Tegnap volt Liliéknél az anyák napja. Nagyon kedvesek voltak és nagyon vicces volt hallgatni a gyerekeket, ahogy egymás után mondják a Kire ütött ez a gyerek c. Janikovszky Éva verset, úgy hogy mindegyik gyerekre passzolt, amit mondott. Nyilván dolgozott vele sokat a tanítónéni, de kiválóan sikerült. Nemcsak ezt a verset mondták el, de a másikat nem ismertem és még CD-ről ment a Kanga dala a Micimackóból. Sajnos egyenlőre nem találom a neten. Ajándékba tojástartóból készítettek virágot és hurkapálcára tűzve beletették egy műanyagpohárba, amiben már 1-2 hete búzát ültettek és szépen kicsírázott, 4-5 cm-esre megnőtt.
A kora délután nem volt nagyon unatkozós: 12-kor elhoztam Domit és még kipréseltem belőle, hogy megcsinálja a matek szorgalmit, amit feladott Mariann néni szerdán. 3/4 1-kor elmentünk szolfézsra, aztán én mentem tankolni, Beniért, mert nem volt napközi kivételesen, aztán Liliért, majd haza. 3/4 2 előtt elmentünk Lilivel, Mayával és Benivel Domiért. Lili be a szolfézsra, Domi ki a szolfézsról. Vittem neki a tornazsákját, mert mentünk tovább egy közeli sportpályára, ahol focikupa volt az elsős-másodikos korcsoportnak. Szerencsére küldtem vele enni-inni, így nem szenvedett senki hiányt, bár ahogy hallottam, még Edit néni (ő az osztályfőnök) is beszállt a csapat ellátásába. Kitettük Domit, és mentünk tovább az uszodába, ahová Mayát vittem gyógyúszásra. Szerencsémre az egyik kisfiú szülei megvárták a meccs végét és hazadobták Domit.
Az elindulásunk mindezek után azért parádés volt az ünnepségre. Lili azt mondta, hogy nem találja a fekete bőr cipőjét sehol. A rendelkezésre álló néhány perc alatt felforgattuk a lakást, de sehol nem találtuk. Lili váltig állította, hogy az egy héttel ezelőtti osztályfényképezés után hazahozta és betette a helyére. A lényeg, hogy végül az új, amúgy szépen díszített, ezüstös edzőcipőjében jött. Mikor hazajöttünk, felvetettem, hogy ugyan belátom a dolog képtelen mivoltát, de mi lenne, ha mégiscsak megnézné a hátizsákját, hátha ott van a cipő. Tettem mindezt azután, hogy az iskolában sem leltük az átkozottat.
A történet poénja innen talán már sejthető: a hátizsákjában volt mindvégig, ami alapból is nehéz mint a só. De legalább megvan.
Nem is baj, hogy megtaláltuk, mert lesz mindenféle esemény, ahová nem lehet edzőcipőben menni, akármilyen szép is. 7-én lesz az iskola bemutatkozója, aztán majd 26-án lesz a népdalvizsga. Pont tegnap kérdezgette Maya, hogy mikor is mennek az erdei iskolába és ekkor döbbentem rá, hogy ők, mármint Maya és Domi nem is lesznek itthon a vizsga napján, mert előző nap elmennek az erdei suliba. Írtam is Andinak, hogy mi a helyzet, majd utánanéz, hogy mikor lesz a pótlásra időpont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése