Hétfőn reggel a fiúk ugye azzal kezdték, hogy mennének locsolkodni. Azért abban sikerült megállapodni, hogy 9 előtt ne menjen sehová senki. Végül 9 körül elindultak, először Marikához mentek,ahonnan viszonylag hamar visszaértek. A következő állomás a szomszédban Móniék és Marika néni volt. Onnan is egész hamar hazaértek. Túlsággal meg se áztak, csak csepegett az eső. Aztán átszaladtak Ica nénihez és onnan Irénke néniékhez, akik a másik oldalon szomszédaink. Ott először meglocsolták Irénke nénit és ő javasolta, hogy menjenek át a menyéhez is. No, hát ez nem volt jó ötlet, de ez csak utólag derült ki. Lajos bácsi beszélte volna le őket, Irénke néni meg biztatta őket, aztán Irénke néni álláspontja nyert. Átmentek mégis, hitük szerint illedelmesen köszöntek, de végül kedves fogadtatás helyett nagyon megijedtek, mert a hölgy lehordta őket, hogy először is tanuljanak meg tisztességesen köszönni, és egyébként nem locsolhatnak. A "szia"! nem volt megfelelő köszönés, pedig nagyjából egy korúak vagyunk és eddig nem volt ez ellen kifogás.
Így 2 rémült gyerek jött haza nekem. Na, mindegy, estére túltették magukat rajta, de jövőre biztos hiába biztatja őket Irénke néni, nem fognak oda is átmenni.
Kedden aztán már csak a gyerekek voltak itthon és szerdán már mentek a gyerekek is. Én meg jól belehúztam. Annyit akartam elvégezni itthon, hogy alig győztem. Lemostam egy rakás ablakot, bár befejezni nem tudtam, kimostam a fehér függönyöket, amit kellett, kivasaltam, visszatettem. Mostam még egyet, hogy a kosárban se gyűljön annyira. Ja és még vettem reggel korán újabb 5 tő paradicsomot, amiket valamikor napközben beültettem a nagy rohanásban.
Az csak kissé megkésve derült ki, hogy elmaradt az énekóra, mert a zeneiskola másképp tartotta a szünetet, mint nálunk. De, legalább csak Dominikkal jártuk meg az utat oda-vissza. Domi pedig nagy boldogan ment gyógytesire.
Az ablakokkal és a függönyökkel még a hét többi napján tudtam szötyögni mit, mert leszedtem a sötétítőket is részletekben, kimostam, kivasaltam őket, amin kellett varrtam, úgyhogy elvoltam.
Pénteken Benikém Robi példáján felbuzdulva, kiderítette, hogy ő is bringával akar iskolába járni. Így szombaton, mikor elvonult délután a zivatar veszély, felmentünk együtt a sulihoz és vissza is jöttünk, kb. 50 perc volt oda-vissza. Kicsit lógott a nyelvünk, de túléltük. Valószínű, hogy egyenlőre hetente 2 alkalommal tudok felmenni vele és haza is hozni őt biciklivel. Egyedül egyenlőre nem merem elengedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése