Július vége-augusztus

Júliusban volt vagy 2 hét, mikor meg lehetett veszni, olyan meleg volt. Gyakorlatilag csak ebben az időszakban kellett locsolni a paradicsomokat, se előtte, se utána. Olyan csapadékos volt a nyár, hogy egyáltalán nem volt szükség rá. Az is igaz, hogy innen nézve locsolni sem kellett volna a paradicsomokat, mert jóformán 3 kg paradicsom se lesz a 40 tőről. Mind lerohadt, megfeketedett. Lassanként lehet őket kihuzgálni és bevetni fűvel. Volt tök, amit nem is vetettem, hanem még maradt tavalyról a mag a földben, az bezzeg nőtt mint a gomba, de az, amit elvetettem, abból nem lett semmi. Cékla nőtt szépen, de az sem túl termelékeny, bár lehet, hogy valamit nem jól csináltam. Zöldborsóból találtam egy nagyon finom fajtát, az szépen érett, bár levest főzni biztos nem fogok belőle, mert nem maradt. Debreceni hosszúhüvelyűnek hívják.

Mayával gyakorlatilag az egész nyarat végigküzdöttük, hogy tele volt a feje takonnyal, aztán egyik alkalommal már annyira vacakul volt, hogy elvittem a fülészhez, hogy nem jól van ez így és vittem az itthon fellelhető antibiotikumokat, hogy tessék választani. Talált is a doktor neki tetszőt, szedte is Maya őket előírás szerint, de igazán nem lett jobban, így már július végétől csak úgy mehetett a medencébe, hogy nem tette be a vízbe a fejét. Haragudott is rám nagyon, bár a dokinéni is egyetértett velem. Mivel csak nem javult a helyzet így sem, augusztus 20. után megint visszamentünk, akkor csináltak egy arcüreg és mellkas röntgent, de azon kívül, amit addig is tudtunk, nem lettünk okosabbak, viszont kaptunk egy beutalót az allergológiára. Addig viszont muszáj volt valamit csinálnom vele itthon is, mert nagyon köhögött, a köptető dacára. Így elővettem a jól bevált Ventolint, ami segített, és úgy tűnik, lassú javulásnak indult. Nem allergiás semmire sem ( hála az égnek). Majd 6-án megyünk újra a fülészhez, hát majd meglátjuk, mikor mehet úszni, meg tud-e majd énekelni.

Még augusztus utolsó hétvégéjén leengedtük a medencét, mert nagyon vacak időt jósoltak és sajnos be is jött a jóslat. Annyira, hogy pénteken délután elkezdtük leengedni a vizet, de csak vasárnap délután raktuk el végül a medencét, mert szombaton oly pocsék volt az időjárás, hogy kimenni se nagyon volt kedve az embernek, nemhogy vízben tapicskálni. Azért annyira voltunk kinn, hogy főztünk egy nagyon finom gulyáslevest, ami aztán másnap délutánra maradéktalanul el is fogyott.

Vasárnap jöttek anyáék és kipakoltuk a garázsból a régi házból elhozott bútorhegyeket, lefotóztuk őket, hátha megveszi valaki. Az már nagy nyereség lenne, ha be tudnék állni telente legalább a garázsba, bár ahhoz még előbb át kell alakíttatni a mostani kinézetét az ajtónak és az oldalfalnak, mert most csak egy ember fér be rajta.
Menetközben persze bevásároltuk az iskolába szükséges dolgokat, szerencsére több mindent nem kellett megvennem, mert megmaradt tavalyról. főleg festékféléket nem kellett pótolni. Hátizsákot mindenki szerett volna kapni újat és tolltartót is, hát ezek sem voltak kis tételek, de mindenki kapott újat, ha nem is pont azt, főleg hátizsákból, amit szeretett volna. Azok, amik úgy tényleg csinosak voltak, olyan 10-17 ezer ft körül jártak. Hát, nem. Ennyit nem fizettem ki rájuk. Lehet, hogy csak 1 évet fognak kibírni azok, amiket most vettem, de legalább nem fizettem ki 40-60 ezret csak hátizsákra.
A tavalyi iskoláztatási támogatásnak így is épp a felét kaptuk, mert beletették a cafetériába, aminek viszont lecsökkentették elég jól az összegét. Így épp hogy belefér a bérlete Csücskömnek, valamennyi kajajegy és a beiskolázási támogatás fele.
Augusztus 31-én it voltak a kazánt átvizsgálni, aztán délután már be is kellett fűteni. Ugyancsak 31-én volt a tanévnyitó mindkét iskolában, de annyira rossz volt az idő, hogy benn voltunk mindkét helyen és viszonylag hamar mentek a dolgok. Attól, hogy elromlott az idő, elkezdődött az iskola, ettől akkora dugó lett a városban, hogy ugyan 17,20-kor indultam, mint máskor, nem értem be hatra a Lurdy házhoz, csak 18, 40-re.