Még mindig szürke. Minden.
Nem akartam itt a blogon politikai ügyeket emlegetni, de az az érzésem, a politikusaink egy részének elgurult a gyógyszere. Tegnap 2 KDNP-s politikus, persze férfiak, feldobták, hogy a költségvetési pénzekből az abortuszok támogatására szánt pénzeket elvennék, a teljes 400 milliót és másra költenék.
Kiváló, hogy okos férfiak mindig meg tudják mondani, hogy a nők mit csináljanak.Hogy van az, hogy ilyen remek ötletek soha sem a nők agyából pattan ki. De ez a legkisebb gond. Tovább is mentek, forszíroznák, hogy azokat a gyerekeket, akik így nem kívánt gyerekként a világra jönnének, azokat könnyebb legyen örökbe adni.
Tévedés ne essék, kicsit sem vagyok lelkes híve az abortusznak, sőt kifejezetten elkerülendőnek tartom. De, nem gondolom, hogy az anya önrendelkezési jogát kellene korlátozni, még ha bújtatottan is. Az a véleményem, hogy aki úgy esik teherbe, hogy nem tudja vállalni, az talán a legritkább esetben a felelőtlenségen múlik. Nagyon sok esetben a fogamzásgátlók megfizethetetlensége az ok, vagy esetleg a felvilágosítás hiánya, vagy csak a vak véletlen, amiről szintén sok esetben hallani. Aki viszont eljut odáig, súlyos vergődések árán, hogy akár az abortusszal együtt járó, még mindig megalázó folyamatnak aláveti magát, mert kénytelen elfogadni, hogy ilyen-olyan okból nem tudja megtartani a magzatot, azt inkább segíteni kellene, nem pedig a nem kívánt terhességbe belehajszolni. Aminek persze nem csak a várandós nő issza meg a levét, hanem a magzat is, és a család is.
A károk persze beláthatatlanok. Csak néhány dolog, ami bennem felmerült: Annak a magzatnak elvileg jó körülményekre lenne szüksége az egészséges fejlődéshez. De vajon milyen a pénzügyi helyzete annak a családnak, ahol pl: nem jut a fogamzásgátlásra. Milyen körülmények között fog az a gyerek fejlődni, megszületni. Felmerül az is, hogy lelkileg ki, hogy éli meg a dolgot: a magzat, az anya, az anya családja, esetleges testvérek.
{Ha véletlenül velem történne ilyen (amire esélyem sincs), minden ésszerű érv ellenére el nem tudom képzelni, hogy a gyerekek mit szólnának. Szerintem inkább beáldoznák bármilyüket, csak el ne vetessem. És ha ezek ellenére megtenném, nem is tudom, hogy néznék a szemükbe.
Már csak a gondolattól, amit itt végig futtattam, ettől ki vagyok borulva, nem, hogy végig csinálni.}
És csak ezek után jön az, hogy ha sikerül egy egészséges gyermeknek megszületnie, mikor kerül családba, ha egyáltalán találnak neki családot. Mert persze a cigánygyerek nem nagyon kell senkinek, csak a szőke, kék szemű. Bár azt hiszem, hogy a cigány emberek, akkor, mikor mi már azt mondanánk, hogy ezt már nem kéne, még mindig megtartanák a babát.
Meglehetősen ledegradálónak érzem, hogy az asszonyokat csak egy inkubátornak nézik, és azzal senki nem törődik, hogy egy esetleg kihordott terhesség után az anya (és a család, a már élő gyerekek) milyen lelki sérüléseket szerez, a terhesség alatt és mikor le kell mondjon a gyerekről.
Azt viszont tudomásul kell venni, hogy az elmúlt másfél év alatt sikerült a családok pénzügyi helyzetén annyit rontani, hogy az eddig nagy nehezen megfizetett díjat, ha még emelnek rajta 10-15-ezerrel az elvonás miatt, az már megfizethetetlen lesz sokak számára. Akkor következik a még rosszabb: a tiltott magzatelhajtás, amire mindig volt és lesz kuruzsló, aki vállalkozik. Lesznek árván maradt gyerekek, akiknek az anyja ebbe belehalt, de a népesség még mindig nem nőtt, csak a nyomorúság és a fájdalom.
Ez a kis szösszenés ez ügyben persze csak magamnak való füstölgés. Az aggályaim jó részét még le se írtam, de nem is biztos, hogy folytatom.
A többi törvényi változástól még lehet, hogy írok, mert vannak még érdekességek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése