Mikulás

Eseménydús hétvégénk volt.

Csütörtökön délután bementünk a lányokkal Budafokra, mert a zeneiskola kapott egy felkérést a Vörösmarty téri programok szervezőitől és vasárnap volt egy szereplésük. Erre kellett felkészülni, illetve összepróbálni a zenészekkel. Már legalább egy hete gyakoroljuk itthon a dalokat. Nagy áldás a technika. Anditól megkaptuk a dalok szövegét leírva e-mailben, és mp3-ban a dallamokat felénekelve. Csücsköm ebből írt nekünk egy CD-t így itthon tudtunk gyakorolni. A zenészekkel való próba hatalmas áttörést hozott Lilinél. Addig is énekelgetett, de igazából nem nyitotta ki egészen a száját. Valahogy énekelt is meg nem is. Most viszont, mikor hallotta az egyik nagy lányt - Blankát énekelni, hirtelen valami megváltozott. Azóta zeng a ház. Szépen, érthetően, hangosan, helyes dallamvezetéssel énekel. Lehet, hogy rádöbbent, ha a zenészek mellett nem nyitja ki a száját, akkor senki semmit nem fog hallani belőle.

Pénteken nem volt Lilinek kosár edzése, így könnyedén el tudott menni mindenki vissza az iskolába, ahol minden évben szokott lenni karácsonyi és húsvéti játszóház. Ez igaziból egy kreatív délután, ahol mindenféle szépséges dolgokat szoktak készíteni. Lili is és Maya is először azzal jött, hogy nem akarnak menni, de aztán mégis csak mindketten elmentek és jól is érezték magukat. Szép dolgokat készítettek.

Szombaton reggel elmentünk Mayával tortát venni az Auchanba, de lehet, jobban jártam volna, ha rendelek itt valamelyik cukrászatból. Annyira nem volt nagy szám. Maya hetedikén volt 10 éves és szombaton, 5-én ünnepeltük. Két osztálytársát is meghívtuk délutánra játszani, így jól telt a nap. Maya pedig kapott még a fülbevalókon kívül - amiket megkapott még októberben - 2 garnitúra hajba való csatot, gumit, meg ki tudja még mit, hogy most is kapjon valamit a tortán kívül.

Volt egy kis baleset déltájban. Felmásztam egy kisszékre, hogy megnézek valamit de valahogy megbillent a szék alattam. Ennek az lett az eredménye, hogy az oldalamat jól bevertem, a mosogató szélébe, a fejemet pedig elsőnek az asztal sarkába, aztán mikor tompa puffanással földet értem, akkor a fejemet is becsaptam a konyhakőbe. Lett 2 hatalmas púp a fejemen és 1 hatalmas vérömleny az oldalamon, de túléltem csonttörés nélkül.

A vasárnap reggel ugye azzal kezdődött, hogy ki kellett bontani a Mikulás csomagokat. A fiúk gyakorlatilag nem ettek semmi mást egész estig, csak abból, amit a csomagokban találtak. Annyi eszem volt szerencsére, hogy nem csak csoki és cukorka volt benne , hanem műzliszelet, mandarin és földimogyoró is. Persze délutánra alig lehetett bírni velük a sok csokitól.

A szereplés nagyon jól sikerült, rengetegen voltak. Eléggé vacak idő volt, de legalább az eső nem esett. Jól felöltöztettem a lányokat, mindketten húztak egy vastag harisnyanadrágot, vastag zoknit, nadrágot, polót, inget, pulcsit, kabátot. Arra már nem emlékszem, hogy mitől, de szombat este bevillant, hogy nem ártana termoszban forró teát is vinni, és vittünk is. Nagyon jó ötletnek tűnt, Maya már az odavezető úton, ahogy kiszálltunk az autóból, elkezdett nyekeregni, hogy fázik. Még előadás előtt Zsoltibá meghívta egy teára, de ez sajnos nem tartott ki végig. Viszont mikor vége volt az előadásnak, a kocsiban töltöttem nekik teát, ami nagyon jól esett nekik. Legközelebb érdemes lesz poharat is vinni. Szerencsére a színpadon volt némi fűtés, így ott annyira nem volt tán hideg nekik. Ügyesen, szépen énekeltek.

Hazafelé beugrottunk anyáért és a szennyes ruháikért, mert leszakadt a mosógépük felfüggesztése, így nálunk mostunk nekik. Ez most így lesz, amíg meg nem javítják sz övékét. Ez előreláthatóan el fog tartani min. 1 hétig még.

.