Hétfőn végre eljutottunk a fogorvosig anélkül, hogy az eddig meglevőkön kívül gyarapodtak volna a problémák. Őszintén szólva kicsit aggódtam, hogy az időpontunk előtt bekrepál a fogam, az, melyik húzásra várt. De végül kihúztuk addig. Én és a fogam.
Még itthon nézegettem a papírt, hogy mit is akarna csinálni az orvos a fogaimmal és arra jutottam, hogy azt, amit tömni akarna, azt amalgámmal tervezi. Pedig az elmúlt húsz évben pénzt, fáradtságot nem kímélve éppen sikerült megszabadulnom az amalgám töméseimtől, nem állt szándékomban újra hozzájutni egyhez. Viszont a helyi Tb, az NHS nem támogatja a kompozit tömést, így mikor kérdeztem, hogy lehetne-e kompozit tömést kapni, azt válaszolta, persze, csak fizetni kell érte, 70 fontot. Végül megbeszéltük, hogy inkább fizetünk. Erről jutott eszembe a címben szereplő első mondat.
Ami egyébként a kezelést illeti, az nagyon alapos volt, soha, sehol nem tisztították le így a fogaimat. Elől, hátul, mindenhol. A végére már nagyon jól esett becsukni a számat, amiből egyébként semmit nem éreztem szinte. A szemem vonaláig egészen el volt érzéstelenítve az arcom. Azt hiszem ezt hívhatják lórugásnak. A bölcsesség fogam pedig, ami odalett, azt hiszem nem kár érte, már elég sok baj volt vele.
A fogorvos egy barátságos 30-as férfi, jól megtermett, amúgy szelíd ember. Kiderült, hogy valamikor a szülei a 70-es években éltek, dolgoztak Budapesten, de ő már Skóciában született. Eredetileg pedig Líbiából származik a család.
Maya fogai illetően arra jutottunk, hogy azért kért konzultációt a fogszabályozó orvosoktól, csak ki tudja mikor hívnak be, mert nagyon hosszú a várólista. És ugyanígy Lili is várólistás a fogszabályozós orvosoknál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése