És a sorozat még nem ért véget....

 Beni  a hétvégén el kezdett panaszkodni, hogy fáj a háta... Ilyet már láttunk, adtam neki Ibuprofent. Aztán azzal jött vasárnap reggel,  hogy az hagyján, de kiütések is vannak rajta, de én addigra már nem voltam itthon, dolgoztam. Csücsköm kiguglizta, hogy övsömörje lesz-és nem nagyon van mit tenni vele. Ehhez képest hétfőn annyira fájt neki, hogy kimentünk a patikába, hogy megnézze a patikus, mert azt mondta a Google, hogy ők kell tudjanak adni receptet is, meg gyógyszert is a bajára. Ide mentünk a szomszédba, de ez a patikus csak elküldött bennünket az orvosi rendelőbe. Így megpróbáltam az orvost hívni, hogy hátha fogadnák, de azt mondták, hogy már rég nincs időpontjuk arra a napra. Viszont kiderült, hogy nem mindegyik patika ad receptet és gyógyszert, csak 3 van a "közelben", amelyek igen. Az első tele volt, nem is maradtunk soká, a másodiknál szerencsénk volt, kb. fél óra alatt végeztünk. Kapott Beni egy antivirális gyógyszert és fájdalomcsillapítót. És hát lehet, hogy lesz vagy 4-5 hét mire elmúlik neki....

Zűrös idők....

 Mielőtt még Lili tudott volna találkozni a professzorral szeptember 14.-én, 9.-én felhívták a kórházból, hogy hamarabb kellene oda menjen, mert visszajött valami vérvétel eredménye, ami nyilvánvalóvá tette, hogy egyes típusú diabétesze van. Ez azonnali inzulinos kezelést jelent. Kapott egy CGM-nek nevezett glükóz monitort, ami folyamatosan méri a cukor szintjét és küldi az adatokat a telefonjára letöltött appra. Ez segít abban többek között, hogy mekkora dózis inzulinra van szüksége. A másik fogódzkodó az ennivalók szénhidrát tartalma. Így minden étkezés előtt az elfogyasztandó szénhidrát mennyiségére tekintettel kell kalkulálni az inzulint és használni, azon kívül még este van egy hosszabb hatású is, amit szintén szúrni kell, de csak naponta egyszer. 

A CGM kb 2 hétig működik, utána ki kell cserélni. Az első ilyen alkalommal az új, frissen feltett szenzor nem működött, úgyhogy le kellett szedni. Na, hát az brutális volt. 2 különböző ragasztós dolgot kellett leszedni a felkarjának a belső részéről amik egész jól oda ragadtak, és egyáltalán nem voltunk ilyesmire felkészülve. Mostanra már lett ilyen ragasztó eltávolító spray otthon. Úgy kérdeztem meg a nálunk dolgozó nörszöket, hogy mit ajánlanak. Kedvesek voltak és adtak mindjárt egy flaskányit. Az sokat javított a későbbiekben a helyzeten, de aznap, lila  lett Lili karja, és szinte sírt mikor leszedte.

A hibás darab miatt a gyártó segélyvonalát kellett felhívni, és küldtek csere darabot. Amúgy azt is ugyanúgy felírja az orvos, mint minden mást, és "ingyen" kiváltható a patikában. Ez nagy könnyebbséget jelent. Aztán még volt egy pupilla tágítással végzett szemvizsgálata is, hogy meglássák, nem károsodott-e a szeme. Szerencsére nem. Azóta már megjött az eredmény is. 

Ami Mayát illeti, hát itt több szálon futnak az események. 

Azután, hogy visszamentek tőlünk, valamit "nagyon jól" sikerült megbeszélniük. Mondanám, hogy kidőlt a liszt.... Elég hosszú ideig csak fortyogott a dolog, számunkra szinte láthatatlanul, de aztán megtörtént, szakítottak.  

Ennek eredményeként Maya átmenetileg kapott helyet az egyik barátjuknál, hogy ne legyenek egy fedél alatt. Néhány nap alatt kiderült, hogy esélye sincs, hogy valaha is rendbe hozzák a kapcsolatukat. Emiatt majd még mindenképpen be kell menjenek a bankba, hogy a ház jelzáloghitelét rendezzék, hogy Maya lekerüljön az adósok listájáról. Ieuan azt mondta, hogy ő ottmarad a házban. A holmikat még nem hoztuk el, alig pár dolog van Mayánál. Ezután az incidens után volt nálunk is néhány napot, ami egész gyümölcsöző volt. Lili puhatolózott a Mekinél, hogy nem lesz-e felvétel esetleg? Szerencsére pont kezdtek egy hirdetést, Maya jelentkezett rá, és mielőtt visszament volna, fel is vették. Eredetileg november 1.-én kellett volna kezdjen, de aztán közbejött pár dolog. Október 6.-án átjött hozzánk, mert a családnál, ahol volt ideiglenesen, a kisbaba születése után  pár héttel jött a lány anyukája meglátogatni őket és kellett a hely neki. 

Mi örültünk, hogy jön, ő is úgy tűnt, hogy jól érzi magát. Közben Lili kisütötte, hogy egy emeletes ágy időlegesen megoldja a problémánkat, hogy ne kelljen a felfújható matracon aludnia  Mayának és ne kelljen a matracot kerülgetni állandóan, sőt ne kelljen azonnal költöznünk. Vett is egyet mindjárt  és egy új memory foam matracot is. Szerencsére még is érkezett, mire hazaértem Mayával, úgyhogy már abban alszik....

Aztán 8.-án volt lenn a városban és utána panaszkodott, hogy mintha fájna a hasa... Annyira nem volt akkor még jajgatós, de pénteken délután, mire hazaértem, már eléggé panaszkodott. Felhívtuk a 111-et, akik a sürgősségit ajánlották. Mivel péntek volt, jó ötletnek tűnt  szinte azonnal indulni. Négy felé már itt voltunk. Jó sokára sikerült orvos közelébe, valahogy éjjel fél 1 körül. Akkor arra jutottak, hogy valószínűleg vakbélgyulladás, bár annak nem minden tipikus tünetével. Reggelig  én még egyszer hazamentem, mert elég jó hideg van itt, úgyhogy hoztam egy takarót és a kontaktlencse tartozékait is, mert azok is otthon maradtak. Aztán abban maradtunk, hogy én menjek haza, és reggel/délelőtt jöjjek vissza. Addig csinálnak CT-t is. Mint kiderült, attól sem lettek sokkal okosabbak, mert nem látszott annyira 100%-osan bizonyítottnak a vakbélgyulladás. Adtak Mayának fájdalomcsillapítót, antibiotikumot 2 marékkal, hogy szedje és hazaengedték. Ha rosszabb, akkor 48 órán belül visszajöhet egyenesen a sebészetre, nem a sürgősségire.

Vasárnap volt annyira jól, hogy lement a városba találkozni egy régi barátjával, meg még utána elmentek a fiúkkal fel a parkba, aztán hétfőn, mikor hazaértem munkából, az előzetes hírek alapján már sejthető volt, hogy vissza kellene jönnie a kórházba. Úgyhogy hamar összepakoltunk megint  és már 3-ra itt voltunk megint, csak most az osztályon. Kb. 4-ig lett volna időnk visszajönni, úgyhogy épp időben. Persze, megint otthon maradt a takaró és még pár apróság. Amikért megint haza szaladtam, amíg várni kellett az orvosra. Szerencsére a kórház 10-15 percnyi autóútra van otthontól. 

Éjfél előtt egy kicsivel abban maradtunk, hogy ma, azaz kedden, visszajövünk reggel korán, mert annyira nincs helyük, hogy nekik is könnyebb, ha otthon alszik Maya, és reggel akkor meglátjuk, hogy mikor, de megműtik. Először laparoszkópos vizsgálattal most már tényleg, igazán tudni fogják, hogy mi a baj, és akkor, ha már ott vannak, meg is oldják. 

Épp most hozták vissza a műtőből. Kb mindennel együtt 2 órát volt el.

A vakbélgyulladás nem jött be, de ha már ott voltak, biztos, ami biztos, kivették. Ezzel szemben kiderült, hogy jó eséllyel endometriózisa van és ciszták vannak legalább az egyik oldalon a petefészken.  Ezzel a fényképes lelettel most tovább küldik nőgyógyászokhoz....

Aztán ezek után kb. 6-kor haza is engedték, azzal, hogy zuhanyozhat nyugodtan és 5 nap múlva leszedheti a ragasztókat. 

Volt itt közben Maya

 amikor mi is itthon voltunk  szabin. 

Lilinek nem lett sokkal jobb a közérzete, sőt. A Manjaronak olyan mellékhatásai vannak/voltak, hogy végül a második szúrás után muszáj volt felhívja a 111-et, ami itt egy állami működtetésű egészségügyi segélyhívó vonal. Olyan, mintha a mentőszolgálat kiterjesztése lenne a nem feltétlenül sürgős esetekre. 35-40 perc után tudott beszélni valakivel aki megállapodott az egyik kórházban  egy délután 4 órás időpontról. Csak a kórházat ismertük, ott is inkább csak a sürgősségit, de mint kiderült, nem oda kellett volna mennünk, de a recepciós nem igazán mondta meg, hogy hova is pontosan. A főépület recepció is zárva volt, mert ugye szombat van, így szerencsére a szembejövő személyzet adott némi eligazítást, bár mint kiderült, ők se jó helyre küldtek bennünket, mert az itteni Diabetes centre is zárva volt, hiszen szombat van. Ott újabb két másik nővér vagy ki tudja ki jött szembe, ők segítettek végül, hogy a rendelési időn túli házi orvosi rendelőbe menjünk. Na, ha nehezen is (értsd alatta, hogy úgy kellett Lilit szinte támogatni, hogy el tudjon odáig jutni, egy 90 éves nénike tempójával),  de eljutottunk odáig, időben is értünk oda, de túl messze sem jutottunk, se információval, sem tényleges segítséggel. A doktor próbált nyugtatni bennünket, hogy ó, hát ennek az injekciónak lehet mindenféle mellékhatása, majd ha többet használ belőle, jobb lesz. Hát, nem lett jobb az elkövetkező napokban egyáltalán. A feje fájt rettenetesen, hasmenése volt napokon keresztül, alig maradt benne étel és forgott a gyomra, hányingere volt. Azt vártuk, hogy kedden legyen a találkozó a nővérrel a rendelőben, ahogy meg volt beszélve eredetileg, aztán egy órával előtte lemondták azzal, hogy mivel a kórházi prof a kezelő orvosa, így minden bajával oda kell menjen a diabeteszt illetően. Szerencsére akkor még nem volt túl késő, felhívta a kórházat, ahol nagy meglepetésre csak üzenetet tudott hagyni, de legalább megígérték, hogy visszahívják. Ami kb. egy órán belül meg is történt. Arra jutottak a nővérrel, hogy hagyjon ki egy hetet és utána próbálja meg szúrni magát megint, hátha kisebb lesz a reakciója. Ez volt augusztus 24.-én. Aztán talán elsején sikerült a háziorvossal beszélnie, hogy nem tudott bemenni dolgozni, kellene betegpapír, úgyhogy tegnap volt először dolgozni, de a gyógyszerezése körül még lesznek változások, mert pénteken visszahívta a kórházat, hogy nem, ki van zárva, hogy ő még egyszer megpróbálja a Manjarót, valami mást szeretne, mert ennek tűrhetetlen a mellékhatása. Szeptember 14.után lesz majd valami, mert a professzor addig szabin van. Mostanra úgy ahogy jobban lett Lili, ma reggel vérvétele volt, csütörtökön meg megyünk egy speciális szemvizsgálatra, hogy lássák, nem károsodott-e a szeme a cukortól....

Azért Mayát jó volt látni, sikerült egy kicsit kistafírozni élelmiszerfélékkel. Lilitől megkapta az egyébként épp hogy egyéves óráját és telefonját, mi pedig vettünk neki egy teljesen vízhatlan kabátot és egy nadrágra húzható vízhatlan nadrágot, hogy ha bárhol is talál valami munkát, legalább ne ronggyá ázva érjen oda meg haza... Cipője volt már eddig is, ami nem ázott be...

Viszont legközelebb inkább én megyek érte, vagy Domit  küldöm, mert Ieuan egyrészről, mint később kiderült, húzta a száját, hogy idejöjjön Mayát összeszedni, másrészről a kocsi leírhatatlan állapotban volt. Mondanám, örülhetnek, hogy a rendőr nem fogta meg őket....Nem működő szervo rásegítés a kormányon, lapos gumik és ami még nem volt ennyire látványos, ki tudja mi...

Az elmúlt napok nagyon sűrűek voltak.

A héten kétszer is voltam Lilivel a rendelőben, egyrészről elfogyott a fejfájásra kapott 6 db tablettája, kapott helyette másikat, másrészről lecserélték az egyik cukros gyógyszerét egy erősebbre. Na, ennek az lett a következménye, hogy amikor szerdán elkezdett edzeni, 45 perc gyaloglás után 3,3-ra leesett a cukra, majdnem elájult. Szerencsére még a kezdetekkor mondtam neki, hogy szőlőcukrot vegyen mindenképp. Az húzta ki a bajból többek közt. Még kedden kapott egy új kütyüt, mert az első nem működött tökéletesen. Viszont ez egy másik brand, és nem egyforma a mintavevő csík. Kaptunk ugyan receptet arra is, de a patika, ahova leadtuk a rendelést nem kapott belőle, visszaadták a receptet és Lili szerdán mehetett utána egy másik gyógyszertárba, mert összesen az új csomagban csak 2 volt ami semmire sem elég. 

Úgyhogy csütörtökön újra ott voltunk az orvosnál. Az erősebb gyógyszert levették a felére, hogy ne ájuldozzon. Aztán épp hogy hazaértünk még kedden, felhívtak engem, hogy vajon Lilivel tudnának-e beszélni. A kórház volt, hogy pénteken oda tudna-e menni 11-re, mindenféle vizsgálatra és beszélni a professzorral, aki eddig is rajta tartotta a szemét távolról és ismeretlenül a dolgain. Azt mondták neki, hogy kb. 30 perc lesz az egész. Hát végül a hasznos idő valóban kb. 30–40 perc volt, csak többféle vizsgálat volt, és közöttük 20–25 perces várakozások. Nagyon ügyesen lement egyedül, úgy, hogy még sose járt ott, se kocsival, se busszal, sehogy. Szerencsésen le is tudott parkolni. Az a legrosszabb mindig, hogy alig van parkolóhely vagy nincs is. Mire nagy nehezen vége lett, még bement itthon a Tesco gyógyszertárába, hogy leadja a frissen kapott injekció receptjét, aztán szaladt haza fürdeni, enni és munkába. Eléggé szoros lett így. Ma volt az első nap, hogy szúrta magát az injekcióval - Manjarot kapott, amit mások nagy többségben úgy vesznek meg, hogy le tudjanak fogyni. Remélhetően nem lesz mellékhatása és akkor tudja használni heti egyszer. 

Lili reggel

 ugyan felkelt, összekészült, hogy megy dolgozni, de mielőtt mi elindultunk, szólt, hogy nem megy sehova, mert már most, korán fáj a feje, és valószínűleg ez csak rosszabb lesz. Mint később kiderült, tényleg rosszabb lett. Akkor abban maradtunk, hogy 8-kor, ahogy szoktuk, ha van még valaki itthon, együtt mindketten hívjuk az orvost, hogy legalább növeljük az esélyét annak, hogy legyen időpont. 9-re lett időpont, valami vészhelyzeti, különleges, mert egyébként aznap valamiért nem nagyon adtak ki időpontokat, csak néhányat. Jobb lett volna, ha kicsit későbbre adják, de nem volt választás, úgyhogy mentünk 9-re. A kenyeret, amit lassan már be kellett volna tennem a sütőbe, helyette betettem a hűtőbe, hogy ne egye meg a fene. 

Kapott Lili kétféle gyógyszert/fájdalomcsillapítót a fejére és kaptunk egy újabb receptet az elvesztett helyett a használt tűk gyűjtésére szolgáló dobozhoz. Sajnos én vesztettem el valahol az eredeti receptet. 

Az orvos után Lilit hazahoztam, kitettem a kenyeret melegedni és elmentem vásárolni, meg kiváltani a recepteket. Hát, nem volt egyszerű eset. 

A harmadik gyógyszertár után is maradt 2 receptem, a dobozra kifejezetten azt mondták, hogy a Boots nevű drogériaféle lánchoz menjek és kérjem meg, hogy rendeljenek, mert a többiek, bármelyik patikalánchoz is tartozzanak, ugyanarról a helyről rendelik a készleteiket. Végiggondolva a következő napokat, végül abban maradtam magammal, hogy majd csütörtökön odamegyek és megrendelem. Ez így is lett, voltam délelőtt egy tréningen és hazafelé útbaejtettem a közelebbi Boots-ot meg egy másik patikát is és aztán boldogan mentem haza, hogy milyen ügyes is vagyok. 

Néhány napja,

 kijövetelünk évfordulója kapcsán nézegettem a 2015-ös posztokat, és azt láttam, hogy sok minden, amit még le lehetett volna írni, esetleg értelmesebb lett volna, mint amit leírtam hirtelen, azokhoz nem ártana némi kiegészítés. Úgyhogy majd lesznek kis kiegészítések egyes bejegyzésekhez, ha valaki követi, hogy mit is írogatok itt...

Észre fogjátok venni, hogy mi a kiegészítés...

Kissé távol kerültünk a nyugalomtól...

Most hirtelen nem tudom azt mondani, hogy ó, semmi különös, minden rendben.....

Június közepe-vége felé Maya felhívott, hogy megszűnt a munkahelye, vagyis néhány napjuk még van, de aztán annyi. Valószínűleg a tulaj már hamarabb nagyon is jól tudta, hogy bezárja a boltot, mert egy hét múlva már ott volt az új bérlő, és másik egy hét múlva már ki is nyitottak. Közben Maya volt ott lenn beszélni az új főnökkel, de csak néhány alkalomra dolgozott nekik, akkor sem szerződéssel, és valószínűleg nem is fogják felvenni, de nem is úgy néz ki, hogy bárkit is fel akarnának venni. Úgyhogy most córesz van, bár náluk sajnos néhány rossz döntés eredményeképpen sosem volt nagy bőség. A munkakeresési és találási esélyek sem annyira jók, főleg hogy a város külső kerületében, inkább mondanám, hogy egy hozzá tartozó, ám távolabbi településen laknak. Mintha mondjuk Diósdon laknának, csak itt annyira nem jó a közlekedés. Az éppen nem csak ott nem jó, hanem sehol. Talán London az egyetlen kivétel, de azt sem igazán ismerem. Szóval küszködés vette kezdetét és még nagyon segíteni sem tudunk...Csütörtökön megy Maya a Job Centre-be, hogy talán legalább munkanélküli segélyt vagy valami segítséget kapjon. Meglátjuk...

A másik nagyon nem várt esemény az volt, hogy Lilit kb. 2 hete hívta az orvos egy vérvétel után, hogy szíveskedjen odamenni, de iziben, mert a vércukorszintje a csillagos eget veri. Rögtön elkezdték gyógyszerrel kezelni. Naponta többször kell ellenőriznie a cukorszintet, evés előtt, evés után, vezetés előtt…  Múlt hétfőn voltunk fenn a diétás nővérnél, aztán tegnap megint hívta az orvos, mert ugyan személyesen akart találkozni Lili az orvossal, azt mondták, hogy az most nem megy, de felhívja 2-6 között. Hát 6 előtt kicsivel sikerült beszélniük. Eredetileg arról kellett volna beszélnie Lilinek az orvossal, hogy elfogyott a migrénre kapott néhány tabletta és valamelyik nap majdnem itt ájult el nekem a ház előtt, annyira fájt a feje. Az egész vizsgálódás, vérvétel azért volt, hogy kiderítsük, mi okozza a sűrű és  néha tűrhetetlen fejfájásokat. 

Ez a beszélgetés elmaradt. Cserében az orvos megkérte, hogy menjen fel ma, mert a múlt héten kapott egy második tablettát is, napi egyszeri bevételre, de most annak az adagján emelni kell, és akkor már nem lesz elég az, amit kapott az előző recept alapján, úgyhogy most el kellene hozni a receptet még egy adagra. Azt még nem tudják, hogy ez most egyes vagy kettes típusú diabétesz. Kevés még az adat ahhoz, hogy ezt el tudják dönteni.  Szóval most diétázás van, számolgatás, stb. Szerencsére a telefon megcsinál mindent. 

Lesz majd egy hat hetes tanfolyam, heti egyszeri alkalommal, amin részt kell vegyen, online. Lesz majd valami pupillatágítással egybekötött szemvizsgálata, mert a normál már megvolt nemrégiben. Ez valami extra, amit kifejezetten a cukorbetegeknek csinálnak. És hétfőn van időpontja megint a nővérhez. 

Igazából nincs

 Túl sok minden, csak akartam rögzíteni, hogy mostanában már 57–58 kg körül van a súlyom, és a házassági évfordulónkra már bőven alatta voltam a 65 kg-nak.

Ez ugye az esküvőnk napján készült,

ez pedig idén április végén, egy séta után. 

A kettő között pedig ugye eltelt 30 év és talán az esküvőnk környékén voltam utóljára olyan karcsú, mint most ismét. 

Jó régen jártam erre,

 de valahogy nem is tudom, miért. Azt nem mondom, hogy unatkoztam volna, de azért biztos belefért volna. 

Időközben volt itt nálunk még pár javítás, csodák csodájára megcsinálták a tetőt három helyen is, így se a fürdőszoba, se Lili szobája, sem az én általam használt szoba sem ázik be. Kicserélték a bejárati ajtónkat és a belső ajtónak is a zárját, és még két helyen az ablakok zsanérját, hogy ne legyen annyira huzatos a konyha és Beni szobája. 

Persze mindkét vállalkozó az előző napon kérdezte, hogy jöhetne-e, és mit tesz Isten, ugyanazt a napot választották, nyilván az én szemszögemből nézve a hatékonyság jegyében. Úgyhogy egy nap megvolt mindkét dolog. Utána még ugyanazon hét  péntekjén jöttek a landlordok körülnézni, hogy mi maradt még csinálni való. Maradt még, de hogy azokra mikor kerül sor, azt nem tudni. 

Majd még a villanyszerelőket várom vissza, mert annak idején én emlegettem, hogy nem lesz jó helyen a kábelcsatorna a gázrózsák magasságában, de ők akkor azt mondták, hogy nem lesz azzal gond. Hát, sajnos, a kábelcsatorna megégett, úgyhogy mikor észrevettem, rögtön szóltam nekik, és azóta nem használom, de nagyon hiányzik mindkettő. Megígérték, hogy jönnek megcsinálni, de eddig még nem értek ide. Elutazott a főnök, aztán beteg lett, és talán ezen a héten idetalálnak. Jó lenne....

Levizsgázott az összes autó, nem túl nagy különbséggel egymástól. 

Volt néhány nap nyarunk, akkor túl meleg volt: 35-37 fok. Most meg 10-12 reggelente aztán 16-17 délután. Ez az én szempontomból azt jelenti, hogy a délelőttök jelentős részét 2-3 pulóverben töltöm, attól függően, hogy éppen mit csinálok. Ha csak ülök a gépnél, mert épp itthon vagyok, akkor tuti a 3 pulcsi. 

Gyakorlatilag csak ez az egyetlen negatív mellékhatása annak, hogy lefogytam. Rettenetesen fázós lettem. A munkahelyemen is 2 pulcsi van rajtam szinte egész nap, vagy oda-vissza öltözködök, hogy ne fázzak. Viszont semmim nem fáj, a térdem jobb, mint újkorában.

Néhány kényszerűségből törölt

 időpont után Lili sikeresen levizsgázott autóvezetésből. Az augusztusi időpontját amiatt kellett törölni, mert az oktató kocsijába belement valaki és pont azon a héten javították, amikorra volt a vizsga napja. Következőre január 5.-ét sikerült befoglalnia, de ott valamit tévesen egyeztetett az oktatójával, és annak arra a napra volt másik 2-3 vizsgázója. Amikor ezt a januári dátumot kellett volna átcserélni, na ott jött a kétségbeesés, a leghamarabbi augusztus ki tudja hányadika volt. És aztán január másodikán vagy hogy, hirtelen lett egy rakás lemondás a rendszerben és Lilinek sikerült átcserélnie januárra. Be volt kissé (nagyon) tojva, de sikerült neki. Amúgy szerintem minden elfogultságot félretéve, jól vezet, majd az idők során kialakul jobban a rutinja, finomodnak a dolgok. Még most lesz 1-2 órája, mert kértem, hogy mindenképp menjenek ki az autópályára, mert az itt megkerülhetetlen, vagy ha meg akarod kerülni, nagyon soká tart néha, meg úttalan utakon fogsz járni. Az nagyon nem volt élvezetes nekem, mikor Domival kellett kimennem az ő kocsijával az autópályára úgy, hogy abban ugye nincs dual control, miért is lenne, hiszen nem oktató autó.