Csütörtökön hajnalban keltem, 5-kor, hogy idejében el tudjunk indulni a kórházba. Csücsköm szerencsére jó előre bejelentette a munkahelyén, hogy szabin lesz 28-án, így nem okozott nehézséget tényleg itthon maradnia. Mindenkinek összekészítettem a reggelijét és fél 7 után nemsokkal elindultunk. Negyed 8 után nemsokkal értünk oda a János kórházba. Itt hamarosan kiderült, hogy az egyik vérvizsgálat lelete nem tökéletes, meg kellett ismételni és így csak fél 11-kor derült ki, hogy tényleg műthető Maya. Addigra már szerencsére nagyjából lecuccoltunk az "osztályon" amely megnevezés kissé nagyképűnek számít.
A teljes fülészeti osztály 2 azaz kettő db háromágyas szoba és még 1 babaágy. Gyakorlatilag megtűrtnek számítanak a kórházban, annak ellenére, hogy meglehetősen nagy forgalmat bonyolítanak, mind napi ambuláns rendeléseken, mind műtéti szinten a lehetőségeket maximálisan kihasználva. Hetente összesen 18 műtétet tudnak végezni a szobák száma miatt bekorlátozva. 1 nappalos nővér van reggel 7-től este 7-ig.
Kicsit lassan haladtak a dolgok, mert az osztályvezető főorvos egy nagyon nehéz műtétet csinált egy 5 éves kicsi lányon. Úgy dél körül végeztek és aztán nagyjából 1/2 2-kor kezdték el műteni az aznapra még tervezett 5 gyereket. Így Maya 4-kor került a műtőbe. Az áldatlan állapotokat még az is mutatja, hogy ugye ezek a műtétek altatásban történnek, a gyerekek szépen lesétálnak egy keskeny lépcsőn a műtőig, aztán műtét után, ha elég könnyűek, Pisti, a műtős fiú "felszalad" velük ugyanezen a keskeny lépcsőn, ha pedig túl nehezek, akkor megvárják, míg úgy ahogy magukhoz térnek és gyaloglábon felsétálnak Pisti hathatós támogatásával.
Ahhoz képest, hogy Maya minden reggeli első mondata az, hogy éhes vagyok, egész jól tűrte az éheztetést. Műtét után volt eléggé nehéz ügy, mert az altatótól nagyon sírt és nagyon panaszkodott, hogy fáj, pedig megkapta a maximális mennyiségű fájdalomcsillapítást. Nagyon nehezen nyugodott le és persze folyt taknya-nyála, vére, minden. Rengeteg papírvattát elpusztítottunk. Este 8-ig maradtam benn, aztán jöttem haza. Zaránd doktor azt mondta, hogy abszolút szükségesnek tűnt a műtét, mert tiszta genny volt a mandulája, az orrmandulája is hatalmas volt.
Másnap reggel főztem egy adag kompótot, de mint később kiderült, nem kellett volna citromot tenni bele. 1/2 11 körülre értem be a kórházba, és már ebéd után jöttünk is haza.
Ami még különleges volt, hogy a fülészetnek van saját alapítványa és így az anyukák kapnak enni naponta 3x.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése