik.
Közben megint megúsztunk néhány nagyobb esőt, felhőszakadást, de azért kedden délelőtt itt is volt jégeső.
Tegnap voltunk lenn a zeneiskolában, elintézni a beíratkozásokat, ma pedig visszavittem Maya leadandó tankönyveit az iskolába.
Holnap pedig máár úgy néz ki, hogy használhatjuk az utcának azt a részét, amit elkészítettek. Talán még idén megcsinálják itt előttünk is, de zt majd hiszem, ha látom. Mondjuk jó lenne, mert ha esik, akkor csüdig ér a sár, ha nem, akkor meg lehet fulladni a porban. szóvl sehogy sem jó.

Még egy jó hír: március vége óta lefogytam 12 kg-ot és jobbak sokkal az eredményeim.

Vizsga 3.0

 Már nem is szabadkozom, jól elmaradtam a bejegyzésekkel. Ma Jún. 13. van. Sok minden történt, igyekszem sorrendben haladni.
Pénteken, 28-án reggel benn voltam a laborban, hogy megcsináltassam a kontrollt , hogy szerdára kész legyen az eredmény. Délután  megjöttek a kicsik, majdnem egy időben, mert Domiék vonata késett vagy fél órát. Úgy nézett ki, mintha Domi nem is fürdött volna, annyira büdösen jött haza, de lehet, hogy elég volt neki csak leizzadni a hazaúton, amire még Domi rátett 1 lapáttal, a meleg zsenília zoknija volt rajta, rosszul is lett tőle, szédelgett a rosszulléttől, gyanítom annyira melege volt. Kipakoltam a gyerekek cuccát, tele lett vele minden, 2 napig ment a mosógép. Még szerencse, hogy viszonylag jó idő volt és kinn száradhatott a java.

Hétfőn Mayával a fülészeten kezdtünk, mert eleve kissé taknyosan ment el, de nagyon taknyosan és szörcsögősen jött haza, vasárnap pedig már a fülét is fájlalta. A doktornéni kissé elszörnyedve vizsgálta, hogy ő ilyen csúnyát régen látott. A rendelő után mentünk a suliba, ahol még szinte normális nap volt, de aztán kedden elkezdődött az iskolanapok rendezvénysorozata.
Kedd délután már volt valami pogram és aztán szerdán szintén. Akkor szerencsére csak 2-kor kezdődött a délutáni program, így még előtte simán le tudtak vizsgázni a pót időpontban a kisebbek, mert ugye ők elmentek az erdei iskolába, mikor volt a népdalvizsga. Maya a hétfői állapotokhoz képest egész rendbejött. A vizsga után visszaöltöztek ünneplőből és szaladtak a délutáni rendezvényre, amikor a rendőrök és a tűzoltók jöttek 1-1 órára.
Csütörtökön a nagyoknak volt délutáni rendezvény, pénteken pedig már reggeltől volt mindenféle. Ősszel kezdték el a sportpályát átépíteni és ez mostanra készült el. Nagyon jó lett, mert olyan gumis felületet kapott és a lelátó is. Ezen pénteken volt a sportpályaavató, amire hivatalos volt a polgármester is. Utána egy helytörténeti akadályverseny szerű volt a környéken a harmadikosoktól felfelé a gyerekeknek.
Szombaton ebéd után volt a szokásos főzőverseny amire némi késéssel érkeztünk, viszont nagyon jól sikerült, szép idő volt  és Beni is jött velünk. Kicsit aggódtam, hogy mit fog csinálni, de egész idő alatt játszott, focizott és elfoglalta magát. Lili még szombat délelőtt nagyjából összecsomagolta a dolgait, így mikor este hazaértünkcsak be kellett pakoljunk a zsákba. Vasárnap reggel utaztak el Liliék és szerda délután jöttek haza. Szerdán délelőtt Domiék elmentek délelőtt kirándulni. A többiek közben jártak rendesen suliba. Lili csütörtökön itthon maradt.

Vizsga 2.0

A legutolsó bejegyzés óta eltelt majdnem 1 hét, az eső azóta is esik minden nap, legkevesebb egyszer, de tegnap is 4-szer eredt el, ebből este volt egy kiadós vihar. Én mondjuk csak a sok vízzel találkoztam, de a család mesélte, hogy mekkora fekete fellegek voltak itt. Ennek megfeleően az utak a környékem kritikán alulian néznek ki, Tiszta sár minden. Ki akartam menni a kertbe, de visszafordultam, mert csak elsűllyedni lehetett volna.

Kiderült, hogy a szolfézst Lili négyesre írta, valószínűleg négyes lesz az évvégi jegye is, de ennél nagyobb bajunk sose essen. Máskülönben most azért sikerült Lilinek javítani sok jegyén, matekból és köriből is hozott 1-1 hármast, ami már jelentős fejlődés.

Kedden elmentek a kicsik erdei iskolába. Domit fél hétre felvittem a felettünk levő utcába, egyik osztálytársa szülei vitték le a Nyugatiba, mint később kiderült idejében odaértek, elindultak, megérkeztek Ceglédfürdőre

szép idejük volt és kicsomagolás után már mentek is a valami programra. Mayáék pedig innen az iskolából indultak, Dominika apukája vitte le a csomagokat, a gyerekek pedig úgy mentek gyalog a pályaudvarra csomag nélkül. Ők is szépen megérkeztek Kétbodonyba és ott is szép idő volt.

Lilivel szerdán mentünk az énekvizsgára. Előtte írták a kompetenciavizsgát. Lili nagyon stresszelte magát, hogy most mi lesz vele, hogy fog menni, de aztán persze jól ment neki. Végigvártuk az összes előadást, szép volt nagyon, mindenki nagyon ügyes volt. Volt egy kisfiú, aki elsősként már bőgő és brácsa kisérettel hegedült. Na, ott könnybelábadt a szemem. 

Közben befutott Beni is, mert megkértem a napközistanár Katanénit, hogy hozná le magával a zeneiskolába, így együtt ültük végig az előadást. Aztán hazabotorkáltunk az utcánkban, ami elég ramaty állapotban van. A sok eső, a teherautók nagyon megviselték. Lili annyira lefáradt, hogy nem akart kosárra jönni, így ő itthonmaradt és mentünk Benivel kosárra. 

Vizsgák

Kedden volt Lili szolfézs vizsgájának az első része, ma lesz a második forduló.

Szombat óta ítéletidő tombolt, esett, szakadt az eső és süvített a szél, de nagyon. Mi szerencsére megúsztuk, semmiben nem esett kár, de körben a szomszédoknál megdőltek a diófák és másfelé jártamban is rengeteg kidőlt vagy eltört fát láttam, arról nem is beszélve, hogy mi volt az ország többi részén. Ennél nagyobb bajunk sose legyen, mint a néhány megdőlt diófa.
Még az is jó volt, hogy mi legalább be tudtunk fúteni. Anyáéknál zéró fútés volt, pedig a kinti hőmérséklet nem haladta meg a 10 fokot és volt hozzá még úgy 65-70 km/órás szél.

Anyáknapja 4.0

Hétfőn délután Domit felvittem 1/2 5 előtt a suliba és továbbszaladtam Mayával az énekórára. Visszafelé pedig összeszedtem Csücskömet, hogy hamarabb hazaérjen. Az utcánk sarkánál kigurítottam és szaladtam tovább az ünnepségre. Domiék nagyon aranyosak voltak, a végén volt egy olyan rész, amikor minden gyerek a maga által írt néhány sort olvasta fel a saját anyukájának és pesze a többieknek is.

Utána volt még kb. fél óra a szülői értekezlet, ami főképp az erdei iskoláról szólt. Egy dolgon akadtam el egy kicsit, hogy fél 8-ra kell majd ottlegyenek a Nyugatiban az indulás napján. Az rendben van, hogy vonattal mennek, na de hogy viszem én oda Domit a Nyugatiba 1/2 8-ra, miközben itt a másik 3 gyerek akiket el kell valahogy időre juttatni az iskolába és a tetejében Maya is aznap megy az erdei iskolába.

Szerencsére megoldódott a gond, mert Domi padtársának anyája felajánlotta, hogy beviszik Domit.

Ugyancsak hétfőn elkezdték felvájni az utcánkat a hozzánk közelebb eső végétől, hogy megcsinálják végre a bitumenezést. Aztán keddre elmúlt az öröm, mert aznap délután leállították a felbontást és elrendelték a helyreállítást, mondván adminisztrációs hiba történt, nem is fogják megcsinálni az utunkat. Persze mindenkinek elkezdett habzani a szája, hogy eddig volt egy rossz utunk, na de most lesz egy járhatalan. A szomszédok idetelefonálták a helyi önkormányzati képviselőnket is. Kedden jól megázott a visszatöltött föld, tiszta dagonya minden.

Szerdán még befejezték a visszatöltést, és küzdöttek egy kicsit abban az utcában, amit már a múlt héten feltörtek. Még mikor itt nálunk dolgoztak, felfedeztem egy bobcat-et, és megkértem a vezetőjét, hogy segítsen egy kicsit nekünk, mert Csücsköm el kezdte kiásni a medence helyét, ami egy 5x5 m-es darab. Már vasárnap kitűztük és el is kezdte Csücsköm kiásni, de elég nehezen ment a dolog. A bobcat kb 10 perc alatt kiásott egy rakás füvet és kb. 1 köbméter földet.

Ráadásul semmit nem kért ezért, aztán mikor kérdeztem, hogy mégis mit szeretne, akkor azt mondta, hogy pálinkát. Mondtam, hogy az sajna nincs, nem baj, mondta és ment a dolgára. Nagy munkát spórolt meg nekünk. Aztán hogy mi lesz ott , hogyan vízszintezzük ki, azt még nem tudom.

Ma pedig nem jöttek egyáltalán dolgozni. Gondolom most megy a csata benn az önkormányzatnál, hogy most honnan is fedezzék az útcsinálást, vagy meg se csinálják és nekünk meg ki kell várjuk, amíg a szemközti lakópark majd egyszercsak megcsinálja, ahogy az eredeti szerződés ezt tartalmazta. Úgy tevezték ugyanis, hogy az utca elejétől, ahol bitumen van, eljönnek valamennyit, leaszfaltozzák és aztán előttünk kihagynak úgy 150 métert és folytatják a következő kereszt utcában. Hát nem tudni egyenlőre, hogy mi lesz.

Nemrég beszéltem Marikával telefonon, 3/4 9-kor meghalt Sanyi.

Fekete péntek

Pénteken viszonylag korán már itthon voltam, szép idő volt, nyitva minden. Reggel láttam Sanyit elmenni biciklivel itthonról, de hazajönni nem láttam, őszintén, nem is figyeltem nagyon. Valahogy nem sokkal 10 után szaladt lefelé az egyik ismerőse, aki itt dologozott a műhelyben, hogy mondjam azonnal a címünket, mert Sanyi összeesett és mentő kell neki. Mondtam neki, aztán szaladtam fel, de igazán sok okos nem jutott eszembe. Sanyi ott feküdt a műhelypadlón és látszott, hogy nics magánál, de én többet őszintén nem érzékeltem. Annyira sokkolt a dolog, hogy semmi okos nem jutott eszembe, így leszaladtam a kapuhoz, hogy legalább a mentő könnyebben megtaláljon bennünket. Aztán megjött a mentő és kb. 45 percet dolgoztak azért, hogy egyáltalán el tudják szállítani Sanyit. Ez idő alatt volt minden, a sofőr szívmasszázst adott neki, a doki már úgy találta, hogy leállt a szíve és nem is lehetett tudni, hogy pontosan mikor. Próbálták újraéleszteni, lélegeztetni, összeszedni. Nagyon nehezen ment.

Közben én hívtam a fiúkat, ők hívták Marikát. Gergő és Marika még azelőtt hazaértek, hogy a mentő elindult volna Sanyival a kórházba.

Előbb idevitték a Szent Imrébe, aztán onnan szinte azonnal tovább a Városmajorba. Ott aztán még nem sokkal később továbbküldték a néhány utcával odább levő nem tudom milyen telephelyükre, MR-re és CT-re, aztán vissza a Kardiológiára. Ott az intenzívre, ahol elkezdték altatni és hűteni. Aztán vasárnap visszamelegíteni. Hétfőre ez mind megvolt, de még mindig nem ébreszetették fel, csak kedden visszahozták a Szent Imrébe. Ezzel mondjuk nem is lett volna baj, ha szólnak valakinek erről, de nem. Marika délután úgy ment be a Kardiológiára, hogy nem tudta, hogy Sanyi már nincs ott. Csodálom, hogy nem esett ott helyben össze. Aztán persze kérték sűrűn az elnézéseket, hogy hirtelen jött a mentő, stb.

Azóta még mindig itt van, a kórházba, még nem ébresztették fel, többször volt azóta valami rángógörcse, amit görcsoldókkal próbáltak elmulasztani. Estére talán okosabbak leszünk.

Anyák napja 2.0-3.0

Jó mozgalmas hetünk volt.
Hétfőn Mayát elvittem énekórára, most egyedül volt Andival.
Kedden nem volt foci Dominak, csak szolfézs és Lilinek is, na de aztán szerdán volt szaladás ezerrel. Mayáék próbáltak, így későbben jött haza, aztán  1/2 4-re mentem Beniékhez anyáknapjára. Nagyon ügyesek voltak Egy kis cserépben kaptunk egy Pistikét és papír szalagokból hajtogatott virágot készítettek a gyerekek, Benié különösen szép lett.

Alighogy vége lett Beniéknél az ünnepségnek, hazajöttem Mayáért és mentünk az ő ünnepélyükre. Érdekes volt, hogy míg Benéknél szinte hibátlanul elmondta mindenki a maga vesikéjét, Mayáéknál szinte mindenki vagy elfelejtette, hogy mit kell mondjon, vagy nem jól mondta. Persze, azért kedvesek voltak és mindannyian hajtogattak felfújható tulipánt, amit egy kis cserépbe állítottak hurkapálcán.

Csütörtökön Domi hamar hazajött, aztán mentünk szolfézsra, Lilit egy órával később vittem, de előtte még Mayáért is felmentünk az iskolába, jött ő is az usziba. 3-kor mentem Lilivel már Beniért, aztán a többiekért, uszi után pedig felmentünk fagyizni idén először. Nem nagyon időztünk ott, mert Dominak még focija volt.

Pénteken pedig Domi nagyon ügyesen hazajött, mert elmaradt a logi, aztán visszavittem gyógytesire. Bevártam Mayát és mentem Beniért. Mire hazaértem velük, Csücsköm is hazaért. Már csak Domit kellett hazahoznom, mielőtt elindultunk az iskola évvégi gálaműsorára, ami nagyon jól sikerült. Mindhárman szerepeltek és nagyon ügyesek voltak.Úgy néztem, Beni is élvezte.
Még péntek este eszembejutott, hogy ilyenkor szoktam elültetni a paradicsomokat, így aztán szombat reggel felkeltem 3/4 5-kor és kicsivel később el is indultam Érdre, a piacra, hogy megvegyem a palántákat. Nagyon ügyesen vettem a palántákat, 40 forintért darabját. Vettem mellé még néhány paprikát is, és el is ültettem őket még napközben. Kissé elkókadtak, de éjjel esett az eső, és egész magukhoztértek. Gondolom, hogy még 1-2 nap és egészen rendbe lesznek. Vettem még 2 szegélyszegfű félét is, ami más színű, mint ami itthon van. Ezek még nem kerültek földbe. Csücsköm, míg én palántáztam, nyírta a sárgabarackfák elhalt ágait. Jó volt így, mert tudtam segíteni neki, ha másban nem is, legalább a létra tartásában.

Ma szimultán főztem ebédet, gazoltam, kapáltam, mostam délelőtt, aztán délután folytattam a kapálást és füvet is nyírtam, mikor Csücsköm áttért a fűnyírásról a medence helyének előkészítésére.

1 hónap -9 kg

Március 31-étől máig lement úgy 9 kg. Az elején nem volt túl egyszerű, de most már kicsit hatékonyabban megy a dolog. Ami nagyszerű, hogy könnyebben mozgok és nem kell délben mindenáron lefeküdnöm, mert különben feldőlnék. Világosan látszik, ha kicsit eltérek a salátázott zöldségek találomszerű kombinációjától, amire némi feta féle sajtot reszelek a jobb ehetőség kedvéért, akkor máris megállok a súlycsökkenéssel. Viszonylag jól sikerült a kávéfogyasztásomat lecsökkenteni, illetve kiváltani némi kapucsinóval ( ezt hogy is kellene helyesen leírni? netán így? cappucchino). Szóval ezt már sokkal hamarabb is megléphettem volna.

Anyáknapja 1.0

Tegnap volt Liliéknél az anyák napja. Nagyon kedvesek voltak és nagyon vicces volt hallgatni a gyerekeket, ahogy egymás után mondják a Kire ütött ez a gyerek c. Janikovszky Éva verset, úgy hogy mindegyik gyerekre passzolt, amit mondott. Nyilván dolgozott vele sokat a tanítónéni, de kiválóan sikerült. Nemcsak ezt a verset mondták el,  de a másikat nem ismertem és még CD-ről ment a Kanga dala a Micimackóból. Sajnos egyenlőre nem találom a neten. Ajándékba tojástartóból készítettek virágot és hurkapálcára tűzve beletették egy műanyagpohárba, amiben már 1-2 hete búzát ültettek és szépen kicsírázott, 4-5 cm-esre megnőtt.

A kora délután nem volt nagyon unatkozós: 12-kor elhoztam Domit és még kipréseltem belőle, hogy megcsinálja a matek szorgalmit, amit feladott Mariann néni szerdán. 3/4 1-kor elmentünk szolfézsra, aztán én mentem tankolni, Beniért, mert nem volt napközi kivételesen, aztán Liliért, majd haza. 3/4 2 előtt elmentünk Lilivel, Mayával és Benivel Domiért. Lili be a szolfézsra, Domi ki a szolfézsról. Vittem neki a tornazsákját, mert mentünk tovább egy közeli sportpályára, ahol focikupa volt az elsős-másodikos korcsoportnak. Szerencsére küldtem vele enni-inni, így nem szenvedett senki hiányt, bár ahogy hallottam, még Edit néni (ő az osztályfőnök) is beszállt a csapat ellátásába. Kitettük Domit, és mentünk tovább az uszodába, ahová Mayát vittem gyógyúszásra. Szerencsémre az egyik kisfiú szülei megvárták a meccs végét és hazadobták Domit.

Az elindulásunk mindezek után azért parádés volt az ünnepségre. Lili azt mondta, hogy nem találja a fekete bőr cipőjét sehol. A rendelkezésre álló néhány perc alatt felforgattuk a lakást, de sehol nem találtuk. Lili váltig állította, hogy az egy héttel ezelőtti osztályfényképezés után hazahozta és betette a helyére. A lényeg, hogy végül az új, amúgy szépen díszített, ezüstös edzőcipőjében jött. Mikor hazajöttünk, felvetettem, hogy ugyan belátom a dolog képtelen mivoltát, de mi lenne, ha mégiscsak megnézné a hátizsákját, hátha ott van a cipő. Tettem mindezt azután, hogy az iskolában sem leltük az átkozottat.
A történet poénja innen talán már sejthető: a hátizsákjában volt mindvégig, ami alapból is nehéz mint a só. De legalább megvan.

Nem is baj, hogy megtaláltuk, mert lesz mindenféle esemény, ahová nem lehet edzőcipőben menni, akármilyen szép is. 7-én lesz az iskola bemutatkozója, aztán majd 26-án lesz a népdalvizsga. Pont tegnap kérdezgette Maya, hogy mikor is mennek az erdei iskolába és ekkor döbbentem rá, hogy ők, mármint Maya és Domi nem is lesznek itthon a vizsga napján, mert előző nap elmennek az erdei suliba. Írtam is Andinak, hogy mi a helyzet, majd utánanéz, hogy mikor lesz a pótlásra időpont.

Újra suliban

Szépen, a maga medrében megy minden. Volt a héten mindenkinek énekórája, a szolfézs viszont Mayának elmaradt. Nem nagyon jó, hogy Hajni néni vagy nem szól, ha elmarad a szolfézs, vagy pedig rendszeresen késik az órákról, pedig ott lakik egy köpésre az iskolától. Maya szegény várta, hogy legyen szolfézs, és mivel ő ment egyedül, kiment az énekteremhez de nem tudott visszamenni a csoportjához. A szolfézs elmaradt, ő meg kinn sirdogált a kertben, hogy se szolfézs nincs, se bemenni nem tud, aztán valaki rátalált és bevitte a csoporthoz.

Nyílt itt nem messze egy sajtbolt, ahol a  gyári árnál nem sokkal magasabb áron lehet mindenféle sajtokat venni és sajtreszelőket, fondue készleteket. Volt most 1000 ft/kg áron nagyon finom füstölt sajt. Ma láttam, hogy rántani való sajtot pedig 2 gurigát lehet venni 1300,- ft-ért.

Két hete hallottam először arról, hogy a Környezetevédelmi Minisztérium pályázatot hirdetett az időseket gondozó és a nagycsaládos szervezetek számára, hogy a tagjaik részére energiatakarékos mosógépek és/vagy hűtőgépek vásárlásához adjanak támogatást 60 ill. 70ezer ft értékben, attól függően, hogy A vagy A+ kategóriájú az új készülék. A múlt héten azt intéztem, hogy a csepeli nagycsaládosok felvegyenek bennünket tagnak és kértünk egy 300 literes hűtőt, amire majd még rá kell fizetnünk, de legalább nyáron is el fogunk férni benne, mert nincs benne az a 30 literes mélyhűtő sem. Jó lenne, ha sikerülne ez a csere, mert a hűtőnk már idén tölti a 16. évét.

Szerdán voltam a dokinéninknél, szerencsére a szememmel nincs baj, a vérnyomásom is helyreállt a fogyás következtében. Persze nyilván folytatni kell tovább a diétázást gondolom még úgy 1-2 évig, aztán meg az életem további részében is. A kardiológiára jún. 1-ére kaptam időpontot. Még a kardiológia előtt újra mennem kell a laborba és a kardiológia után mennem kell vissza a dokihoz.

Húsvét előtt, húsvét után

Húsvét előtti hét elég izgalmas volt. Hétfőn Lili, Maya és Domi nem mentek iskolába, nevelés nélküli munkanap volt a suliban. Andi beteg volt a héten, így nem volt egy énekóra sem. Szerdán még volt kosár. Csütörtökön pedig volt a kicsiknek húsvéti játszóház, így egész későn jöttek haza. Csücsköm csütörtök óta itthon van szabin, holnap megy megint dolgozni.
Szerdán volt Beni tizenkettedik szülinapja. Még karácsonykor vettem neki egy mikroszálas takarót, olyat, amilyet Domi nyúlt le. Majd veszek még neki kis műanyag katonákat, mert azt kért, és kapott egy csokitortát.

Szerdára volt időpontom a doktornéninknél. Elkészültek a leletek a vérvizsgálatokról, amiket még a jogosítvány meghosszabbításakor kértem. Emiatt kértem egy konzultációt, hogy ha van valami, amit kell változtassak, akkor legalább tudjak róla. Azt mondjuk sejtettem, hogy nem maradhat minden változatlanul, de azt ami következett sem gondoltam. Tehát az eredmény a következő: kissé eltér a normálistól a vérnyomásom, a koleszterin szintem és nagyon eltér a vasszintem, magyarán vérszegény vagyok. A doktornéni elküldött ezek miatt EKG-ra, szemfenékvizsgálatra és a vashiány miatt nőgyógyászhoz. Ezenkívül kaptam kétféle bogyót, vasat és valamit, ami segít a koleszterinszint csökkentésében. A követendő étrend pedig mostantól: zöldség, gyümölcs és legfeljebb 5 dkg fehérje, szénhidrát semmi. 14-én megyek újra, addig asszem lesz olyan vizsgálat, amit meg tudok majd csináltatni és az elmúlt másfél hét alatt lefogytam 6-7 kg-ot.
Be kellett vennem az új nadrágomat, mert már lógott rajtam.

Húsvét jól sikerült, még a hétvégén bevásároltam, több részletben. Péntek reggel Csücskömmel és a gyerekekkel bementünk Budafokra, mert mind a négy gyereknek kellett cipőt venni. Viszonylag rövid idő alatt sikerült mindenkinek taláalni számára megfelelőt, én nem leltem magamnak semmit, pedig majd szükség lesz rá, hogy valami topogót vegyek. Majd jövő héten úgyis kell bemennem, majd akkor megnézem, de annyira hideg volt, hogy nem akartam még ezzel ís húzni az időt.
Péntek délután voltam a Tescoban is és az Auchanban is és este vettem még egy új egeret is Csücskömnek, mert már nem tudta használni azt, ami ott volt nála. Szombat este még eleget tettem húsvéti nyúli kötelességemnek és az időjárás előrejelzés megtekintése után kitettem a húsvéi ajándékokat.. Aztán jó késő lett mire elaludtam, vasárnap reggel pedig már 1/4 7-kor fenn volt minden gyerek, épp csak nem pizsamában rontottak ki a kertbe ajándékot keresni.
Hétfő reggel pedig a fiúk nekieredtek locsolkodni. Tavaly még mentem velük, de idén már nem kellett. Esett az eső, de jól megoldották. Benivel kellett egy kicsit huzakodni, hogy öltözzön fel rendesen, mert hideg volt, de ő ennek ellenére rövid nadrágban és polóban akart elindulni. elsőre azt mondta, hogy ő nem is megy sehová, de mikor Domi hazatért a gazdag "zsákmánnyal, akkor mégis meggondolta magát és átöltözött és elment először egyedül, aztán Domival.

Anyáék voltak itt egy rövid időre vasárnap és hoztak anya készítette tiramisut, ami a többségnek ízlett. Dominak persze nem kellett.
Még azért a hétvégén, amikor lehetett kertezni, akkor Csücsköm ásott megint én meg ültettem. Az ásás úgy 2/3 részben kész van. Ültettem ezidén jópár új dolgot. Póréhagymát, céklát, rozmaringot, sáfrányos szeklicét, tépősalátát, jégsalátát, dughagymát, lilahagyma dughagymáját.. Retket szoktam máskor is, aztán ültettem még petrezselymet, kaprot.

Ma még itthon van mindenki, de holnap már megy Beni is, és Csücsköm is. A többieknek csak hétfőn kell mennie.

Tavaszodik

Dominikkal múlt kedden reggel a fogorvosnál kezdtünk, mert az egyik foga fölött volt egy tályog, ami miatt fájt a foga. Érdekes, ez a fog mindegyik gyereknél azzal végezte, hogy ki kellett fúrni. Maáyét később ki is kellett húzni. Talán Lilinek nem volt ilyen gondja.

Most ezen a héten Domiék mentek az iskolával fogorvoshoz, a múlt héten volt Lili és Maya.

Senkinek semmi baja nem volt.

Lili az énekórán nagyon szép, hosszú és nehéz húsvéti dalt választott a múltkorában. Előástunk és odaadtunk neki egy CD játszót, 2 kisebb hangfallal, hogy meg tudja tanulni a dalokat, anélkül, hogy mindenkit zavarna itt lenn, illetve a számítógépet foglalná. Azt hiszem, jobban érzi magát, hogy fenn gyakorolhat. Persze Maya is szaladgál az ufo megnevezésű cdjátszós kütyüvel.

A hétvégén nagyon szép idő volt, Csücsköm ünnepélyesen elkezdte felásni a kertet.Tegnap én tettem kisérletet arra, hogy összegereblyézzem a száraz füveket a kertből, de annyira fújt a szél, hogy nem jutottam vele szinte semmire.

Ettől a héttől voltak a gyerekek befizetve a suliba ebédre, úgy néz ki nem elégedetlenkedett senki. Mindenki ebédelt, sőt, hát a borsófőzelék egyenesen finom volt.

Lemaradás

Most veszem csak észre, hogy eltelt egy hónap. Pedig ez sem volt teljesen eseménytelen.

Maya nagyon-nagyon vacakul volt. Olyan tüszős mandulagyulladása volt, hogy a fal adta a másikat. Egy hét múlva visszamentünk az orvoshoz, akkor úgy nézett ki Maya teljesen gyógyult, aztán vasárnap délután kezdődött megint, igaz, láz nélkül rázta a hideg. Hétfőn újra orvoshoz mentünk, megint antibiotikumot kapott, és rősen bíztunk benne, hogy végre meggyógyul és mehet suliba.

Ez meg is történt, helyette Domi maradt itthon, mert vasárnap délután ő kezdett el panaszkodni, hogy nincs jól. Miért is adok neki téglákat enni. Annyira fájt a torka, hogy nagyon. Ez még csak hagyján lett volna. Olyan magas láza volt napokig, hogy alig tudtam neki levinni. Még csütörtökön is feküdt itt lenn a kanapén. Viszont kiderült, hogy jobban használ neki az Algopirin, mint az Ibumax. Az Algopirin 10 perc múlva érezhetően lejjebb vitte lázát. Így aztán nem is téptem magam, hogy Domi pótolja az egész heti házifeladatát.

A múlt héten már mindenki ment suliba, de tegnap Benikém azt találta mondani, hogy ő megy fürödni. Tette mindezt este hatkor. Aztán le is feküdt aludni, hogy ő fáradt. 9 körül már majdnem 38 fokos volt, így felkeltettem, hogy lázcsillapítót adjak neki. Reggelig csend volt, de 1/2 8-kor már megint 38,3 volt a hőmérséklete. Bítom benne, hogy sikerül hétfőig összeszedje magát, mert mennének az Állatkertbe.

Ma volt itt Kiseszter és elmentek le Kamaraerdőbe egy kicsit kirándulni, addig mi kinn a kertben összeszedtük a leveleket és ami égett, azt elégettük.

Maya és Lili most nincsenek itthon, mert Lili osztálytársánál, Gabánál buliznak egy kicsit.

Közben, míg itthon nyomta Domi az ágyat, felvillant bennünk, hogy vajon honnan is lesz medencénk idén. Ami ajánlatokat láttam, azok így 60 ezer körül kezdődtek. Aztán Csücsköm kérdezte, hogy miért nem nézem meg a kerexnél. Megnéztem és még találtam akciósan 457-es medencét 21.250,- ft-ért, amit félretetettem április elejéig. Így lesz új medencénk nyárra.

Ami még újság, hogy hétfőtől befizettem a gyerekeket a suliba ebédelni. Rettenetesen zavar, hogy megfőzöm itthon az ebédet és a lányok is válogatnak, de Domi aztán nagyon, így aztán nagyon ritkán elégedett azzal, amit főzök. Szíve szerint sült, főtt, vagy főtt-sült krumplit enne ebédre. Mást alig akar megenni. Ehhez pedig nem tudok és nem is akarok igazodni. A konyhásnénik szerint benn pedig eszik rendesen, válogatás nélkül, vagy legalábbis kevésbé válogat. Valószínűleg időben is jobban kijövök majd.

Hajtás....

Szerdán voltunk énekelni Lilivel és Domival, utána pedig mentünk kosárra. Domi az egyik játék alatt lefutotta a lányokat simán. Beni és Maya itthon maradt addig, míg Csücsköm haza nem ért, egyedül voltak, de simán elvoltak.

Maya tegnap úgy jött haza, hogy lázas volt. Mára kaptam időpontot a doktornál, és az derült ki, hogy van egy masszív, tüszős mandulagyulladása. Az éjjel alig aludtunk, nagyon vacakul volt Maya.

Ma volt Domi először szolfézson Edit néninél és vigyorogva, jó kedvvel jött ki. Tetszett neki, nagyon. Ma volt a legsűrűbb napja. 4. óra után hazajött, ebédelt, aztán szolfézs, úszás, foci, leckeírás és még ahhoz is volt ereje, hogy a nyelvészverseny feladataiból is megcsinált egy csomót. Ami a legszebb volt az egészben, hogy viszonylag gördülékenyen kis nyomulással csinálta meg a leckéit és utána szinte lelkesen a nyelvész feladatokat.

Mégis sikerült

Tegnap még nem akartam írni, hogy megcsillant a remény Dominiknak a zeneiskolában hivatalos növendékké válni, mert nem tudtam, hogy mi sül ki az egészből.

Az történt, hogy Andi egyik tanítványa így beíratkozás után egyszercsak azt találta mondani tegnap, hogy ő nem akar többet jönni. Én tegnap rögtön mondtam Andinak, hogy ha tényleg úgy lesz, ahogy látszik, akkor szeretném Domit beíratni, hogy járhasson rendesen. Andi nem tudott a szülőkkel beszélni, így csak ma derült ki, hogy a lány tényleg nem fog menni.

Így mától Domi zeneiskolás. Beszéltem a szolfézstanárral is, oda is fogunk járni, ahhoz a tanárhoz, akihez Lili jár. Lili nagyon szereti őt, így inkább oda járatnám, Maya tanárnénije valahogy nem passzol Mayának és néha nekem se. Az a gyanúm, jobban járok, ha a szimpatikusabbat választom, főképp, mert a szolfézs nem biztos, hogy az élvezetekről szól, de valahogy ő nagyon jól át tudja adni. Jövőre Mayával is váltunk.

Farsang lesz

Végül csak a gyerekekkel mentem el a koncertre és egész 3/4 8-ig bírta Domi, a többiek még elültek volna. Maya kifejezetten undok volt, hogy azt mondtam, megyünk haza. A népzenészek az első részben játszottak, mindjárt a kezdéskor, aztán voltak művésztanárok és néhány növendék. Jó kis koncert volt, ameddig láttuk.

A hétfőn Maya és Domi jött énekórára. lenn a pincében voltunk és ott voltak velünk együtt a bőgők is ledepózva. Domi megkérte Andit, hogy hadd próbálná ki , hogy lehet pengetni. Hát az óra végén kipróbálta, tetszett neki nagyon. Tegnap, kedden megírtuk a leckét, azán ment Domi focizni. Ma iskola után hazajöttek és némi leckecsinálás után visszavittem Domit a suliba gyógytesire és hoztam Mayát haza. Ő leült leckét írni, aztán mentem Beniért és Domiért. 1/2 4 után elindultunk Lilivel és Domival. Lilinek ma egyedül volt órája Andival, mi addig leckét írtunk, olvastunk. Kifelé megint belebotlottunk Pali bácsiba, akinek elmeséltem a múlt heti és az eheti nagybőgőre való rácsodálkozásokat és bemutattam neki Domit. Bíztatta Domit, hogy jövőre menjen bőgőzni, úgyis csak egy tanítványa van, aki bőgőzik. Ahogy elnézem, nem lenne ellenére Dominak sem.

Kosár edzésen pedig csibikém végigugrált még vagy 3/4 órát.

Tegnap előtt láttam évek óta először feketerigót. Úgy megörültem neki, hogy megnéztem a neten, hogy vajon mivel lehetne etetni. Éppen volt bolognai tészta maradvány, amit kitettem nekik tányérba. Jöttek a rigók is, de hajnalban bejött egy kóbor kutya is, az kizabálta a maradékot. Így aztán adtam nekik egy kis almát, meg volt itthon néhány túlérett kivi, azt is megkapták.

Koradélután aztán lett itt olyan vendégjárás, hogy ilyet még nem is láttam. Itt voltak a a cinkék, kék és szén cinkék is, verebek, zöldikék, rigók aztán előkerültek tengelicék és szürkebegyek. Ezt mindet onnan tudom, hogy a hétvégén kerestem egy számomra ismeretlen madár nevét, mint kiderült a meggyvágót kerestem.Itt találtam meg. Remélem látom még őket.

Énekóra, kosáredzés

Még mindig tart a hó, talán jön hozzá holnap utánpótlás. A héten volt, hogy olvadt belőle, de maradt is elegendő.

Andi hétfőn beteg volt, így nem mentünk énekelni Mayával.

Kedden Domit nem vittem fel a focira, mert nem volt hajlandó leülni leckét írni és 1/2 4-ig egy sor sem készült el. Nagyon haragudott rám, de a lecke elkészült és talán tanulságnak is jó volt.

Andi szerdára viszont már meggyógyult, így mentünk Lilivel és Domi is jött velünk, hogy szokja a levegőt. Nagyon könnyen megtanulta a szöveget és a dallamot is, nem kellett sokszor korrigálni. Nagyon ügyes volt. Kifelé, mikor jöttünk az iskolából, összetalálkoztunk Pali bácsival és az ő nagybőgőjével. Domi szinte lefolyt a lépcsőn a gyönyörűségtől, hogy milyen szép az a nagybőgő.

A szerdai nap egyébként nagyon jól sikerült, mert ez után átvittük Lilit a kosáredzésre. Lili bement, mi pedig kinn leültünk az egyik terembe és megcsináltuk a maradék leckét, sőt Domi még egy kicsit rá is dolgozott. Aztán bementünk a tornaterembe és Domi addig ficánkolt, míg kerített magának egy labdát és nekifogott dobálni a kosárba. Gézabá azt mondta, hogy legközelebb jöjjön nyugodtan úgy, hogy hoz magával cuccot és átöltözik.

Nagyon tetszett neki, hogy ugrálhat.

Tegnap Domi hamar nekifogott a leckének, és egész jól haladt is vele, aztán mentünk úszni, így mégis maradt edzés utánra. Na, az volt a nehezebb része a leckeírásnak. Azért csak megírtuk.

Ma este lesz a Rózsavölgyi Közözsségi házban a Nádasdys zenetanároknak egy koncertje, amit a népzenészek kezdenek, így arra gondoltam, hogy átmegyünk a gyerekekkel, Csücsköm nem tudom, hogy jön-e, mert tegnap sikerült egy nagyon rosszat mozdulnia, és nagyon fájlalja a jobb térdhajlatát. Majd kiderül.

Havazás

Csütörtökön nagy havazás kezdődött. Aznapra volt időpontunk Mayának a Nevtanba, de nem volt gond, simán be tudtunk menni. Mayát a tantónénije a szétszórtsága miatt küldte be újra. Azt tudjuk, hogy szétszórt, de szerintem ezt csak fokozza, hogy 34-en vannak az osztályban. Szerintem az se jó gyakorlat, hogy a gyerekek ellenőrzik a gyerekeket. Óriási mizéria volt emiatt pl. az új órarendekkel, amiket csütörtökön beírtak a tájékoztatóba, aztán pénteken beszedték "ellenőrzésre" és aztán nem adták haza. Vagy öt családtól szedtük össze a hétfői órarendet, de ők is csak részleteket tudtak.

Péntekre készen lett Lili szemüvege, mivel a régi egyszer csak széthullott. Azt megjavíttattuk, hogy legyen pót, és csináltattunk egy újat.

A hó persze esett, még mindig esett. Tegnapra úgy 20 cm esett. Ekkora havat már régen láttunk, a gyerekek meg még tán sose. Jól kiélvezték tegnap is és ma is. A 3 kisebb még pénteken is itthon volt, így ők azt a napot is kihasználták .

Azóta hogy itthon esznek, még többet nyűglődök, mert Domi válogat, mint kiskakas a kendermagban. Szinte semmit nem akar megenni. Így van, hogy vajas zsömlét vagy kenyeret eszik, vagy gyümölcsöt.

Január

Valahogy megint elmaradtam, pedig azért történtek dolgok. Január 4-én kezdődött az iskola.

Még decemberben beadtam a papírokat a rendszeres gyerekvédelmi kedvezményhez, hogy megtudjuk kapjuk-e tovább a gyerekek iskolai ebédjét az önkormányzattól. 4-én kellett volna befizetni, vagy 11-én, de az ügyintéző csak 11-én tudta megmondani, hogy most a 2008-as adatok alapján nem vagyunk jogosultak a kedvezményre. Ugye 2008-ban volt 3 hónap, amikor még én is dolgoztam, most Csücsköm is dolgozik, az is hozzájön, plusz a családi pótlék. Persze ez már korántsem a valós állapot, de a szabályozás szerint ez így megy. Így 11-én befizettem Beni napközijét és 18-a óta a többiek itthon ebédelnek, és reggelit is visznek magukkal.

12-én elkezdődött a BKV sztrájk, ami eléggé gáz volt. Csücskömnek és Zsókának is alapból 50-60 perc a munkába beéréshez szükséges idő, ha minden jár. Ehhez képest most abból a 4 buszból, ami itt a környéken szokott járni, járt csak egy, az is csak akkor, amikor erre tévedt. Ki Téténybe egyáltalán nem ment semmi. Rózsakertig lehetett menni busszal és kész. Gyalogolni lehetett, rengeteget. Csücsköm is többször úgy ment be dolgozni, hogy a Petőfi hídon átgyalogolt, mert egyszerűen hamarabb ment, mintha vár a villamosra. A másik, hogy annyira nagy volt a zsúfoltság a közlekedő járatokon, hogy már az többet ártott lelkileg, mint a gyaloglás. Zsóka is inkább átjött a Körtérig a Kálvin térről, mintsem villamosra várjon. Így aztán előfordult, hogy 1 óra helyett 2-2,5 óráig tartott a munkábamenés illetve a hazajövetel nekik. Mindketten a hétvégére teljesen kimerültek, Csücsköm meg is fázott rendesen. Aztán 18-ára megállapodtak és elindultak a buszok. Egész héten mi is úgy közlekedtünk a gyerekekkel, hogy mindig legyen hely, hogy ha valaki tud jönni velünk a megállókból, akkor beférjen. Többször vittem 2-3 embert haza, vagy be a város felé. Érdekes volt, mert volt olyan is aki nem mert beülni, de azért volt olyan hideg, hogy akinek arra volt dolga, amerre mentünk, azért eljöttek.

Igazság szerint azt értem, hogy el akarták érni, hogy a korábban kiharcolt juttatásaik megmaradjanak, de a sztrájk így januárban nagyon durva eszköz volt. Ugyanakkor azt is látnunk kellett, hogy ők olyan nyomást tudnak gyakorolni, hogy megkapják azt amit akarnak, mert szinte megáll az élet a városban. A másik oldalon viszont ott van az is, hogy Csücskömnek pl. a közszférában éves szinten 450e Ft körül lett kevesebb az éves jövedelme a válság miatt. Gyanítom, hogy másoknak sem nőtt, kivéve a BKV-sokat. Azt természetesen elismerem, hogy nehéz munkát végeznek és sajnos a körülményeik sem rózsásak, de a buszok is pocsék állapotban vannak. Most, már a sztrájk után Csücsköm többször le kellett szálljon a 233E-ről, mert rosszul lett a buszba visszaáramló kipufogó gáztól.

23-án volt a lányok népdal vizsgakoncertje ami egész jól sikerült, bár nagyon korán el kellett jönnünk. Egyrészről Beniért kellett mennünk, másrészt Domi volt nagyon türelmetlen. Így ha már elindultunk nem mentünk vissza, mert tele voltak leckével is.

Aztán a héten nem volt népdal, mert Andi megbetegedett. Szerdán lenn voltam, hogy a lányok 2. félévének befizetését elintézzem. Egészen pontosan írtam egy kérvényt, hogy február és március hónapokban 2 részletben fizethessem be a térítési díjat. Ha megkaptuk volna a gyerekvédelmi kedvezményt, akkor nem kellett volna fizetnem érte.

Lilikém valamikor karácsony után kitalálta, hogy ő nagyon szeretne gitározni. Először megpróbáltam rábeszélni, hogy inkább a kobozt válassza, mert azt Andinál is tudná tanulni, de aztán látszott, hogy nem fog az menni. A másik, ami miatt nem is nyomultam annyira, hogy gitárt végül tudtam venni viszonylag olcsón, a koboz pedig úgy 60.000,- Ft lenne minimum.

Egy új gitárt sikerült vennem az expresszből10 ezerért, de át is kellett húroztatnom, mert Lilinek annyira nem állt kezére a jobbkezes, hogy csak kinlódás lett volna. Így viszont majd kell vennem még egy gitárt, hogy tudjak neki segíteni. Ez persze azért lesz izgi, mert én egyáltalán nem tanultam semmi zenét, így csak az akkordtáblázatokat értem valamelyest.

Utánanéztem ugyanis, hogy lehetne-e felvenni 2. szakot a zeneiskolában, de az olyan horribilis költség lenne, hogy az nem megy. A másik, amit mondtak, hogy fiatal még hozzá. Akkor szokták engedélyezni a 2. tanszak felvételét, ha a delikvens kiemelkedően tehetséges, akkor viszont B szolfézsra is kezd járni. Majd meglátjuk, hogy mire jutunk úgy, hogy itthon próbálok segíteni Lilinek a gitározásban.

Karácsony-Újév

Szenteste miután elénekeltük a Mennyből az angyalt, megkapta mindenki az ajándékát nagy megelégedésre. Kiseszternek támadt egy remek ötlete. A gyerekek nem kézzel fogható ajándékot kaptak, hanem egy-egy kis kuponfüzetet, amiben különböző programokat lehet nála beváltani. Mozi, kisvasút, erdei kirándulás. Mind a 4 gyerek ezt kapta. Nagyon örültek ennek is. Anyáék kaptak egy darab libamájat, és libahájat.

25-én itthon pihentünk és annyira jó volt az idő, hogy egy kisebb séta is belefért, elvittük a szelektív kukákhoz a szemetet.

26-án pedig Ancsáékhoz hívtak bennünket nagy családi karácsonyra. Délelőtt sütöttem két adagnyi mézes tésztát Cilimama receptje alapján. Azt vittük magunkkal. Orsiékat húztuk ezidén. Ancsa pont akkor hívott, mikor vásárolni voltam, hogy minek is örülnének. Így aztán abban a szúrásban megvettem a morzsaporszívót nekik, Andrisnak pedig vettem egy kozmetikai csomagot. Annyira nem ismerem, hogy ötletem sem volt más.

30-an voltunk együtt.

Mielőtt elindultunk volna, parázs hangulat kerekedett itthon. A gyerekeket felvilágosítottam, hogy ha nem várnának bennünket, akkor nem is indulnánk el, azt is hozzátettem, hogy el fogunk azonnal jönni, ha valamelyik nem tud normálisan viselkedni. Így aztán mindenki nagyon fegyelmezetten viselkedett. Benikém annyira igyekezett, hogy hazafele a nagy erőfeszítéstől, hogy ne rendetlenkedjen, el is aludt a kocsiban. Tündiéktől kaptunk ajándékot. A gyerekek kaptak egy UNO játékot, amiből megint csak hatalmas veszekedés lett, mihelyt kinyitották. Mi pedig kaptunk egy asztali fűszertartó készletet és egy mikroszálas takarót, amit Dominik abban a pillanatban kisajátított és azóta is cipel mindenhová itthon a házban és azzal is alszik. A gyerekek pedig kaptak még egy -egy halom kisebb ajándékot.

Az elkövetkező napok újévig viszonylagos nyugalomban teltek. Tocsogott minden, elképesztő meleg volt. 31-én egész sokáig fennmaradt mindenki. Beni aludt el valamikor 11 körül és én próbáltam 1/2 12 körül, de az már nem sikerült, mert éjfélkor kitört a tüzijáték. Annyian és olyan sokat lőttek fel, hogy az ébrenlevők szaladgáltak fel s alá, hogy le ne maradjanak valamiről. Valamikor 1 óra után lett vége a durrogtatásnak.

Aztá még volt 3 napunk, amíg lehetett pihenni. Dominikkal még meg kellett küzdenem, hogy a feladott matek házit megcsinálja. Őszintén szólva azt gondoltam, hogy nem lesz leckéjük. Tévedtem. 4 oldal matekleckét kapott. Mikor meg találtam kérdezni a tantónénit, hogy komolyan gondolta-e, akkor "kedvesen" visszakérdezett, hogy csak nem keveslem? Szívesen ad még. Mikor jeleztem, hogy inkább sokallom, akkor nagyon csúnyán nézett rám.