Vihettem volna a hulladékudvarba a használt olajat is, ha eszembe jutott volna, de sajna nem jutott. Viszont Marikával beszéltem, hogy esetleg apukájához menetben a hét végén le tudná-e vinni, így majd talán szombaton kiürül a fiókom, amiben gyűlik a használt sütő olaj.
Most végig néztük Lilivel az iskolákat, ahova esetleg mehetne jövőre, majd november elején-közepén megyünk nyílt napokra, aztán majd összeáll a sorrend. Ha pedig elmegy a ház, akkor majd mint egy útvonaltervező, újra tervezünk.
Épp a napokban gondolkodtam el afelől, hogy mennyire jó is az, hogy tavaly nyáron időt szántam rá, és megtanultam a 10 ujjal gépírni, és ha nem is tökéletes a tudásom, mégis nagyon sokat számít, hogy nem kell minden pillanatban nézegetni, hogy mit is kellene leütni. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Némelykor a gyerekeket szoktam kétségbe ejteni, hogy nézek rájuk, hallagatom, hogy mit mondanak, és közben folytatom a gépelést. Ez egészen földöntúli számukra. :)
Anno, mikor gimnazista voltam, lehetett volna megtanulni gépírni, de akkor még csak írógépek voltak, és az elektromos írógép csak hírből volt ismert. A mechanikustól pedig tönkrement nagyon hamar a csuklóm. De most a számítógép klaviatúra az maga a kánaán, ahhoz képest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése