szombat, március 20, 2010

Lemaradás

Most veszem csak észre, hogy eltelt egy hónap. Pedig ez sem volt teljesen eseménytelen.
Maya nagyon-nagyon vacakul volt. Olyan tüszős mandulagyulladása volt, hogy a fal adta a másikat. Egy hét múlva visszamentünk az orvoshoz, akkor úgy nézett ki Maya teljesen gyógyult, aztán vasárnap délután kezdődött megint, igaz, láz nélkül rázta a hideg. Hétfőn újra orvoshoz mentünk, megint antibiotikumot kapott, és rősen bíztunk benne, hogy végre meggyógyul és mehet suliba.

Ez meg is történt, helyette Domi maradt itthon, mert vasárnap délután ő kezdett el panaszkodni, hogy nincs jól. Miért is adok neki téglákat enni. Annyira fájt a torka, hogy nagyon. Ez még csak hagyján lett volna. Olyan magas láza volt napokig, hogy alig tudtam neki levinni. Még csütörtökön is feküdt itt lenn a kanapén. Viszont kiderült, hogy jobban használ neki az Algopirin, mint az Ibumax. Az Algopirin 10 perc múlva érezhetően lejjebb vitte lázát. Így aztán nem is téptem magam, hogy Domi pótolja az egész heti házifeladatát.
A múlt héten már mindenki ment suliba, de tegnap Benikém azt találta mondani, hogy ő megy fürödni. Tette mindezt este hatkor. Aztán le is feküdt aludni, hogy ő fáradt. 9 körül már majdnem 38 fokos volt, így felkeltettem, hogy lázcsillapítót adjak neki. Reggelig csend volt, de 1/2 8-kor már megint 38,3 volt a hőmérséklete. Bítom benne, hogy sikerül hétfőig összeszedje magát, mert mennének az Állatkertbe.
Ma volt itt Kiseszter és elmentek le Kamaraerdőbe egy kicsit kirándulni, addig mi kinn a kertben összeszedtük a leveleket és ami égett, azt elégettük.
Maya és Lili most nincsenek itthon, mert Lili osztálytársánál, Gabánál buliznak egy kicsit.

Közben, míg itthon nyomta Domi az ágyat, felvillant bennünk, hogy vajon honnan is lesz medencénk idén. Ami ajánlatokat láttam, azok így 60 ezer körül kezdődtek. Aztán Csücsköm kérdezte, hogy miért nem nézem meg a kerexnél. Megnéztem és még találtam akciósan 457-es medencét 21.250,- ft-ért, amit félretetettem április elejéig. Így lesz új medencénk nyárra.

Ami még újság, hogy hétfőtől befizettem a gyerekeket a suliba ebédelni. Rettenetesen zavar, hogy megfőzöm itthon az ebédet és a lányok is válogatnak, de Domi aztán nagyon, így aztán nagyon ritkán elégedett azzal, amit főzök. Szíve szerint sült, főtt, vagy főtt-sült krumplit enne ebédre. Mást alig akar megenni. Ehhez pedig nem tudok és nem is akarok igazodni. A konyhásnénik szerint benn pedig eszik rendesen, válogatás nélkül, vagy legalábbis kevésbé válogat. Valószínűleg időben is jobban kijövök majd.

Nincsenek megjegyzések: