Tegnap, azaz szombaton

 itt volt a villanyszerelő megnézni a vízmelegítőt, hogy mit kellene vele csinálni, aztán késő délután beállított a tulajdonos, hogy esetleg holnap, azaz ma vasárnap jöhetne-e szerelő az új készülékkel. Egész meghatódtam, hogy vasárnap idejön az emberünk megcsinálni nekünk a vízmelegítő cserét. És úgy is lett, úgy fél 11 körül jött és kb 1 óra múlva el is ment. Nagy a boldogság!

Amúgy nagyon szép időnk volt ma és tegnap délután is. Igaz nem túl meleg, olyan 10 fok körül volt reggel és 15-16 délután. Pont kellemes volt. 

A múlt pénteken

 Beni egyszercsak felhívott, hogy nem jön a melegvíz a zuhanyból, zuhanyzás közben csak úgy abbahagyta a működést és most mit csináljon vele. Mivel a kocsiban ültem, csinálni nem tudtam érte semmit, csak mondtam neki, hogy ha már úgyis kinn van a kádból, fogjon egy kancsót és annak a segítségével fejezze be a fürdést. Szegény egész ki volt borulva, hogy már megint nála romlik el valami. Pedig ezt biztos nem ő rontotta el. 

Azt csinálja, hogy pár percig rendben működik, aztán megáll, aztán én szoktam néha bekapcsolva felejteni, így már azt is tudjuk, hogy néhány perccel később megint elkezdi melegíteni és adni a vizet. Én úgyahogy le tudok fürdeni, mert eléggé gyors szoktam lenni, de a többiek sehogy sem, úgyhogy a kancsó továbbra is ott van, és a kádcsapból lehet ereszteni a vizet a továbbiakhoz. Talán holnap megcsinálják. 

A héten egymás után több viharunk is volt, nagy széllel, sok esővel. A második csúcspontja keddre esett, ami részben szerencse volt, részben nem annyira. 

Mentünk megnézni egy házat, ami a fotók alapján nagyon jól nézett ki. Most már tudjuk, hogy nem szabad bedőlni. Előző nap költöztek ki a házból és fogtak neki a felújításnak, de a képeken egy rendben levő, felújított ház volt... Itt nem volt áram, így a ház egyes részeit nem is lehetett rendesen látni, csak a telefon lámpájánál, ami eléggé megdöbbentő volt. A padló a burkolat alatt érezhetően tönkre volt. Egy pozitívum lett volna, hogy van két wc, sőt, még két zuhanyzó is, bár az egyik nagyon csepp, de legalább a gázról működött. Valahogy meg akarnánk szabadulni ettől az elektromos zuhanytól, 10-11 kwh a fogyasztása és még a zuhanyzás "élménye" sem tökéletes, hiszen nagyon kevés vízet tud melegíteni, úgyhogy korántsem az a "na, most beállok a zuhany alá" érzés. Az túlzás hogy csak csordogál, de nem is jön belőle igazán. Szóval kis tanakodás után abban maradtunk, hogy inkább nem is próbálkozunk megpályázni azt a házat. 

Ja és mindezt úgy csináltuk, hogy Gyuri az induláskor sem volt tökéletesen, de mire odaértünk, egész vacakul volt.  Itthon boldog volt, hogy lefekhet végre. Valószínűleg az időjárástól lett valami migrén féléje, a tünetek egy része legalábbis megvolt. 

Azzal jöttünk haza szabadságra,

 hogy szerencsések vagyunk, hogy itthon lehetünk, mert olyan meleget ígértek, hogy ha tényleg úgy is lett volna és még dolgozni is kell, akkor az nagyon meleg lett volna. 

Szerdán még be kellett mennem a heti tesztem miatt és aznap nagyon meleg volt és azt is ígérte az előrejelzés, hogy folytatódik a meleg. Erre jól bevásároltam, hogy  a hétvégén lehessen grillezni. 

Aztán ahogy közeledett a szombat, már azon imádkoztunk, hogy legalább annyi időt ne essen az eső, amennyi alatt meg tudjuk sütni a sütnivalókat. Hát ez több-kevesebb sikerrel teljesült is. Bár azért meg is áztunk kissé, de még tűrhető mértékben. 

És akkor elvitték a sütőt,

 javítani, de szerencsére már másnap délután vissza is hozták. Egész kétségbe voltam esve, hogy mi lesz velünk sütő nélkül. Úgyhogy már este fel is avattam a másnap reggeli kenyérrel. Szerencsére nagyjából ugyanúgy süt, mint az előző. 

Közben megint volt 2 nap nagyon meleg, ma olyan pont kellemes. 

Most egy hétig itthon vagyunk mindketten, aztán a rákövetkező héten csak én nem dolgozom. Eredetileg csak egy hét lett volna, de ma szólt az egyik kolléganőm, hogy muszáj kivennem a maradék szabim javarészét. Úgyhogy engedve az "erőszaknak" itthon leszek. Talán lesz közben valami kapás lakás ügyben is. Valamennyi szabim még maradt idénről, a következő évit pedig ugye már megkaptam, mivel már elmúlt a szülinapom.

És tegnap 12-én megint meg lehetett buggyanni a melegtől! Estére 27 fok fölött volt a házban, a földszinten. Az emeletet  nem tudom, de majd legközelebb felviszem a hőmérőt!

Voltunk Lilivel

2 házat is megnézni, ugyanazon a környéken, szinte ugyanazt a tipusú házat. Kis különbségek voltak, de olyasmi nem, ami akár egyik, akár másik javára döntött volna. Viszont kiderült, hogy az, amit eddig se nagyon lehetett kertnek nevezni, az sokkal nagyobb, mint az, amiket láttunk annál a 2 háznál. Oda valószínűleg a dupla nagy paplanunk huzatát nem tudnám kiteregetni, nemhogy még más egyebet is egyidőben, olyan kicsik voltak. 

Volt a héten fordrász látogatás, a fiúk voltak kedden, én pedig csütörtökön. Holnap nekünk kettőnknek fogorvoshoz van első időpontunk most már január óta. 

Amin azóta már túl is vagyunk. Ez alkalommal egy harmadik fogorvosnál jártunk ugyanabban a rendelőben. Az eddigi fogorvosunk valamikor októberben elment, hogy akkor ő most világot lát. Hát azt nem tudni, hogy neki mennyire jött be a világlátás, félek tőle, hogy nem jutott messzire, bár abszolút megérdemelte volna. Az a helyzet, hogy ilyen fogorvosunk még sosem volt, csak szuperlativuszokban lehet róla beszélni. Pedig tapasztalat van bőven. De Omar doktor nagyon magasra tette a lécet és minden alkalommal meg is ugrotta. Ehhez képest az a kolléganője, akihez utána egy alkalomra kerültünk, az maga volt  a megtestesült bizonytalanság, és bár biztosan értett valamit a fogorvosláshoz, hiszen papírja volt róla, de az embernek elszaladhatnékja támadt tőle. Úgyhogy legközelebbre, a család többi tagja, még a lockdown előtt Simonhoz ment, és mi most jártunk nála először és remélhetően nem utoljára. 

Jó körülményes volt azért most a fogorvoshoz menés. Előtte pénteken felhívtak egy listával, hogy kikérdezzenek mindkettőnket, amiből csak én válaszoltam mindkettőnk helyett, hiszen Gyuri dolgozott. Hétfőn pedig csak úgy mehettünk be, hogy előtte hőmérőzés volt aztán  kézfertőtlenítés, a dolgaink egy zsákba gyűjtése. A kezelés pedig visszatérés a kezdetekhez. Az ultrahangos fogkőleszedőt nem tudta használni, illetve tudta volna, de nem szabad még. 

Össze-vissza időjárásért

még mindig nem kell a szomszédba menni.... Tegnapelőtt reggel fáztam, pulcsi kellett, aztán 11-re már kezdett melegem lenni és onnantól jó idő volt. Aztán tegnap reggel arra ébredtünk, hogy meleg van, aztán ez fokozódott, nyolckor már szinte hőség volt. Értsd, 18-20 fok, de valahogy mégis rettentő meleg, inkább forróság. Aztán ez fokozódott egy darabig, mígnem délutánra befelhősödött és elkezdett kissé lehűlni, meg itt-ott szemerkélni az eső. Most kellemes a hőmérséklet, viszont esik az eső. Azt írja az időjárás app, hogy délre már kisüt a nap megint és újra meg lehet főni, megint. 

A héten valamelyik nap Lili felfedezte, hogy a sütő egyik fűtőszála fogta magát és elhajolt. Azt persze nem tudni, hogy mikor tette ezt, de úgy fél éve volt a sütő kitakarítva, akkor még nem tűnt fel. Szóltam az ügynökségnek, hogy mi történt, remélhetően hamarosan jön valaki, aki kicseréli a hibás darabot. Nem hinném, hogy mindjárt az egészet ki akarnák cserélni, azért ez a javítás még mindig olcsóbb valószínűleg, mint egy új sütő. 

És persze akkor aktuális egy újabb sütő tisztítás. 

Szerencsére azért használható, csak kicsit jobban oda kell rá figyelni, hogy ne égjenek meg a dolgok. 

Bár az megy néha a sütő baja nélkül is. 

Tegnap elfelejtettem Lilinek szólni, hogy a kenyér bent sül a sütőben, ki kellene vegye, mert én megyek dolgozni, így aztán valamennyivel tovább volt a kenyér a sütőben. Kicsit sötétebb lett, sokkal ropogósabb a héja, de még mindig jó.