Talán egy lépéssel közelebb

Tegnap végül akkor tényleg lett Beninek és Mayának bankszámlája. Beninek, mivel már elmúlt 18 éves, saját jogon, Mayának pedig a mi számlánkhoz kapcsolódóan. Egyébként, ha az együttlevés miatt nem jön el Csücsköm is velünk, az egész kútba esik. Mikor Lili számláját csináltattuk, akkor teljesen jó volt, hogy én ott voltam, most pedig az volt a probléma, hogy a vezetéknevünk nem egyezik. Így aztán helyet cseréltünk Gyurival és csak lett mindkettőnek számlája. 
Este megírtuk hozzá a levelet, ma kinyomtatom, holnap feladjuk a postán, aztán meglátjuk mit válaszol az alapítvány. 

Utána Lilinek megmutattuk, hogy merre kell majd jöjjön 2 hét múlva a fogorvoshoz, mert szerencsére nagyon közel van a college-hoz. Aztán betérültünk a Primarkba néhány dologért. Kinek nadrág, kinek melegítő, pulóver, pizsama és ki tudja még mi kellett.

Most már azért látszik, hogy ősz van. Sárgulnak a levelek, esősebbre fordult az idő. 

Kissé összegyűltek a dolgok

Így, hogy Gyuri is dolgozik megint, kicsit gyorsabban mennek a napok. 
A fogorvost megjártuk hárman a hét elején és lehet, hogy csak szerencsénk van ezzel a rendelővel, de nem csalódtunk egy kicsit sem. Nagyon alaposan átnézte a doktor mindőnk fogát, aztán megröntgenezte és voltak azért meglepetések. 
Gyurinak csak fél év múlva kell kontrollra visszamennie. Mayának most derült ki, hogy a két felső szemfoga babafog, mögé el kezdett kinőni a felnőtt fog, de nem tudott és már nem is tud, be van ágyazódva a szájpadlásba. Kiműteni sem lehet. Nagyon elcsodálkoztunk. Sok mindent lehet mondani, de azt, hogy nem jártunk fogorvoshoz eleget, azt nem. Felfoghatatlan, hogy hogyan nem derült ez ki soha?
Vele is menni kell még és nekem is vissza kell mennem, úgy néz ki, egy fogamat ki kell húzni, ami szintén érdekes, mert arra már évek óta panaszkodok, de mindeddig az volt a válasz, hogy nincs baja. Szép termetes ember a doktor, úgyhogy remélhetően sikerülni fog neki kihúzni, annak ellenére, hogy ez egy bölcsesség fog. 

Írtam, hogy két helyre pályáztunk, hogy a gyerekek tanulását kissé megtámogassák. A bérletet azt már megkaptuk, a másik támogatás az fejenként, kéthetente 30 fontnyi ösztöndíj, vagy minek nevezzem. Innen első körben az a válasz jött vissza, hogy nem is vagyunk jogosultak a származási hely miatt. Volt fellebbezési lehetőség és írtuk nekik, hogy nem értjük, mi a probléma, hiszen úniós polgárok vagyunk, eddig mindenütt úgy is kezeltek bennünket. Erre postafordultával jött egy másik irat, hogy akkor a gyerekek helyett aláíró Gyurinak kellene a hitelesített aláírása, mivel ebben az esetben nyilván az az oka, hogy nincs a gyerekeknek saját bankszámlája, hogy valamilyen okból akadályozottak a szabad rendelkezésben. Ami persze nincs így, csak eddig nem láttuk értelmét bankszámlanyitásnak a nagyobbak részére, mivel nincs önálló jövedelmük. Lili ebben ugye kivétel, de ettőll még az övét sem adtuk meg. Úgyhogy most a következő az lesz, hogy hétfőn megyünk a bankba, számlát nyitni Beninek és Mayának. Utána vélhetően egyenesben lesz ez a dolog is, ha megküldtük nekik a számlaszámokat. 

Tegnapelőtt kellett befűtenünk este először. Lehet, hogy nem is kellett volna, viszont kellemesebb lett tőle a lakás  hőmérséklete. 
Tegnap pedig a zuhanyos kisbojlernek a biztonsági húzókapcsolója megadta magát. Ma reggel, mint láttam a villanyszerelőtől azért lehetett volna használni, csak nagyon nagy erővel kellett megtépje. Úgyhogy reggel azzal kezdtem, hogy hívtam az ingatlanirodát és nagy szerencsénkre itt volt a közelben a szerelő, úgyhogy 20 perccel később már látta is, hogy mi a baj és egy órával később már ki is cserélte, sőt kicserélte a szobánkban a kapcsolót is, ami fényerőszabályozós volt, de hol működött, hol nem, egyébként pedig állandóan zizegett. 

Busszankodunk

Valamelyik nap az egyik kolléganőm volt egészen kiborulva, mert a 16 éves lánya nem bírt hazamenni az iskolából. Azt nem követtem pontosan, hogy a gyerek miért is maradt le az első buszról, de a második, ami jött, egyszerűen nem állt meg, mert a lányka nem tudta, hogy inteni kell neki, hogy ő fel akarna szállni. A buszsofőrnek meg eszibe sem jutott, hogy esetleg valaki olyan tapasztalatlan a First buszaival kapcsolatban, hogy nem int, mikor néha még akkor sem állnak meg, ha intesz nekik. Szegény anya bőgött a telefon egyik oldalán tehetetlenségében, a másik végén gondolom a gyerek. Aztán valahogy nagy nehezen hazakevergett a kislány, de elgondolkodtam rajta, hogy milyen szerencse, hogy ugyan kényszerből járunk busszal, de legalább hasonló bajok viszonylag ritkán érnek bennünket. 
Bár ami azt illeti, Csücskömnek sem egyszerű a hazajutása, ő is minden nap megküzd azért, hogy valahogy hazakeveredjen. Pénteken vagy 10 embert hagyott ott a NAT nevezetű társaság busza, látszólag minden ok nélkül. Integettek is neki, tele sem volt, de ha tele is van, már szinte csak a végállomás lett volna, csak felvehette volna őket. A  6:15-ös munkavégzés után este nyolcra talán hazaér a mostani shiftje miatt. Úgy néz ki, hogy 2 hetet el kell töltsön az új helyen, aztán tudják talán majd visszavenni a  régire. 

Újra munkában!

Az egész keddi történet még valamikor májusban kezdődött azzal, hogy a számunkra felajánlott 2 fogorvos közül az egyikhez szerettem volna időpontot kérni, de akkor azt mondták, hogy egyenlőre nem tudnak új betegeket fogadni, júliusban hívnak, ha már igen. Ehhez képest, hétfőn, mikor felhívtam őket, hogy még mindig szükségünk van fogorvosra, nem mehetnénk-e már, hiszen jól elmúlt július. Erre azt a választ kaptam, hogy éppen ma kapták meg a lehetőséget, hogy új pácienseket vegyenek fel. Köszöntem szépen és jeleztem, hogy akkor másnap odamennék a kitöltendő papírokért. 
Kedden én dolgoztam délután, így az lett a terv, hogy Gyuri lemegy Mayával és Benivel a college-ba, hiszen ez volt Maya első napja a college-ban. Hétfőnként nincs órája, Beniékkel pedig hétfőn nem kellett menni, hiszen már rutinosak voltak valamennyire. Abban állapodtunk meg, hogy college után ő még nézelődik egy kicsit a városban, én pedig Lilivel együtt megyek le és akkor együtt elmegyünk a fogorvoshoz, utána én munkába, ő haza. 
Végül egész másképp alakult. Még a buszon ültünk, mikor rámírt a messengeren, hogy benn van az ügynökség irodájában és nagy erőkkel tölti kifelé a papírokat, ami ahhoz kellett, hogy már másnap dolgozhasson. Jelzem, ez ugyanaz az ügynökség, ahol egy hónapja is és azóta minden alkalommal elhajtották, hogy majd októberben menjen. Most szinte berántották az ajtón, pedig "próbált" akadékoskodni, hogy hát nem ezt mondták még 10 napja sem. Hogy azóta mi történt, ki tudja?
A lényeg, hogy tényleg felvették, az Amazonba, nappalos műszakra, csak másik területre, de ugyanazokra a napokra. Tegnap már mindenki, aki ismerőssel összefutott, boldogan üdvözölte és már olyannal is találkozott, aki esetleg el tudja intézni, hogy odakerüljön a régi helyére. Persze, ha az nem megy, akkor ez sem rossz, aztán majd csak lesz változás, állítólag 12 héten belül nem lehet változtatnia. De azt nem írták, hogy ők nem kezdeményezhetik a változtatást. 

Iskolás lett mind a négy,

most már hivatalosan is. Tegnap testületileg lementünk a College Tycoch Roadon levő kampuszába és hirtelen kisebbek lettek a kétségeim, hogy hogyan is fogunk mi itt végezni hamar. Meglehetősen jól szervezetten rengeteg ügyintéző, gép, bankkártyaolvasó és még ki tudja mi minden fogadott bennünket és még egy rakás embert rajtunk kívül. 
Mindennek ellenére egész hamar sikerült végigmenjünk minden állomáson. Mint egy akadályversenyen. Legelőször ellenőrizték a már eddig rögzített adatokat, megkapták a gyerekek az órarendjüket és találkozhattak a leendő tanáraikkal is, illetve azoknak egy részével. Utána felmentünk egy nagy terembe, ahol az előzetesen rögzített, javított adatokat ellenőrizték, a javításokat számítógépes adatbázisban is javították és kedvesen elkérték a 40 font adminisztrációs költséget, amit ezek szerint simán lehetett volna kártyáról is fizetni, hiszen mind a 8-10 ügyintézőnél ott volt a kártyaolvasó. Az kiderült, hogy ezt legfeljebb elodázni lehetett volna, de kikerülni nem, mármint az adminisztrációs költség megfizetését. 
A következő állomás ugyanebben a teremben néhány olyan asztal volt, ahol a jelentkezők ID kártyáját elkészítették, fotózással együtt. Lili és Beni megtartották a tavalyi kártyájukat, bár Lilié annyira sötét volt, hogy azt jobb lett volna cserélni. Még ugyanebben a teremben kellett menjünk egy másik úriemberhez, aki szintén nem egyedül foglalkozott annak eldöntésével, hogy vajon megkaphatják-e a gyerekek azt az állami támogatást, ami a teljes tanévre vonatkozóan buszbérletet jelent nekik. Itt már ugye volt kitől kérdezni, így megtudtam, mikor az első papírt kézbekaptam, hogy ingyenesen megkapták, így ezekkel az igazolásokkal mehettünk tovább a buszbérletért. Ahogy láttam, volt akinek fizetnie kellett érte, remélhetően jövőre már mi is állunk annyira jól, hogy fizethetünk érte, de most nagyon nagy könnyebbség volt, hogy megkapták ingyen. Itt ugyanazokat a képeket használták, amik már előzőleg benne voltak a rendszerbe. Minden minndel össze volt kötve. Még egy állomás volt hátra, ahol a tetanusz oltásaikat kellett igazolni, hogy ki mikor kapott utoljára. Ide már csak Csücsköm ment a gyerekekkel, nekem mennem kellett dolgozni,  de őt pl. be sem engedték, mert gépeken kellett kitöltsenek valami kérdőívet mindhárman az egészségükkel kapcsolatos kérdésekről. Itt derült ki, hogy gőze sincs egyiküknek sem, hogy mi a neve az orvosi rendelőnknek és mi a praxis neve, ahol regisztrálva vagyunk. Azt már írtam, hogy a középületek nagyrésze olyan mint egy fekete lyuk, még telefonálni sem tudott Csücsköm, hogy megkérdezze ezeket a dolgokat. Úgyhogy a hét végén mindenkivel be kell írassam a telefonjába ezeket az infókat. Fél 12-re mentünk, egy kicsit korábban ott voltunk, de aztán ők valamikor egy óra körül végeztek is. Hazafelé pedig már használták a buszbérletüket, bár volt jegye mindenkinek egész napra.