most már hivatalosan is. Tegnap testületileg lementünk a College Tycoch Roadon levő kampuszába és hirtelen kisebbek lettek a kétségeim, hogy hogyan is fogunk mi itt végezni hamar. Meglehetősen jól szervezetten rengeteg ügyintéző, gép, bankkártyaolvasó és még ki tudja mi minden fogadott bennünket és még egy rakás embert rajtunk kívül.
Mindennek ellenére egész hamar sikerült végigmenjünk minden állomáson. Mint egy akadályversenyen. Legelőször ellenőrizték a már eddig rögzített adatokat, megkapták a gyerekek az órarendjüket és találkozhattak a leendő tanáraikkal is, illetve azoknak egy részével. Utána felmentünk egy nagy terembe, ahol az előzetesen rögzített, javított adatokat ellenőrizték, a javításokat számítógépes adatbázisban is javították és kedvesen elkérték a 40 font adminisztrációs költséget, amit ezek szerint simán lehetett volna kártyáról is fizetni, hiszen mind a 8-10 ügyintézőnél ott volt a kártyaolvasó. Az kiderült, hogy ezt legfeljebb elodázni lehetett volna, de kikerülni nem, mármint az adminisztrációs költség megfizetését.
A következő állomás ugyanebben a teremben néhány olyan asztal volt, ahol a jelentkezők ID kártyáját elkészítették, fotózással együtt. Lili és Beni megtartották a tavalyi kártyájukat, bár Lilié annyira sötét volt, hogy azt jobb lett volna cserélni. Még ugyanebben a teremben kellett menjünk egy másik úriemberhez, aki szintén nem egyedül foglalkozott annak eldöntésével, hogy vajon megkaphatják-e a gyerekek azt az állami támogatást, ami a teljes tanévre vonatkozóan buszbérletet jelent nekik. Itt már ugye volt kitől kérdezni, így megtudtam, mikor az első papírt kézbekaptam, hogy ingyenesen megkapták, így ezekkel az igazolásokkal mehettünk tovább a buszbérletért. Ahogy láttam, volt akinek fizetnie kellett érte, remélhetően jövőre már mi is állunk annyira jól, hogy fizethetünk érte, de most nagyon nagy könnyebbség volt, hogy megkapták ingyen. Itt ugyanazokat a képeket használták, amik már előzőleg benne voltak a rendszerbe. Minden minndel össze volt kötve. Még egy állomás volt hátra, ahol a tetanusz oltásaikat kellett igazolni, hogy ki mikor kapott utoljára. Ide már csak Csücsköm ment a gyerekekkel, nekem mennem kellett dolgozni, de őt pl. be sem engedték, mert gépeken kellett kitöltsenek valami kérdőívet mindhárman az egészségükkel kapcsolatos kérdésekről. Itt derült ki, hogy gőze sincs egyiküknek sem, hogy mi a neve az orvosi rendelőnknek és mi a praxis neve, ahol regisztrálva vagyunk. Azt már írtam, hogy a középületek nagyrésze olyan mint egy fekete lyuk, még telefonálni sem tudott Csücsköm, hogy megkérdezze ezeket a dolgokat. Úgyhogy a hét végén mindenkivel be kell írassam a telefonjába ezeket az infókat. Fél 12-re mentünk, egy kicsit korábban ott voltunk, de aztán ők valamikor egy óra körül végeztek is. Hazafelé pedig már használták a buszbérletüket, bár volt jegye mindenkinek egész napra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése