Mire máig eljutottunk, többször végig gondoltam, hogy vajon mit is csinálnék Csücsköm nélkül. Nem azért, mert válni akarok, vagy valami ilyesmi, hanem mert akkor, amikor az előző postot írtam, még nem tudtam, hogy a szerda éjjelt azzal fogom tölteni alvás helyett, hogy vajon mi van vele, mert annyira vacakul volt. Így aztán csütörtök reggel- annak ellenére, hogy az új házi orvoshoz azzal mentünk, hogy ritkán járunk orvoshoz- a házi orvosunknál kezdtük a napot. Valami bélgyulladás, amit baci vagy vírus okozott, tette tönkre az éjszakánkat és neki még 1-2 napját. Az orvos után azért a kapott gyógyszert kiegészítettük Normaflore-ral és némi kamilla teával, így lassan már most egész jó a helyzet. Ettől függetlenül komolyan elgondolkodtam, hogy mi is lenne velünk, ha ő nem tudna dolgozni menni és nem lenne a fizetése. A jelen ingatlanárak mellett és az ingatlanpiac mozdulatlanságát figyelembe véve szinte még arra sem lenne esélyünk, hogy normális áron eladjuk a házat, valami kisebbe, olcsóbba költözzünk és a fennmaradó pénzből fenntartsam a gyerekeket és magamat, magunkat a víz felett. Legfeljebb valahol Kukutyinban, ahol nincs megfelelő iskola Beninek, nem kap fejlesztést Lili és Maya, nincs zeneiskola, stb. Arról már nem is beszélve, hogy én hol dolgoznék, ha itt Bp-en sem kapok munkát. Szóval pont ez a dolog az ami egészen megrémisztett.
Mára Csücsköm végül egész jól lett.
Csütörtökön délben az eredeti tervekkel ellentétben egyedül mentem be a Fehérvári úti rendelőbe Mayával és Dominikkal a bőrgyógyászatra, mert mindkettejüknek a talpára nőtt 1-3 szemölcs, valószínűleg az usziból. Ezt a doktornéni szépen kifagyasztotta, és utána hazafelé mentünk bérletért Csücskömnek. Ő azt mondta, hogy inkább ha lehet, akkor ezt a programot nem vállalná be, mert annyira nem érzi jól magát.
Pénteken Csücsköm megint benn volt, muszáj volt bemennie. Volt kis izgalom, mert ugye az előző nap voltam benn Budafokon és vettem meg 26-ától a bérletét, így pénteken bérlet nélkül ment el. Jó későn, csak 1/2 5 -re ért haza, holott a munkaidő normális esetben 2-ig tart. De legalább készen lett azzal, amiért bement. Maya pedig Beáéknál járt néhány órára.
Szombaton végül felmentem a gazdaboltba és vettem 5 tő paradicsomot, abban a reményben, hogy tán lesz belőlük valami. El is ültettük őket, szépen állnak is. Csücsköm már volt annyira jól, hogy a terep legnagyobb részét, ahol nem volt ültetve, bekapálta. Maya Dominikáéknál volt szülinapon egész este 7-ig. Nem sokkal később, miután Maya hazaért, a szomszédból Móniék hívták a gyerekeket tojásvadászatra, ami egész jól sikerült. Este későn még én voltam a húsvéti nyuszi is.
Persze kora reggel fenn volt mindenki és menni kellett megkeresni a nyúl tojta dolgokat. Szerencsénk volt az időjárással, mert csak délelőtt fogott hozzá az eső csepegni.
Vasárnap Lilike nekidurálta magát és amíg én tésztát gyúrtam, ebédet készítettem, rendet rakott az előszobában és a nappaliban, ott ahol a legnagyobb a felfordulás állandóan.
Összeraktam 3 adag linzer tésztát koszorúhoz és 1 adag mákos bejglinek valót. Kissé meghűtöttem őket és ebéd után nekifogtam a sütésnek. Mire azzal kész lettem, már csipkésre rágták a gyerekek a fülemet, hogy mikor festjük a tojásokat. Pedig már akkor feltettem főni a tojásokat, mikor betettem az utolsó adag tésztát sülni. Az Aldiban vettem a tojásfestéket, ami kiváló minőség volt. Tavaly már kínomban csokitojást adtam a fiúknak, akik jöttek locsolkodni, mert valami olyan festéket kaptam, ami összefogott mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése