Maya akkor borult ki először igazán a súlyától, mikor eltört a lába és minden nap többször kellett felkinlódnia magát az emeletre. Talán lehet azt mondani, hogy már akkor elkezdett kissé jobban odafigyelni arra, hogy mit is eszik, de akkor még nem volt igazán jó lelki állapotban ahhoz, hogy ténylegesen eredményes is legyen abban, hogy lefogyjon. aztán most a nyáron valami bekattant nála és nekifogott nagyon a nemevésnek, de most meg állandóan azon kell aggódni, hogy egyen valamit és főleg hogy igyon. Átesett a ló túloldalára, de még szerencsére nem nagyon, csak résen kell vele lenni, hogy mit eszik-iszik. Most 15 kilóval kevesebb, lassan kezd tetszeni magának is.
Én pedig az elmúlt másfél év alatt fogytam le úgy 15 kilót, ebből az utolsó 4-5 kilót most az elmúlt 2-3 hónap alatt, mióta dolgozom. Ebben "nagy segítségemre" volt, hogy végre sikerült kitalálnom, hogy minden eddigi bajom okozója valószínűleg a szénhidrát, így azt most mellőzöm amennyire lehet. Hiányzik a kenyér, a krumpli meg a többi, de egy-egy falat nem árt, így ha nagyon meg akarok valamit kóstolni, akkor azt azért megkóstolom, de tényleg csak annyit. Ha mást nem tudok enni, mert nem vittem magammal, akkor inkább nem eszem, vagy eszek egy zabkását. Attól még nem vettem észre, hogy bajom lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése