Nyakunkon a karácsony...

Aztán én még sehol sem tartok, vagy legalábbis sokkal távolabb vagyok a dolgok menetét illetően, mint ahol már szeretnék tartani. De ez az év már csak ilyen lesz. 
Az elmúlt héten is éppen hogy csak nem mentem túl a megengedett 48 órás időkeretemen, már ami a munkát illeti. Valahogy ez az év nem volt valami sikeres a munkatársaim életében és ettől én ki se tettem szinte a lábamat a szerződött helyemről, majdnem többet voltam ott, mint itthon. 
Az egyik szakács asszony Theresa nemrég jött vissza egy nagy műtét és kemó után dolgozni, de valószínűleg hamarosan megint megy vissza betegállományba, mert a gyomrában és a mellében is találtak még csomókat, amik nem rezdültek a kemóra, úgyhogy műtét lesz belőle, legalább kettő és aztán ki tudja.... A kilátások sajnos nem túl jók, bár Theresa nagyon tartja magát és amit lehet megtesz, ételt elrontani eddig sem tudott, annyira jól főz, ösztönösen. 
Aztán a nők mintha összebeszéltek volna, az egyik ugye visszajött, mint írtam, erre a másik, a kevésbé tehetséges, elment betegállományba, mert valami koncerten voltak és megsüketült az egyik fülére. Most annak próbálnak a nyomára jönni, hogy mitől is. Azt nem tudni, hogy a hosszas elmaradás csak a fülének köszönhető vagy az is benne van, hogy már panaszkodott egy darabja, hogy már megint odavan a karácsonya, mert úgy jön ki a beosztás, sőt a jövő karácsonya is. Igaz, tavaly is együtt dolgoztunk, már nem is emlékszem, hogy melyik nap a háromból. 

December elején feldíszítettük a fát Lilivel, aztán a többi is jött utána. 

Ez a két nappal ezelőtti helyzetjelentés volt, mostanra már a második adag bejgli is a sütőben van, de hát még van tennivaló is és dolgozni való is.

Valószínűleg a patkány halálát lelte.

Ez inkább csak feltételezés, mert bizonyíték nincs rá, legfeljebb közvetett. Ugye bebújt egy likba, ami a konyhából vezetett át a zöldség előkészítőbe, de a másik oldal az le van zárva rendesen. Ott ki nem jöhetett. A lik alá a helyi patkányírtásért felelős ember odatett egy jó erős csapdát némi mogyoróvajjal, hogy ha kimerészkedne, akkor agyoncsapja. Viszont valószínű, hogy a kollégák még a távozásom után megsebesítették valahogy, vagy megütötték valamivel, ami 8 napon belül sem gyógyult. Viszont szaglik. Már annyira nem is, de volt néhány nap, amikor eléggé érezhető volt. Hogy mi lesz a folytatás, azt nem tudom. 

És már vége is lett....

Mármint az októbernek. 
Közben azért történtek dolgok. Munka volt rendesen, attól is akadozik a blogolás. 
Már nagyon készültem arra, hogy legyen végre 2 olyan nap szünetem, amik egymás után vannak. Ki akartuk tisztítani a szőnyegeket, amik szinte mindenhol ott vannak a házban. Ha nem is totális takarításra készültünk, de legalábbis arra, hogy a főbb közlekedési útvonalak és nagyobb egybefüggő felületek ki legyenek mosva a szőnyegtisztítóval. A Tescoban van letéve tárolásra a Rug doctor nevezetű kárpit tisztító, amit online lehet lefoglalni, kifizetni és értemenni, elhozni, dolgozni vele, aztán visszavinni. 
És akkor végre sikerült, 21.-22.-én itthon voltam. Reggel elvittem az autót vizsgáztatni és utána elhoztuk Lilivel a szőnyegtisztítót. Legelőször is gépet kellett letakarítani, mert aki előttünk használta, gyalázatos állapotban hagyta ott. De aztán ment minden a maga útján, viszonylag hamar végeztünk, főleg így hogy eredetileg sem akartunk tökéletességre törekedni. Ahhoz túlságosan tele van a ház viszont már nagyon ráfért. 

Aztán tegnap az egyik munkahelyemen beszabadult egy patkány gyerek, akit azért mikor végre láthatóvá vált, nagyon is el akartunk kapni, de nem sikerült, viszont engem a hadakozás közepette megharapott. Így mondták, hogy azonnal menjek a sürgősségire, tetanuszért. Olyan gyorsan, mint tegnap, én még sosem végeztem a sürgősségin. Kb 1 óra alatt megvolt minden. Kaptam 2 injekciót és egy doboz antibiotikumot, hogy szedjem egy hétig, naponta háromszor.
Az, hogy a patkánynak mi lett a sorsa, nem tudom, mert ma itthon voltam szabadnapon, de csapda lett neki állítva, mert bebújt valami likba. De majd holnap. 
Ma van Halloween, mindenütt díszítések, a legváratlanabb helyeken vannak halálfejek, tökök, meg ki tudja mi minden.   

Indul az október

Az elmúlt hetekben nagyjából visszaálltunk az iskolai rendbe, ebbe az is beletartozik, hogy megint mindenki jobban vagy kevésbé beteg a gyerekek közül. Mia annyira köhögött, hogy ővele orvoshoz is mentünk, kétszer is. Pénteken és aztán hétfőn. A pénteki doktornő úgy kidobta 5 perc alatt, hogy elmondani sem tudta amit akart, úgyhogy visszamentünk hétfőn, hogy meglegyen amit eredetileg is akart volna. 
A college felhívott, hogy kellene neki epipen az allergiája miatt, mert többször mennek majd kirándulni, nehogy baj legyen, annak ellenére, hogy kerül minden csonthéjas magvat. Most az orvos írt fel neki, de éppen nem volt a gyógyszertárban (szerintem emiatt a Brexit őrület miatt már), és elküldte vérvételre, hogy megcsinálják az allergia teszteket. 
Tegnap engem is rázott a hideg, ami semmi jót nem jelent, de azonkívül semmi nem történt, hogy bevettem lázcsillapítót és reggelre rendben voltam, remélhetőleg elmarad a folytatás. Mondjuk nem nagyon volna idő itthon lazsálni. 

A héten voltam a térdemmel a doktornál, aki jól meghúzkodta, fájt is utána, aztán abban maradtunk, hogy kért nekem egy MRI-t és majd menjek fizioterápiára, bármit is jeletsen ez. Arra tippel, hogy a gyűrűs porcnak nevezett valami sérülhetett meg, ha valaminek baja lett, de majd meglátjuk. 

Dominik  28-án betöltötte a 18-at, úgyhogy már nincs itthon egy kiskorú gyerek sem. (sírunk/nevetünk)

Lilinek a fogszabályozás részeként ma húzták ki két fogát, hogy jusson hely az összes maradéknak. 

Ja és az azért eléggé felfoghatatlan még mindig, hogy alig kezdődött el az iskola, már szeptember elején megjelentek a boltokban a Halloween jelmezek, aztán egy hétre rá a karácsonyfa díszek és társaik. Nem lehet elég korán kezdeni....

És lassan a nyárnak is vége,

ami abból is látszik, hogy az elmúlt napokban többször fontolóra vettük, hogy befűtsünk-e. Végül mindig elvetettük az ötletet, de 1-2 nap nagyon közel álltunk hozzá. 
Ezt most persze nem bosszantásiból mondom a Magyarországon élőknek, csak hát ez van. Ott meg ahogy hallom a szokásos iskolakezdési hőség van. 

Az elmúlt 2 hétben itthon voltunk szabin másodjára, aztán én holnap már biztosan megyek dolgozni, Gyuri meg csak akkor, ha talál esetleg valami túlórát, ami nem valószínű.
Az autó volt a szerelőknél, kétszer is, egyszer a szokásos éves szűrőcsere és olajcsere miatt és mellesleg kicserélték az első fékbetéteket is, másodjára pedig azért kellett visszavinnem, mert akkor már, amikor elhoztam, feltűnt, hogy kicsit mélyebb lett a hangja a kisasszonynak, ami arra engedett következtetni, hogy valami vagy kilukadt, mondjuk a kipufogó egy darabja, vagy valamit elmozdítottak, amit nem kellett volna. Szerencsére ez utóbbi történt, úgyhogy pár perc alatt végeztem. 

A paradicsompaprika és a karalábé kinn küzdenek az életükért, bár most már kaptak meztelen csiga elleni védelmet, de szegények nagyon szerencsétlenül néznek ki. 

És akkor befejeződött a

maratoni fagyasztó/hűtő leengedési, beállítási program. Végre!
A múlt héten hétfőn engedtem le a fagyasztót, ami aztán 4 napig állt üresen és csordogált belőle a víz. Aztán a hét végére visszakapcsoltam és hétfőn a kombi hűtőt  kapcsoltam ki és kezdődött előröl az egész. Azzal a különbséggel, hogy a hűtőből a hungarocell dobozokba pakoltam és ott cserélgettem a hűtőakkukat reggel és este. Mind a két gép be lett állítva a szerelő által kért formán, tehát hátrafelé dőlnek a falnak. És akkor lehet reménykedni, hogy most már akkor nem 2 havonta kell leengedni őket. Éppen elegem lett belőle. 
A múlt héten voltunk beíratkozni Miával, tegnap Domival, ma pedig Lilivel és Benivel. A két kisebbnek még nincs órarendje, Mia hétfőn kezd, Domi egy héttel később. 

Azért volt itt még néhány dolog....

Csak egyszerűen kimaradt az előző posztból. 

Gyurit néhány hete be akarták hívni esküdtnek bírósági tárgyalásra. Azon bukott el a dolog, hogy még nem vagyunk itt öt éve. Mondjuk a környezetében senki nem volt még ilyenen, de még hívást sem kapott. Az esküdteket itt a választói névjegyzékből válogatják, kiküldenek nekik egy formanyomtatványt a tudnivalókkal, kitöltenivalókkal és vissza kell küldeni a kitöltött példányt, aztán visszajeleznek, hogy megfelelsz-e még mindig vagy sem. Hát majd legközelebb.

A másik, szintén vele kapcsolatos hír, hogy az időszakos orvosi vizsgálaton megfelelt, maradhat a truckon továbbra is. 

A kevésbé jó hírek, hogy Zsóka minap említette, hogy Petyi cicánk eltűnt vagy egy hónapja, Anyahajó pedig szinte egyik napról a másikra meghalt. Aztán még Mia utánakérdezett Fannitól, hogy mi van Iszkirivel, aki velük maradt, de ő is hónapokkal ezelőtt eltűnt. Így most már csak Bözse maradt akiről tudunk valamit, hiszen Füstiről semmi hírünk azóta, hogy elvitték Érdre. 

Mindjárt itt az iskolaév eleje

Miával már a héten, csütörtökön megyünk beíratkozni, de előtte még szerdán viszem a kocsit a szervízbe amolyan éves ellenőrzésre, olajcserére. A fékeket is meg kell nézzék, mert valami nem teljesen tökéletes, de annyira nem volt tragikus a helyzet, hogy nagyon kellett volna kapkodni. 
Domi vizsgái nem pont úgy sikerültek, ahogy tervezte, de hogy pontosan mit fog leadni a tárgyai közül és mit vesz fel, az majd kiderül  jövő szerdán. Addig is szabin vagyunk mindketten, éljen az alvás!
Tegnap sikerült olyan növényekről csinálnom képet, amik az elválasztó sávokban szoktak lenni, csak ugye mikor a kocsiban ülök, nem lehet csak úgy kiugrálni az autóból néhány fotó kedvéért. 

Szóval ilyesmik szoktak lenni az elválasztó sávokban is, de ezek most egy járdán voltak. 

Ezt pedig lenn a városban fotóztam, ilyenek vannak úton-útfélen meg a különböző korlátokon vannak hasonló színpompás virágok. 

Persze a könyveket azóta elvitték, hamar kipakoltuk őket a buszba, amivel jött érte az egyik itteni magyar srác, szinte a szomszédból. 

Még a múltkori szabi alatt az egyik hétvégén grilleztünk egyet, bár akkor még nagyon meleg volt. Most hétvégére tervezünk egy másikat, valószínűleg nem fogunk megfőni, most nem olyan az idő. 

