Szombaton 6 óra körül keltem, szándékosan, telefonra ébredve. Nagy nehezen, miután magamat összeszedtem nagyjából, felébresztettem Dominikot is. Előző este megbeszéltük, hogy eljön velem vásárolni, mert szeretne keddre az erdei iskolai úthoz venni Győri Jó reggeltet, mondván, abban van annyi darab, hogy mindenkit meg tudjon kínálni. Amúgyis régen adósa voltam már egy lehetőséggel, hogy elkísérhessen vásárolni. Így, hogy egyedül jött velem, így egész békés volt az utunk. Átmentem a Szigetszentmikósi Auchanba, ott szeretek a legjobban vásárolni.
Egész hamar vissza is értünk. Olyan különleges dolog nem volt tegnap, délelőtt mostam, ebédet készítettem, közben Maya leckeírását felügyeltem és még ebéd előtt Dominik is megírta a leckéje egy részét. A második részt most fejeztük be nemrég. Nem tudom, hogy másutt ez hogy megy, de néha nagyon nehéz ügy a hétvégi leckeírás. Egyszerűen nem akarnak leckét írni, tanulni. Nem mindig, de ha igen, akkor mindent elkövetnek, hogy ne kelljen leülni és megírni a leckét.
Tegnap is és pénteken is elmentünk kicsit biciklizni, azt most egész jól érzem a combomban és a karomban, de hát nem is kell ezen nagyon csodálkozni. Nem nagyon vagyok egyenlőre hozzászokva. Örülök, hogy nem esek le a bringáról. Kb másfél hete annyira ügyetlenül akartam leszállni a bicikliről, hogy egy az egyben eldőltem, mint egy zsák krumpli, magamra rántva a biciklit és szereztem néhány zúzódást is. Ehhez képest már elég sokat fejlődtem.
Tegnap elvittek tőlünk egy kiscicát azokból, akik részben ideszülettek hozzánk, illetve az anyukájuk ideköltöztette őket.
Most már csak öten vannak a nyolcból, de még jó lenne mindnek gazdát találni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése