csütörtök, december 16, 2010

Kapkodom a fejem, mindjárt karácsony

Még nyolc nap és Szenteste. Még sehogy sem állok a karácsonnyal. Az a baj, hogy keret se nagyon van rá. Nagyon kell majd ügyeskedjek. A szinte semmit nagyon nehéz beosztani. 2 apróságot vettem már Lilinek és egyet-egyet a többieknek is, de komolyabb ajándékban gondolkodni sem merek. Na, majd meglátom, mire jutok.

A hűtőcsere még mindig nem zajlott le, azt mondják, hogy talán 2 ünnep közt megkapjuk, de erre sincs garancia, mert az a cég, akik majd szállítják, nem csak a csepeli nagycsaládos szervezetnek szállítanak, hanem ki tudja még hány szervezetnek és nem tudni, mikorra kerülünk sorra. Jó lett volna még karácsony előtt, mert annyira hideg van, hogy kitenni sem lehet semmit, mert megfagy. Reggel itthon -5 fok volt, most -7,5 van és várhatóan hűlni fog, mert ködösödünk.
Zsókáéknál -14 van.
Domi hatodik lett a kerületi úszóversenyen, ami ahhoz képest, hogy hogy nem úszik versenyszerűen , csak annyit, amennyit az iskolával úsznak illetve amit a gyógyúszáson, ahhoz képest szerintem nagyon jó eredmény. Pont ma bökte ki, hogy szeretne többet úszni és pont befutott az az úszóedző is, aki egyébként hétfőnként velük van, így rögtön rövidre zártuk a dolgot és megkaptam az útmutatást, mit és hogyan intézzek, hogy ne legyen oda erre a dologra a gatyám is.

A hónap elején voltam benn az iskolában fogadóórán, főleg a lányok tanáraival beszéltem, de nem is ártott. vannak gondok Maya matekleckéivel, a matek dolijaival is, bár szerencsére szerzett egy hármast a 4 db egyes mellé. Volt feje azt mondani, hogy azért nem írt leckét, mert én nem voltam itthon. Mintha apukája nem tudná tízszer jobban a matekot mint én és ő biztos itthon volt.

Tegnap nagy sírás volt délután, most derült ki, hogy az énektanárunkat egy adminisztrációs hiányosság miatt nem tudja tovább foglalkoztatni a zeneiskola. Ha pótolja a hiányokat, talán szeptemberben visszakaphatjuk.

10-én volt az iskolában bolhapiac. Már több hete készültek rá a gyerekek, mert olyankor egész olcsón lehet szert tenni mindenféle (használt) kincsekre. A rendező elv az, hogy működőképes, jó állapotú dolgot lehet eladni csak. Idén először a mieink is úgy készültek, hogy ők is eladnak dolgokat. Mindenki kapott 500 Ft-ot és még elkölthette azt a pénzt, amit a dolgainak az eladásából összegyűjtött. Benikém csak az élvezeteknek élt, ő megvette amit akart (valami nagy játékfegyvert, Csücsköm tudja a típusszámát is), aztán hazaszaladt Csücskömhöz, aki menet közben hazaért. A többiek egyrészről vásárolgattak, másrészt próbáltak túladni a dolgaikon. Mivel sok volt az eszkimó és kevés a fóka, ezért mérsékelt volt a siker, de azért úgy tűnt, elégedetten jöttek haza. Volt olyan ismerős kislány, aki jóformán semmit sem adott el. Ahhoz képest, mi egész jó üzletet csináltunk.

Nagyon kedves volt az iskolában a szabadidő szervező Kati néni, mert megkérdezte, hogy elvinném-e a gyerekeket 18-án szombaton a Klauzál-házba a musical stúdiósok előadására, mert felajánlottak 4 jegyet. Aztán mivel azt válaszoltam, hogy szívesen, de én is bemennék, ha lehetne, így kaptunk 5 jegyet.
Idén nem mentünk először az iskolai koncertre, mert nem voltam itthon, kedd lévén, és a gyerekek sem léptek fel egyáltalán. Csücsköm pedig azt mondta, hogy ő akkor inkább nem menne gardedámnak. Így itthon maradtak mindannyian.

Nincsenek megjegyzések: