Tegnap, mikor bementem a Boma házba, a szakács kolléganőmnek mondtam, hogy holnap, azaz ma, csak délelőttre vagyok beosztva, annak ellenére, hogy a múlt héten azzal váltunk el, hogy ma egész nap vele leszek. Látni kellett volna Kirsty arcán az elképedést, aztán a lendületet, amivel elment utánanézni, hogy kit osztottak mellé végül. Kiderült, hogy senkit. Ami azért izgalmas, mert itt az a szokás, hogy a személyzet karácsonyi ebédet kap minimum 1 alkalommal, de inkább többször. Az első ilyen ma lesz. Úgyhogy mikor ez kiderült számára, hogy senki nem lesz vele, jött a kérdés, hogy ugye tudok maradni estig? Az eredeti tervek szerint is így volt, bár el tudtam volna mivel tölteni a délutánt, azért bevállaltam. Ugyanígy lesz hosszú nap a holnap és a holnapután is. Csak azzal a különbséggel, hogy a két műszak közt utaznom kell egy keveset. Amikor így egész nap vagyok, az a jobb, ha egy helyen vagyok, mert akkor végig visz a napon a lendület, még ha négykor keltem, akkor is. Viszont ha délben le kell álljak, mert buszozás van, na az maga a kínlódás, hogy el ne aludjak a buszon. De ugye ennél nagyobb baja sose legyen az embernek.
Tegnap hazahoztak és mára is kaptam ígéretet, hogy hazahoz valaki, ami azért elég nagy segítség, nem kell egy órácskát utaznom, hanem 15-20 perc alatt itthon vagyok.
Szerdán volt nagy meglepetés Gyurinak. Eredetileg azzal ment el, hogy megy normálisan dolgozni, aztán délelőtt már azt üzente, hogy tréningen van a pup truckra. És az csak hagyján, hogy hipp-hopp tréningre került, de szombaton már le is vizsgázott és most lesz 40 óra felügyelt gyakorlata, ami után kap egy végleges vezetői engedélyt. Azt mondja, hatalmas a kontraszt a két munkaterület között. Az egyik egy rendezett, nyüzsgő káosz, a másik pedig a nyugalom szigete. Ami érthető is, hiszen ezek a kis truckok 4 tonnásak. Nem lehet meggondolatlanul rodeózni velük.
Most egyenlőre ennyi időm van, megyek ennivalót összeállítani holnapra, meg készülődni, 7 előtt el kell menjek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése