Annyi újdonság van, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Többek között ezek miatt maradtam le megint.
Úgy 3 hete a nagycsaládos levelezőlistára felkerült egy szekrénysor és egy másik helyről 1 db háromlapos gáztűzhely. A gáztűzhelyre nem is nekünk van szükségünk, hanem Zsókánál a még anno Káptalanfüredről elhozott őskövület gáztűzhely kezdi kilehelni a lelkét, de Zsóka se áll jobban, mint mi. Most a tűzhely már itthon van, mert elhoztam Óbudáról, de még valahogy le kell juttatni Gyendára. Egyenlőre ennek a megoldásán fáradozunk.
A másik egy 5 tagból álló szekrénysor, amit teljesen látatlanban "foglaltam" le és végül a szomszéd fiúkkal hoztunk haza még március 26.-án. Az öt tag az azt jelenti, hogy 4 része 3 darabos, egy pedig 2 darabos. A 3 darabosak azok alul fiókos, középen akasztós, polcos vagy bárszekrény, a felső pedig polcos. Ami 2 darabos, az pedig egy magasabb akasztós, és egy felső polcos.
Nem tudom még, hogy a fiúknak mivel viszonzom ezt a nagy munkát, mert ugye oda kellett menni, az ő dobozos autójukkal és még egy utánfutóval és tele is kellett ezeket pakolni, úgy hogy lift nélküli régi második emeletről kellett cipekedni. Én jóformán csak a cuccokat őrizni voltam ott. Emelgetni, csak ők emelgettek. Először itt volt a nagyja bepakolva a nappaliba, 2 szekrény volt csak fenn, a többit pedig valahogy apródonként felvittük.
Kiderült, hogy nekem, személyesen a bútorpakolással másnap volt sokkal több dolgom, amikor elkezdtem kitalálni, hogy mit és hova, és nekifogtam azért Csücsköm segedelmével átrendezni az emeletet. Persze minden darabot le kellett törölni, ki kellett porszívózni, a padlót is szinte mindenütt, szóval egész nap úgy néztem ki mint egy malac. Végül is sikerült mindent elrendezni, áthúzkodni. A mi szobánk elrendezése változott meg teljesen és Zsókáé. Lili szobájába bevittünk egy szekrényt Zsókától és emiatt kellett átforgatni az asztalát, Mayához is bevittünk egy könyvespolcot, és a fiúk pedig panaszkodnak, hogy ők miért nem kaptak semmilyen bútort.
Tegnap reggel már csak én voltam kissé megviselt, a jobb lábfejem nagyon fájt, meg egy kis izomlázam volt, de már lassan javul minden.
Az elmúlt hetekben, úgy februártól Csücsköm nagyon sokat köhögött és nem nagyon akart elmúlni ez nála. Azt nagyon tologatta, hogy elmenjen orvoshoz, de igazából nem is nagyon csodálkozom rajta, mert a doktornéni valahogy sosem ért be a reggeli rendelések kezdetére, 8-ra, hanem mindig csak úgy 9-1/4 10-re és akkor még ott ki kellett várni, hogy a felgyűlt nép elfogyjon, mert időpontot ugye már nem lehet kérni. Viszont, ha oda akar menni, akkor gyakorlatilag ki kell vegyen szabadságot, amit nyáron venne ki szívesebben. Így jutottunk arra, illetve talán inkább és, hogy itt a szomszéd rendelőben, ami szinte az utca végében van, Ica néniék doktorát megkérdezem, befogadna-e bennünket négyünket. Elvállalta és aztán már egyenesen ide mentünk Csücskömmel.
Gyurinak még mindig nem esik jól az emelgetés, hajolgatás(tegnap pihenésképpen kicsit gereblyézett, de lehet azt se kellett volna), de az ortopédnél még nem volt. 28.-án este mentünk vissza a doktorhoz, hogy lássuk mit mond a vérvételi és egyéb leleteire. Hála az égnek, mindennel elégedett volt, megkaptuk az ortopéd doktor telefonszámát, és már másnap kértem is időpontot, "már" május 31-re kaptunk is.
Még pénteken elhoztam a régi háziorvostól a papírjainkat, nem nagyon búsultak miattunk, pedig négyen jöttünk el.
Dominik volt göthös még azon héten, így nem engedtem el kedden még focira, aztán nem ment csütörtökön gyógyúszásra sem, annál is inkább nem, hogy még kedden "hajnalban" a fogorvosnál kezdtünk, mint kiderült 2 nagy afta volt a szájában, lehet, azoknak sem tetszett volna nagyon az uszodavíz, de ez csak saját elképzelésem, akkor, mikor ott voltunk a fogorvosnál, eszembe sem villant, hogy meg kellene kérdezzem, mehetne-e usziba. A többiek szerencsésen egészségesek voltak.
Egyik nap begőzöltem, és kissé lenyírtam a hajamat a fejem tetején és elöl, mert már nagyon zavart. 4.-én voltam fodrásznál, hát "meg nem dicsért", hogy milyen ügyes voltam, de nem is tért ki a hitéből, hogy hogy nézek ki. Bár, szerintem, ahhoz képest, egész jól sikerült, hogy én vágtam le a hajamat.
Menet közbe persze be került a bolha a fülembe és törni kezdtem a fejem, hogy mit lehet esetleg a fiúknál alakítani, hogy ők se maradjanak ki a felfordulásból. Az a helyzet, hogy a fiúk szobájába nem nagyon fér be semmi, legfőképp azért, mert ott a 2 ágy, amit másképp nem lehet elrendezni. Egy keskenyebb szekrény beférne, viszont akkor a könyvespolcot kell kihozni. Még annyi a lehetőség, majd lehet, hogy megvizslatom, hogy most lenn a pincében van egy 60 cm széles szekrényke, ami eredetileg tán konyhabútor kiegészítő volt, de fehér bútorlapból van, így ha akarom, akkor akár szobabútor is lehet. Ennek elvileg van egy ficak a szobájukban kialakítva, de hogy fizikai valójában tényleg odafér-e azt még sosem próbáltuk. Persze, akkor le kell mérni pontosan, aztán ha van rá remény, hogy befér,ki kell pakolni és aztán ugrik a majom a vízbe, hogy odafér-e. Lemérni mondjuk még nem akkora cucc, így asszem ezt majd megcsinálom még most a hétvégén. (Közben lemértem, oda fog férni, ahová gondolom, mert szerencsére nem 60 cm széles, hanem csak 45, a luk viszont 52 és 56 között van. Majd a hét folyamán kipakolom, kimosom, aztán ha kész, felhozzuk.)
Zsókánál pedig csak most szembesültem igazán azzal, hogy mennyire átláthatatlanul tele voltak a szekrényei, csoda, hogy eddig kibírta valahogy. Igaz, most aztán válogathat, hogy mit tart meg, mit nem.
Az elmúlt hét vége pedig kissé rémálom szerű volt. Csütörtökről péntekre Maya volt rosszul, hányt, hasmenése volt, de brutális, aztán jöttem én a sorban kissé szolidabb változattal és aztán vasárnap éjjel Lilikém szenvedett, de sokkal jobban, mint mi ketten, együttvéve. Hétfőn belázasodott, így aztán ma az orvosnál kötöttünk ki, aki nem engedte Lilit iskolába már a héten. Most itt tartunk éppen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése