Erdei iskolák 2.

Maya indult utolsónak, már nagyon türelmetlen volt, hogy ő menni akar erdei iskolába. Néha kifejezetten rossz volt hallgatni a puffogását és a kellemetlen megjegyzéseit, hogy ő már nem is akar itthon lenni, meg nem is jó itthon. Felháborítónak tartotta, hogy ő megy utoljára. Persze aztán csak elkövetkezett kedd reggel, amikor ők indultak Királyrétre. Vonattal mentek a Nyugatiból, csak a kis hátizsákjukat vitték és a csomagjaikat az egyik apuka, Balázs, vitte fel utánuk Királyrétre egy furgonnal. Természetesen szerencsésen megérkeztek Vácra és ott még játszottak egy jót valami játszótéren aztán 4 körülre értek Királyrétre. Mint később kiderült jutott program elegendő, nagyon jól érezték magukat. Maya nagyon elégedett volt az ellátással, az a gyanúm, többet is evett a kelleténél. Mindenesetre nem fogyott, sőt... Bár azt se lehet mondani, hogy sokat szedett volna magára. Valószínű, hogy jót tett neki a sok túrázás.

Az elkövetkező napokban kiderült, hogy Balázsnak pénteken nem lesz ideje visszahozni a gyerekek cuccát, mert dolga van Ausztriában. Mivel régebben vezettem már furgont, felajánlottam, hogy felmegyek én, ha kocsit tud adni. Így aztán pénteken délelőtt még elvittem a gyerekeket a suliba, aztán elindultam be Budafokra, mert ott volt dolgom, mikor elintéztem, folytattam az utat Királyrétre. Térképet persze nem vittem, mert bíztam az útjelző táblákban. Na, ez annyira nem volt jó ötlet. A kettes útra simán eljutottam, csak ott vétettem, hogy Vácnál lementem az útról, pedig tovább kellett volna mennem Hontig és onnan tovább Királyrét felé, de ezt már csak akkor tudtam, mikot Vác központját megkerülve megkérdeztem egy kedves lányt, hogy merre is kellene mennem. Miután útbaigazított, már sokkal könnyebb volt. Sajnálom, hogy nem vittem magammal fényképezőgépet, mert gyönyörű helyeken jártam. Ezt a képet a netről "lőttem". Nagyjából ennyire volt párás a levegő, mert csütörtökön éjjel végre, hónapok óta először esett az eső. A kisvasutat is láttam, mint kiderült, Mayáék nem utaztak vele, mert busszal jöttek fel Vácról és azzal is mentek vissza. Mikor megtaláltam a szállásukat, úgy nézett ki, hogy nekem kell kitrógerolnom az összes holmit a kocsiba, de szerencsémre jött egy kedves fiatalember a szálló alkalmazottai közül és segített kicipelni a gyerekek táskáit. Hát a Caddybe épphogy befért mindenki holmija.

A visszafeléút egész Bp. határáig gond nélkül ment, de aztán elbaltáztam a dolgot és a Váci út helyett az M0-son kötöttem ki. Ez még nem lett volna akkora baj, de aztán ott, ahol van az átkötés a két M0-ás szakasz között, ott eltoltam a dologot és az M5-re tévedtem, ahonnan csak az üllői leágazásnál tudtam visszafordulni , hogy nehogy Szegedig szaladjak. Amikor ezt korrigáltam, már rendben ment minden. Már csak haza kellett érni. Mikor hazaértem, először az iskolába adtam be az odatartozó dolgokat és csak utána mentem egészen haza.

Itt arra érkeztem, hogy Lili zokog a konyhában. Ő már tavaszi szünet óta ebéd után hazajön, most volt először, hogy üres lakásba. Nagy nehezen kisírta magából, hogy leöntötte magát egy egész bögre lobogó forró teával, mert a Petyi (macska) az ölébe ugrott, mielőtt még letehette volna a kezéből a bögrét. A hasán, köldöke és a bugyija közt szinte teljesen leégett a felső hámréteg, ami pedig megmaradt, az teljesen hólyagos volt. Szimultán hívtam Csücskömet, hogy igyekezzen hazafelé, nyugtattam Lilit, lefektettem egy vizes ronggyal a hasán, elszaladtam Beniért, Domiért a suliba. Benit hoztam, Domi egyedül futott be, mire én elindultam Lilivel a János-kórházba. Menet közben őket is felhívtam - mikor az itthoni sebészeten azt kérték, hogy inkább odamenjünk -, így megtudtam, hogy Lilinek adhatok fájdalomcsillapítót. Elrohantunk a kórházba, ahol újabb sokk ért, legalábbis engem. Az a doktor volt a gyereksebészeten az ügyeletes, akinek olyan a stílusa mint egy zupás őrmesternek. Nem sok kedvem volt az ő kezére adni Lilit. Szerencsére az egyik műtős fiút még régről ismerem és mikor puhatolóztam, hogy nem lesz-e még valaki, kiderült, hogy jön Wintsche Zsófia doktornő 4 órára. Mikor kijött az asszisztens néni, mondtam neki, hogy mi a doktornőre várunk inkább, nem akarunk bemenni a doktor úrhoz, már nem is fáj.....

Tényleg nem volt már olyan sok idő addig, abban biztos voltam, hogy nem segített volna Lili lekének, ha ő látja el. Lehet, hogy orvosnak jó, de ahogy beszél az emberekkel, az maga a katasztrófa.

Közben persze másik a szálon is zajlottak az események, mert Mayáék eredetileg 3/4 5 körül értek volna haza, az egyik közeli áruház parkolójában kellett volna átadni a csomagokat, amiket persze nekem kellett volna odavinnem. Ez nem nagyon ment, mert ugye ott ültem Lilivel a Jánosban illetve nem sokkal később a dugóban hazafelé. Szerencsére még mielőtt elmentem volna, Gáborral megbeszéltem, hogy segít levinni Csücskömmel a kocsit, mivel ő már régen is vezetett, meg furgont még sosem. Ő ez idő alatt elaludt, így mikor hazaszóltam, hogy kicsit korábban kellene indulni, akkor Sanyi ment le Csücskömmel a parkolóba. Mi valahogy 1/4 6 körül értünk haza Lilivel.