Jó kis utca ez...

Ma sikerült a második szomszéd anyukájával beszélgetnünk, akitől kiderült, hogy ők 23 éve laknak az utcában, de itt lakik most mellettünk a fia is és a lánya is valahol ezen a szakaszon.

Tegnap vettük csak észre, hogy tulajdonképpen egy félig-meddig zsákutcában lakunk. Eddig azért nem tűnt fel, mert a busz az simán átmegy rajta, mással meg nem akartunk átmenni. Tehát, úgy van, hogy a busz és a biciklisták átmehetnek, a többiek nem. Így kapott értelmet, hogy miért is kerültünk mindig, mikor kocsival jöttünk erre. Az átmenő forgalom szinte minimális emiatt.

Azon is gondolkodtunk, hogy vajon mi van a ház elötti részen a járdán levő fűvel. Mármint hogy azt is nekünk kell-e levágni, ugyanúgy, mint a kertben levőt. De aztán tegnap, míg nem voltunk itthon, valószínüleg járt itt valamiféle fünyíró kistraktor és végig az utcán lenyírta a füvet. Mondjuk nem nagyon vigyázott arra, hogy ne tiporja ki nagyon a füvet, néhol egészen felszántotta a terepet.

Aztán mivel nekünk kell azon a zsebkendőnyi kertben is lenyírni a füvet, a hét végén, mikor a szomszédhoz jött valamiféle kertészféle ember füvet nyírni, kérdezősködtem, hogy mennyiért csinálja azt a munkát, aztán mikor meghallottuk az árat, abban maradtunk, hogy olcsóbb  lesz venni egy szegélynyírót és magunknak levágni. Az ember 20 fontért nyírta le azt a kis füvecskét és csapkodta le a kőlapok között kinőtt gazokat, de érdekesen csinálja, mert csak a bejárati ajtóig ment el ezzel a tevékenységgel, a többit otthagyta. Tegnap így vettünk egy szegélynyírót, 30 fontért, a második alkalom után már nyereségesek vagyunk vele.

Na, itt a csóka, de nagyon sok van belőle

Ma volt a napja, hogy nekifogtam felsúrolni a fürdőszobát szódabikarbónával, abban a reményben, hogy majd jól megszűnteti a büdösséget a fürdőszobában, és sikerült, úgy lett, hogy tényleg abba maradt a bűz. Sokkal jobb érzés most így bemenni a fürdőbe.

Ma volt a napja, hogy főztem előszőr. Vettünk fehér welszi krumplit, aminek annyira vékony a héja, hogy például a krumplisalátába, amit a Tescoban veszünk, nem is hámozzák meg. Én azért a petrezselymes krumplihoz csak meghámoztam. Viszont, ha legközelebb ilyesmit veszek, résen kell legyek, mert majdnem koriandert vettem petrezselyem helyett. Nem olvastam el, hogy mi van ráírva, csak a pénztárnál tűnt fel, hogy valami nincs rendben.
Vettem még mellé csirkecombot, azt meg kisütöttem sütőzacskóban. És láss csodát, Domi ebédelt.

Még mikor jöttünk, hoztam magammal pár dolgot, pl. kiskést, hámozókést, nagy séfkést, amit a Lidl küldött nekünk, mielőtt eljöttünk, két ilyen kerek szélű műanyag spatulát. Ezeket most nagyon jól tudtam használni, Tényleg túlélő készletként működtek. Ja és volt nálam 4 db olyan műanyag lap, amit az Aldiban otthon vágódeszkának árultak. Otthon is használtam, mert kényelmes volt, nagy, hajlékony. Itt több funkciója is lett, egy bekerült az asztalunkra egérpadnak, a többi kinn várja a konyhában a sorsát.

Ezekből a fehér virágokból rengeteg van, sokféle színben. 

Itt például rózsaszín, de van megannyi más színű is.

Ezt meg tegnap lőttem, míg a mosás ment

Ja, meg a másik, hogy ebben a házban viszonylag sok a konnektor. Nem tudom, hogy másutt mi a helyzet, de itt jól el vagyunk látva. Ennek ellenére kellett vennünk elosztókat, hosszabbítókat.

Majd ha már unjátok az ilyen gyakorlatias dolgokat, szóljatok. Még az jutott eszembe, hogy annak ellenére, hogy még nem tudok itthon mosni, vettem mosóport, mert a mosodainak nagyon agresszív a szaga. Ma az egyik ilyen dobozon, mikor néztem az adagolási útmutatót, azt találtam, hogy itt nálunk van az egyik olyan vidék, ahol lágy a víz. Mikor Zsókáéknál voltunk, ott nagyon hamar el kezdett vízkövesedni a forraló, de a Tátra utcában is ez volt a helyzet. Jó, tényleg, itt még csak egy hete használjuk a forralót, de nyoma sincs annak, hogy kövesedni akarna.

És a bevásárló kocsik. Több méretben vannak. Van olyan, ami csak egy kis lapos kocsi, ha nem akarod az egész boltot felvásárolni, vagy csak egyszerüen nem akarsz mélyre hajolni. Akkor van kisebb méretű, ámde mélyebb kocsi, ami még mindig kezelhető méret olyan magasaknak is, mint én vagyok. Aztán van az a nagyon mély tipus, ami otthon is van, ezekbe én már néha majdnem beleesek. Van a nagy dolgoknak az a lapos kocsi, amik a barkácsáruházakban szoktak lenni. Van a kisbabás, van a mozgássérülteknek, és minden áruháznál van kitéve kerekes szék is, ha jól láttam.

A fokhagyma pedig aranyárban van szinte. 4-5 font körül van egy kiló.

Ja, meg épségben ideért 6 nap alatt Kisesztertől a fonal, amit még otthon megrendeltem a sáljához, ahogy elkészülök vele, küldöm vissza. Remélem ugyanolyan hamar visszaér majd, mint ahogy ide is jött.

Ma tényleg jó idő volt, reggel kicsit hűvös, aztán egész bemelegedett. Ma nem kellett fűteni.

Ez az időjárás???!!!

Ma reggel arra készültünk, hogy elmegyünk a mosodába, mert még mindig nincs mosógép. Az előrejelzés úgy szólt, hogy esetleg eshet egy kis eső, de nem feltétlenül. Ehhez képest, pont akkor esett, mielőtt odaértünk, és egy jó részén a visszafelé útnak. Miután hazaértünk, félórával később már hétágra sütött a nap és utána egész délután, Úgyhogy, holnap veszek is szárítókötelet, mert a hét további részére nem írnak esőt, viszont a 30 perces szárítás alatt az a mennyiségű cucc, amit kimostunk, nem száradt meg teljesen. Nagyjából a felét ki kellett itthon teríteni még.

Azt nem is írtam és csak most tudatosult bennem, hogy talán évtizedekkel ezelőtt kaptunk Chikán Annitól olyan mosogató eszközt, ami egy kisebb tartály, aminek a végén mosogató szivacs van dörzsivel és ha elhasználódik, lehet cserélgetni.  Azt anno nagyon sokáig használtuk, aztán most, hogy itt vagyunk, szinte az első dolgom volt venni egyet. Innen is hálás vagyok az akkoriért  Anni.

Ma megint látta Domi a mókust, én lemaradtam róla sajnos.

Ami mára volt ebéd, Nasi goreng és Bami goreng, az nem nagyon jött be Dominak, de már egyébként is napok óta vajas kenyeret eszik, mert semmi nem tetszik neki, Így elég nehéz etetni őt.

Lassan már fözni is lehet

Azt nézem, hogy Domi napról napra magasabb. Pedig utóljára csak a múlt héten ázott meg, viszont szerintem azóta is nőtt.

Ma kellett kirakni a szemetek egy részét. A fém dobozokat, a papírhulladékot, a kerti zöldhulladékokat és egy kisméretű kukában ami nekünk nincs, lehetett volna kitenni a kajamaradékot.  Ez volt a zöld hét. A jövő kedden pedig rózsaszín zsákban kell kitenni a műanyagokat és a nem komposztálható konyhai hulladékot. Az lesz a pink hét. A pink és zöld zsákot a postán lehet elvenni ingyen, a feketét, ami a konyhai hulladéké,  kell csak boltban venni.

Ma megint csomagot vártunk, közben én leveleket írtam iskoláknak, meg munkákat nézegettem.
A csomag 2 részletben jött meg, dél után kicsivel. Edények, ágynemű, mikro.
Utána meg átmentünk a Tescoba, hogy holnap be kelljen oda is menni, mert holnap muszáj megint mosni menni. Nem olyan egyszerű elintézni azt a mosógép bekötést. Viszont ma jött egy újabb gázkártya, amin már helyesen szerepeltek az összegek.

A madár, amit emlegettem, a világos fekete fejével, az a csóka. A másik, amit még Londonban láttam többet, az pedig a seregély volt.

Azt akartam még leírni, hogy nagyon furcsa hely itt ez, ahol lakunk. Sokkal közelebb vagyunk egy ugyanolyan átmenő forgalmat bonyolító úthoz, mint anno az M0-áshoz, de itt semmit nem hallani belőle, pedig csak talán egy házsor választ el bennünket. Otthon sem zavart az M0-ás, de itt egész érthetetlen, hogy sem hangban, sem légszennyezettségben nem érezni a hatását. Kimegyünk a házból és friss a levegő, pedig itt aztán igazán szinte fehér egereknek számítunk, hogy gyalog megyünk mindenfelé. Szinte mindenki kocsival jár. És nem is nagyon ócskavasakkal. Konkrétan ócskavasat talán még nem is láttam.

Ez a ház, kívülről, amiben lakunk, a bal oldala az ikerháznak

Van azért néhány furcsaság, amit nem nagyon ért az ember. Ott a háztól balra, a szomszédban van egy garázs, ahová egész biztosan nem lehet beállni kocsival, mert ugye nem lehet. De semmilyen más módon sem lehet használni azt a helységet, mivel be van szakadva a teteje, de a google maps szerint már évek óta.

A másik, ami szembeötlő volt, hogy mintha sok kertben őriznének lomokat. Még arra nem jöttünk rá, hogy van-e itt évente lomtalanítás, vagy hogy szabadul meg az ember azoktól a lomoktól, amikre már nincs szüksége, használhatatlan más számára is, viszont útban van.

NI number- TB szám

Reggelre megint arra ébredtünk, hogy ugyan a hétvégén tudtunk fűteni, de már megint nyekereg a gázóra, és az hagyján lett volna, ha csak nyekereg, de gázt se adott. Megint próbáltam hívni az ingatlanirodát, hogy segítsenek valahogy. Odajutottunk, hogy hívjam fel én a Scottish Powert, akik a gázt és az áramot is adják, mert ugye mi vagyunk az ügyfelek. Fel is hívtam őket, de hát azért az angolom, meg a szakkifejezések, hát, nem ment teljesen gördülékenyen. Egész sokat ki tudtam hámozni abból, amit mondott a kisasszony, de volt néhány dolog, amit egyáltalán nem értettem. Végül délután, még mikor végeztem Neath-ben a dolgommal, visszahívtam Hayleyt, hogy ha meg tudná tenni, beszéljen már ő is velük, mert így nem fogunk egyről kettőre jutni. Még a vonaton ültem, amikor hívott, hogy mire jutott, de aztán végül leírta emailben is, mert valami kódot is kellett volna felírnom, az meg már egyáltalán nem ment. Itthon pedig némi nyomkodás, ki-be pakolás után csak lett gáz, de még mindig nem azt az összeget mutatja, amit befizettünk mínusz amit elhasználtunk, hanem sokkal kevesebbet. De legalább megy a fűtés. Süvít kinn a szél, viszont nem esett. szerencsére. Mondhatni zéró az.ami eső ellen nálunk van és használni lehetne. Ez ide nem elég.

Dél után nem sokkal elmentem be a Swansea vasútállomásra, amihez csak időben le kellett szállnom a házunktól úgy 50 méterre megálló buszról. Ez sikerült, Jó korán értem oda, annyira, hogy a 18 perccel korábbi vonatot is elértem, pedig  még jegyet is vettem magamnak is és a jövő hét péntekre Csücskömnek is. Odafelé alig voltak a vonaton, Visszafelé pedig mint a kínaiak. Olyasmi vonatot kell elképzelni, mint otthon a Bzmot, csak ez sokkal kultúráltabban nézett ki és alacsonypadlós. Mikor odaértem, hát keringtem egy darabig, hogy hol is lesz a központ, ahova mennem kell, de a legjobb barátom, a google ismét a segítségemre volt, csak épp hogy át nem estem rajta. Mikor bementem, a biztonsági őr kedvesen kihajtott, hogy menjek vissza 2-re, mert ez ugye nem váróterem.

A legmeglepőbb kérdés az az volt, hogy ez az első házasságom vagy ha már a második, akkor hogy hívtak akkor, amikor még a Tibor volt a férjem, És mikortól meddig tartott az a házasság. Hát, csak talán évszámot tudtam mondani, dátumot nem.
10 nap és 4 hét között jön majd meg a TB számom valamikor. Ezenkívül végigegyeztetett minden személyes adatot és amiről eddig sehol nem olvastam, kérte a magyar adószámomat is.  Azt meg se kérdezte, hogy miért és hogyan kerültünk ide.

Mikor visszaértem Swanseaba, némi keresgetés után megtaláltam a nekem kellő buszmegállót. Nem nagyon látni, hogy melyik megálló melyik buszé, de most ott benn a bevárosban mégis sikerült megtalálnom. Persze felszálltam egy olyan buszra, ami hazáig jól el is hozott volna, ha most kivételesen nem az Aldit akartam volna meglátogatni. Oda nem volt tökéletes, de nem kellett túl sokat gyalogolnom, hogy mégis odaérjek. Nagyon kedvesek és segítőkészek az emberek. Az Aldi pedig szintén olcsóbb, mint a Tesco. A múlt héten vettem ott egy zuhanycsövet, Ami végül nem lett jó 8 fontért, most az Aldiban szinte ugyanazt megvettem 2-ért és ez jó is.  A Tesco pedig visszavette szerencsére a másikat. Aldizás után pedig pont ott szálltam le a másik buszról ahol akartam. Azért ne kisebbítsük a Google maps érdemeit, de sokat segített az is, hogy már többször megjártuk oda-vissza a terepet.

És akkor a képek. Itt kérek elnézést minden fotózni tudó olvasómtól, én nem tudok, csak próbálkozom. Ez sikerült. Majd még a ház külsejéről is készítek képeket.

Beugró a nappaliban, már ami majd az lesz egyszercsak 

Ez az az álkandalló vagy mi, szintén a nappaliban

Még ez is a nappali

Lépcső az emeletre, háttérben a konyha

Közelebbről a konyha

A másik oldalról nézve

Étkező rész és a kijárat a kert felé

Ez a mi szobánk

A másik oldalról is 

Itt a konyha előtt van egy lépcső alatti tároló, gázóra, villanyóra

A lányok szobája, ott a háttérben a beépített szekrényben csücsül a kazán

Ez is a lányok szobája

És a jó kis Ikeás ágy

Ez az a nagyon pici szoba

Domi kakasülője

Domi a tetőtérben

Ja, és ha valaki nem látta volna, ekkora bőröndökkel jöttünk. ez a legnagyobb, ami elérhető volt.

A kád, ami mozog

Ebből kapjuk a zuhanyzáshoz a melegvizet

Ilyen virágocskát sokat látok

Ez környékbeli ház

És ez is

Lidl után mosoda

Tegnap fényes nap volt, valóságban is és átvitt értelemben is. Egyrészről tényleg szépen sütött a nap, másrészről ugyan az utolsó utáni pillanatban, de megérkezett az internethez a dobozunk. Jött a TV-hez is, de azunk egyenlőre nincs, illetve csak Icanéninél. Este fél 9-re lett valójában internet, mert valamit kellett ott a Virgin Medianál is állítani ahhoz, hogy tudjon működni. Miután egész nap összeszorított popsival vártuk a futárt, nem mentünk semerre sem. Ennek egy nagggyon-nagggyon üres hűtő lett a vége.

Még tegnap megbeszéltük, hogy én szeretnék elzarándokolni a Lidl-be. Hogy miért írtam zarándoklatot?  Azért, mert kocsi híján jó messze van. 25 perc gyaloglás hegynek fel. Aki a rózsadombi házat ismeri, annak a Tüske utcát említeném, valamint a Törökvészi út emelkedősebb szakaszait, aki a Tátra utcát ismeri, annak a Dózsa György utcát és a környékbeli emelkedőket, Nagyjából végig felfelé mentünk. Annyiból megérte, hogy egészen sok mindent olcsóbban tudtunk megvenni, Beninek hála, haza is tudtuk hozni. Jött velünk és nagyon ügyesen segített. Ami még becsületére válik, hogy az esőt is zokszó nélkül türte. Odafelé nem esett, visszafelé viszont igen. 13 fok volt, mikor kiléptünk a házból, látszott a leheletünk. Visszafelé, lefelé, értelemszerűen gyorsabban jöttünk.

Miután enni adtunk az éhezőknek, vettünk néhány mélyebb levegőt, újra neki vágtunk majdnem ugyanannak az útnak, A Lidl felfelé balra van, a mosoda pedig felfelé sokáig, és csak a legvégén  jobbra párszáz méter. Ugyanannak az utcának ha nem is a két végén vannak, de van köztük 920 méter, ami szép kis emelkedő a Lidl felé. Mivel a mosodába is egy teli banyatankkal és 2 tömött hátizsákkal mentünk biztos, hogy nem lett volna jó ötlet a kettőt összekötni, bár akkor biztos kevesebbet kutyagolunk.

Ezt a távot, ami megint csak 25 perc volt, szakadó esőben tettük meg, Annyira, hogy a rajtam levő pulóvert is hozzácsaptam a mosnivalóhoz, hogy akkor legalább száraz lesz, mire megyünk visszafelé.
Egy ilyen mosás úgy egy és egy negyed óra, hajtogatással, mindennel együtt. Most muszáj volt már átmenni, mert holnap ugye megyek Neathbe a TB számomért, akkor nem lesz idő ezzel szöszölni. viszont keddig már nem bírta volna ki  a mosnivaló. A másik, amiért ide mentünk, ez itt van fenn a hegyen, az az volt, hogy ehhez nem kellett buszjegy, és ugyanannyit kellett gyalogolni miatta, mint a belvárosi miatt, igaz, hegynek fel. Viszont nagyon kedves volt itt az egyik alkalmazott, felajánlotta, hogy egyikünket és a mosást hazavisz a vanjával és még elnézést is kért, mert az a van csak 2 üléses. (A van egy kisteherautó, lehet az a dobozos, személyautóféle, de lehet kisbusz méretű is.) Végül kiderült és gyalog jöttünk haza, kettecskén.

 Most így estefelé jól fúj a szél.

Általában a házakról, már amennyi látszik belőlük

Ja, még az jutott eszembe a házakkal kapcsolatban, hogy nem sokat vesződnek a csatorna dolgokkal. Ha szükség van egy lefolyóra, akkor fogják a csövet és kidugják a falon és belevezetik mondjuk egy esőcsatornába, ami eleve úgy van kialakítva, hogy lehessen rákötni ilyesmit. Van az esőcsatornának egy külön gallérja, ami esetleg ha nem ráköti a csőre a kifolyó vizét, akkor ott felfogja a nagyobb mennyiségű vizet. Vannak házfalak, amiken csak úgy ki van vezetve több lefolyócső. Majd erről is csinálok fotót.

A másik, hogy az ablakok is érdekesek.

Például a mi szobánkban van egy 150 magas, 120 széles ablak. Ez úgy van kialakítva, hogy a felső negyede csak a nyitható, és kifelé nyílik. Tehát úgy ki lehet nyitni, hogy szellőzzön, de arra nem lehet kinyitni, hogy például megtisztítsa az ember kívülről. Ez még a földszinti ablakoknál hagyján lenne, de ugyanígy vannak az emeleti ablakok is. Kérdeztük, hogy mit csinál ilyenkor az ember, és az volt rá a válasz, hogy szoktak jönni ablakmosók és akkor lemossák, ha kérjük. Amúgy jó ötletnek tűnik, mert viszonylag kevés rá az esély, hogy beessen az eső, hacsak nem valami vihar van. Most mondjuk egyáltalán nem akarnám kinyitni, mert hűvös van kinn, idebenn pedig a földszint sokkal hűvösebb, mint az emelet. Nyilván azért, mert nincs semmi plusz az alap alatt, csak maga a ház. Nincs pince, alagsor, semmi. Most például reggel, kifejezetten jól esett, hogy egy kicsit be lehetett fűteni. Nem akarok senkit piszkálni Magyarországon, bocsánat, hogy ilyesmit emlegetek nektek, de itt bizony hűvös van.

Eleinte rengeteg volt a légy a házban, mostanra sikerült őket kipenderíteni. Igazából nem tudjuk, hogy honnan jöttek, de mostanra talán csak 1-2 van.

Valamelyik nap a gyerekek mókust láttak elszaladni a kerítésen. Van egy fekete madár, amit egyáltalán nem ismerek, kicsit világosabb a fején a toll, mint a többi részén.

Kicsit a házról...

Kicsit furcsa volt, hogy a szállodában külön-külön aludtunk. Csücsköm a fiúkkal én a lányokkal. A főhadiszállás a mi szobánk volt, ott reggeliztünk mindig, és egyáltalán, ha valaki enni akart, akkor ott evett. Nagyon jó volt ez a kis idő így, még akkor is, ha mi ketten szét voltunk választva egymástól kicsit, mert rengeteg olyan dolog előkerült amit meg lehetett beszélni. Volt rá idő és elég sokszor tényleg úgy volt, hogy csak a lányok voltak velem, és csak a fiúk Csücskömmel.

A házról akartam írni egy kicsit. Van egy szélfogó, aztán ahogy belépünk az előszobába, jobbra van 2 nem túl nagy szoba. Olyan 3x4 méteres körüliek, csak vannak itt-ott beugrók, a szobák előszobához viszonyított túlsó falán az angliában megszokott ilyen álkandallónak kinéző valami, de nálunk csak a kerete van meg, egyébként be van falazva, le van festve. Csak a fa keret van itt. Az utca felőli szobát tervezzük majd valami nappali félének, a másik lett a mi szobánk.
Az előszobából nyílik még szemben a konyha, ami egy hosszabb képződmény, a hátsó harmadán úgy egy méterrel szélesebb. Az ajtótól balra van a hűtő, mellette végig egy konyhapult, benne mosogató, gázlap sütővel, és alatta hely a mosógépnek, szárítónak. Abba a beugróba tettük a charity shopban vásárolt ebédlőasztalt. Anno Magyarországon is volt ilyen, de mintha most is kapható lenne. Összecsukható asztal 4 székkel, amiből nekünk 3 van. Egész nagy lesz, ha kinyitja az ember.
Van még a konyhából kijárás a hátsó kertre, amit tegnap, míg nem voltunk itthon, a lányok kicsit kitakarítottak. Eléggé lepusztítva hagytak itt mindent. A konyhaajtó, ami kertfelé nyílik, majd igényel egy nagyobb takarítást, vastagon áll benne a szutyok. Kinn a kertben pedig ugyan nincs kert, mert le van lapozva betonlapokkal, azért sikerült jó sok szemetet itt hagyni. Bár a lányok azt mondják, kaka is van közte. Lehet, hogy kutyát tartott itt az előző bérlő. Van még egy kis sufni féle is, de ott is szemét  van. Az előszobából megy fel az emeletre a lépcső. Ez jó magas fokokból van és a fokok nem is túl szélesek. Résen kell lenni vele, főleg, mikor az ember jön lefelé. A lépcső tetején balra rögtön van a fürdőszoba WC-vel, káddal mosdóval. Nem estek túlzásba. A kád egyenlőre eléggé ijesztő, majd rá kell írjuk a hibalistánkra, mert nincs rendesen feltámasztva, valami purhab vagy ilyesmi kellene alá, hogy megtartsa rendesen. Emellett  van a lányok szobája, ami szintén elég nagy, így pláne, hogy az emeletes ágy van benne. Utána, még mindig ezen az oldalon van egy elég keskeny és eléggé magas lépcső, ami inkább létrára emlékeztetne, ha nem lépcső lenne. Ugyanúgy kell vele vigyázni és jobb, ha inkább négykézláb jön-megy rajta az ember. Ez a lefelé irányra fokozottan érvényes. Ennek a lépcsőnek a tetején kapott helyet Dominik. Neki van a legnagyobb tere, bár ebből egész sok alacsony, mivel ez már a tetőtér. Viszont a lépcsőfeljárót körbevevő tér rendelkezésre áll. Vannak a falban kis pakolós terek kialakítva, tettek rájuk kis ajtókat is. Beépített szekrénynek mondanám, de az azért túlzásnak tűnik. Annyira nincs rendesen megcsinálva. A lépcsőfeljáró mellett van egy tolóajtó, ami bevisz Beni szobájába. Itt is tettek helyet a lépcsőfeljáró alatt ilyen beépített szekrénynek. Itt van akasztós rész is.
Aztán a lépcsőfeljáróhoz képest  túlsó oldalon van egy nagyon kicsike szoba, ami talán arra lett volna jó, hogy valakinek egy hálókamra legyen, de még majdnem ahhoz is kicsi. Most egy ruhaszárító áll benne a törölközőkkel és azokkal a ruhákkal, amiket tegnap visszahoztunk a mosodából nedvesen. Gondolom idővel kialakul, hogy mi lesz a funkciója. Majd ha lesz már internetünk rendesen, majd teszek fel képeket is, csak egyenlőre nagyon szűk a keresztmetszet.

Amúgy meg a ház maga úgy néz ki, mintha előre gyártott elemekből lenne, de ebben nem vagyok biztos. Ami biztos, az az, hogy fafödémes, így egész jól lehet követni, hogy ki merre jár.

Egyébként meg sürgősen kell mindenkinek papucsot szerezni, mert nagyon hideg főleg a konyha padló, és őszintén, most ma reggel még azt is el tudnám viselni, ha egy kicsit be lehetne fűteni, Esik kinn, itt benn sincs túl meleg. Itt ülök melegítő nadrágban és pulóverben, és nem akaródzik levenni.

Ma délután megjött a gázkártyánk, be is tettük, úgy ahogy írták, de attól még nem tűnt el az előző lakó majd 45 fontos tartozása. Lehet, hogy még majd valami szerelőnek ki kell jönnie, hogy csináljon valamit vele. Viszont legalább most így tudunk kicsit fűteni. Kissé kellemesebb lett idebenn attól, hogy rá tudtuk engedni a fűtést. El kellett szaladnom, hogy feltöltsek a kártyára, utána pedig felhívtuk a munkaügyi központot, hogy időpontot kérjünk a TB számunk megkapásához. Egy dolgot nem tudtunk, hogy rögvest az elején kellett volna szólni, hogy 2 embernek kérünk időpontot. Így én kaptam 27-én koradélutánra, Csücsköm, pedig 7-ére.

Ja és a kulcsokkal még mindig küzdünk.

Megint mosni voltunk :)

Reggel átsétáltam a Tescoba, bevásárolni, aztán 11 körül elmentünk, hogy bevigyük a mosást, visszavigyük a kulcsokat, amiket ugyan nagyon gyorsan másolt nekünk egy srác a piacon, viszont nem tudunk használni, meg vegyek matracvédőt, meg paplanhuzatot. A Tescoban olyan, hogy 100% pamut ágynemű, nem létező fogalom. Amire már azt írja, hogy magas pamuttartalmú, az max. 70%-ot jelent. Benn a városban, ott a hotellel szemben van egy textilbolt, hát ott sem volt. Ott legalább kaptam tegnap flanell lepedőket, ma azokból is hoztam el mosni, és a párnahuzatokból is.

Remélem már nem sokára lesz tényleg használható mosógépünk, mert ez így kissé költséges mulatság. A mosoda benn van a városban, amit ismerünk, oda be is kell menni. Ma csak Beni jött velünk, a többiek itthon maradtak, és így is a családi napi jegy volt a legolcsóbb megoldás, ami Ł10,30. A kulcsokon nem sokat javított, hogy visszavittük őket, a 10-ből a fele biztos, hogy még mindig használhatatlan, pedig kicsit sem volt olcsó. Mondjuk a zár sem az a tökéletesség.

Még a piacon vettünk egy banyatankot, hogy könnyebben tudjunk bevásárolni. Igazság szerint már régen érett, sőt, már Magyarországon szükség lett volna rá, de akkor már azért nem költöttem rá, mert tudtam, hogy jövünk UK-be. Talán így kevésbé fogom megerőltetni a karomat.
A mosodázás után még be kellett ugrani egy közeli Tescoba, mert Lili utánunk üzent, hogy elfogyott a tej.
Egy másik számú buszról, az X11-ről sikerült megint korábban leszállnunk, de mentségünkre szóljon, ezzel még sosem jöttünk, lövésünk sem volt róla, hogy hol is kellene leszállni. Így a hazajövetel megint sétálásba torkollt.

Lilikém még a mosodában töltött idő alatt vészjeleket küldött, hogy nagyon éhesek. Azt tudtam, hogy a konyha nemrég lett felújítva és a tűzhelyet sem használta még senki. Írtam neki, hogy esetleg azzal tudnának segíteni, ha letörölgetnék az egész sütőt, tálcát, rácsot, és akkor ha hazaérünk, csak be kell dobni a pizzákat, amit tegnap vettünk.

Reggel hoztam haza egy ruhaszárítót is, úgyhogy ami esetleg a szárítógép után nedvesen maradt, azt hazahoztuk és kitettem a frissen vásárolt szárítóra.

Ma alszunk először a házban

Reggel, nem bírván elszakadni a reggel 6 órási felkeléstől, felkeltem, lementem a Tescoba vásárolni. Utána felkeltettem a népeket, úgy 8 körül, és aztán el kezdtünk összepakolászni. 10 előtt egy kicsivel végeztünk is. Azt hittem, én naiv, hogy csak leszaladok a portára, megkérem, hogy váltsanak fel néhány 50 fontost, és már mehetek is az ágyneműs boltba, lepedőért és párnahuzatért. Ehhez képest, elhajtottak, hogy menjek bankba. Két bank is elhajtott, hogy ők csak a saját ügyfeleiknek váltanak, menjek postára. A második helyen kisegítettek, hogy hol a posta. Az interneten a fele a postáknak nincs fenn. Mikor kerestük, hogy hol a csudában tudnánk tölteni az elektromos kártyánkra, 40-50 percnyi távolságokat írt a google. Ehhez képest, a taxis, mikor jöttünk fel a bőröndökkel ma  a házhoz, úgy 5 percnyi sétára tudott nekem mutatni egyet. Na,végül akkor ott, ahol mutatta a bankos kisasszony, tényleg találtam postát, tényleg tudtam váltani.
Így már tudtam menni lepedőt  és huzatot venni, mert 2-3 napja ott elküldtek, hogy ők nem válthatnak 50 fontost.

Aztán kértem a portást, hogy hívjon  2 taxit, egy meg is érkezett, de Csücsköm hívott, hogy nekik miért nem jött taxi. Mikor megkérte a nőt, hogy hívjon neki taxit, mert eredetileg is kettőt kértünk, azt mondta, hogy szerinte csak egyet kértem. Na, mindegy, végül csak ideértek.

Mivel már tudtam a titkot, hogy hol a posta, elszaladtam feltölteni az elektromossághoz tartozó kicsikét sem kártyaformájú dolgot. Ha hasonlítanom kellen, akkor úgy néz ki mint egy furcsa formájú bicska, műanyagból.

Amíg én megjártam a postát, addig a többiek porszívóztak és nem sokkal később megjött a bútor is. Kiderült, hogy a mosógép bekötéséhez még melegvizes vezeték is kellene, nem csak a lefolyócső, ami szintén nincs kiépítve.  Amúgy is kellett volna valaki, hogy a lefolyóba csatlakoztassa a mosógépet, de most már biztos hogy kell még szerelni. Amúgy is kell írjunk egy hibalistát, mert az elektromos cuccok is eléggé el voltak hanyagolva.

Az ágyakat viszont meglepően könnyen lehet mozgatni. Van egy robosztusnak látszó alja, ami nagyon könnyű és ráadásul még görgős is. A matracok sem túl nehezek.
Délután, mikor már látszott, hogy nem fogjuk tudni összeszerelni az egyébként Ikeás ágyat a lányoknak imbuszkulcs nélkül, útnak indultunk megint, beszerezni a hiányzó dolgokat. Lett tányér, evőeszköz, lábas, imbuszkulcs, létra.
Addig, amíg Csücsköm a lányok ágyával kinlódott, én a hűtőt mostam ki. Mostanra már le is hűlt. A kimosás sokat segített neki. Már nem szagos.

Estére az is kiderült, hogy valahogy annyi cuccot hoztunk, hogy nem maradt hely 2  paplannak, így mi ma biztos, hogy a selyminek becézett mikroszálas takarókkal alszunk.

A fürdőszoba is sokat vesztett a szagából, jót tett neki a többszöri felmosás.

És akkor megint hurcolkodunk :)

Jó húzós nap volt a mai. Én személy szerint 6-kor keltem, lementem a Tescoba reggeliért, aztán az volt a terv, hogy 8-ra átmegyünk a mosodába Csücskömmel. Ez kissé megcsúszott, mert le volt halkítva a telefonja és így nem ébresztett. Magától pedig 1/4 8-kor ébredt. 3/4 8 után indultunk csak el, ami azt jelentette, hogy csak 3/4 10 után értünk vissza a szállodába. A gyerekek, mivel ki volt lógatva a ne zavarj tábla, édesdeden aludtak. Mire életet leheltünk beléjük, lett legalább 11, de őszintén szólva, nem néztem az órát.

Legelőször is lementünk ide a szomszédba szinte, ahol van egy charity shop (ez egy olyan hely,ahova az ember szólhat, hogy ha van valami kidobásra ítélt, ámde jó állapotú bútora, háztartási gépe, lámpája, szőnyege, ide leszállítják, ingyen átveszik tőle és mások, akiknek szüksége van olcsóbban dolgokra, mert a drágábban nem tudnák megvenni, azoknak fél- harmad vagy töredék áron eladják, a befolyó összegekből pedig más tipusú rászorulókat támogatnak). Innen vettünk mindenkinek ágyat, mosógépet és szárítógépet, kombi hűtőt, étkezőasztalt, egy íróasztalt,
Este még Lilikém megadta magát, hogy hajlandó Mayával egy szobába menni, de az szinte biztos, hogy lesznek súrlódások. Itt a charity shopban kérdezősködés után mondták, hogy van nekik emeletes ágyuk, ráadásul fémből. Így a lányok azt kapták. Holnap ezt az egész hegyet ki is szállítják.

Útban a piacra bementünk a Virgin Media-hoz internetért. Utána bementünk a piacra, ahol van egy nagyon profi elektromos kiskereskedés, vettünk még adaptereket a  konnektorokhoz, egy kicsit odébb másoltattunk kulcsot, aztán visszafelé a szállodába  vettem néhány konyhai törlőt, zuhanyfüggönyt és minden gyereknek párnát, mert a nagy tollpárnákat nem hoztuk el, sőt nem is fogjuk elhozni.

Kicsit furcsa ez a dolog a busszal. Reggel még kinéztem egy hölgy segedelmével, hogy honnan és mikor megy a 111-es busz. Jóval indulás előtt ott voltunk a megállóban és majdnem elment az orrunk előtt. Szerencsénk volt, hogy a sofőr észrevette a konyuló számat, és csak felvett bennünket. De ha ez nincs, akkor simán elmegy, annak ellenére, hogy ott álltunk a megállóban. Visszafelé meg egyáltalán nem akkor jött, amikor a kiadott menetrend írta. Másokat pedig láttunk kifejezetten integetni a vezetőnek, hogy ők fel akarnak szállni. Csak az, hogy ott állsz a megállóban az nem elég.
A másik dolog, hogy a menetrendben nincs minden állomás felsorolva, csak tán minden második, harmadik. Az, hogy a mi megállónk hol is van pontosan, csak lassan kezdjük sejteni, de hogy mi a neve a megállónak azt lehet, hogy el kell hinnünk, amit a google állít. Kiírva semmi nincs, a busz se mondja, úgyhogy résen kell lenni nagyon. Este visszafelé viszont már sikerült egy megállóval közelebb leszállnunk a hotelhez, de lehet, hogy jöhettünk volna még közelebb. Ezt nem mertük kockáztatni, mert mi van, ha levisz a buszvégállomásra.

Dél után volt jóval, hogy elindultunk fel a házhoz, ott persze megint sétáltunk egyet a buszvonal ismeretlensége miatt (úgy 2-3 megállónyit  :) ). Útközben felhívtam Andyt, hogy ki tudna-e jönni a zuhanyt megnézni. Kiderült, hogy nincs annak baja, csak le volt kapcsolva a hozzá tartozó biztosíték, ami eszünkbe sem jutott, hogy egyáltalán létezik. Jóval 4 óra után mentünk át a Tescoba vásárolni, mert ki akartuk cserélni az izzókat, szükség volt porszívóra és még jó néhány dologra, hogy holnap át tudjunk költözni. Majd kell egy létrafélét is szereznünk, meg lepedőket, cihákat, tányérokat, evőeszközt, stb...

A porszívót beüzemeltük, időszerű is volt, jó sok szutyok maradt a szőnyegpadlón a felújítás után, annak ellenére, hogy gondolom az volt az utolsó, amit leraktak.


Ja, és akkor este a busz megint cifra volt. A menetrend szerint valahogy 3/4 7 körül kellett volna jöjjön, ehhez képest Csücskömnél a térkép azt írta, hogy majd még 18 perccel később jön. Ehhez képest hamarabb jött, de legalább ott volt és vissza tudtunk jönni a városba.

Szerződtünk...

Ma reggel (20-án) aláírtuk a házra a szerződést, Utána felmentünk a házhoz az ingatlanügynökkel együtt. Érdekes, hogy itt a gáz és a villany feltöltőkártyáról megy. Majd mennünk kell postára, hogy töltsünk rá. Miután az ügynök elment, elindultunk gyalog át a Tescoba, hogy egyrészről megebédeljünk, másrészről bevásároljunk néhány dolgot.Különös tekintettel a tisztítószerekre. Vettünk egy forralót is, felmosó felszerelést, szivacsokat, miegyebet. Utána visszamentünk a házhoz szintén gyalog,

 Ez a Tesco nagyobb, mint ami itt van a belvárosban és egy olyasmi részét képezi, mint Magyarországon a Stopshopok,, vagy pl. az Újbuda Center a Hengermalom útnál. Annyi a különbség, hogy nagyobb a terület és a boltok is nagyobb helyet foglalnak el.

Valamelyest jutottunk előbbre a takarítással, de holnap muszáj vennünk egy porszívót. Az egész ház szín padlószőnyeg, kivéve a konyhát, fürdőszobát és a szélfogót. Ez utóbbi kettőnek a padlója oltári szutykos és tán nem állítok valótlant, ha azt mondom, hogy büdös is. Holnap majd ezt valahogy meg kell oldani, nem tudom, hogy milyen tisztítószerrel sikerül megszabadulnunk a bűztől. Szerencsére az is kiderült, hogy valahogy nem tudtuk működésre bírni a zuhanyzót, vagy azért mert nem értünk hozzá, vagy azért mert nem jó. Így még megbeszéltük Hayley-vel, az ingatlanos jobbkezével, hogy holnap feljön hozzánk Andy megmutatni, hogy mit kellene vele csinálni, vagy ha nem, akkor legalább saját szemével látja, hogy nem működik.

Késő délután buszoztunk haza, illetve csak majdnem, mert egy megállóval hamarabb szálltunk le, mint kellett volna. Így még sétáltunk egy kicsikét.

Kis lazítás után aztán én még le akartam menni a partra, mert valahogy úgy van, hogy 9 körül van itt a dagály. Apályt már láttunk, de a dagályt múltkor nem tudtuk kivárni. Benikém itthon azt mondta, hogy ő nem akar jönni, aztán mikor már visszafelé jöttünk, találkoztunk össze vele, hogy ő mégiscsak leszaladt utánunk. Ezzel mondjuk nem lett volna baj, de nem szólt a másik két testvérének, hogy eljött utánunk, ők meg aggódtak. Nekik még nincs simkártyájuk, így nem tudtak utánunk szólni.

Aztán itthon (mármint a szállodában) még vajúdtunk egyet azon, hogy ki hol lakjon majd a házban, de egyenlőre még nem tisztultak le a vonalak. Talán pár napon belül kiforrja magát. Mindenesetre egyenlőre nem tűnik egyszerű történetnek.

Swansea - az első szombat

Az történt, hogy a telefont valahogy nem jól állítottam be ébresztésre és nem akkor keltem, amikor akartam, hanem egy fél órával később. Még akkor sem volt túl késő, de akkora ricsajjal voltak a sirályok, hogy egyszerűen nem tudtam tovább aludni.  Az már csak a délutáni séta után tudatosult bennem, hogy a város belseje tele van sirályokkal, de lenn a parton ahhoz képest alig van madár.
Csücsköm fotózott, itt van néhány barna tollú madárka, ezek sirály fiókák, még barna ruhácskában.

Maya elkísért vásárolni, aztán a szállodai reggeli után elmentünk megnézni a piacot. Akkora forgatag volt, amekkorát én még szombat délelőtt szinte soha sehol nem láttam Nagy jövés-menés, különböző szórakozási lehetőségek, tele piac. Talán tűtől az elefántcsontig mindent lehet ott kapni. Aztán hazatérültünk, hogy Domi öltözzön fel kicsit jobban, Olyan csalóka volt az idő. A napon meg lehetett főni, de az árnyékban, pláne ha jött egy kis szél is, akkor már hűvös volt. Ebéd után le akartunk menni a partra, bár ebben némileg akadályozott bennünket, hogy Domi kijelentette, hogy ő nem megy oda, mert ott úgy sincs semmi érdekes. Aztán végül megegyeztünk, hogy lejön velünk a partra, és utána lehet menni úszni és futni a konditeremben.
Ahhoz képest, hogy nem akart lejönni, szinte úgy kellett elvonszolni, hogy naaaa, menjünk már, Úgyhogy végül jól sikerült a délután is.

Többmindenkivel sikerült beszélnem telefonon. Még szerencse, hogy vettünk egy korlátlan csomagot a Nordtelekomnál, így legalább nem fáj a telefonszámla miatt a fejünk.

Második nap

Ma próbáltunk bankszámlát nyitni, hogy a lakbért ne készpézzel kelljen kifizetni, de ez pl. nem fog összejönni, csak talán 2  hét múlva. Addig már eljutottunk, hogy a városnak fizetendő adóra beregisztráltak bennünket, de bankszámlát csak akkor nyithatunk, ha már legalább egyet ebből befizettünk. Azzal majd be kell menni a Councilba és ott befizetni. 

Volt itt egy rakás ruha, ami 4 nap alatt összejött, azt némi sétálás árán sikerült kimosnunk egy önkiszolgáló mosodában. Mivel itt a központban van a szálloda, így viszonylag rövid idő alatt sikerült ezt is megoldani, de jó nagyokat megyünk. Ez  a kis séta úgy 25 perc volt, de legalább tiszta a ruha. Az iskola ügyek még folyamatban vannak. A hét végén muszáj lesz vele foglalkozni.

Nem túl messze, a buszpályaudvarnál van a Tesco, reggelente oda szoktam lemenni vásárolni. Egy napra valónál nem tudok többet venni, mert ugye a szállodában nincs hűtő. Lehet, hogy nem tetszik nekik, hogy itt benn reggeliztetem a családot, de eddig még nem szólt senki. 

Tegnap Beni és Domi voltak lenn a szálloda uszodájában, és aztán ma is lenn voltak, kiegészülve Mayával, bár ő nem úszni ment le, hanem futógépet használni Benivel együtt aki még úszás előtt futott egyet. 

Swansea - első napok

15-én reggel Gézapapi 7-re jött értünk Zsókáékhoz, hogy kivigye a csomagjainkat a Népligetbe. 9 órási induláshoz mentünk. Mi már 7,30-ra ott voltunk, Csücsköm 8,10 körül ért oda a gyerekekkel, ők busszal jöttek utánunk, mert a kocsiba semmi nem fért a bőröndök és hátizsákok mellé.

9-kor indultunk. A busz cseh volt, a sofőrök szinte egyáltalán nem beszéltek angolul, viszont cserébe volt egy kedves srác, aki utaskísérőként volt velünk, ő szépen beszélte a nyelvet. Prágáig mentünk egy busszal, ott váltottunk másik buszra. Eredetileg úgy kaptunk jegyet, hogy volt két helyünk a sofőr mögött, amiket Lilinek és Dominak szántunk, mert ők bírják a legkevésbé a buszozást. A másik négy hely középen volt két egymás mögötti sorban. Lili tudott ott elől ülni, de Domit hátra küldték, mert az ő életkora túl kevés ahhoz, hogy ott ülhessen. Nem is volt baj, hogy ott ült, mert régebben volt olyan, amire leginkább azt mondhatnám, hogy alvajárt. Most, hogy jól ki volt fáradva a sok egyhelyben üléstől, nagy nehezen elaludt valamikor éjfél tájban, aztán némelykor nekiindult volna, de mivel nem engedtük, hát volt ott minden. Csapkodás, káromkodás. Egyáltalán nem volt magánál, csak úgy nézett ki, mint aki ébren van. Így mi alig-alig aludtunk  és Mayám se nagyon aludt amiatt, hogy Domi zaklatta, hogy engedje ki. Aztán reggel persze nézett, hogy miről beszélünk. 

Prágában buszt váltottunk, és ugyanaz volt a felállás, mint az első buszon. Ugyanúgy csak az utaskísérő beszélt angolul, de itt legalább már volt a csehországi szakaszon Wifi. Még mielőtt elidultunk, kaptam egy emailt, hogy az a két lakás megtekintés, ami le volt fixálva, azok meghiusultak, mivel kivették őket mások az alatt a néhány nap alatt, amíg az az ügynök szabadságon volt. Így nagyon fontos volt, hogy legyen valami 1-2 napon belül, amit megnézhetük. A wifinek és az okostelefonnak hála, sikerült onnan megválaszolgatni azokat az emaileket, amiket kaptam válaszként a megkereséseimre. 

A cseh határon volt egy ellenőrzés, pont ugyan olyan, mint amilyen anno a pártállami időszakban volt. Utána még kétszer megállították a buszt, egyszer volt egy rutinellenőrzés, aztán másodjára már célzottan egy csoporthoz jöttek, akik velünk utaztak. Kisgyerekkel jöttek és hát.... nem voltak túlságosan szimpatikusak, kivéve a babát. Ő cuki volt és ahhoz képest , hogy milyen kicsi volt, nem is nyűgösködött túl sokat. Végülis nem volt velük semmi, azon kívül, hogy nem volt túl megnyerő a viselkedésük és a kinézetük. Továbbengedték őket. Legközelebb a francia-angol határon volt ellenőrzés, de ott mindkét oldalon. A franciák kissé flegmák voltak, ott fel kellett tenni a nagy bőröndöket az átvilágító rendszerre, majd megszakadtunk bele. 

Mert persze nem lehetett azt csinálni, hogy Csücsköm segíthessen, mert nem lehetett kiállni a sorból. 

Az angol oldalon nem volt átvilágítás, csak útlevélellenőrzés. Ott viszont nagyon kedvesek voltak. Együtt mehettünk ugyanahhoz a határőrhöz. Leellenőrizte az útleveleinket és már mehettünk is. 

Én eredetileg azt hittem, hogy komppal megyünk, de nem, a csalagúton mentünk át végül. Nagyon furcsa volt. 

Londonban, mikor megérkeztünk, volt még rengeteg időnk, mert 12-re érkeztünk és csak fél négykor ment tovább a buszunk. Ettünk, kicsit lazítottunk és néztük a forgatagot a Victoria Coach  Station-ön.

Rengeteg ember volt ott. Mire megérkeztünk Londonba, már mindegyik gyerek azt mondta, hogy már tudják, hogy többet nem akarnak busszal jönni, inkább repülnek, akárhogy is. 

Azt hittük, hogy mindenütt rá kell fizessünk a csomagokra, mert a legnagyobb méretű bőröndök voltak csurig pakolva, nehéz volt mint a só, mindegyik. 

Swansea-ba este 9 körül érkeztünk, egy őrült vágta után. A sofőr nyomta, ahogy a csövön kifért és mindemellett kísérletet tett arra, hogy megfagyasszon bennünket.16-17 fokot tartott a buszon. Aztán mikor megálltunk sofőrt cserélni, az új sofőrt kértem, hogy hagyjon fel ezzel, ő meg azon panaszkodott, hogy nem nagyon ismeri a busztipust, nem is tudja, hogy hol kellene állítani. De aztán megtalálta, és állított rajta. 

Mikor ideérkeztünk, Csücsköm telefonján néztük, hogy merre is kellen megközeliteni a szállodát, de nem nagyon mentünk el a térképen, Jó irányba indultunk, de mégis, bizonytalanok voltunk abban, hogy merre kerüljünk, vagy nem kell megkerülnünk egy hidat. Aztán valami ünnepségféle résztvevői lógtak ki az utcára, poharakkal kedélyesen beszélgetni. Őket szólítottuk meg, hogy tudnának-e segíteni. Egy kedves idősebb úr egész hosszan elkísért bennünket, hogy meg tudja mutatni, merre kell menjünk. Mikor ő visszafordult az ünneplőkhöz, mentünk tovább és nem sokkal később Csücskömék magyar szót hallottak. Egy fiatalember beszélt telefonon, és mikor látta, hogy mosolyognak a bajszuk alatt az enyimek, akkor szóba elegyedett velük, Én úgy mentem vissza hozzájuk. Érdekes, hogy még meg sem érkeztünk és már találtunk olyat, aki adott esetben kedves ismerős lehet a későbbiekben. 

A szálloda, azon kívül, hogy van egy kis konditerme és egy kis uszodája, semmi különös, egy vidéki szálloda. Szűken, de elférünk, és ami régen fordult elő velünk, ágyban aludtunk A wifi az maga a katasztrófa. Mindennap, minden egyes alakalommal újra kell csatlakozni és a minősége sem az a tökély. Majd most már valami mosodát kell találnom, mert megesz bennünket a mosatlan. Itt a szállodában viszont darabonként számolják és nagyon drága minden ilyesmi. 

Ma reggel akárhogy is álmos voltam, fél nyolckor felébredtem és lementem vissza a buszállomáshoz, a Tescoba. Mikor elmentem egy másik bolt mellett, eltűnődtem, hogy vajon nyitva lesz-e egyáltalán, mert a másik bolt az  zárva volt. 

Nyitva volt, mert éjjel-nappali. Vásároltam reggelinek valót, és próbáltam venni egy adaptert a konnektorba. Sikerült mindkettő, csak az adapter nem volt elég erős, nem tudtuk használni, Délután visszacseréltük. 

11.15-re mentünk az egyik ingatlanoshoz, akiknek nem túl messze van az irodája. Onnan elvittek bennünket megnézni egy házat, ami meglehetősen kicsi volt de a hab a tortán az volt, hogy a tetőtéri szobában erőteljes húgyszag volt. Így abban maradtunk, hogy nem választjuk. Volt még egy lehetőség ugyanennél az irodánál , de ahhoz, hogy megnézzük, délután vissza kellett mennünk. Ez nem is volt akkora probléma, mert 2-re kellett mennünk még egy házat megnézni és onnan visszaútba mentünk vissza az ingatlanosokhoz, akiknél először voltunk. Sajnos nem tudott mindenki jönni, a gyerekek közül jött Beni, Lili és Maya. Domi ment apjával venni egy másik adaptert, ami végre működik.

A második ház fenn volt a hegyen, de mindenki óvott bennünket a környéktől. Az első ingatlanos is és a taxis is, aki felvitt bennünket oda. A ház maga amúgy kicsi és eléggé lepukkant volt. 

A harmadik ház egész jól néz ki és ami a legfőbb, ki is adják nekünk. Most volt frissen festve és a konyha is egész jól néz ki. Vannak a falban ilyen kis beépített szekrények és összesen 3 szinten van. Majd alkalmasint teszek fel képet is.

Hétfőtől mienk a ház. Holnap mennünk kell bankügyeket intézni, a gyerekeknek az iskolát és ki tudja még mit. Bútort kell valamennyit venni, edényeket, stb. 

Este még elmentünk enni valamit, vásárolni és a nap megkoronázása az volt, hogy egyrészt én lementem a fiúkkal az uszodába, amíg Csücsköm összecsiholta a laptopot, meg a többi kütyüt a konnektorokkal. 

Sírós hétfő

Reggel egész korán átmentünk a Tátra utcába. Nem is volt baj, mert még ottértük a szemeteket és a szemetesek akkor jöttek, mikor már ott voltunk bőven. Eredetileg azért mentünk, hogy a cicákat felvigyük az állatorvoshoz és utána fel a menhelyre megőrzésre. Viszont így, hogy ottfogtuk a szemeteseket, némi készpénz fejében elvittek vagy 8 zsák szemetet. Ez így egész jó üzlet volt nekünk.
Aztán lassanként előkerültek a cicák, Bözsi, Anyahajó és Piros. Petyi se égen, se földön. Bedobozoltuk Pirost és Anyahajót és felmentünk velük az állatorvoshoz, ahol megkapták az ismétlő oltásokat és megkapták a veszettség elleni oltást. Utána felmentünk a menhelyre, hogy a megbeszéltek szerint ottmaradhassanak panzióban. Ehhez képest, nem volt ott az az ember, akivel beszéltünk, aki ott volt, nézett ránk, mintha a Holdról jöttünk volna, hogy miről beszélünk. Aztán telefonon utólérte a főnökét, aki elsőre azt mondta, hogy nem is tud semmiről. Arról főleg nem , hogy 4 cicát fel akarunk vinni hozzájuk. Mikor mondtam, hogy beírta anno valami nagy könyvbe, akkor ott megnézték, persze, hogy kiderült, hogy én mondom az igazat. De ez persze nem segített rajtunk, mert egy cicára való helyük sem volt, nem hogy négyre. Valami sötét, lepukkant helyre tudnák betenni őket, ahova egy szerencsétlen csúszómászót se zárnék be, nem hogy cicákat.
Végül abba maradtunk, hogy inkább nem hagyjuk ott őket. Megpróbáltam még ott a környéken egy cica panziót felhívni, de ott sem volt hely.
Kínunkban visszamentünk a házhoz és átadtuk a Péterékhez a maradék almot, kaját. Petyike is előkerült. Még mindig tanácstalanok voltunk, hogy mi legyen velük, de jobb híján bedobozoltuk Bözsit és Petyit és felvittük őket is oltásra, hogy ha nincs jobb és szélnek kell őket engedni, akkor legalább be legyenek oltva. Aztán az állatorvost is kérdeztük, hogy nincs-e valami tippje. Láthatta rajtunk a kétségbeesést, és megkérdezte, hogy kérdezzen-e rá a tulajdonos állatorvosra, hogy nem maradhatnának-e ott náluk is panzióban. Mivel nem volt semmi jobb ötletünk, kértük, hogy kérdezzen rá. Végülis ugyanannyiért, mint a menhelyen lett volna, ottmaradhattak.
Aztán vissza fordultunk Pirosért és Anyahajóért. És ekkor tört el a mécses, már mindkettőnknél, Mayánál is és nálam is. Maya akkor sírt nagyon, mikor Pirost vitték be együtt a helyükre.

De legalább kaptak esélyt arra, hogy legyen nekik új gazdijuk.

Este pedig nekifogtunk összepakolni, hogy másnap már szinte csak menni kelljen.

Kiköltöztünk, átadtuk....

2015.07,11.
 Az utolsó napok nagyon nagy hajtásban teltek. Szerdán aludtunk a házban utoljára, aztán csütörtökön áthurcolkodtunk Zsókáékhoz Csaba segedelmével, hogy aztán másnap korán reggel ismét ott legyünk.
Amit tudtunk, kitakarítottunk, de azért minden igyekezet ellenére maradt bőven takarítani való nekik is, sajnos. Rengeteg szemét maradt ott, egy jó része kommunális, másik része pedig olyan, aminek bele kellett volna kerülnie a még a lomtalanításba, ha már ott tartottunk volna lomtalanításkor, ahol kellett volna.  Még csütörtök délután azzal kezdtem a legnagyobb hőség idején, hogy próbáltam beszerezni a közmű vállalatoktól a nullás igazolásokat. Hát, nem volt könnyű menet, nem is kaptam meg mindent, lesz még fizetni való is. Röpke négy és fél órámba került ez a kis történet. Nagyon elegem lett belőlük, mire végeztem.

Pénteken átadtuk a házat, és a maradék szeméttel kapcsolatban abban maradtunk, hogy másnap reggel visszamegyünk és amit lehet, leviszünk a hulladékudvarba. Ez egy teljes csomagtartót megtöltött, de legalább eltűnt egy csomó minden.

A cicák ottmaradtak, hogy legyen idejük felkészülni arra, hogy a menhelyen ne kapjanak el mindent, Most voltak beoltva először, és azt mondták, hogy 2 hét, mire használ valamit az oltás. Hamarabb is eszembe juthatott volna. Most még hétfőn a menhely előtt elvisszük őket a második oltásra, aztán fel a menhelyre a "panzióba". Nem látom még, hogy mi lesz velük.

Végül volt egy nagy áttervezés. Eredetileg úgy készültünk, hogy Bournemouthba megyünk, de aztán az utolsó két hétben még több dolgot átgondoltunk és abban maradtunk, hogy inkább Swansea-be, Walesbe megyünk. Ott meglehetősen sok az informatikai cég, lényegesen olcsóbbak a lakhatási költségek, Találtunk egy ingatlanos céget, akik úgy tűnik, segíteni akarnak, és már érkezésünk után másnapra tudunk menni megnézni egy házat. Az első néhány éjszakát szállodában fogjuk tölteni, reméljük, nem sokat.

Pörgős napok

Még van 2 napunk ahhoz, hogy átadjuk a házat. Eddig egész jó idő volt, mostanra megint bemelegedett. Meg lehet pukkadni tőle, és ez még csak a kezdet.

Az elmúlt napokban már mást sem csináltunk szinte, mint pakoltunk, takarítottunk. Közben némelykor mosok.