Karácsony, újév

Az a helyzet, hogy karácsony előtt jól túlhajtottam magamat, azzal, hogy elkészítsek mindent. A gyerekek 22-től voltak itthon és ezeken a napokon már nekik is kellett főzni. 23-án kezdtünk el sütni, szerencsémre a lányok is segítettek , így kicsit könnyebben ment a dolog, csak azt hiszem túl sok mindent akartam csinálni. Megfőztem a krumplit a salátához és össze is raktam a krumplisalátát, hogy összeérjenek az ízek, a hagyma se legyen csípős. Főztem egy rakás tojást, töltött tojásnak, ez elállt kinn a teraszon. Szerencsére nem fagyott azokban a napokban, így a kinti "nagy hűtőben" elfért minden. Kétféle mézes sütit sütöttem, egy a Cilimama receptje volt, a másik Pápáról való, Csirimamitól. Készítettem Maya segítségével kókuszgolyót, és a szokásos beigliket, püspökkenyeret. 24-én jöttek anyáék is, szerencsére viszonylag korán. Még akkor paníroztuk és sütöttük meg a karaj szeleteket és a halakat. Még jó egy héttel karácsony előtt vettem a piacon pontyot halászlének és rántani is. 24-én reggel megfőztem a halászlevet, amin osztoztunk Sanyiékkal. Cserébe mi kaptunk egy tepsire való rakott káposztát. A halászlé persze annyi lett, hogy még a mélyhűtőbe is jutott.

Délutánra hosszas keresés után megkerült a karácsonyfa talp is, így már csak Sanyit kellett megkérni, hogy segítsen befaragni. Így sokkal könnyebb volt, hogy jött segíteni, mintha nekünk kettőnknek kellett volna birkózni a fával.

Szépen együtt feldíszítettük a fát, ami egész jól néz ki, feldíszítve még szebb lett, épp megfelelő lett a mérete, még csak levágni sem kellett belőle.

A gyerekek elég nehezen bírták kivárni, hogy az ajándékok a fa alá kerüljenek és lejöhessenek az emeletről. Az a gyanúm, ez volt az utlsó év amikor még a "Jézuska" hozta az ajándékot.

Szerencsére mindenki nagyon elégedett volt.

25.-ét és 26-a délelőttöt azzal töltöttem, hogy próbáltam kipihenni az előző 3 nap fáradalmait.

26-án délután pedig elmentünk Tordasra a testvéreimhez. Ott 30-an gyűltünk össze. Apukám, a felesége, 3 testvérem és azok gyerekei és Erzsimami nevelőanyja.

Mielőtt elindultunk, itthon a gyerekek akkora felfordulást csináltak, hogy majdnem nem mentünk sehová. Nagyon összeakasztottam a "bajuszomat" a gyerekekkel és elmondtam nekik, hogy most csak azért megyünk el, mert várnak bennünket. Aki nem viselkedik rendesen, az el se jöjjön és ha ott nekifognak házat felfordítani, már indulunk is haza. Így aztán nagyon fegyelmezetten viselkedett mindenki. Annyira, hogy Beni a hazaúton elaludt a nagy erőlködéstől.