Hideg lett

Ezen a héten már minden nap vakartam a jeget a kocsiról. Az viszont nagyon jó volt,hogy nem esett a héten egyáltalán az eső, így aztán minden nap tudtam kinn teregetni és jobbára meg is száradt, vagy legfeljebb kicsit nyirkos maradt és már reggel szedhettem is le a benti szárítóról. Ezt a finom illatot, amit kinn kapnak a ruhák, semmi más nem pótolhatja. Azért ha sikerül majd venni egy szárítógépet, aminek az ára nem a csillagos eget súrolja, akkor azért szeretnék venni, mert amikor esik, és még nem fűtünk, akkor minden megbüdösödik, ahelyett, hogy megszáradna.

Egyik este, mikor még járkáltak a sünök, nagy lökdösődést láttam a kinti tálnál, ketten küzdöttek azért, hogy ki egyen először. Vicces volt nézni, hogy egymást taszigálják az elsőség reményében. persze aztán győzött az erősebb. Ma még nem láttam őket. Lehet, hogy mát túl hideg van nekik és behúzódtak télire.

Másodikán persze ott voltunk a Futafokon, de csak Domi futott, szerencsésen megúszta esés nélkül és egész jó eredményt ért el. Aki az első lett az ő korosztályában, triatlonozik és egyébként is sportiskolába jár. Szóval jókora előnye volt az edzettséget illetően, nyilván nem kis munka árán.

Utána átmentünk Érdre a Virág cukrászdába Domi csokis tortájáért, ami nagyon finom volt.

Úgy néz ki, mégis csak lesz valami a hűtőcseréből, csak az időpontja bizonytalan, mert a Minisztérium visszadobta a mosógépek listáját, mondván, nem elég látványos a környezetvédelmi hatásváltozás. 15 napot kaptak a tagok a korrekcióra és gondolom még akkor is elbírálás stb., stb. Jó ha karácsonyra lesz hűtő. Bár már most be kellett fizetnünk az önrészt, ami szintén nem volt egyszerű eset főleg azután, hogy a hónap végén ugye elromlott a kocsi gyújtáskapcsolója. Gyakorlatilag nincs tartalékunk egy fillér se, így minden ilyen kiadás óriási érvágás. Minden hónapban eltökélten félreteszek pénzt, hogy valami kis vésztartalékunk legyen, de mindig közbejön valami. Kíváncsi vagyok, mi lesz a jövő évi adóváltozásokkal. Az lenne a legelkeserítőbb, ha még csökkenne a bevételünk, mert akkor már nem tudom, hogy miből és hogyan tovább.

Na de félre a nyavalygással, nálunk legalább ne pusztított lúgos vörös iszap.