Ma délelőtt, miután kiteregettem a kertben, tettem még egy kört, hátha megkerülne Cicó. Most végignéztem az út menti árkot is, szólongattam is, de semmi nyom.
A megmaradt macskákon semmi megrendülés nyoma nem látszik, teszik tovább a dolgukat, esznek, alszanak, játszanak.
Már tegnap is akartam írni, hogy hatalmas előrelépésnek élem meg, hogy most már képes vagyok vakon, 10 ujjal gépelni a legtöbb dolgot. Természetesen nem megy mindig minden tökéletesen, javítanom is kell időnként, de mégis. Nem is értem, hogy miért is nem kerülhet bele a tantervbe a gépírás, már az általános iskolában. Hiszen a gyerekeink úgy használják a számítógépet, mint a vízcsapot, vagy bármi más használati tárgyat. Még azt sem lehet mondani, hogy úgy járnának, mint anno én, hogy úgy kellett körbesündörögnöm nagyanyámat, hogy engedjen a szentséges írógéphez gyakorolni. Szerintem csak a legislegszegényebb családokban nincs számítógép, vagy ahol a szülők valamilyen, szinte elfogadhatatlan okra, elvre hivatkozva nem hajlandók venni, bár módjukban állna. A másik dolog, hogy összehasonlíthatatlanul sokkal könnyebb írni a számítógép billentyűzeten, mint egy hagyományos írógépen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése