Napközis tábor

Gyerekkoromban a nyári napközis tábor maga volt a pokol. Kevés dolog volt, amit jobban utáltam, mint azt. Akkoriban a II. kerületben laktunk és onnan vagy a Szabadság hegyre vittek fel bennünket, vagy ki a Hűvösvölgybe. Emlékeim szerint mindkét helyen meleg volt és rettentő poros volt minden. Nem nagyon lehetett ott semmi okosat csinálni. Csücsköméknek pedig még rosszabb dolga volt, ők az iskolába jártak be, csak az volt a különbség, hogy nem kellett tanulni.

Tavaly még fel sem merült, hogy menjenek, mert Domi még nem mehetett, így itthon voltunk mindannyian. Most, ebben az évben azt gondoltam, hogy ne menjenek, de aztán azok a gyerekek, akik már tavaly voltak annyira sok jó dolgot mondtak, hogy mikor ki találtam bökni, hogy nem is írattam be őket, kitört a parasztgyalázat, hogy ők menni akarnak!!!! Ne szúrjak már ki velük.

Így aztán a szünet második hetétől 4 hetet ott töltenek. Én pedig le vagyok nyűgözve.....

Ahhoz képest, amit én megéltem kisgyerekként, kiskamaszként, ez maga a kánaán. Egyenlőre még kapjuk a rendszeres gyerekvédelmi kedvezményt, így addig, az étkezésért sem kell

fizetnünk, csak a külön programokért.

Azok a programok is jóval szélesebb skálát adnak ki, amikért nem kell fizetni külön, mint ami anno nekünk jutott. Most már, ha jól emlékszem, harmadik vagy negyedik alkalommal kapta meg a kerületi uszoda vezetése és pedagógusi közössége a napközis tábor szervezésének a lehetőségét szimbiózisban a művelődési házzal, amit úgy tűnik nagyon ügyesen oldottak meg. Az alapértelmezett programok közt is mindenki megtalálja a kedvére valót. A művelődési ház helységeit használják a gyerekek és számtalan programjuk van. Megpróbálom szétválasztani a fizetősöket a nem fizetősöktől.

A nem fizetősek a következők: Minden nap egy óra úszás, szintfelméréssel hetente és oktatással. Ugrálóvár, színház gyerek programmal, kézműves foglalkozás-szakképzett oktatóval (talán a Művészeti Iskolából), kirándulás az uszoda kisbuszával - víztoronyhoz, a kerületi tűzoltósághoz-

képen a tűztorony is látszik, Sukoróra, Műszaki múzeumba, Földrajzi múzeumba, a Kastélymúzeumba, filmvetítés. A művelődési házban a tanévben egyébként is tanfolyamot tartó művészek, sportolók adnak órákat a gyerekeknek, így az enyimek voltak már aikidon, hipp-hopp táncon, néptáncon. Lili például a 30 perces aikido edzésről kettőnknek kb. összesen 3 órán keresztül áradozott. De nagyon tetszett nekik a hipp-hopp és a néptánc is.

A fizetős programok 600-1000 ft között vannak fejenként, de szerintem még így is kevesebből jövök ki, mintha én vinném el a gyerekeket a programokra. Én biztos nem kapnék olcsóbb árakat a listaáraknál, mint a tábor, hiába 4 gyereket vinnék egyszerre.

Voltak lovagolni, moziban, a Pán Péter Játszóházban, a kalandparkban, bobozni, lézerjátékot azt helyben játszottak az udvaron, még Maya is élvezte, pedig tőle aztán távol áll az ilyesmi lövöldözés. Heti 3 fizetős program van általában.

Aztán ha éppen nincs semmi különösebb program, akkor esetleg kimennek fagyizni. 2 hely van a közelben: az egyik a McDonald's, aminek a klimatizáltsága élvez néha előnyt, a másik a Jókai utca sarkán a fagyizó, ahol viszont isteni a fagyi és 100 ft egy gombóc. Lili azt mondta, hogy ő inkább nem eszik fagyit a Mekiben, mert az fele olyan finom sincs, mint a másik. Az a jó, hogy a Jókai utcai fagyizónak van egy fióküzlete fenn Rózsakerten is. Mindkét helyen kedvesek a lányok, akik egyébként tesvérek is.

Minden hétfőn orvosi vizsgálattal kezdenek, ilyenkor van tetüvizit is. Sajna az első 1-2 hétben találtak is tetüt néhány gyerek fejében. Minden gyerek kap egy karszalagot, amire ráírják az alapinformációk mellett a csoport jelét is. Benikém egy másik csoportban van, az iskolatársaival együtt és más iskolákból való gyerekekkel, azzal a kiegészítéssel, hogy ők kapnak egy pedagógus asszisztenst is segítségképpen az esetlegesen nehezebben kezelhető gyerekek mellé. Benire eddig egyáltalán nem volt panasz, sőt, nagyon dícsérték, hogy igyekszik egészen beleolvadni a közösségbe.

Kérdezgettem őket, hogy milyen a koszt, amit kapnak. Az eddigiek ismeretében minden vackot nem esznek meg, de eddig nem panaszkodtak, hogy nem ízlik nekik. Egyedül Lili panaszolta, hogy néha kevés, de hát ő korához képest eléggé nagy lány. Talán ma hallottam először 3 hét után, hogy nem volt elég finom az ebéd. Az uzsonna is elég bőséges szokott lenni, néha még itthonra is jut belőle.

A múlt héten pedig azon aggódtak, hogy már csak egy hét van vissza a táborból, pedig a múlt heti tanítónénit a "kicsik" nem is kedvelték annyira, mint az első 2 hétben Ági nénit. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy jól érzik magukat, annak ellenére, hogy mindenféle ismerős és ismeretlen gyerekkel találkoznak. Olyanokkal is, akikkel még régebbről vannak esetleg kevésbé jó élményeik is.