Ami palántákat kiültettem, azokat szépen megcsócsálták a meztelen csigák, ma kaptam valami folyadékot, amiről azt mondják, hogy jó lesz ellene. Hát meglátjuk. Mindenesetre, ha jövőre is lesz ilyesmi projekt, akkor fel kell ellenük készülni. 

Ez egy viharvert (csigarágott) karalábé 

Némely paprikák még megvannak, de ezen pl tegnap még volt virág. 

Erről ugye már ne is beszéljünk, épp hogy él

Ez pedig egy Kála, csak ilyen bordó színű, most itt benn van, mert kicsi a cserepe, de majd átültetem és megy ki a kertbe, csak most akkora a szél, hogy két perc múlva feldöntené. 

Ezek itt kinn a kertekben ugyanúgy nőnek, mint a dudva, már ahova előzőleg elültették. És a csüngő fuxia is egész nagy fának megnő. Semmiképpen sem cserepes növény. 

Kínomban aztán mégis kihívtam a hűtőszerelőt, aki akkor jött, amikor csak Lili tudta fogadni, de szerencsére nem ugyanaz a fickó jött, aki tavaly. Így aztán sokkal több és sokkal használhatóbb információhoz jutottunk arról, hogy miért is jegesedik a non frost mélyhűtőnk. 

Azt mondja, hogy azért mert non frostnak nevezik, az nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem kell leengedni, hanem azt, hogy esetleg kevesebbet. De ugye most, hogy olyan meleg volt amilyen, és annyit nyitogattuk a mélyhűtőt amennyit, ez azt jelentette, hogy jobban jegesedett amúgyis. A másik tényező, ami segített neki, az az, hogy itt is ellenséges a viszony a kőművesek és a vizszintes és a derékszög között, vagy legalábbis amikor a ház készült még biztos az volt. Így a fagyasztó nem megfelelően áll, valószínűleg messze a vízszintestől, de igazából egy kissé hátrafelé kellene dőlnie, hogy a kicsapódott víz könnyebben tudjon elfolyni a csepegtető tálcába. Amúgy meg jó, hogy leengedtem, de nem 24 órát kellene üresen, kikapcsolva leengedni, hanem 4 teljes napot. Szóval, most megint a mélyhűtő kiürítésén dolgozunk, hogy négy napot ki lehessen kapcsolni. Aztán következik a kombi hűtő, ami azért lesz izgalmas, mert csak a hungarocel dobozokba tudom majd betenni azokat a dolgokat, amik hűtést igényelnek arra a 4 négy napra, amíg az van kikapcsolva. Persze majd teszek melléjük jégakkut, de hát az mégsem hűtő. 

Valamikor áprilisban

egy nagyon rosszat sikerült mozdulnom, aminek a következtében a térdem elkezdett nagyon fájni és az idő múlásával sem lett jobban. Úgyhogy elmentem az orvoshoz, aki ugye hümmögött, mert nagyon látható nyoma nincs semmi sérülésnek. Egy kissé mintha meg lenne dagadva, de nem feltűnő. Viszont az érzés... hát az elég vacak. Olyan, mintha  két fogaskerék közé beszorult volna valami kövecske és se kinyújtani nem tudom rendesen a térdemet, sem behajlítani. A zoknimat elég furcsán veszem fel, ha egyáltalán sikerül. A lépcsőzés is eléggé szokatlanul nehézkes, lefele is és felfelé is. A május végi röntgen szerint minden rendben. Szerintem pedig nem. Úgyhogy ma visszamentem, hogy nem volna-e valami más vizsgálati módszer, amivel a nyomára jöhetnénk, hogy mi is történt. Úgyhogy a doktornéni ma kedvesen megerősítette, amit eddig is tudtunk, hogy tovább kell küldjön valami specialistához, gondolom orthopédhez, aki majd MR segítségével rájön, hogy mi a baj. Pedig a térdemre szükségem van, nagyon is. Bízzunk benne, hogy nem egy év múlva derül ki, hogy mi a csuda van vele. 

A másik, hogy a család már egy darabja rágta a fülemet, hogy nem férünk a könyvek hegyeitől, amiket elhoztunk Magyarországról. És tényleg nem, csak nagyon nehezemre esett nekifogni szelektálni, hogy mi menjen, mi maradjon. Végül nekifogtam. A helyi nagy könyvtár azt mondta, hogy legfeljebb 10 könyvet tudnak befogadni, hát arra azt mondtam, hogy nem nagy segítség, akkor amikor majdnem 1000 könyv van itt dobozokban, és kb 700-at akarnék valahova elpasszolni. Aztán némi kínlódás után összeraktam 3 dobozt és nehéz szívvel értesítettem az itteni magyarokat, hogy a helyi szeméttelep mellett működő használt cikkeket áruló boltban ha keresik őket, megtalálják. Hála az égnek, rögtön volt ötletük, hogy mit is kellene a könyvekkel csinálni, így most az a helyzet, hogy valószínűleg a java a cardiffi magyar könyvtárban fog kikötni, aminek a létezéséről nem is tudtam. A jövő héten elviszik őket.
Ennek kapcsán volt egy jó kis selejtezés, rengeteg szeméttel, porral, takarítással, de lassan a végére érünk és tulajdonképpen jó is hogy így történt. Magyarországon a kutya sem akart a könyveinkből egyet sem elvinni, még ingyen sem. Itt most örülnek nekik. 

Utóljára 4 éve könyveztem ennyit egyszerre. Bár már ilyenkorra régen kész voltam vele. 4 éve ilyenkor Zsókáéknál főttünk abban a csepp lakásban mindannyian. 

Ja, és még egy fontos dolog, Zsóka és Csaba június 15-én összeházasodtak! Szépek voltak, sok boldogságot nekik!

Hétfőtől

Beni újra jár az egyetemre, a szokásos júliusi intenzív kurzusra. A legszebb az egészben, hogy ugyan kényszerűségből, de egyedül kellett mennie beiratkozni, mivel egész nap dolgoztam és így esélyem sem lett volna elmenni vele. De ügyesen eligazodott az épületek között, megtalálta azt ahova mennie kellett és el is intézte. A másik újdonság, hogy a telefonjára vesszük neki a heti bérletet, amivel a dolog szokatlansága miatt a második nap volt egy kis malőr, de ezt leszámítva remekül működik. 

Csütörtökön Miával voltunk a felvételi interjún, és mindjárt fel is vették arra a szintre és tanfolyamra, amire jelentkezett. Így Art-desing level 3 amire járni fog. Hogy pontosan mit takar, azt majd menetközben igyekszem kideríteni. 

Az elmúlt hét legfontosabb eseménye

az volt, hogy a 3 nagyobb gyerek átment a vizsgán. Mia nagyon magas pontszámokkal, Lili nem tudni, Beni pedig épphogy, de legalább megvan neki. 
A tervek szerint Mia megy tovább teljes időben Art-desing szakra, Lili végül teljes időben folytatja az angolt és Beni is. 
Lilinél volt egy kis bizonytalankodás, mert mikor az volt a kérdés, hogy milyen beosztást választ, ő először azt gondolta, hogy inkább menne részidőben, inkább este, kétszer egy héten, hogy esetleg tudjon dolgozni mellette. Aztán itthon megnéztük a buszmenetrendet, és arra jutottunk, hogy mégis inkább nappalra kellene menjen, hogy ne kelljen neki este fél 9-kor kóvályognia a városban, hogy nagy nehezen hazaérjen fél 10 körül. Vagy ugye minden alkalommal érte kellett volna menni. Amit viszont ő nem akart. 

Mondani se kell talán, nagy volt az öröm!

Május közepén

Miával voltunk el, mikor már a parkolóházba való beálláskor gyanús hangok jöttek a kocsiból és furcsa szaga is volt.Leginkább égett szagra emlékeztetett. Semmi jelzést nem adott, hogy baja lenne, csak nyilvánvaló volt, hogy valami mégis csak van.
Elintéztük a dolgunkat és szerencsére nem a város túlsó felén voltunk, úgyhogy rögtön a szerelő felé vettük az irányt. 
Az első kérdés az volt, hogy nem jelzett-e az akkumulátor pirosa, de nem. Viszont a hang és a szag alapján szinte rögtön mondta, hogy a generátort kell cserélni. Óriási szerencsém volt, gyakorlatilag aznap este kész volt a kocsi, hazafelé jövetben felvettem az utcáról a pótkulccsal és másnap reggel mentem fizetni. 

Májusban még nem emlékszem,

hogy valaha is vakartam volna jeget a kocsiról, akár itt, akár Magyarországon. De most május 5.-én sikerült ezt a mutatványt előadni. Ehhez képest húsvétkor majd megfőttünk. Mondjuk nem itthon, hanem a munkahelyemen, de akkor is. Meleg volt. A nap fénypontja az a perc volt, mikor végre itthon beállhattam a zuhany alá. 

Az anyától kapott paprika magok szépen kikeltek, és Gyuri volt kollegájától kapott karalábé magok is iperednek az előtérben. Kíváncsi vagyok, lesz-e belőlük valami. Szívesen ennék egy töltött karalábét, hátha összejön. Még talán Mia is örülne neki. 

Karalábé

Paradicsompaprika

Illatos liliom

Ez is liliom, csak elvették az illatát, vagy sose volt neki :(

Igazából nem történt semmi izgalmas...

Ja, hát ez így azért nem teljesen igaz, rengeteg minden történt, de nem annyira fontosak. 
Ami legfontosabb, az az, hogy még mindig benn vagyunk az Európai Únióban, és még mindig lehet reménykedni, hogy benn is maradunk talán valahogy. Őszintén szólva, ezt az egész dolgot nagyon elszúrták, de nem most, hanem még 3 évvel ezelőtt. Ugye, amikor csatlakoztak az EGK-hoz, 1973-ban, akkor csak a kormány eldöntötte és úgy lett, aztán 1975-ben volt egy megerősítő népszavazás, ahol 67% és még egy kicsi volt az igennel szavazók aránya. A 2016-os referendumon egyrészről volt egy hazugságokkal teli kampány, amiről már bírósági végzés is van és egyébként is úgy indult, hogy nincs kötelezősége a végeredménynek, csak a véleményt szeretnénk tudni. Szóval legalább annyit megtehettek volna 3 éve, hogy azt mondják, legalább annyian szavazzanak pro vagy kontra, mint 75-ben és akkor majd történik is valami. De nem. És most itt vagyunk a lében nyakig. A maradék kilépés pártiak csak annyi érvvel jönnek, hogy megszavaztuk, akkor már legyen így. Azért vannak még elegen, de egyre kevesebben, ahogy derülnek ki a részletek, hogy milyen következményei vannak a dolognak, de van akit ez sem érdekel, semmilyen ész érv nem érdekli, csak lépjünk ki. Pont. Az se baj, ha alku nélkül és még évtizedek múlva is isszuk majd a levét. Szóval itt is megosztott az ország, bár nagyon sok helyen úgy látom, nem is foglalkoznak vele, legalábbis a munkahelyeimen nem beszédtéma, tervezték az Európai nyaralásokat, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ha valakit bővebben érdekelne, ez a ma reggeli friss elemzés a Brexitről.

Itthoni dolgokról. A kocsiban végre ki lett cserélve az EGR szelep és kapott új első gumikat, mert azokat lejártuk. Azóta, lekopogom, a kisasszony megy mint a golyó. 


Lili sokat panaszkodott, hogy fáj a háta, aztán egyszercsak bevillant,  hogy cserélje ki a matracát Mayával, hiszen ő úgyse nagyon alszik itthon. Kicserélte, egy kicsit jobb volt, aztán az meg szó szerint beszakadt. Úgyhogy az lett a vége, hogy mentünk és vettünk egy szép, új matracot neki. Még csak messzire sem kellett menni érte. Kb. 10 perc innen kocsival. 

Aztán ami nem volt annyira fáklyás menet, hogy Beni vagy elvesztette a telefonját, vagy ellopták tőle, a lényeg, hogy nincs. Én inkább az utóbbinak látom nagyobb esélyét, azt mondta, hogy a hátizsákjának az oldalzsebébe tette, hogy kéznél legyen. Hát ott volt, csak a más kezénél, mert az ugye nem elég hogy nincs rajta zippzár, de még hálós is a tetejében. A busztársaságnál voltunk fenn hétfőn, hogy nem találták-e meg, de azóta semmi hír. Csoda lenne, ha előkerülne. Inkább vettünk egy másikat, nem nagyon hiszünk a csodákban. 

Egyébként meg hellyel-közzel kitört a tavasz. Reggelente elég hűvös van, lehet még jeget is vakarni a kocsiról, de aztán délelőtt, délben egész jó idő lesz, 12-14 fokkal, napsütéssel. 

Smart meter

Február elejére kaptam időpontot, hogy jöjjenek és kicseréljék a gáz és áram mérőnket Smart meterre. A Smart metert arra ajánlgatják, hogy jobban tudod kontrollálni a fogyasztásokat. Ez azonban csak részben igaz, mert ugye aminek menni kell, annak menni kell, akármennyit is fogyaszt. Arra viszont jó volt első olvasatban, hogy azt amit eddig is tudtunk, hogy a zuhany vízmelegítője irgalmatlanul sokat fogyaszt, azt most már nyilvánvalóan látjuk is. 
A Smart meter 2 részből áll, az egyik a hagyományosnak mondható mérő a gázhoz és az áramhoz, a másik pedig egy kijelző, ami rádiójelekkel kommunikál a mérőkkel és nem kell mindig bebujkálni Harry Potterhez, hogy mennyi maradt még az előző feltöltésből. Ez a kijelző az első éjszaka után száműzve lett a hálószobából a konyhába, mert annyira világos, hogy még így is be kell hajtani a konyhaajtót, hogy ne zavarjon. Tehát a kijelző több más adatot is megad, ha kérjük, napi, heti, havi, esetleg később éves felhasználásról is. Ami előnye még lehet a dolognak, bár egyenlőre még ez sem teljesen egyértelmű, hogy a feltöltés miatt nem kell postára szaladgálni, hanem egy appon keresztül lehet feltölteni. Ezt ma sikerült először megcsinálnom, de még nem látni az eredményt pontosan, mert ki tudja mennyi idő kell ahhoz, hogy átfusson a rendszeren. 
Amikor jött a pasas megcsinálni a cseréket, előtte volt némi kavarás. Ugyanis előzőleg, mikor megállapodtunk az időpontban, délutánra kértem, hogy hátha lesz valami munkám, és akkor legalább el tudjak menni. 
De nem lett és akkor, mikor a cserét megelőző nap felhívtak, hogy ugye rendben van minden, jöhetnek-e, akkor említettem, hogy ha volna lemondás délelőttről, akkor szívesen átcserélném a magamét reggelre. Azt mondták, hogy reggel nyolcra itt lesz az ember. A szerelő és a szolgáltató két külön társaság, és valahogy nem volt összhang a kettő között, úgyhogy én megállapodtam az új időpontról a szerelőkkel, de a szolgáltató még másnap reggel az utolsó pillanatban is azt írta, hogy délután lesznek itt. 
Aztán a pasi feltöltött mindkét mérőre 20-20 fontot, azzal, hogy néhány nap múlva, ha átmennek az adatok, akkor majd visszakerül minden összeg az eredeti mérőkről, és már másnap fel tudunk tölteni is a mérőkre. Hát mindez nem nagyon volt így, feltölteni úgy egy hét után tudtunk volna, de addig nem bírta ki a 20-20 font, úgyhogy telefonon keresztül töltöttem fel emberrel beszélgetve és az eredeti összegek még mindig nincsenek fenn a mérőkön. Szóval az információk sem teljesen fedték a valóságot. Amúgy pedig az app, amit a szolgáltatóhoz használni kell, lassú mint a csiga, úgyhogy ma, mikor először próbáltam feltölteni azon keresztül, hááát, még igazán nem tudom, hogy mi is történt, mert nagyon nehezen ment, úgy tűnt, hogy a gázra nem is ment át a pénz, de a bank meg azt írja, hogy elment minkét tétel. Szóval majd meglátjuk. Aztán ha még a héten sem kerülnek vissza az eredeti összegek a mérőkre, akkor azért fel fogom őket hívni, ami vicces dolog, alig értem néha a skót akcentusukat. 

Elindult a nárcisz szezon

Két-három hete láttam először nárciszt a boltokban, vettem is, úgyhogy az első csokor már ki is lett dobva, és már itt a következő. A múlt héten pedig már az utcákon, tereken és kertekben is megjelentek az első virágok, hamarosan mindent be fog lepni a nárcisz. És ilyenkor szokott kezdődni a nárciszos adakozás is a végstádiumos rákos betegek és családjaik támogatására. Egy font fejében kapsz egy szép kis nárcisz virágocskát, művirágból, vagy ha többet adakozol, akkor valami fémkitűzőt vagy ha még többet, akkor tűzzománcból valót, amit ki lehet tűzni. 
Úgyhogy nem csak az utcákon, tereken és bárhol a környezetben  lehet nárciszt találni, hanem az emberek kabátján, pulcsiján, bárhol, rengeteget.

 

Ez itt egy szép kollekció

Egy kicsit vissza az időben. Lilinek karácsony után vettünk egy szekrényt, mert amit még beköltözés után vettünk az egyszerűen széthullott atomjaira. Mondjuk nem gondoltam volna, hogy 3 évet bír csak ki és vége lesz mint a botnak. Az egy fémrudakból összeállítható, vászon huzattal és polcokkal rendelkező dolog volt, amíg használni lehetett. Aztán már csak elkezdett foszladozni. Nagyon büszke vagyok Lilire, mert szinte teljesen egyedül állította össze az új szekrényt, nagyon kis segítség kellett csak Csücskömtől. Ez viszont rendes bútorlapból való most már. 

A másik, ami miatt mind a két lány miatt "dagad a keblem", az az, hogy könyveket olvasnak egymás után angolul. Én még az első elkezdett könyvemnek sem jutottam a végére, nemhogy a sokadiknak. Az is igaz, hogy néha még magyarul olvasni sincs kedvem, annyira fáradt vagyok. Tévedés ne essék, nem panaszkodni akarok, csak ez van. De majd belehasítok, mert ott sorakoznak a könyvek olvasatlanul. 

Most meg már a február...

Az elmúlt 2 hétben nem volt autó, mert két hete kedden reggel még el tudtam intézni amit reggel akartam, de aztán még az autó utolsó leheletével legurultam a szervízhez, ami azt is jelentette, hogy közel voltam a szervízhez is és itthonhoz is. Viszont a két hét azzal telt el, hogy finoman szólva is szívjunk a First Bus miatt. Reggel azért mert nem jött időben, este azért mert nem jött időben, és mindenkor azért, mert a csatlakozások nem jól vannak kitalálva, és az egész menetrend nem arra van kitalálva, hogy dolgozni tudjon járni, aki akar. 
A kocsival először az volt a baj, hogy nem tudták megállapítani pontosan, hogy mi a gond, 2 lehetséges bajt mondtak, az egyik 200 font körül, a másik 300 font körül, de biztosra nem tudtak menni. Kellett volna Paul, aki az elektromos dolgok specialistája, de mintha elvitték volna a marslakók, úgy eltűnt. Aztán valahogy mégiscsak kiszöszölték, hogy mi lehet a baj, és azzal engedtek el, hogy a fojtó szelepet kellett kitisztítani. Ezt meg megmérték nekem ingyen. Úgyhogy péntek este miután hazavergődtünk, még felmentem az autóért a szervízhez a pót kulccsal és azóta megy. Le is kopogom. Paul azóta sincs, bár majd azért csak megpróbálom még hívni. 
Közben volt itt holmi havazás is, ami itt Swanseaban nem nagyon látszott, itt inkább csak egy vékony lepel volt, de nem túl messzire tőlünk egész jó kis hó volt, ott meg is állt az élet. Ilyenkor nem nyitnak ki az iskolák az érintett területeken, vagy az első havas napon sokkal korábban hazaengedik a gyerekeket. Akinek dolgozni kellene mennie, és nem tud, az kiírhat szabadnapot, amit nem fizetnek, de nem is büntetik, hogy nem ment be, vagy kivehet szabadságot, amit ugye fizetnek. A hideget azért éreztük rendesen. Bár csak nulla és minusz 5 között volt, de volt hozzá jó kis szél is.