péntek, május 15, 2009

A harmadik csapás

Nem akarok panaszkodni, de a kedd este volt az elmúlt hét  nap csúcspontja. 
Az autó-anyáé-de mi használjuk, nyolc éves Matiz, hetek óta betegeskedik. Egyszer csak a szép hangja hirtelen kissé megférfiasodott. Akkor még felszaladtam a szerelőnkhöz Diósdra és megynyugtattak, hogy nem a szelepfedél tömítés, hanem a kipufogó lukadt ki. Ez már megkönnyebbülés volt és bíztam benne, hogy kitart egy darabig. Hát ki is tartott, még az is lehet, hogy 2 hónapig is. És igazából, ne legyen 1 szavam se, mert kedden este, akkor lyukadt ki egészen, amikor már anyáéktól jöttem hazafelé. Ami az egészre feltette a koronát, hogy Maya ma délután találta meg a bilincset, ami összekötötte az első és a hátsó kipufogó szakaszt. Ebből arra is lehet akár következtetni, hogy az valamikor, még  kedd este előtt leesett és akkor engedett el végleg. Mikor hazaértem, felmentem Sanyiékhoz, hogy elkérjek másnapra valami kocsit, mert Beni sulija rettentő messze van gyalog. Majdnem mindegy, hogy busszal, vagy gyalog megy az ember az idő szempontjából, így is kb 40 perc, meg amúgyis
Szerda reggel megkaptam Gábor 20 éves kocsiját, amivel reggel az induláskor voltak érdekes perceim. Nehezen tudtam beállítani az ülést, csörög, zörög, de azért megy. Nem túl egyszerű a hátramenetbe kapcsolás, és persze szervo sehol, de örüljünk, nem kellett kutyagolni. 
Szerencsére egész nap nálunk lehetett a kocsi, ami csak később derült ki, hogy fontos. Iskola után elmentem a Díjbeszedőkhöz, hogy rendezzem az elmaradásainkat, utána pedig elmentem az Auchanba, a Savoyába. Csücsköm ott hívott, hogy Bratyó telefonált munka ügyben, menni kellene hozzájuk. Az előzmények: Bratyó az állami szektorban dolgozik, ugyanott, ahonnan 13 évvel ezelőtt Csücsköm is eljött, majd  gyes-re ment. Már hetek óta zajlik az a folyamat, hogy Csücsköm visszamenjen dolgozni a szakmájába. Így, mikor hazaértem, elindultunk Bratyóhoz, és most derült ki, hogy tud menni dolgozni, olyan profilba, amit szeret, olyan kollégák közé, akiknek egy részét ismeri. Örülünk nagyon. 
Az elmúlt években vagy én dolgoztam, vagy nem volt munkám, de koránt sem volt kielégítő a helyzet. Most át veszem a helyét itthon, amit lehet, már korábban meg kellett volna tenni. Mostanra talán tudok már valamit itthonról is dolgozni Nénje és Kiseszter és anya jóvoltából. Kiseszter kitalálta, hogy csináltat egy Zöldikés honlapot és annak az "ügyfélszolgálati" teendőit rám bízta. Mivel mi is isszuk a Zöldikét, így könnyen megy  a foglalkozás a honlap látogatóival. Azon kívül a Sciennetes hálózat növelése is jó lehetőség, főleg, hogy már tankolni is lehet kedvezménnyel.
Szerdán délután még Gáborral felvittük a kocsit Diósdra a szerelőhöz. Csücsköm nagyon nem szeret rossz kocsit vezetni. Én se, de valakinek muszáj. Így rám maradt ez a dolog, szép lassan vészvillogóval feldöcögtem a hegyre. 
Aztán még elmentem a gyerekekért és utána "nyugalom" volt itthon. Leckecsinálás, paradicsom és egyéb palánták locsolása, etetés, fürdetés, fektetés. 
Tegnap, azaz csütörtökön Csücskömnek be kellett menni a cég személyzeti osztályára, hogy elintézzék a belépését, ami a körülményeket ismerve, kicsit sem volt egyszerű eset. Akkor derült ki, hogy kellene menjen orvosi vizsgálatra,és  tüdőszűrőre is. A házi orvosunktól azt az infót kaptam, hogy csütörtökön 13 órától van rendelés a tüdőszűrőn, csak éppen se felhívni nem lehetett őket, se a telefonszámok nem voltak jók. Rendelés persze nem volt, mert áramszünet volt az egész környéken. 
Így ez maradt ma reggelre. Csücsköm BKV-val ment el, aztán vett 1db egyhetes bérletet is, mert az éves bérletet csak azután kaphatja meg a cégtől, hogy átment az orvosin és megvan a szerződése.Azt hittem leesek a székről, hogy egy egyhetes bérlet majd 5000,- Ft.  A tüdőszűrő után  átment a városon és elment az orvosi vizsgálatra, aztán onnan indult hazafelé, illetve az OTP-be, mert ott még a számlanyitással kapcsolatban kellett átvegyen PIN kódot, meg papírokat. Egy óra előtt kicsivel  ért haza. Még gyorsan adtam neki enni és elszaladtam Beniért.

A legjobbkor. Mikor beértünk a suliba, pont akkor hívott Domi logopédusa, aki nemsoká megkapja a kinevezését  Beni iskolájának a vezetésére. Elképesztően jó fej, lendületes hölgy, 5-8 évvel legalább idősebb nálam, Éva néni. Így sikerült vele 15-20 percet beszélnem vele. Domiról is, hogy hogyan halad a logopédiában, mi hogyan fog következni, és Beniéknél hogyan lesz vajon az elkövetkező években. Szeretném, ha inkább angolt tanulhatnának, mint németet, mert már most is sokkal többet használja az angolt, mint a németet. Igazából nem tudok olyan területet, ahol a németre lenne szüksége, ráadásul a szakképző, ahová esetleg tovább mehet tabulni, csak angolt tanítanak. Sok értelme nincs 4 éven át tolni a németet, hogy aztán utána angolt tanuljanak. Ráadásul nem tudja hol használni. A számítógépen keresztül, az interneten, mindenhol angol a fő nyelv, nem a német. A másik kérdésem a néptánc volt, hogy lesz-e, mert Benit esetleg járatnám valahová. 
Persze a ma reggel sem volt májusi lepke kergetés, de erről majd holnap, mert ma már ragad le a szemem. 


Nincsenek megjegyzések: