Hogy az elején kezdjem. Mikor iskolát váltottunk, Lili új tanítónénije, Andrea nem sokkal később elküldött bennünket a nevelési tanácsadóba, ahol kisütötték, hogy Lili diszlexiás és diszgráfiás. Viszont maradhat az iskolában, csak egyéni tanrendre van szüksége és fejlesztésre. Ezeket Andreától mindet megkapta, sőt még kérésre az angolból is felmentették az osztályozás alól. De ezt nem a Nevtan írta elő, csak az igazgató javasolta. De ez be is vált, szépen fejlődött Lili, magabiztosabb lett. Aztán jött az ötödik, amikor is ugyanennek kellett volna folytatódnia, csak több tanár részvételével.
Most kaptam meg a 3/4 éves értékelést, ahol azt láttam, hogy 1-2-re áll nyelvtanból. Azt tudtuk, hogy minden héten korrepetálásra kellene járnia. Ez működött is az első félévben. Az már feltűnt, hogy az elmúlt hetekben mindig elmarad, pedig a gyerekeknek a lelkére kötötte minden szülő, hogy kötelező járni, haza ne jöjjenek korrepetálás nélkül. Legutóbb kedden délben jött velem szembe a magyar tanár, akkor, amikor én úgy tudtam, hogy Lilinek és a többinek is ott kellene maradnia a 6. órában.( Hozzáteszem, hogy a fogadóórán sem tudtam beszélni a magyar tanárral, mert mire 1/2-6-ra odaértem, pont azt láttam, hogy megy el, pedig hivatalosan 5-6 óra között van a fogadóóra. Tehát minimum 6 óráig illett volna ott ülnie, még akkor is, ha egy lélek se megy oda.) Aztán szerdán, mikor Domit indítottam a versenyre, valahogy sikerült az osztályfőnököt a termében találnom, így megkérdeztem tőle, tud-e arról, hogy miért nincs magyarból felzárkóztatás. Azt mondja, nem tudja, de mindjárt megnézi, mikor volt utoljára. Az derült ki, hogy ebben a félévben január 18.-án volt először és utoljára. Megígérte, hogy utánajár, miért nem volt, hiszen nem csak a gyereknek kötelező, hanem a tanárnak is.
Csütörtökön, mikor benn voltam a fejlesztő tanárnál, Mónikánál, azt mondja, hogy Lili lassan halad, azt sem meri mondani, amit tud, amit simán fel tudna olvasni hangosan, azt sem olvassa fel, ha valami írásbeli feladatát kellene felolvasni, mert jó lett, az sem olvassa fel. Azt mondja, hogy egyáltalán nem látja, hogy a tanárok bármikor is figyelembe vennék, hogy annak a 8-10 gyereknek egyéni tanrend kellene, hiszen az iskola bevállalta és alsóban működött is.
Péntek reggel kérdezgettem Lilit, hogy miként mennek a dolgok a magyar órákon és ami kiderült, kissé elképedtem. Erről eddig nem is beszélt Lili, mintha az lenne a dolgok normális folyása, ahogy a magyar órákon zajlik. Az a legszebb az egészben, hogy a többiek sem szóltak. Tehát eleve úgy megy, hogy a 2 osztályt összevonták, aztán a magyar tanulmányi eredmények alapján szétszedték őket 2 csoportba, az egyikbe kerültek a kiválók, a másikba a gyengébbek. Ezzel még talán nem is lenne akkora gond, de a gyengébb csoportot 3 oszlopba ültette a tanár, minden indokolható pedagógiai ok nélkül. A 3 csoport pedig a hülye, hülyébb leghülyébb csoport, persze nem így nevezve, de lényegét tekintve éreztetve a gyerekkel, el ne felejtse, hol van. Egyébként is mindegyik retteg a tanártól. A tanárnak bizonyára nem okozna gondot megjegyezni normális ülésrendben sem azokat, akiket másképp kellene oktasson, de erre kísérletet sem tesz. Differenciálásról, más metodikáról szó sincs, ugyanazt, ugyanúgy akar letolni minden gyerek torkán. Egyszerűen megszégyenítésről van szó. Ráadásul olyasmiket tanulnak, amik nekünk anno gimnáziumi tananyagban voltak benne, sőt, még mikor sikerült elérjem a tanárt fogadóórán, akkor volt olyan anyagrész, amiről ő azt mondta, hogy neki főiskolai anyag volt. Kérdem én, minek? ( Tök jó lenne, ha olyan tanárok írnának tankönyvet, akik láttak már közelről gyereket, sőt, az se lenne baj, ha tanítottak is volna.)
Délben, mikor mentem Domiért, megkérdeztem az osztályfőnököt, hogy volna-e rám 10-15 perce valamikor, és abban maradtunk, hogy menjek vissza 5. óra után. Itt derült ki az, hogy a magyar tanár úgymond azért nem tartott korrepetálást, mert úgyse tanulnak a gyerekek és akkor minek. Kérdeztem, hogy akkor a tanár miért nem mondja azt, hogy ő nem akar gyengén teljesítőket oktatni, mert ő olyat nem tud, csak az okosakat bírja. Akkor legalább tiszta sor lenne. Erre én elmondtam, hogy mit vettem ki Liliből, most rajta volt a csodálkozás sora. Azt mondta Judit néni, hogy azt biztos megígérheti, hogy nem engedi a gyerekeket megbuktatni, mert ez így nem állapot, hogy nem volt egész félévben fejlesztés, egyébként pedig hétfőn az igazgatónál kezd.
Most itt tartunk.
Este beszélgettem még Lilivel erről az egészről és elmondtam neki, hogy minek és hogyan kellett volna lennie, erre azt kérdi tőlem, hogy akkor nem én vagyok a hülye? Ő egészen kezdett beletörődni, hogy ő a hülye és azért nem tudja megtanulni a dolgokat, nem azért, mert nem úgy oktatják, hogy menjen is neki. Szegény gyerek. Még jó, hogy idejében fény derült erre az egészre. Persze hamarabb jobb lett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése