Megint eltelt 2 hét, úgy, hogy szinte fel sem tűnt. Lili rendbe jött, Maya átvette a stafétát és ő volt itthon két alkalommal 2-3 napot. Most, a héten, mikor másodjára maradt itthon, csütörtökön már mehetett volna, helyette felmentünk a János kórházba levetetni 2 útban levő anyajegyet. Így csak 1 hétig nem megy úszni és tesizni.

Nagyon ügyes volt, nem volt hiszti, csak kis panaszkodás, ami szerintem normális ilyenkor. 

Csütörtökön volt még egy klassz dolog, Timi, az énektanárunk elhívta Domit énekelni a zeneiskola népzenészei és táncosai által szervezett "Pásztor ünnepre". Ezt olyan tematikus táncháznak nevezném. Voltak kisgyerekek, nagyobbacskák és már középiskolások, egyetemisták, szülők. Domit énekelni hívták- voltak kis küzdelmeim vele, a gyakorlással, a javításokkal, de a végén már én is elég jól tudtam a dalokat és addig gyakoroltuk, hogy ő is. Mikor odajutottunk, hogy énekelnie kell, nagyon bátran kiállt vagy ötven-hatvan ember elé és szépen elénekelte a dalait. Nagy csend lett, annak ellenére, hogy akkor még ott voltak a kicsik is, mindenki hallgatta figyelmesen, kedvesen. Dominak nagyon megtetszett az ottlét, így mikor Maya elkezdett nyekeregni, hogy hazamenne, akkor hazavittem, és visszamentem Domiért. Ő addig játszott, táncolt a többiekkel és még maradtunk azután is, hogy Timi elment, egész a végéig. 

Most a hétvégén befejeztem a kert felásását, már éppen itt volt az ideje. Már többször jártam úgy, hogy ásás után másnap alig bírtam megmoccanni, annyira fájt a derekam. 

Igaz a következő napirendi pontom sem sokkal jobb, neki kell fogjak majd a szünet után az ablakok lemosásának, ami szintén jó kis elfoglaltság.

És a múlt hét vége óta etetem  a madarakat.